Pórékrémleves

Semmi nem tud olyan jól esni egy csúnya, esős, hideg csütörtök este, mint egy vígasztalóan forró, selymes, melengető leves. És mivel túl sok hozzávalóra nincs hozzá szükség, ezért a hagymalevest választottam erre a napra. A receptet Európa eszik szakácskönyvemből választottam, és Monmouth-i (Wales) pórékrémleves (cawl cennin a hufen) néven fut.

Hozzávalók (8 személyre):

- 63 dkg megtisztított póréhagyma
- 6 dkg vaj
- 38 dkg apróra vágott zeller
- 7,5 csésze húsleves
- 3 dkg finomra aprított petrezselyem
- só, bors
- 6 dkg hús (elhagyható)
- 2/3 csésze tejszín
- pirított kenyérkockák

Mindjárt féladagot vettem, és ez 3 személy részére volt elég. A pórét vékony karikákra vágtam, és néhány zöld karikát félretettem a díszítéshez. A vajat felolvasztottam egy lábosban, és a hagymát, valamint a zellert kis lángon, lefedve ezen pároltam. Felöntöttem a (húsleveskockából készült) levessel és egy órát hagytam főni. Merülőmixerrel összeturmixoltam, beletettem a tejszínt, egy kis szárított petrezselymet, és itt kéne a húst is. Sóval, borssal ízesítettem és egy pillanatra újra felforraltam.

A kenyeret felkockáztam és jó sok vajon, teflonserpenyőben megpirítottam. Tálaláskor a levesbe sajtot reszeltem, beledobáltam a pirított kenyérkockákat és megszórtam a félretett hagymakarikákkal.

Én póréból még sosem csináltam hagymalevest, csak vöröshagymából, és bár ez is nagyon finom volt, azért az igazi vöröshagymából készült levesnek sokkal intenzívebb és édesebb íze van, maradok annál a verziónál.

Póréhagymaleves

Szerintem tipikus karácsonyi étel a hagymakrémleves, legalábbis nekem mindig ez az ünnepi este villan be, éppúgy, mint a borlevesről, a gesztenyés pulykáról vagy a bejglről. De ha nem is feltétlen karácsonykor - velem lehet egyezkedni! -, akkor az első hideg, kellemetlen, megfázós téli napok egyikén bizosan eszembe jut. Most is így volt ez, amikor Marcsival "kivételesen" kajákról, főzésről beszélgettünk, s így került szóba Marcsi póréhagymalevese, amiről olyan lelkesen áradozott, hogy végül már majd' megvesztem egy kis kóstolóért.



Kettőnknek egy szál póréhagymát hajszál vékonyra felkarikáztam, kicsi olajon megdinszteltem, megszórtam leheletnyi liszttel és felöntöttem alaplével (volt a mélyhűtőben). Főztem egy pár percig, majd beleszórtam egy csokor felaprított petrezselymet, beleöntöttem 1-1,5 deci tejszínt, sóztam, borsoztam. Ekkor is megkóstoltam már és nagyon finom volt, és én szívesebben ettem volna így, te Toma kedvéért összeturmixoltam az egészet. Tálaláskor megszórtam néhány karika póréhagymával, egy jó adag reszelt sajttal és egy maréknyi vajban pirított zsemlekockával. Mindkettőnknek nagyon ízlett ez a változat (Toma kétszer szedett), és kényesebb gyomrúaknak is nyugodtan ajánlom, mert nem olyan intenzív a hagymaíz, mint az eredeti hagymalevesemnél. Ez főleg evés után szerencsés, mert az illata se olyan erős!

És hogy mégiscsak meglegyen a karácsonyi hangulat, no meg Csincsilla kérésére bemutatom legújabb szerzeményemet, s most, hogy már 4 különböző angyalkám is van, elmondható, hogy gyűjtöm őket én is. De én csakis az iker angyalkákat, mint például ezt a szép aranyhajút, akinek a tesója az én tesómnál lakik.

