2011. szeptember 27., kedd

Rozsos-lenmagos csavart kenyér

Végre elmúlt az a nagy forróság, eljött a kenyérsütés ideje! Bár imádom a meleget én is, de kicsit jobban bírom, amikor esténként annyira lehűl a levegő, és vele együtt a lakás is, hogy már be lehet indítani a sütőt. Blogszempontból van egy nagy hátránya azért az ősznek, mégpedig hogy a fényviszonyok miatt nem tudok normális fényképet készíteni ezzel az egyszerű kis masinával. Mivel a kenyér elég jól sikerült, gondoltam rossz képekkel is megörökítem a receptet.


Micikéhez készültem egyik délután-este egy jót beszélgetni, és mivel ő padlizsánkrémet készített erre az alkalomra, gondoltam sütök hozzá finom házi kenyeret. Ezt a fajta csavart kenyeret Annánál láttam (és ettem) már több alkalommal is, de ő boltban veszi, hát azt gondoltam, nem egy olyan nagy ördöngösség csavarintani egyet a kenyérkék derekán.

Hozzávalók:

- 455 g rétesliszt
- 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
- 2 marék lenmag
- 1 ek só
- 2 kiskanál barna cukor
- 1 ek kovász
- 1/4 élesztő

A kovász nyugodtan elhagyható, én csak félretettem az előzőleg sütött dagasztás nélküli zsemlék tésztájából azt a kis maradékot, amit levakartam a kelesztés után a tál oldaláról. Műanyag dobozban, hűtőben, tartottam kb. 1 hétig, de ha nincs, az se számít.

A tészta hozzávalóit összekevertem, géppel megdagasztottam és hagytam kelni ameddig akart. Mivel hűvös volt a lakásban, jó sokáig tartott a kelesztés, de időm az van, türelmesen megvártam, amíg duplájára kelt. Ekkor lisztezett pultra borítottam, kicsit átgyömöszöltem, és elfeleztem a tésztát. Mindkét darabot megformáztam, majd az egyiknek a derekán egyet, a másiknak pedig kettőt csavartam. (A duplán csavart kenyérke lett a formásabb.) Hagytam újra duplájára kelni.

Már írtam, hogy Erdélyben azt tanultam, hogy nem kell kétszer keleszteni a kenyeret, de mivel ilyen csavarintást tettem a formázásba, ezért szükséges volt a másodszori kelesztés is.

A sütőt előmelegítettem 250 fokra, a kenyerek tetejét tenyeremmel jól bevizeztem, majd 220 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. Amikor az alját megkopogtatva kongó hangot ad, akkor jó.

Friss kenyér, finom padlizsánkrém, két üveg Chardonnay - kell ennél jobb?

2011. szeptember 26., hétfő

Paprikás-hagymás tekercsek

Rögtön itt, a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy csak alibiből kerestem elő egy régebben megsütött süti receptjét és képeit. Ha már gasztroblogot írunk, egy posztnak legyen valamilyen gasztronómiai vonatkozása. Mert hogy nézne ki, ha csak a hétvégi kutyás kirándulásunkról számolnék be? :)

Amúgy ez a sós süti azért nem került fel hamarabb a blogra, mert vegyes érzelmekkel viseltetek iránta. Első pillantásra nagyon megtetszett a recept és a fotó is - eredetileg a snassz, paprikás kifli nevet viselte - utána az elkészítése során szenvedtem egy kicsit, majd a végeredmény egészen finom lett. De nem biztos, hogy még egyszer megcsinálom.

A Facebook-on találtam rá, ahol is fel vagyok iratkozva a Vidék Íze magazin közösségi portálra íródott oldalára és időnként jobbnál-jobb receptekkel bombáznak.


Hozzávalók:
- 2 pohár liszt
- 2 dl tej
- 2 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 + 1 tojás
- 1 tojássárgája
- 1/2 dl olaj
- 1/2 evőkanál só
- 1 evőkanál pirospaprika
- 4 evőkanál zsír (én libazsírt használtam)
- 1 nagyobb fej vöröshagyma

A tejet meglangyosítjuk és a cukorral és egy pici liszttel felfuttatjuk benne az élesztőt. A többi lisztet elkeverjük egy egész tojással és a tojássárgájával, az olajjal, a sóval és hozzáadjuk a megkelt élesztőt. A tésztát alaposan összedolgozzuk, hólyagosra dagasztjuk. Letakarjuk és langyos helyen a duplájára kelesztjük.


