2015. szeptember 21., hétfő

Idényzáró evezés - kaja nem lesz, napi cuki lesz


Most úgyis nagy divat lefényképezni a reggelinket. Hát pénteken ez volt a mi tízóraink. Retróbb már nem is lehetne. A menü sem kutya, a dizájn pedig még jobb. Rendes embereknek sör pogácsával, rendetleneknek jéger kávéval. Sanyi bácsi büféje vagy mi a szösz a Lupán. Nem először, de valószínűleg utoljára az idén.



Nyár elején beruháztunk egy öregecske Sellőbe, aki aztán a derékbősége, az értelme és a sebessége miatt a Tehénke előnevet kapta tőlünk. Egész nyáron az volt a program, hogy ledolgozzuk az árát, kb. háromezer egy kölcsönzés, mi most kicsit több mint a felénél járunk. Fantasztikus volt az idei Duna, pici, meleg, átlátszóan tiszta. Péntekre ígérték az utolsó nyári napot, és mi jól kihasználtuk.

Szentendrével szemben is ilyen szép, lapos kavicsos part van most.


Ez pedig már hazafelé, itt is látszik, milyen alacsony a víz. Elképesztő, hogy szeptember közepén még lehet fürdeni a Dunában.


Természetesen velünk voltak az ebek is. Kóficka sokat úszott, aztán sokat napozott.


Közelebbről is nagyon cuki.


Időnként meg is mozdult picikét.


Aztán megint a pancs.


Zsuzsika vagy botozott (ezt most valahogy nem fényképeztem le) vagy szerencsétlenül álldogált.


A fénykép tanúsága szerint néha bement a vízbe bot nélkül is (erre nem emlékeztem).

És persze minden kikötésnél volt nagy felderítés.



Jövőre folytatjuk.





2015. szeptember 7., hétfő

Cukkinis-répás tócsni minden földi jóval


Hát ennél bonyolultabb dolog nemigen készül nálam. A tócsnit nagyon szeretjük, de utálok olajban sütögetni, szóval ez is tepsiben készült, és szerintem nagyon finom volt így is. Meg mennyivel egyszerűbb. A pontos mértékek most nem is igen fontosak. Két közepes cukkinit lereszeltem héjastul (a reszelő nagyobbik oldalán). Megsóztam, hagytam állni. Egy másik tálba lereszeltem 2-3 sárgarépát. Egy harmadikba három jó nagy krumplit. A krumplit is megsóztam, öntöttem hozzá egy kis tejet - tényleg kicsit, egy evőkanálnyi sem volt -, ettől szép fehér marad, és nem feketedik be (ezt a Vidék íze konyháján tanultam, és tényleg működik). Bő negyedórát hagytam állni, addigra levet engedett a cukkini is, meg a krumpli is (a répát nem sóztam be). A két levesest kinyomkodtam, aztán mindet összekevertem a répával. Ütöttem hozzá egy tojást, ment bele 2-3 evőkanál barna rizsliszt (sima liszt is jó, ha nem baj, hogy gluténes), meg fűszerek: egy nagy csokor kapor, só, bors. Egy nagy tepsibe papírt raktam, megkentem olívaolajjal, rásimítottam a masszát. A tetejét viszonylag rendesen meglocsoltam olívaolajjal (mondjuk két-három evőkanálnyival), és tettem rá pár rozmaringágat.


Mehetett a 200 fokos sütőbe. Aztán meg fel lehetett kockázni késsel, nekem bejött. Meg DT-nek is. Sok mindent ettünk mellé. Például céklalevélsalátát. A kedvenc pomázi zöldségünknél ilyen cuki céklát lehet kapni:


Saját kertből frissen felhúzva. A cékla is nagyon finom, de a levelével kezdjük. Letépkedem, megmosom, összetépem. Vágok hozzá jó sok friss paradicsomot (saját!!!!!!). Aztán meglocsolom olívaolajjal, citromlével, picit sózom, és kész is van. Ha épp olyanom van, késhegynyi méz is megy hozzá. Annyira jó, hogy nem is igaz.
Meg volt még hozzá sült tök (hurrá, hurrá, tökszezon!) és sült padlizsán. Ez is nagyon bonyolultan készül: feldarabolom, tepsibe rakom, meglocsolom olívával, szórok rá pici római köményt meg sót. Dobálok rá egy kis rozmaringot meg zsályát, és ez is mehet a sütőbe. A padlizsán hamar megsült, de a töknek sok idő kell, akkor jó, ha szépen karamellizálódik.


Na, hát ezek mennek nálunk mostanában. Meg néha padlizsános lecsó. Meg töltött paprika. Paradicsomleves hébe-hóba (mert imádom). Azért az öregségnek is megvannak a maga előnyei. Pont azt főzöm-sütöm, amit enni szeretnénk. Jöhet a paradicsomos káposzta meg a sárgaborsóleves. Kelkáposzta-főzelék. Kapros tökfőzelék.

Napi cukinak meg egy kis szívfájdítás. Olyan soká lesz megint nyár. Ilyen gyönyörű, meleg, kicsi Dunával. Lakóhajóval és két (na jó, másfél) vizslával.


Partra vetett döglött foxival.


Meg gyönyörű, vizes(pólós) tacsilánnyal.