2010. szeptember 30., csütörtök

Macska 6 (végül 16) tojásos csokitortája

Vendégposzt következik. Macska tortát sütött, és az élvezetet velünk is megosztja:

"Az alábbi torta 2 napon át készült, alapvetően szombaton, de vasárnap este, miután cs.-t elkísértem a maratonjára, fejeztem be. Rendkívül tisztelem azokat, akik 30 perc alatt elkészítik a család ebédjét, közben kitakarítják a konyhát, elmosogatnak, esetleg még kiteregetnek. Na, hát nekem ez nem megy! Ha én egyszer nekilátok főzni, vagy sütni (úgy 3-4 évente), akkor az több napig tart! Megadom a módját!

Az idei második sütésem előzménye, hogy már egy jó ideje motoszkál bennem, hogy tortát szeretnék sütni. Sütöttem is egyet anyukám szülinapjára, áprilisban, de nem volt hozzá tortaformám, és az eredmény siralmas volt: csúnya is volt, rossz is volt. (Azért anyukám örült neki :) Ezért bennem maradt a késztetés, mégiscsak kéne sütni egy rendes tortát. A Kaiser’s akcióján kapva kaptam: 30 matricáért + 4000 Ft-ért már enyém lehet egy tortaforma, kuglóf betéttel!!! (Én az interneten találtam már 1000 Ft-ért is, cs. szerint 5-600 Ft-ért lehet kapni, bomba jó üzlet volt, na!)

Így, hát nekiálltam szombaton tortát sütni: nagyon pontos menetrendet írtam, mikor mit fogok csinálni, milyen edény, eszköz kell hozzá. Elő is készítettem (akkor még azt gondoltam) mindent, íme:



Először kimértem a hozzávalókat: a lisztet (150g) és a cukrot (175g). Nagyon vigyáztam, hogy grammra stimmeljen! (Szerintem már az angol mértékegységek fordításánál is több gramm a hibahatár, de nem baj, én PONTOSAN betartottam az előírt mennyiséget :) Ezzel is eltöltöttem vagy fél órát :) Bekapcsoltam a sütőt, 180 fokra tekertem. Jöhetett a tényleges tortakészítés:

Kezdtem a töltelékkel, azt írta a könyv, hogy annak 2 órát hideg helyen kell állnia. A töltelék neve a könyv szerint Canache krém: tejszín és csoki. Rém egyszerű: felmelegítjük a tejszínt, aztán felolvasztjuk benne a csokit, aztán 2 órát hűtjük, aztán krémmé verjük. Az előírt adag: fél liter tejszín, 400g félédes csoki. Tipródtam, hogy főzőtejszínt, vagy habtejszínt használjak, végül a főzőtejszín mellett döntöttem, mégiscsak főzni kell, ugye. Fele mennyiséget használtam: 25dkg főzőtejszínt felmelegítettem, már majdnem forrt, akkor levettem a tűzről, és beletettem a két tábla csokit, apró darabkákra törve, kavargattam, amíg elolvadt, aztán még egy kicsit kint hagytam, hogy lehűljön, majd a jégszekrénybe tettem.

Jöhetett a tészta: a vajat (10 dkg) egy kávémelegítőben kislángon felolvasztottam, közben elkezdtem a tojásokat szétválasztani. Úgy a 3.-4.-nél állott tojás jött, belement a sárgája is a fehérjébe. Próbálkoztam azért még eggyel, az is ilyen volt. Kezdtem előlről: vettem tojást, feltörtem, külön a sárgája, külön a fehérje. Vízfürdőben a sárgáját és a cukrot krémmé vertem, Bálint fiam is besegített:



Közben felolvadt a vaj, egy ecsetet belemártogattam, és azzal kikentem a formát, liszteztem (nagyon profin forgattam, és így mindenhol lisztes lett, persze a konyha is)

Állati jól kitaláltam, hogy amíg a kivert sárgájába beleszitálom a lisztet, meg hozzáöntöm a vajat, addig a fehérjét majd az állványon magában veri a gép. Jó gondolat volt, de sajnos nem ért bele a habverő a tojásfehérjébe. Úgy, hogy,levettem a gépet az állványról, illetve megpróbáltam levenni, de nehezen jött, tehát nagyot rántottam rajta, ezzel a mozdulattal levertem az egészet a földre. ... Újabb 6 tojás, (szerencsére gyermekeim apja malacot tart, és elvitte a pocsékba ment tojásokat, ezzel csökkentette a lelkiismeretfurdalásomat, egy kicsit kaptak a macskák is, jó napjuk volt!), végre ezt is felvertem, és először az egyharmadát, majd az egészet a tojássárgás masszához kevertem. Huh. Mehetett a sütőbe:


Közben Polka is nagyon izgult:

Tapasztalatom, hogy az én sütőm sokkal jobban süt, mint azt kéne, ezért sütőpapírból kivágtam egy kört, és azt ráterítettem úgy 10 perc után a tésztára. De már akkor gyanúsan barna volt!
A könyv 35 percet ír, én 25 perc után kivettem, az alja már majdnem szénné égett. Az egész sötétbarna volt, a könyvben aranysárgák voltak a képek :) Na mindegy, kiborítottam egy rácsra, és hülni hagytam:

Pihentem egy kicsit a sok izgalomra, majd elővettem a hűtőből a krémnek valót, lesz ebből valaha krém???:

Nem lett. Vertem, vertem, de csak híg, folyós izé lett. Végső kétségbeesésemben hozzáöntöttem egy zacskó pudingport, és azzal már egész tűrhető állagú krémet kaptam.

Na most jöhetett a piskóta 3 felé vágása: nagyon izgultam, és a sokfelé olvasott tanácsok közül a cérnás módszert választottam. Körbejelöltem egy késsel a tortát, majd egy cérnával elkezdtem nyiszatolni. Csodák csodájára, működött! Íme az első szelet:


És még a második szelet sem lukadt ki:



Pedig az egész magassága nem lehetett több, mint 3 centi. (Nem tom, mért nem nőtt meg jobban, a tészta jónak tűnt a sütés után, nem volt szalonnás, lukacsos, könnyű volt.)