Veronai zellerkrémleves

Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy Rómeó és/vagy Júlia szerette-e ezt a levest - és azért nevezték el veronainak - de azt igen, hogy tesómnak nagy kedvence. Ezért apu egy héten belül másodszorra is nekiállt megfőzni és a megbízásom alapján fotókat készíteni a folyamatról. Annyira lelkes volt, hogy csinált vagy 25 képet! Minden alkotóelemet megörökített, minden mozzanatot lefotózott. Alig tudtam kiválasztani, melyik párat rakjam fel. :) Nekem is jól jönne olyan profi Photoshop kezelő emberke mint amilyen Andiék Mazsija!


Végül tesóm átküldött pár képet és a receptet is, ami eredetileg Lajos Mari-Hemző Károly 99 leves 33 színes ételfotóval című könyvéből való.

Hozzávalók:
- 500 g zellergumó,

- 2-3 szál zellerzöldje,

- 1 kisebb póréhagyma (csak a fehér része),

- 150 g sárgarépa,

- 1 l csont- vagy húsleves (esetleg kockából),

- 50 g parmezán jellegű reszelt sajt,

- 1 tojássárgája,

- 1,5 dl tejszín,

- 1 kis csokor petrezselyem,

- só,

- bors,

- diónyi vaj

Betétnek: vajban pirított zsemlekocka

A megtisztított, karikára vágott póréhagymát a vajban puhára pároljuk, rádobjuk a megtisztított, vékony csíkokra vágott sárgarépát és zellert, néhány percig erős tűzön pirítjuk, felöntjük a húslevessel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt, mérsékelt tűzön vajpuhára főzzük. Ezután áttörjük vagy összeturmixoljuk, még egyszer felforraljuk. A tojássárgákat, a sajtot és a tejszínt habosra kikeverjük, és a tűzről lehúzott levesben gyors mozdulatokkal eldolgozzuk. Forralni már nem szabad!

Vajon pirított zsemlekockát kínálunk hozzá. Csak forrón vagy jól behűtve az igazi.

A zsemlék felkockázása anyu feladata. :) Én egyébként imádom a kis kockákat elrágcsálni csak úgy magában is. Nem nagyon szokott megmaradni sem a levesből sem a levesbetétből.

A tojássárgáják ellenére - ami nekem nagy ellenségem - én is szeretem ezt a levest. Nagyon laktató!

Póréhagymával töltött csirkemell

Szabadidőmben gyakran olvasgatom mások gasztroblogját, hogy ötleteket találjak, és így bukkantam erre a póréhagymával töltött csirkemellre a Manókonyhán. Amellett, hogy minden hozzávaló volt itthon a hűtőben mint maradék, még az is nagyon vonzóvá tette a receptet, hogy a benne szereplő töltelék hasonlít az én töltött cukkínim töltelékére, amit pedig imádok. Így hát kipróbáltam ezt a nagyon egyszerű és finom csirkét és nem bántam meg!

Hozzávalók:
- 4 fél csirkemellfilé
- 5 dkg vaj
- 1 póréhagyma
- 3 ek morzsa
- 1 ek fenyőmag
- 1 tojás
- 1 csokor aprított petrezselyem
- 10 dkg edami/gouda sajt reszelve
- ½ citrom leve és reszelt héja
- só, bors

A csirkemelleket bevágtam, hogy kis tasakot kapjak, majd kívül-belül besóztam és borsot tekertem rá. Így hagytam állni őket, amíg a póréhagymát hosszában félbevágtam, vékonyan felkarikáztam, a petrezselymet is felaprítottam. Ezután a hagymát egy kis vajon megfonnyasztottam, és amikor elkészült, lekapcsoltam alatta a lapot. Amíg az magától kihűlt egy kicsit, addig lereszeltem a sajtot is, majd a póréhagymához adtam a kenyérmorzsát, a felvert tojást, a petrezselymet, a reszelt sajtot, és ezt is sóztam-borsoztam. Fenyőmagom sajnos nem volt itthon, úgyhogy azt kihagytam, és nem is helyettesítettem semmivel. Legvégül belefacsartam egy fél citrom levét. A kész tölteléket igazságosan elosztva kézzel beletömködtem az előkészített csirkemellekbe. A tespibe sütőpapírt tettem, a csirkemellek alá vajforgácsokat szórtam, majd a tetejükre is.