Közben lereszeljük a hagymát és a zsíron megdinszteljük. Félrehúzzuk a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával és elkeverjük benne.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk amilyen vékonyra csak tudjuk és megkenjük bőven a paprikás-hagymás zsírral. Picit meg is sózhatjuk. A tésztát összehajtogatjuk - először a jobb és a bal oldali szélét hajtjuk be középre, majd képzeletben vízszintesen húzunk három párhuzamos vonalat egymástól egyforma távolságra és a felső és az alsó harmadot is behajtjuk a középsőre. Negyed órát így pihentetjük.


Ez után következtek a megpróbáltatásaim. Azt hiszem, ott rontottam el, hogy még melegen, vagyis olvadtan kentem a zsíros keveréket a tésztára. És szó szerint értelmeztem a receptben a "bőven"-t, mert tényleg nem sajnáltam róla.

Tehát: pihentetés után kb. fél centi vastagra kellene kinyújtani a hajtogatott tésztát. Írja is, hogy ne ijedjünk meg, mert kissé ragadós lesz a hagymás zsírtól. Namármost, az én tésztám nem KISSÉ RAGADÓS LETT, hanem konkrétan orrán-száján folyt belőle a szép piros, zsíros lé, ahogy nyújtottam. És tényleg hólyagosra dagasztottam a tésztát, ez abból is látszott, hogy hólyagosodott nyújtás közben és ezek a hólyagok kidurrantak és kiengedték a zsírt is a gyúródeszkára. A tésztában nem sok maradt. :( Már ott tartottam, hogy kivágom az egészet a szemetesbe, de úgy voltam vele, hogy ha már idáig eljutottam, meg kellene próbálnom megsütni.

Úgyhogy folytattam: a kinyújtott tésztát hosszú háromszögekre vágtam és a szélesebbik oldalánál kezdve feltekertem mindet. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem, egymástól elég távol, hogy legyen helye kelni. A tetejüket felvert tojással megkentem. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt pirosra sütöttem.

És milyen jól tettem, hogy végül megsütöttem! Mert az íze nagyon elnyerte a tetszésemet. :) Képzelem, milyen jó lett volna, ha még marad is benne valami a hagymás zsírból. Jó kis foszlós, puha süti lett a végeredmény. Ha még egyszer elkészíteném, lehűteném a zsírt mielőtt rákenem a tésztára és lehet, hogy a hagymát sem reszelném, csak aprítanám, hogy nagyobb darabokban kerüljön bele. Ha valaki esetleg megsüti, kérek szépen élménybeszámolót róla!

Most pedig következzen a lényeg, ami miatt ez a bejegyzés megszületett. Köszönetet szeretnék mondani Csincsillának, amiért volt olyan kedves és érdeklődésemre javasolta, hogy Pomázra, a Kőhegyre menjünk kirándulni Frakk-kal és Vilmával. Pontos, precíz és részletes útleírást is küldött nekem és ezúton jelentem, hogy odataláltunk! :)


A kutyák nagyon élvezték, hogy végre kimozdulhattak a kertünkből, ismerkedtek az új helyszínnel. Az biztos, hogy ők könnyebben vették az akadályokat (szintkülönbség, csúszós avar, állandóan a cipőnk alá kerülő nagyobb kődarabok :) ) mint mi. Látszik, hogy mi sík terephez vagyunk szokva.


Vilma nem hazudtolta meg önmagát, állandóan mellettünk volt, akármerre mentünk. És érdekes módon, most Frakk sem nagyon ment előre, pedig ő azért el szokott távolodni tőlünk és néhány méter megtétele után bevár minket. De úgy látszik, az ismeretlen terep azt hozta ki belőle, hogy mögöttünk-mellettünk sétált szinte végig.


Azért persze a csúcson, a réten egy kis labdázással mozgásra lehetett bírni őket. :) Sajnos nem tudtunk túl sokat fent maradni, mert egy körülbelül 60-70 fős csoport teljesen elfoglalta a rétet (köztük kb. 30 gyerek), és fociztak, szalonnát sütöttek, számháborúztak. A békesség kedvéért - a kutyák és a túrázók közös békessége kedvéért - inkább elindultunk visszafelé.