Megkentem az első lapot ribizlilekvárral, rátettem a második lapot a pudingos krémmel, a tetejére rátettem az utolsó lapot.

Jöhetett a máz: az volt ráírva, hogy gőz fölött olvasszuk. Hát én olvasztottam, olvasztottam, de nem olvadt fel teljesen, aztán áttettem kisebb edénybe, de ezalatt megdermedt újra, és aztán már nem volt hajlandó újra felolvadni. Na itt adtam fel szombaton.

Vasárnap elkísértem cs.-t a maratonjára, bőrig áztunk Polkával, utána ültem egy órát a kádban, és újult erővel nekiláttam a tortának.
Egy olyan tortabevonóval kísérleteztem tovább, amit zacskóstól kell forró vízbe rakni, ezzel sikerült is bevonni a tortát, úgy, ahogy:



Gondosan belekarcoltam a szeleteket, mielőtt megkötött a máz, ahogy a könyv meghagyta :) Ezt igazán jól csináltam, ugye?
Bálint (aki fogyókúrázik, és ezért mindig éhes), boldogan lenyalta a formázó kést (háttérben Lucika cicám lebukik, világító szeme van, tehát földönkívüli):



Most már csak a díszítés maradt:
A maradék krémet zacsiba töltöttem, amibe előzőleg egy fejet beleillesztettem, és rózsákat nyomtam vele a torta szélére. Persze a krém nem volt elég szilárd állagú, kissé megroggyantak azok a rózsák, de sebaj!
Aztán habtejszínbe beleszitáltam porcukrot, és azt felvertem. Azaz, hogy vertem volna, de hiába vertem, folyós izé maradt. Szitáltam bele a porcukrot, vertem, de csak folyt tovább. Végül szerintem egy negyed kiló (de lehet, hogy egy fél kiló) cukrot beleszitáltam, akkor végre egy sűrű, írásra alkalmas masszát kaptam, és azzal megírtam a tortát.



A torta nekem nagyon ízlett, kellemesen fanyarkás volt a ribizlilekvártól, (én nem szeretem az édeset). Anyukám, akinek végül is készült a torta, tapintatosan azt mondta, hogy nagyon finom, de, ha legközelebb neki sütök, akkor egy kicsit több krémet tegyek bele (értsd, rettenetesen savanyú volt neki :)

Hát ez életem második tortájának története.

Tanulság: a sütőmön a 180 fok nem 180 fok.
Közben cs.-val  konzultáltam, és ennek eredménye:
Soha ne használjak főzőtejszínt. Csak jó minőségű csokit használjak.
És végül, a legfontosabb: a piskóta vagy összerogy, vagy nem."



2010. szeptember 29., szerda

Újfajta szilvalekváros papucs


Előző bejegyzésemben írtam, hogy nekiálltam mégis sültszilvalekvárt készíteni, csak mert szembejött velem a piacon a beszterceinek nevezett szilva 150 Ft/kilós áron. Itthon derült csak ki, hogy nagy része biztosan nem besztercei, ami meg mégis olyannak tűnik, az szinte még zöld belül. De mivel rögtön 10 kilót vettem, nem hagyhattam kárba veszni, két menetben elkészítettem. Arra gondoltam, ha a lekvár nem is lesz jó, legalább két-három napig megy a sütő, ami fűt (mivel fázom, ezt nem mondtam még?), plusz annyira imádom a sült szilva illatát, már csak ezért megéri vacakolni vele. Mint említettem, lett 7 üveg és a két menetben sütött lekvárból a maradék egy-egy kicsi tálkában. Ezt szerettem volna gyorsan elhasználni, nehogy baja essen a hűtőben.


Még régebben kiírtam magamnak valamelyik blogból egy leveles hájas tészta receptjét, állítólag Polcz Alaine: Főzzünk örömmel könyvében jelent ez meg. Nagyon egyszerűnek tűnt, sokat vártam tőle, megreformálta volna a levelestészta-készítési módszeremet.

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- csipetnyi só
- 6 evőkanál víz
- 1 evőkanál ecet

Azt írja, összegyúrva tésztát készítünk. Ez nálam úgy alakult, hogy a Csincsillával megegyező márkájú és majdnem megegyező felszereltségű robotgépem keverő (nem habverő) karjával a lisztet a sóval összekevertem, majd a hideg vajat is belekockáztam, és addig járattam a gépet, amíg morzsás nem lett a cucc a tálban. Ekkor hozzáönttem az ecettel elkevert vizet, és tésztát gyúrtunk belőle: a gép meg én.

Másfél napot pihent a hűtőben, amikor pár órára elővettem, hogy kicsit nyújthatóbb legyen a tészta, fél centi vastagra kinyújtottam, tökéletesen egyforma, kábé 5x5 cm-es kockákra vágtam pizzavágóval, mindegyik szélét megkentem felvert tojással, közepükre halmoztam egy jó púpos kávéskanál szilvalekvárt, tetejükbe nyomtam egy körömnyi hideg vajat, két szemközti sarkát felhajtottam és újabb tojásos kenegetés után mehettek a 180 fokos sütőbe kábé 15 percre (légkeveréssel), amíg szép pirosak nem lettek. Amikor kivettem, még forrón nagyon törékenyek voltak, ezért ott helyben, a tepsin jól megszórtam fahéjas cukorral. Nagyon finom lett!


A recept még azt írja, hogy szerelmeslevelet, túrós batyut, krémes levpényt lehet készíteni ebből a tésztából, lehet tölteni lekvárral, dióval. Szerintem ez minden volt, csak leveles hájas tészta nem. Lényeg, hogy finom!



Paprikakrém


Hát igen, eléggé berágtam, és ez a fő oka annak, hogy mostanában nem írok. Először is úgy érzem, nem elég lelkes a közönségem itthon, kár a gőzért, a sok újdonság nem nyeri el fiam tetszését. Mert hát nem tudom a hús-krumpli párost tovább variálni, a zöldséget meg helyből elutasítja, ha bármilyen hőkezelésnek vetem alá.