Csak azért, mert én imádom, csináltam sült paradicsomot is: három darab, mostanában ritkán kapható túlérett paradicsomot félbevágtam, azt is sóztam-borsoztam, rászórtam provanszi fűszerkeveréket és pár csepp olivaolajat csöpögtettem rájuk. Szépen elhelyeztem a csirkék között a tepsiben. 200 fokos sütőben fólia alatt 30 percig sütöttem, majd fólia nélkül 225 fokon további 15 percet pirítottam. Krumplipürével tálaltam.

Salátának uborkasalátát adtam hozzá, ami nálam úgy készül, hogy egy kígyóubit uborkagyalun legyalulok, hozzáreszelek egy gerezd fokhagymát és egy kávéskanálnyi sóval besózom, jól elkeverem. Így hagyom állni minimum félórát. Amikor enni akarjuk, nem kifacsarom a levét, mint ahogy anyu szokta, hanem csak leöntöm róla azt a lét, amit enged úgy, hogy kezemmel a tálhoz szorítom az ubikat, majd a mosogató fölött megdöntöm a tálat.

A leve pedig úgy készül, hogy 2-2,5 deci vizet jól elkeverek két evőkanál cukorral és két evőkanál fokhagymás ecettel, ha ez nincs, akkor két evőkanál fehérborecettel és ha ez sincs, akkor két evőkanál 10%-os ecettel vagy 1 evőkanál 20%-ossal. Ezzel az összes variációt kimerítettem. :-) Ja igen, tejfölt mindig kell belekeverni, mert Toma úgy szereti.

Csak érdekességként, meg azért, mert a csirkéhez nagyon jól megy az édes kompót, házi körtebefőttet és cseresznyebefőttet is tálaltam a finom vacsora mellé. Jól meg is ettük mindkettőt!

A finom tésai körtéből készült befőttet még csak most kóstoltam meg és mondhatom, teljesen el vagyok ájulva magamtól, annyira finom ropogós és szép színű maradt!

Póréhagymás borsóleves, pecorinós grízgaluskával

Igen, tudom, hogy ez nem a leves, de azt még nem fényképeztem le, ezt meg már igen:) Ez a hatalmas vadállat (jelenleg két és egyharmad hónapos) lett abból a picike kis fekete pihéből, és mint a legtöbb cicus, ő is nagyon szeret a frissen vasalt cuccokon alukálni. A kép megtévesztő, társaságban sosem alszik (helyette csíp, rúg és harap), ez egy kivételes pillanat volt, hát kihasználtam.
Ezt a levest még száz éve a Noémitől tanultam, sokkal gyorsabb, mint a hagyományos borsóleves (pedig azért az sem egy többórás alkotás), és sokszor megeszik a gyerekek is :)
Szóval a hozzávalók:
- egy póréhagyma fehér alja
- fél kg mirelit zsenge zöldborsó
- egy csokor petrezselyemzöld (de nélküle is működik)
- egy fél evőkanál libazsír (egyeseknek olivaolaj)
- 4 teáskanál búzadara
- csipetnyi sütőpor
- egy tojás
- némi reszelt sajt
- só, bors

A libazsíron kicsit megpárolom a felkarikázott hagymát, hozzádobom a borsót, kicsit párolom azzal is, aztán felöntöm kb. egy liternyi vízzel, és puhára főzöm, ez nagyon gyorsan megy, gyakorlatilag már puha is, amikor felforr a víz.
Közben megcsinálom a galuskákat, a tojást összekeverem a búzadarával, sóval és sok borssal, a reszelt pecorinóval (persze más karakteres sajt is jó:), a csipetnyi sütőport csak a szaggatás előtt fogom hozzákeverni. Ez így összekeverve elég híg, de majd még sűrűsödik a darától.
Ha felforrt a víz, és puhák a zöldségek, sózom és borsozom, és beleszaggatom a galuskákat, aztán ha már azok is megfőttek, egy külön tálba kiveszem őket. Megszórom a levest a petrezselyemzölddel, és gyorsan elzárom a gázt alatta. Én tejföllel szeretem (mint a képen is látszik).