Szép helyeket láttunk, jó kis szombati kirándulás volt. Mi jobban elfáradtunk mint Vilmáék, de ez valahogy előre sejthető volt.
Köszi még egyszer Csincsilla! :)




Ződfuszulykafőzelék

Ezt a receptet felejthetetlen nyaralásom alatt tanultam Erdélyben, Csíkszentgyörgyön, és ott külön megkértek, hogy ne zöldbabfőzeléknek hívjam, hanem ződfuszulyka-főzeléknek. Egyik alkalommal Ibike és férje jött át hozzánk vacsora után, és akkor faggattam ki, mit vacsoráztak, és hogyan készíti ezt a főzeléket. Pár nappal később Éva megfőzte nekünk, de ő másképp készítette, mint Ibike, ezért mindjárt kétféle módját tanultam meg, és természetesen beszereztem hozzá Kibéden ezt a csak ott látott, széles, lapos, édes zöldbabot, majd hazaérkezésem másnapján elkészítettem. Nem lett ugyanolyan, mint az eredeti, de azért annyira finom volt, hogy szerintem érdemes kipróbálni.


Nem is tudok jobb dolgot elképzelni számomra, mint Csíkszentgyörgyön tölteni egy szép nyári napot, megmászni a meredek hegyoldalt a büdös gödörig, üldögélni, nevetgélni a mámorító illatú fűben, hallgatni a rovarok zümmögését, csodálni a pillangók táncát, messzire, de tényleg nagyon messzire elnézni a szemben magasodó gyönyörű hegyekre, lesni a csorda hazaindulását, kiülni a kispadra, megfigyelni az embereket, lovas szekereket, beszélgetni a szomszédokkal, este tehenet fejni, disznót etetni, sütögetni és tanulni, tanulni. Akár új szavakat, akár nálunk már rég elfeledett szokásokat, és persze új recepteket.



Éva receptjével kezdtem, és így készült a budapesti ződfuszulykafőzelék:

Egy fej kicsi kockákra vágott hagymát fonnyasztottam olajon, egy közepes méretű felkarikázott sárgarépát dobtam rá (de rájöttem, hogy reszelni kellett volna, ezért amikor megfőtt, kiszedegettem és leturmixoltam a darabokat). A megpucolt és egycentis darabokra tördelt (!) zöldbabot ezután beleöntöttem a lábosba, sóztam, és felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Amikor megfőtt, lisztes tejföllel behabartam, végül megszórtam aprított petrezselyemmel.

Nagyon szeretem az én fokhagymás-rántásos zöldbabfőzelékemet, de ez a változat is nagyon finom, sőt biztos vagyok benne, hogy az Ibike receptjével készült, paradicsommal és paprikával ízesített is nagy kedvencem lesz, ha majd elkészítem. Ehhez a mélyhűtőben raktároztam el egy adag kibédi zöldbabot.

2011. szeptember 24., szombat

DNK zsömle sokadszorra

A látszat ellenére teljes kudarc lett megint a dagasztás nélküli zsömle kísérletem. Igaz, négy darabot gyanútlanul megettünk belőle, de mivel nem volt finom, a másik hármat nagy mérgesen kidobtam a szemétbe.


Ahogy szoktam, most is hosszasan tanulmányoztam mások dagasztás nélküli kenyereit, zsömléit, főleg persze Csincsilláét, de minden hiába, nem lett jó. Fő hibája, hogy sótlan, ízetlen lett, és kicsit sületlennek is tűnt. Azért leírom hogy készült, hátha nekiállok legközelebb is.

Hozzávalók:

- 2 pohár sima liszt,
- 1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
- 1/4 élesztő
- 2 kiskanál só (lehet, hogy kifelejtettem?)
- 1,5 pohár langyos víz (ez van felírva, de emlékszem, hogy még tettem fél pohárral hozzá, hogy lágyabb legyen a tészta)

Gyorsan összekevertem, 10 órát hagytam kelni, majd új módszerrel megformáztam. Újra hagytam megkelni, és végül 250 fokra előmelegített sütőbe toltam, aminek 20 perc után csökkentettem a hőmérsékletét 220 fokra, s ezen sütöttem még 10 percig.

Nem lett jó, na.


De legalább szép! :-)

Csodálatos hetet töltöttem idén is Erdélyben, ahol érdekes, és számomra új technikákat tanultam a kenyérsütésről. Először is azon csodálkoztam el nagyon, hogy a megkelt tésztát nem gyúrják át, hanem rögtön szaggatják, formázzák és tolják a forró kemencébe. A másik, amit a DNK zsömlém egy részénél ki is próbáltam, hogy nem lisztezett kézzel, hanem vizes kézzel formázzák a kenyértésztát. A próba eredménye az lett, hogy még a DNK tésztával is ezerszer könnyebb volt bánni vizes kézzel, ezért ezután mindig így fogom a kenyereimet formázni.