Ez az egyik gondom, de van még! Mégpedig, hogy kedvenc beszerzőhelyemnél, az újpesti piacnál átalakították a parkolási rendet, két óriási parkolóból egyet hagytak meg, aminek a megközelítése során félórás dugóban kell állni, a másik parkoló helyén mára szép szökőkutak és padok vannak, nem tudom ki üldögél rajtuk. Tehát vagy dugóban őrjöngök, vagy kilométerekkel arrébb parkolok, ahová cipelhetem a többkilós kosaraimat. A környéken lévő másik piaccal, a Lehel csarnokkal kapcsolatos gondjaimat itt most nem részletezem, más blogok már megírták helyettem. Röviden elég annyi, hogy nem kedvelem az ottani eladók vevőkezelési módszereit.

Így hát a befőzési kedvem is alábbhagyott, azt terveztem, idén nem teszek el télire semmit, de ezt meg nem hagyta tesóm: ragaszkodott a paradicsomlé-adagjához. Ezért eljött velem, és eljött Ferenkje is, hogy segítsenek a 2x20 kiló befőzőparadicsom hazaszállításában. A paradicsombefőzés rendben le is zajlott, örültem a 200 Ft-os kilónkénti árnak, bár tavaly száznegyvenért kaptam ugyanezt a fajtát, de mindegy, idén minden nagyon drága a hideg, esős nyár miatt. Amint a paradicsomokkal elkészültem, beindultam teljesen és visszamentem a piacra - immár a fiammal felfegyverkezve - és vettem 10 kiló vegyes fajtájú szilvát (amit persze beszterceinek árultak) sültszilvalekvárnak (7 üveg lett belőle, plusz két kicsi tálkában a maradék), 5 kiló almapaprikát savanyúságnak (250 Ft/kg) és 10 kiló paprikát paprikakrémnek (140 Ft/kg a sárga, 380 Ft/kg a pritamin).

Erre a paprikakrémre is már évek óta készülök, pontosan azóta, amióta Micikétől kaptam egy üveggel Magduska nagynénje által készítettből. Az enyém nem lett olyan finom, de az ő receptjét sajnos már nem tudjuk megszerezni, ezért a Nyári ízek télire (Pelle Józsefné) c. befőzőkönyvből készítettem így:

"Egyenlő mennyiségű húsos zöldpaprikát és piros paradicosmpaprikát megmosunk, kicsumázunk, felszeletelünk és fedő alatt nagyon kis lángon, hogy le ne égjen, puhára párolunk. Ezután szitán áttörjük (vagy az elektromos passzírozómmal pillanatok alatt átpasszírozzuk), és még 20-25 percig főzzük, hogy besűrűsödjön. Belekeverünk kilogrammonként 5 dkg sót, és kis üvegekbe töltve lekötjük (vagy lezárjuk az üveghez passzoló fémtetővel persze, és száraz dunsztba tesszük, hogy minél lassabban hűljön ki)."


Nagyon szép, nagyon jó illatú paprikakrémem lett (6-7 liter), de attól félek, hogy mivel a só, amit ehhez az akcióhoz direkt beszereztem, nem elég sós, így esetleg a kinyitott üvegek nem lesznek olyan tartósak, mint a Magduskától megörökölt példányok, amik akár félévig is (de talán bármeddig) penészedés és mindenfajta károsodás nélkül tűrték az álldogálást a hűtőben.



Cukkínis-húsos töltött burgonya

Nagyon mérges voltam tegnap este. Szépen elterveztem, hogy a maradék főtt marhahúsból mit készítek. Néhány napja böngésztem az interneten, kifejezetten maradék húsos receptek után kutatva, amikor rábukkantam egy oldalra: orosz ételek gyűjteményét találtam rajta, ezek között is egy olyant, ami nagyon megtetszett. Maradék főtt marhahús kellett hozzá, krumpli, hagyma, és.... És innen nem tudom. Elmentettem a kedvencek közé az oldalt, de tegnap, amikor álltam volna neki a főzésnek, szomorúan konstatáltam, hogy az oldal úgy ahogy van megszűnt az alatt a pár nap alatt és mivel nem olvastam át alaposan a receptet, nem is tudtam, hogy készítsem el azt az ételt.

Imi elment Frakk-kal állatorvoshoz én pedig ez alatt agyaltam, hogy ugyan mit is kezdhetnék azzal a néhány szelet hússal. Ide-oda kattintgattam, amikor is megláttam egy töltött burgonya receptjét (azt hiszem valamilyen zöldséges töltött burgonya néven futott). Nem is olvastam bele, mert azonnal megvilágosodtam: hússal töltött krumplit készítek.


A hűtőből és a spájzból összeszedtem mindent amiről úgy gondoltam hasznos lehet hozzá, úgymint:

- főtt marhahús
- 8 db közepes burgonya
- fél cukkíni
- 1 fej vöröshagyma
- 1/3 doboz konzerv kukorica (bontott volt, annyi volt benne)
- a fél literes tejszín harmada (szintén bontott volt)
- 1 nagy doboz tejföl
- sok petrezselyem
- 2 gerezd fokhagyma
- olaj
- cayenne bors
- pirospaprika
- só

Ahogy a meggyszószos bejegyzésemnél említettem, a marhahús nem puhult meg teljesen, meg is maradt belőle néhány szelet. Kidobni sajnáltam, a kutyáknak pedig minden napra volt jó kis házikoszt maradék anyuéktól, így ők sem kapták meg. Ezért előrelátóan bepácoltam fűszeres olajba a húst és egy jénai edényben a hűtőben tároltam.

A krumplikat meghámoztam és egészben feltettem főni sós vízben. Forrástól számított 10 percig főztem, majd leszűrtem és hagytam hűlni.
Eközben felaprítottam a hagymát és nagyon apró darabokra felvagdostam a húst is (az olaj csodákat tett vele, mert teljesen megpuhult). A kukoricát lecsöpögtettem, a cukkínit megmostam és héjastól kis kockákra vágtam.


A hagymát forró olajban megdinszteltem, rádobtam a cukkinit is és néhány percig fedő alatt együtt pároltam. Ezután megszórtam egy mokkáskanálnyi pirospaprikával és hozzákevertem a feldarabolt húst, az apróra vágott petrezselymet és a kukoricát is. Cayenne borssal, sóval ízesítettem és időnként megkeverve kb. 10-12 percig főztem-pirítottam.

