2013. október 21., hétfő

Gluténmentes túrógombóc



Káposztaleves után tökéletes. Szerintem ez a gluténmentes változat még jobb is, mint a gluténes, nem tipikus, ahogy az imádott Szízöröm mondaná.

Hozzávalók:
1 kg túró
5 tojás
4 púpos evőkanál kukoricaliszt
4 evőkanál gluténmentes liszt
6 púpos evőkanál rizsdara
1-2 evőkanál barna cukor
vaníliapaszta
csipet só
dió és barna cukor
némi vaj

Összekeverem a tojást, a túrót, a háromféle liszt(féleség)et pici barna cukorral és vaníliával. Vizes kézzel gombócokat gyártok, sós vízben kifőzöm. Akkor teszem a vízbe, amikor az elkezd forrni, és miután újra felforrt, két-három perc és kész is. Kevés olvasztott vajra rászedem, megforgatom benne. Durvára darált, barna cukorral összekevert dióba forgatom. Mákkal is isteni lehet, de az nem volt itthon.

Napi cukinak meg egy evezős kép Kófickáról. Mert egyszer nyár is volt.





2013. október 18., péntek

Mézes káposztasaláta


Káposztás napok vagynak. Imádom a jó káposztasalátát. A nagynéném istenit tud csinálni, azt a hagyományos, cukros-ecetes-köménymagos házi változatot. Nem tudom, mi a titka, az enyém sosem olyan jó. Irtó szép vékonyra fel tudja vágni a káposztareszelőjével, szerintem ez lehet a titka:) Szeretem az amerikai, majonézes-répás változatot is. Egyébként mind a kettő már valamilyen formátumban megjelent nálunk. Az Andié itt, ez a klasszikus, tőlem meg majonézes itt.
Kicsit összeházasítottam a kettőt, szuper lett, nagy adagokban kell újra és újra gyártanom.

Hozzávalók:
- 1 kis fej káposzta
- 1 sárgarépa
- kis darab póréhagyma
- 1 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál balzsamecet
- őrölt kömény
- só

Igyekszem nagyon vékony, nagyon hosszú csíkokra vágni a káposztát, vagy sikerül, vagy sem. Sajnos egyik konyhai robotgépem sem alkalmas erre, muszáj vagyok kézzel szabni. Káposztareszelőm persze nincs. De haladok a témában. A nagynéném egyébként úgy szokta csinálni, hogy káposzta felső, erre megfelelő rétegeiből lesz a saláta, és a maradék, szépen nem felszeletelhető, vastagabb eres részeit meg mindig lepirítja káposztás tésztához, ahhoz minden jó. Nálunk most káposztaleves lett a csúnyább részekből. Na, szóval egy nagy porcelán tálba beleszórom a káposztát, összekeverem a szálasra reszelt répával meg a vékonyan felkarikázott hagymával. A tetejére rakom a mézet, sót, egy evőkanálnyi finom ecetet., őrölt köményt. A teaforralóban vizet forralok olyan jó nyolcvan fokosra. Ráöntöm a káposztás-répás keverékre. Elkeverem, kóstolgatom, nem kell, hogy túl ecetes legyen. Azért jó így, mert ropogós marad a káposzta. Aztán vagy így hagyom, vagy leszűröm egy fél óra múlva, és összekeverem majonézzel, joghurttal.

Napi cukinak meg egy kis vadszőlő. Volt idő, amikor elöntötte a fél udvarunkat. Nagyon szép, de irtó agresszív, és másnak is kell a hely, szóval eléggé vissza lett kurtítva. Ilyenkor azért sajnálom, hogy csak kevés maradt már belőle.







2013. október 17., csütörtök

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná


Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:



"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J
Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.
Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.
De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):
-          2 tojás
-          3 közepes méretű cukkíni
-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)
-          ½ csésze reszelt parmezán
-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)
-         

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)
Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.
Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.
Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.
Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????