Egy alkalommal a Bucsin-tetőn, a Basa Csárdában ebédeltünk, ahol épp begyújtották a kemencét kenyérsütéshez. Amikor leégett a fa, a tűz "összeroskadt", kezdődhetett a sütés.


Egy hosszú rúdra erősített, gyakran vizezett ruhával kihúzták a parazsat a kemence szélére, majd ezzel a vizes ronggyal áttörölték a forró kemence belsejét mindenhol, ahová a kenyeret rakják majd.


A megkelt tésztát vizezett kézzel azonnal kiszaggatták, kicsit, de tényleg csak pár pillanatig gyömöszölték, formázták, majd rátették a sütőlapátra. Ott egy éles késsel három csíkot vágtak bele egy-egy jól irányzott ütéssel (nem szarakodtak, ahogyan én szoktam), és betették a kenyeret a forró kemencébe.

A kisült kenyereket már nem tudtuk megvárni, de mi is ugyanilyet kaptunk az ebédhez, mert ebben a csárdában naponta kétszer sütnek kenyeret, mindkét alkalommal tizenkettőt, amit aztán felszolgálnak a vendégeknek. Nagyon-nagyon finom!

2011. szeptember 23., péntek

Paradicsomlé, ketchup és paprikakrém


Idén is befőztem a szokásos 49 kiló paradicsomomat, nagy részét paradicsomlének, két adagot pedig házi ketchupnak. Persze ezt a mennyiséget nem egyedül fogom elhasználni, segítenek majd tesómék, unokatesómék és anyu is.

A paradicsomlével semmit nem variáltam, mindent úgy csináltam, ahogy szoktam. Ámde van egy érdekes hírem azok számára, akit érdekel!

Azzal kezdődött, hogy idén Anna is szeretett volna eltenni egy adag paradicsomlét, és hosszas egyeztetés után sem sikerült megoldanunk, hogy eljuttassam neki szuper kis Bosch paradicsompasszírozómat. Ezért Anna úgy döntött, kipróbálja merülőmixerrel, és azt állította, hogy tökéletesre sikerült. Jóval leegyszerűsödik így a meló, és ha valaki ettől kedvet kapna egy kis befőzéshez, direkt megnéztem ma, az újpesti piacon még mindig lehet olcsó befőzőparadicsomot kapni, 99 Ft-ért kilóját! (Én százhúszért vettem augusztus végén...)

A befőzőparadicsom nem attól befőző, mert szar, hanem épp ellenkezőleg, óriási édes, kemény gömbök, vastag héjjal, ami azért jó, mert sűrűbbé teszi a lét. De persze bármilyen paradicsomból tökéletes paradicsomlevet lehet készíteni télire.

A házi ketchupnak Viki kedvéért álltam neki idén. Szegénykém betegen jött el velem a piacra cipelni a nehéz kosarakat, és mellesleg megjegyezte, hogy mennyire ízlett neki a két éve eltett ketchupom. A segítségért hálából két adagot készítettem, az egyiket pontosan úgy, mint annak idején, a másodikat kísérletképpen kicsit édesebbre ízesítettem: csökkentettem 0,5 decivel az ecet mennyiségét és növeltem 5 dekával a cukorét, de mivel néhány hős kóstoló egybehangzó véleménye szerint az eredeti recepttel készült lett a finomabb, ezért a másodikról most nem írok részletesen. Csak annyi a különbség a két évvel ezelőttihez képest, hogy zellerlevelet is dobtam bele, és bár úgy terveztem, hogy a zellert kiszedem passzírozás előtt, mégse vacakoltam vele, így most pici zöld pöttyök díszítik a ketchupomat.

A házi paprikakrém is pontosan úgy készült, ahogyan már leírtam, viszont mivel ez készült legutolsónak, itt már kipróbáltam én is a merülőmixeres egyszerűsítést és azt tapasztaltam, hogy a végeredmény valóban tökéletes lett. A színe nem változott meg, és az állaga talán még sűrűbb is, mint a tavalyi.

MERÜLŐMIXERT MINDENKINEK! :-)

2011. szeptember 16., péntek

Cukkini sörtésztában


Kis retro. A cukkini kedvéért még egy kis olajban sütést is hajlandó vagyok bevállalni. Azért nem túl gyakran. Rántott cukkinit minden nyáron csinálok egyszer-kétszer, annyira szeretem, de most nem volt kedvem panírozni. Nagyon bejött a sörtészta, isteni volt, nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, talán száz éve. És semmi kurkuma, semmi egzotikus liszt, mégis finom volt. Meg villámgyors, már ha sóban való ázást leszámítom, de azzal végül is nekem nincs sok dolgom.