Ezalatt a langyosra hűlt krumplikat egyesével "kibeleztem". A hosszabbik oldalukon levágtam a tetejüket és kiskanállal kikapargattam a belsejüket, vigyázva, hogy ne törjenek össze. A krumplik egyébként abszolút nem puhultak meg csak annyi ideig főztem, hogy ne legyenek teljesen nyersek, hogy könnyebben dolgozhassak velük. Azért így is elég nehéz volt...

Egy sütőtálba beledobáltam a kivájt részeket és a tetejükre ültettem a krumplikat. Mindegyiket alaposan megtöltöttem a cukkínis hússal.

A bontott doboz tejszínt elkevertem a nagy poharas tejföl háromnegyedével, belenyomtam a két gerezd fokhagymát és sóztam. Ezzel a keverékkel locsoltam meg a krumplikat és már mehettek is be (alufóliával letakarva) a 200 fokos sütőbe.


Nagyon nehezen puhult meg, kb. másfél óráig sütöttem. A tejszín-tejföl keverék az elején megijesztett, mert ahogy ráöntöttem, soknak tűnt, majdnem ellepte a krumplikat. A vége felé pedig már azon izgultam, hogy nagyon száraz lesz az étel, mert minden nedvességet felszívott. A tetején a hús kissé ki is száradt, ezért utólag megkentem még tejföllel és még így is sütöttem 10 percig.
Összességében nem egy bonyolult étel, csak kissé időigényes mire elkészül. Azt hiszem, jobban nem is tudtam volna hasznosítani a maradék húst. Finom ebéd lett belőle. :)

Itt pedig Frakk látható, a kutyadoki után, kissé meggyötört állapotban. Aggódunk érte, mert megint előjött rajta egy olyan dudor, amiről legutóbb kiderült, hogy rosszindulatú bőrrák. Akkor ugyan meggyógyult, de figyelmeztettek, hogy bármikor kiújulhat. Most a szeme fölött van egy kinövés, nem túl szerencsés helyen. A doki szerint ez még nem feltétlenül daganat, most figyelnünk és mérnünk kell, hogy nő-e. Ha nő, akkor műtét, szóval szorítsatok!

Ha már ott volt vele Imi, megmutatott a dokinak még néhány, számunkra gyanús púpokat Frakkon. Olyan alaposan meg lett vizsgálva, hogy még egy kis foltot is beleborotvált kutyánk oldalába, hogy közelebbről meg tudja nézni a dudort. Most nagyon vagányul néz ki Frakk, kb. mint a Taxi című filmek főhőse, Daniel a hajába borotvált csíkkal. :)


Valamint akciós volt éppen a mikrochip beültetés, ezért gyorsan letudta a doki azt is. Szóval most már regisztrált kutyánk van! :) Szegény Frakk, nem csodálom, hogy kidőlt ennyi nem túl kellemes élménytől.

Később aztán aktívan nézte a tévét Vilmával együtt. :)




2010. szeptember 28., kedd

Tökös-mákos pite, némi birssel

Pálinka és tökös-mákos rétes. A zebegényi tökfesztiválon kóstoltuk mindkettőt, egyik jobb volt, mint a másik. Ki kéne már tanulni a pálinkafőzést, de addig is marad valami tökös-mákos hagyományosan konyhai termék. Rétesben nem gondolkodtam, mert a kész réteslapokat, azt hiszem, nem szeretem igazán, rendes, házi rétestésztát gyártani egyelőre nem vágyom, a bolti leveles tésztát nem szeretem, azt hiszem, és egyébként sem akartam magam stresszelni holmi töltögetéssel és gömbölygetéssel, relaxációs sütőnapot tartottam.
A pitetészta a szokásos Dorie Greenspan-féle édes pitetészta, amit én annyira szeretek, közte meg sütőtök-birs-mák kombináció, jó kis őszi ízek, nekem ízlett.

Hozzávalók a tésztához:
- másfél pohár finomliszt
- 15 dkg fagyos vaj
- csipet só
- 2 evőkanál cukor

A poharam pontosan 2,35 dl-es:)

Mindezt beleöntjük a késes robotgépbe, a vajat dobókocka nagyságúra vágva, és összemorzsásítjuk. Deszkára borítjuk, és kb. negyed pohár jéghideg vízzel gyorsan összegyúrjuk. Ilyenkor, cipóformában hagyni szoktam pihenni kb. öt percet. Utána kinyújtom a kívánt formára. Most egy kisebb tepsit használtam, a tésztát két cipóra osztottam (nem teljesen egyformára szoktam, hanem az egyiket egy picit nagyobbra, az lesz az alja, és nem is kell pontosan nyújtani, mert majd levagdosom, és megy hozzá a kisebb cipóhoz), a nagyobból nyújtottam egy téglalapot, azzal kibéleltem egy porcelán tepsi alját (nem kell sem vajazás, sem sütőpapír alá), a másikból is nyújtottam egy kb. ekkora téglalapot, azt pedig egy tálcára fektettem, és mindenki ment legalább egy órára a hűtőbe, addig kényelmesen meg lehet csinálni a tölteléket, és pont meg lehet nézni egy részt a csodálatos kutyadokiból.

Töltelék:
sült sütőtök, párolt birspüré, darált mák, cukor, vaníliás cukor.

Nem mértem a mennyiségeket, egy kisebb sütőtököt darabokra vágva megsütöttem a sütőben, annak a nagy részét elhasználtam, nyersen max. egy kg. lehetett. 2-3 birsalmát alaposan lesúroltam, kivágtam belőle a hibás részeket és a magházakat (de nem hámoztam meg), kicsi vízben puhára főztem, utána botmixerrel pürésítettem. Most már csak össze kellett mindezt keverni egy nagy tálban, a birspürét, a lehájazott, puhára sült tököt, jó tíz dekányi darált mákot, lehet persze több is, ízlés szerinti cukorral és vaníliás cukorral vagy vaníliakivonattal.

Elővettem a jól lehűlt tésztákat, az alját megszórtam egy-két evőkanál zsemlemorzsával, rákentem a tölteléket, két-három centi vastag lett, mehetett rá a felső tésztalap. Villával alaposan megszúrkáltam, és 200 fokos sütőben az alsó harmadba helyezett rácson sütöttem, olyan 40 percet, amíg szép piros nem lett a teteje.
Érdemes megvárni, hogy teljesen kihűljön, mert csak akkor lehet rendesen szeletelni.