Káposztaleves


Minden erre predesztinált, egyrészt hegyekben állnak a cuki káposzták minden zöldségesnél, szóval eléggé rákattantam, másrészt épp kirándulni készülünk, és a káposztaleves többször hangzott el, mint a Tátra, azt hiszem, tulképp enni készülünk, csak sétálunk is mellé egy kicsit. Ma meg egyébként is levesre vágyom, jó melegre, mert még mindig cserépkályhaprojekt folyik, tehát no fűtés idelent, és fázom. Szerintem isteni lett a leves, és nem sok idő, nem sok pénz.

Hozzávalók:
- egy kis fej káposzta
- 2 szál sárgarépa
- némi zsiradék
- 1 nagy vöröshagyma
- 2-3 kisebb krumpli
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 zöldpaprika
- pirospaprika, őrölt kömény, bors, só, babérlevél
- húsevőknek kolbász
- 1 evőkanál liszt a habaráshoz - nálam gluténmentes

Megpárolom a hagymát a zsiradékon, aztán rádobom a felkarikázott répát is, jól átpirítom (ez több perc, időnként megkeverve). Utána rádobom a paprikát összevágva, megszórom a pirospaprikával, és már öntöm is fel nem túl sok vízzel. Mehet rá a vágott káposzta. Annyi legyen rajta a víz, hogy jól ellepje, de nem kell túl sok. Fedő alatt főzöm jó 10-15 percet, közben fűszerezem. Hozzáteszem az apróra vágott krumplit, és öt perc múlva a felkarikázott kolbászt (merthogy nem kolbászlevest akarok, nem akarom sokáig főzni). Egyébként kolbásztalanul is isteni. Ha kell, adok még hozzá egy kis vizet, felforralom. Behabarom a vízzel elkevert liszttel, elzárom alatta a gázt, és megszórom a petrezselyem zöldjével. Szerintem kaporral még jobb lenne, de nálunk kaporstop van. Tudom, hogy le kéne róla szokni, de tejföllel eszem, mert annyira jól áll neki. Ez egy meglehetősen nagy adag, de nem érdemes három szál káposztával szerencsétlenkedni, egy hétig tuti eláll.

Napi cukinak meg őszi udvaron lekapott őszi ebek. Tündérbogár Kóficka, aki így tud nézni.






A hosszú orrú Zsuzsi meg ugye mindig mozgásban.







2013. október 2., szerda

Padlizsános csirkeragu


Ez nyáron elég sokszor készült, kb. annyi idő, mint egy gyors lecsó, és isteni finom.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
2 fakanál zsír
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd

4 padlizsán
1-2 sárgarépa
1 kápia paprika

római kömény
2 zöld paprika
2 hatalmas paradicsom
 bazsalikom

bors

Abszolút szokásos elkészítés. Felkockázom a csirkemellet, feldarabolom a répát. Nem túl nagyra felkockázom a vöröshagymát is. Egy nagy serpenyőben vagy a vokban megcsinálom az alapot: a zsíron só nélkül megpirítom a vöröshagymát, utána rádobom a zúzott fokhagymát (mert ugye már van:)), fél percig sütöm együtt. Ekkor mehet bele a hús, jól átpirítom minden oldalról. Ráöntöm a répát is. Közben már hámozom a padlizsánokat (mert utálom a héját), és dobókocka méretűre vagdosom (ez a legtöbb idő), és szórom bele folyamatosan a serpenyőbe vagy vokba, sokkal izgalmasabb lesz a végeredmény, hogy ezerféle állagú lesz benne a padlizsán. Közben persze időnként keverek. Amikor már mindez benne van, adok hozzá bőven római köményt, belevagdalom a paprikákat is. Most már jöhet a só is meg némi bors. Egészen a vége felé teszem bele a felvágott paradicsomot és a bazsalikomot, és ekkor már csak annyi ideig sütöm, hogy kicsit megrogyjon a paradicsom, de semmi esetre se főjön szét. Barna rizzsel a legjobb.

Napi cukinak meg az én édes kicsi cicám. Örökölt anyukámtól egy szép régi konyhaasztalt a teraszra, most azon szokott napozni (ennyire beszőrösödik alatta kis pokróckája, kefélni nem is próbálom), a pokróc sokkal jobban tűri. Ugye milyen gyönyörű? Most szedett magára egy kis husikát, lassan szinte dundi lesz:)











2013. október 1., kedd

Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor

bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.



Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.


Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:


Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)