És akkor a napi cuki, Villám, a bukaresti, nehéz sorsú cica két képe, nemrég kaptam őket, és nagyon tetszenek.
Ide bemásolom Villámgazdi sorait:

Villam a szabad eg alatt, kerti maganyaban, epp tetszes szerint varialhato kedvenc viragladajaban, amiben a nehai snidlingem kepezi a pihe-puha derekaljat

Isteni, nem?




Morzsasüti, almával és ribizlivel


Gyors, olcsó és kényelmes megoldás desszertre, öt perc összedobni, és pont megsül, amíg megeszed a főételt. Nem különösebben fotogén történet, de finom:) Andi tavaszi cseresznyés-csokis csodáját itt találod, Reni almás-körtés változatát meg épp ma olvastam, érdemes megnézni, nagyon szépek a képek.
Ez a crumble Dorie Greenspan Baking című könyvéből való, szokás szerint. Eredetileg alma és tőzegáfonya kell bele, tőzegáfonyám nincs, de tele a fagyasztó ribizlivel. A morzsa részt pedig nagyon feldobja a zabpehely és a kókuszreszelék, még ropogósabb és izgalmasabb lesz tőlük. És természetesen langyosan, vaníliafagyival a legfinomabb.


Hozzávalók a morzsa részhez:
- 3/4 pohár liszt (nyugodtan használhatsz teljes kiőrlésű lisztet)
- 1/2 pohár barna cukor
- 1/2 pohár zabpehely
- 1/2 pohár kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 12 dkg jéghideg vaj, kockákra vágva
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 4 alma, meghámozva, dobókockányi darabokra vágva
- másfél pohár fagyasztott ribizli (felengedés nélkül, fagyosan)
- 2/3 pohár cukor
- 1 evőkanál liszt
- 1 teáskanál őrölt fahéj

A poharam 2,35 dl-es. 

Egy nagy edényben összekeverjük az almát, ribizlit, cukrot, fahéjat, evőkanálnyi lisztet. Kivajazunk egy kisebb tepsit/piteformát vagy 8 kisebb hőálló formát vagy ezek keverékét:), és egyenletesen elosztjuk bennük a gyümölcsös keveréket.
Késes aprítóba beleszórjuk a morzsa összetevőit, és jól elkeverjük. Semmi tésztaszerű állaga nem lesz, de az nem baj. Egyenletesen elosztjuk a gyümölcsök tetején.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 30-40 percig sütjük, látni fogjuk, amikor megsült, bugyog felül a gyümölcslé, és szép aranybarna lesz a morzsa. Langyosan tálaljuk.



2010. szeptember 27., hétfő

Rizses túrófánk szederlekvárral

Van már néhány féle fánk bejegyezve itt az oldalon, de úgy látszik erre a témára is végtelen a variációk száma, mint sok más ételre. Láttam már szalagos farsangi fánkot, csokival bevontat, lekvárral töltöttet, cseresznyéset, túrófánkot, de rizsest még nem. Egészen addig, amíg anyu - ki más, mint a Fánkok Nagymestere - nem sütött egy ilyent.


Hozzávalók:
- 2,5 dl tej
- 10 dkg rizs
- 1 evőkanál vaj
- 5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 tojás
- 15 dkg tehéntúró
+ olaj a sütéshez

Már a hozzávalókból is látszik, hogy ez nem egy hagyományos, kelt tésztás fánk. Anyu elmondása alapján pillanatok alatt elkészül. Még az a két adag is, amit ő készített, mert tudja, hogy ha fánkról van szó, egy adagnak nem érdemes nekiállnia. :)

A tejben megfőzzük a rizst, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat, a cukrot, a vaníliás cukrot és lehűtjük.

Ezután robotgéppel beledolgozzuk a tojások sárgáját és apránként a túrót is.

A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük és kanalanként beleforgatjuk a túrós masszába.

Forró - de vigyázzunk, hogy nem túlhevített - olajban aranybarnára sütjük az evőkanállal szaggatot fánkok mindkét oldalát. Jól lecsöpögtetjük, majd porcukorral szórjuk a tetejüket.

A recept szederöntetet ír mellé, de mivel idén szederlekvárt készítettem, ezért kézenfekvő volt, hogy azzal együk. Az édes fánk és a savanykás lekvár nagyon jól passzolt egymáshoz.

Finom volt ez a fánk is, de nekem akkor is a farsangi és a sima túrós fánk marad a kedvencem. :) Tudom, hogy sokkal macerásabbak, de azoknak van olyan igazi fánk állaguk. Itt a rizs miatt kissé nehezebbnek éreztem a tésztáját. Nem is tudtam megenni belőle annyit egyszerre mint a kedvencekből. :)



Rumos birslekvár és maraton

Ilyen gyönyörű birskörtéket (? azt hiszem, ez az, nem? mert körteforma:)) kaptam, valamit kellett vele kezdeni. Egyszer-kétszer már én is nekiveselkedtem a birsalmasajt-gyártásnak, de az mindig maga volt a tökéletes kudarc. Nem rossz volt, vagy kicsit tökéletlen, vagy folyós, vagy ízetlen, hanem mindig a kukában landolt. Tavaly megpenészedett a száradás helyett, erre még emlékszem, a többire már nem, szerencsés természetem van, a kudarcokat kitörlöm:) Csak akkor ehettünk egy kis sajtot, ha az Andi megszánta a Tamást, de két éve már pálinkánk sincs. Szóval tavaly megfogadtam, hogy az idén maximum birsalmalekvárról lehet szó, az is nagyon finom, és talán nem kell majd kidobni.
Van otthon is egy birsalmafánk, de nagyon hibás a termése, azzal mindig azt csinálom, hogy a rossz részeket kivágom, alaposan lesikálom, félig megfőzöm, és akkor távolítom el a héját, magházát, egyéb, nem kívánatos részeit, így nem törik bele a kezem a hámozásba. De ez a kupac birs most annyira szép volt, hogy még nyersen meghámoztam, magháztalanítottam, felaprítottam. Kis vízzel feltettem főni, amikor már jó puha volt (hát, biztos kellett neki húsz perc), akkor öntöttem hozzá némi cukrot, szeretem a cukormentes lekvárokat, de a birs azért nem ez a műfaj), még öt percig forraltam.
Botmixerrel kicsit összenyomkodtam, kevertem hozzá egy kupica finom rumot, és már mehetett is az előkészített tiszta üvegekbe, és irány a szárazdunszt. (Ez a része már pont úgy ment, mint pl. a baracklekvárnál.) Hat vagy hét kicsi üveggel lett, beosztjuk a télen:)


És akkor a dicsekvő rész:

A vasárnapi termés. Nagyon büszke vagyok rá. 51 évesen lefutottam életem első maratonját, 4:51:11-es idővel (öt órán belül szerettem volna célba érni, szóval elégedett vagyok vele:)). Négy éve kezdtem el futni, nulla sportmúlttal, reggelente végiglökdöstem magamat a margitszigeti futókörön, iszonyatos erőfeszítéssel, hol lassan kocogva, hol gyalogolva (ezúttal is szeretném Macska barátnőmnek örök hálámat kifejezni, mert ezen a maratonon nem indultam volna el, ha ő és a Bodor Éva nem találja ki ezt a hülyeséget, hogy álljunk neki futni a mi korunkban és a mi súlyunkkal:)). Aztán egy kicsit már belejöttem, jöttek a félmaratonok, eleinte szenvedve és nagyon lassan, később már icipicit gyorsabban, és egyáltalán nem szenvedve. Most végre el mertem indulni a maratonon. Szívesen írnám, hogy örömfutás volt, de nem volt az, kicsit hosszú volt és kicsit nedves. Volt, amikor nagyon elfáradtam, a végére azért magamhoz tértem:)


Ezt a képet a Tamás csinálta (féltávtól kísért biciklivel ez esőben, szegény, csoda, hogy nem fagyott meg), azt mondta, mondjam azt, hogy állt a troli:) Itt már csak 1 kilométer van hátra, ekkor már elég valószínűnek éreztem, hogy beérek a célba.
Szóval nagyon örülök, hogy sikerült, na. Most egy-két napig az a feladatom, hogy minél több sütit egyek, és ne fussak, talán menni fog. Aztán szeretnék majd jövőre egy meghalás nélküli maratont.



2010. szeptember 25., szombat

Meggyszósz

Valamelyik nap húslevest főztem, méghozzá marhahúsból. Úgy gondoltam, így két legyet ütök egy csapásra, mert megvan belőle a levesünk is és a főétel is, ami főtt húsból, főtt krumpliból és meggyszószból állt.

Ez egy jó kis ebéd volt, túl sokat nem kellett vele foglalkozni. A húslevest feltettem sok zöldséggel, nagyon pici lángon gyöngyözve főzni és szinte hozzá sem nyúltam 3-3,5 órán keresztül. Csak a szokásos lehabozás miatt néztem rá időnként. Sajnos a marhának kevés volt ez az idő, mert kissé rágós maradt (vén marha lehetett :) ), de ez már csak akkor derült ki, amikor nekiálltunk enni.

Amíg a krumpli főtt, elkészítettem a meggyszószt is.

1 üveg meggybefőttet kimagoztam, beleöntöttem egy lábasba. Hozzáadtam a befőtt levét, 1 csapott teáskanálnyi őrölt fahéjat, 1 mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeget és a forrástól számítva kb. 10 percig főztem fedő alatt.

Közben 2 dl tejszínben csomómentesre elkevertem 1 evőkanál puncs ízű pudingport és hozzáadtam a meggyhez. A botmixert egyszer-kétszer belemerítettem, csak azért, hogy néhány meggyszem fel legyen aprítva és hogy a pudingpor tényleg csomómentesen oldódjon és még további 5 percig forraltam-sűrítettem.

Hidegen is, melegen is finom!


Mivel befőttből készítettem a szószt, ezért nem adtam hozzá további cukrot. Ha friss meggyből készítettem volna, legalább 1 evőkanálnyival megszórtam volna.

Tejszín helyett tejföllel, pudingpor helyett liszttel vagy étkezési keményítőlvel is lehet sűríteni. Imi kifejezetten megkért, hogy ne lisztet adjak hozzá, mert nem szereti benne azt a "por ízt". Ezért elkezdtem böngészni a neten és így bukkantam rá valahol a pudingporos változatra. Persze még így sem lett az az állag, amit Imi elképzelt, úgyhogy várom az ötletet, hogy mit keverjek bele ha nem pudingport, lisztet vagy étkezési keményítőt.

Egyáltalán ki hogyan szokott meggyszószt készíteni?




2010. szeptember 20., hétfő

Joghurtos szőlőtorta

Már megint a tesóm. :) Az új szereplő viszont a szőlő, aki a szilvát és a körtét váltja a szereposztásban.

A süti eredeti neve joghurtos kalács szőlővel. Azért kereszteltem másnak, mert engem nem egy kalácsra emlékeztetett, hanem a hagyományos kevert joghurtos pitére. Vagy a szőlős muffinra.


Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 10 dkg étkezési keményítő
- 2 csapott teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 17,5 dkg cukor
- 5 tojás
- 2,5 dl natúr joghurt
- 2 evőnaknál étolaj
- kb. 50 dkg szőlő

A szőlőt megmossuk, leszemezzük, lecsepegtetjük.

A lisztet a sűtőporral, a fahéjjal és a keményítővel egy tálba szitáljuk. Hozzadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot és alaposan összevegyítjük.

A joghurtot habosra keverjük a tojással és közben apránként hozzáadjuk az olajat, majd kanalanként a lisztes keveréket is.

Egy kapcsos tortaformát kivajazunk, - lisztezünk vagy sütőpapírral kibélelünk, majd belesimítjuk a tésztát és belenyomkodjuk a szőlőszemeket.

175 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütjük. Rácson kihűtjük és további szőlőszemekkel, porcukorral díszíthetjük.


Nagyon laktató, finom sütemény, egyszerre nem lehet sokat enni belőle, úgyhogy kiadós is. Igazán mutatós a sok szőlőszemmel a tésztájában.

Kíváncsian várom, vajon mit süt Mazsolino legközelebb...



Töltött paprika 2.

Az Andif-féle 1. számú változatot lásd itt. 
A múltkor a piacon vettem a Lidikétől vagy másfél kilónyi gyönyörű, igazi, már nem is piros, hanem lila befőzőparadicsomot, már csak ennyi volt neki, fillérekért adta, mert itt-ott kicsit hibás volt (ebből is látszik, hogy tényleg a sajátja volt, mostanában kőkemények a bolti paradicsomok, azok aztán nem nyomódnak be könnyedén). Aztán egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit csináljak vele, nem akartam elpazarolni ezt a drága kincset:) Akkor jött a megvilágosodás, hogy töltött paprika. Nagyon ritkán főzök, mert eddig senki nem volt hajlandó megenni a családban rajtam kívül, magamnak meg még ennél is egyszerűbb dolgoknak állok csak neki. Pedig annyira szeretem.
A múltkoriban Gyöngyi sógornőmnél belefutottam egy kondérnyi - általában ekkora adagokat szokott főzni -  töltött paprikába, és annyira, de annyira finom volt, hogy azóta is arra vágyom:) Szóval elhasználtam a telefonos segítségemet, és és lediktáltattam a legtutibb töltött paprika receptjét. A recept természetesen tökéletes volt, mind az ízét, mind az arányokat tekintve. És annyira finom, hogy ehhez szerintem nem kell sem kenyér, sem főtt krumpli, magában a legjobb. A Gyöngyi az alábbi adag kétszeresét szokta csinálni, de ez is jó sok, egy négytagú családnak bőven elegendő. Sajnos, tapasztalatból tudom, mert töltöttpaprika-ellenes családtagjaim elették előlem.

Hozzávalók a töltelékekhez:
- 40 dkg darált hús
- 1 tojás
- 1 kis/közepes fej hagyma
- fél bögre rizs (feltárt barna rizst használtam)
- só, bors, piros paprika
- 6-8 darab zöldpaprika

Hozzávalók a paradicsommártáshoz:
- 1,3 paradicsomsűrítmény, dobozos vagy friss
- 0,7 dl víz
- egy evőkanál cukor vagy méz (vagy több)
- só
- némi libazsír, 2 fakanál liszt, teáskanálnyi piros paprika a rántáshoz

Először előállítjuk a paradicsomlevet, mert abban fognak majd főni a töltelékek. Ha friss paradicsomot használunk, akkor lehúzzuk a héját, felkockázzuk, és egy jó nagy lábasban megfőzzük. Amikor már megfőtt, akkor botmixerrel egyneműsítjük. Nekem a Lidike-féle fantasztikusan finom paradicsomokból olyan 7 dl sűrű paradicsomszószom lett, ehhez adtam még annyi bolti sűrítményt és vizet, hogy két liter folyadékom legyen. Sóztam, cukroztam és mézeztem (édeskésen szeretetem).
A paprikákat megmostam levágtam a végüket, kikapartam a belsejüket, és a hegyes végükből is levágtam egy kicsit, hogy ott is legyen egy 3-4 mm-es kis lyuk, hogy gyorsabban és jobban megfőjön a töltelék (a Gyöngyi mondta ezt is, persze, szerintem zseniális, nekem ez sosem jutott volna eszembe). Egy tálban összekevertem a töltelék alkatrészeit, a darált húst, a tojást, fűszereket, az apróra vágott nyers hagymát és a nyers rizst, meg persze a fűszereket. Ezt jó lazán beletöltöttem a paprikákba (a rizs még nőni fog). A maradékból néhány meztelen gombócot csináltam.
A paradicsomlébe beletettem a gombócokat és a töltelékeket, és kb. fél órán keresztül forraltam csendes lángon, ezalatt megfőtt a hús is, meg a rizs is. A töltelékeket és a gombócokat ideiglenesen kiemeltem, paprikás rántással (a paprikától sokkal szebb lesz a színe!!!) berántottam a paradicsomot, aztán mehetett vissza.
Még így, hogy nem (csak) dobozos paradicsomból készült, sem tartott tovább cakli-pakli egy óránál, és ebben természetesen a mosogatás is benne van, szóval elég haladós. És annyira finom, hogy ezen a héten is összedobok egy másik adagot.

Napi borzalom jön, gyengébb idegzetűek lapozzanak. Tényleg.


Tele vagyunk az idén pókokkal, ezt a kövér, vastaglábú, szőrös típust mifelénk keresztespóknak hívják, nem tudom, tényleg ez-e a rendes neve. A kaszáspókokért sem rajongunk, de ezektől kifejezetten iszonyodunk. Ez egy különösen hatalmas példány, ötforintos méret, amikor elkezdtem fényképezni, odébb vonult, és összehajtogatta magát, szóval kisebbnek látszik, mint valójában. Mért van az idén ennyi és ilyen hatalmas pók???



2010. szeptember 17., péntek

Vaníliás-körtés papucsok

Ahogy elnézem, a hónap sztárja a körte lett a blogunkon, hiszen ez már zsinórban a harmadik körtés süti bejegyzés. Az előző kettőhöz képest, ez egy picit más, hiszen nem kevert, hanem leveles tésztával készül.

Múlt hét végén véletlenül Benke Laci bácsi műsorára kapcsoltam és pont ennek a sütinek az elkészítését kaptam el. Laci bácsi akkor már félig kész volt vele, kb. 3 perc múlva pedig már a pirosra sült körtés papucsokat láthattuk a tévében. És ez a 3 perc nem nagy túlzás! Az egész sütemény kb. 40 perc alatt készül el onnantól számítva, hogy kibontom a leveles tészta zacskóját...


Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta
- 2 körte
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 3 dl tej
- 2 evőkanál cukor
- mazsola
- szegfűszeg
- tojás a sütemény lekenéséhez

Mivel nemrégiben volt egy jó kis akció a Lidl-ben, jó pár csomag leveles tészta várakozott a mélyhűtőmben további felhasználásra. :) Így tehát előző nap kivettem a fagyasztóból és szobahőmérsékleten szép lassan felengedett.


A tésztát gyúródeszkára fektettem és szabályos, nagy téglalappá nyújtottam. 12 részre felvágtam, figyelve hogy nagyjából egyenlő oldalhosszúságúak legyenek. A lehulló szélből összeállítottam még egy tizenharmadikat is.

3 dl tejből, 1 csomag vaníliás pudingporból és a cukorból sűrű vaníliapudingot főztem és kissé kihűtöttem. Amíg hűlt, megpucoltam a körtéket és nyolcadokra vágtam.

Mindegyik négyzet közepébe pudingot kanalaztam, ezekbe belenyomtam egy-egy nyolcad körtét, úgy hogy a szélesebbik oldaluk nézzen felfelé. Megszórtam néhány szem mazsolával.


A négyzetek egyik sarkát ráhajtottam a körte tetejére, majd a vele szemben lévő sarkot ráhúztam erre. Egy-egy szem szegfűszeggel tűztem meg.

Sütőpapírral borított sütőlapra emeltem a batyukat, majd felvert tojással lekentem mindegyiknek a tetejét. 200 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem, amíg szépen megpirultak.

Tálra rendeztem, langyosra hűtöttem és csak ekkor szórtam meg fahéjas porcukorral.


Pontosan olyan finom lett mint amilyennek vártam. Holnap készíthetem a következő adagot, mert 13 darab hat emberre nagyon kevésnek bizonyult. :)

Egy hétközapon, munka után sem nagy fáradság megsütni, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki rossz hangulatban van a főnöke vagy csak egyszerűen az őszi időjárás miatt. Ez a süti garantáltan jobb kedvre derít mindenkit. És még mosogatni sem kell sokat utána. :)




Nagyon körtés süti

Továbbra is keresem álmaim körtés sütijét. Sok körte, némi étcsoki, kevés, de finom és könnyű tészta. Szerintem ez most egészen jó lett. Mazsolino körtetortája indított el a helyes irányba:) (A tavalyi próbálkozásaimmal nem voltam igazán megelégedve, Bea csokis körtetortáját még mindig nem próbáltam ki, pedig ígéretes, a körtés lepénye meg a dió miatt embargós.)

Szóval két dolog tetszett nagyon Mazsolino sütijében, az egyik, hogy hatalmas fél körték szerepelnek, semmi vagdosás, a másik meg, hogy használd csak nyugodtan a kedvenc kevert tésztádat (írtam is, hogy nálunk sokáig az volt a kedvenc tészta, amit ő használt, csak hát azóta a joghurtos leborította a felső fokról, de szorosan a második lépcsőn ott áll az is).

Hozzávalók:
- 6 nagy, édes körte
- egy nagy tojás
- egy csésze joghurt
- egy csésze rétesliszt
- mokkáskanálnyi sütőpor
- két evőkanál puha vaj
- fél csésze barna cukor (lehet fehér is)
- csipet só
- 1 dl tejszín
- 1 marék étcsokicsepp
- némi vaj a forma kivajazásához

Mivel nagyok voltak a körték, és kevés tésztát akartam, kicsi, másfél decis csészét használtam.

A nagy fodros piteformámat alaposan kivajaztam. A szép, nagy körtéket meghámoztam, kettévágtam, kicsumáztam, és a domború felükkel felfelé körben, szép rendben kiraktam velük a piteforma alját.
Egy nagy tálban habosra kevertem az egész tojást a csipet sóval, cukorral. Hozzáadtam a vajat, tovább kevertem. Mehetett hozzá a liszt és a sütőpor is. Aztán már csak fakanállal belekevertem a habbá vert tejszínt meg a csokicseppeket.
180 fokra előmelegített sütőben, alsó rácson sütöttem, kb. fél órán át. Tűpróba. Nekem le kellett takarnom a tetejét, mert nagyon elkezdett pirulni, pedig még belül nyers volt.

Szerintem ez most nagyon finom lett, csupa finom leves körte, olvadt csoki, habkönnyű tészta. Pont ilyen esős péntekekre való.



És hogy valami megédesítse ezt a csöpögő, hideg, nedves időt. Ez vár, amikor hazaérek. A farkinca fel és alá jár, ha mozgókép lenne, jobban látszana:) De szaladgálás, ugrálás azért nincs:)


Meg persze várakozóan kering körülöttem az összes macska is, íme a cukkinis:




2010. szeptember 15., szerda

Boros körtetorta

Mazsolino sütije ez is. Úgy tűnik, mindenféle kora őszi gyümölcsöt fel fog használni legújabb, kísérletező kedvéhez. Mi pedig nem akadályozzuk meg benne, sőt inkább biztatjuk. Ugyanis a végeredmény mindenki számára kellemes. Ő örül, hogy sikerült valami finomat alkotni, mi pedig örülünk, hogy megkóstolhatjuk.

Szilvás után körtés bejegyzés következik. Körtés sütik receptjei egyébként itt, itt és itt olvashatók még.



Hozzávalók:
- 20 dkg vaj/margarin
- 4 tojás
- 1,1 dl vörösbor
- 25 dkg liszt
- 2 csapott teáskanál sütőpor
- negyed csapott teáskanál fahéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 20 dkg cukor
- 4 dkg tortadara vagy reszelt étcsokoládé
- 4 db körte

A vajat megolvasztjuk, langyosra hűtjük. Habosra keverjük a borral és a tojásokkal.

A lisztet elvegyítjük a sütőporral, hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot és a csokidarát (reszelt étcsokit).


A lisztes keverékre öntjük a tojásos masszát és robotgéppel jó alaposan összedolgozzuk.

A tésztát ezután kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt kerek tortaformába töltjük. A tetejére hámozott, felezett, kimagozott körtéket fektetünk.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt készre sütjük.


Tesómnak kissé lágy maradt a torta belseje és a körte is lesüllyedt az aljára. Valószínűnek tartom, hogy a 170 fokos sütőhőmérséklet kevés ennek a sütinek, én inkább 180 fokon sütöttem volna ugyanennyi ideig. Ez a két apró dolog egyébként nem rontott az összhatáson. Finom, illatos sütemény, egy bögre teával el tudom képzelni hűvös, esős estéken.