Hozzávalók:
- cukkini
- só
- 2 egész tojás
- kb. másfél csésze liszt
- kb. fél üveg sör
- olaj
 a sütéshez

A cukkinit megmossuk, ha kell, meghámozzuk. Ha nem tudjuk, hogy kell-e, akkor inkább hámozzuk meg, abból baj nem lehet. Ha a közepe magos, akkor kivágjuk. Felszeleteljük olyan 4 mm vastagságú szeletekre, és 1-2 evőkanál só társaságában hagyjuk állni legalább egy órát, de az sem baj, ha többet.
Sütés előtt összekeverjük a sörtésztát, a tojásokból, lisztből meg a sörből nagyon sűrű palacsintatésztát keverünk, só nem kell bele, úgyis marad majd a cukkinin. A cukkinit nagyon alaposan átmossuk, kimossuk belőle a só nagy részét. Konyhai papírtörlővel kicsit leszárítgatjuk, belemártjuk a tésztába, és forró olajban kisütjük. Jó sokat kell belőle csinálni, mert rémesen eteti magát, egy-két alkalom talán nem halálos belőle, és ilyenkor azért még az olajszagot is lehet menedzselni. Sörrel és salátával a legjobb.

Mákos-cukkinis és túrós töltött fánk


Ültem a szaunában, és kellemesen elpilledve hallgattam egy nagyon kedves úriember beszélgetését, illetve annak a közepét, hogy igen, almás, ámbár, az inkább olyan tiroli rétes, mondta volt a beszélgetőtárs, de a lényeg az, hogy finom az almás is nagyon, de valahogy mák sosem kerül bele, pedig ő azt mennyire szereti. Persze finom nagyon az almás is, mondta, mert tényleg úriember volt. Az a rémes, hogy ezt a beszélgetést a Tamás is lefolytathatta volna, ha járna szaunába, mert nálunk is sokféle ez-az készül, de valahogy mák sosem kerül bele, pedig ő azt nagyon szereti. Hát felvettem. És amikor belefutottam az egyik kedvenc blogomon ebbe a jó kis sütős fánkba, rögtön tudtam, hogy az egyik részébe mák fog kerülni. Méghozzá cukkinivel, mert a mákhoz kell valami vivőanyag (mondjuk sütőtök, de annak azért még nincs szezonja), magában túl tömény, alma nem volt otthon, volt viszont jó sok tésai cukkini.

Kivételesen majdnem szóról szóra követtem a receptet, még a tésztába is hajlandó voltam beletenni a tojásokat, lényeges eltérés csak annyi volt, hogy a liszt egy részét teljes kiőrlésűre cseréltem, a finomított cukor helyett a töltelékekbe meg a tésztába fruktózt és édesítőszert használtam. Ja, meg ricottát épp nem kaptam, túró lett helyette. Meg persze biocitromhoz sem tudtam így hirtelenjében hozzájutni, tehát a citromhéj kimaradt.
Irtózatosan nagy adag, 18 túrós és 9 mákos fánk lett, és a maradék, levagdosott tésztákból még egy kisebb mákkal töltött kalács.

Hozzávalók a tésztához:
- 746 gramm liszt (a harmadát teljes kiőrlésűre cseréltem)
- 142 gramm cukor ( 1 evőkanál kristálycukrot és fél csésze fruktózt használtam)
- 10 gramm friss élesztő
- 240 ml langyos tej
- 80 ml buttermilk (író?), 200 ml joghurtot használtam helyette
- 2 nagy szobahőmérsékletű tojás
- 2 evőkanál olvasztott vaj
- 2 biocitrom héja, reszelve (kimaradt)

Ezekből a hozzávalókból géppel vagy kézzel közepesen kemény tésztát dagasztunk. Nekem kevés lett volna a 80 ml író, lehet, hogy a teljes kiőrlésű liszt miatt, de több folyadékot kellett hozzáadjak. A kész tésztát letakarva állni hagyjuk, amíg a duplájára nem kel.

Közben el lehet készíteni a tölteléket.

Máktöltelék:
- 1 cukkini lereszelve
- 1 teáskanál só
- kb. 100 gramm mák
- némi édesítőszer vagy cukor
- 1/2 kávéskanál vaníliakivonat

A cukkinit finomra lereszeljük, ilyen szép lesz:


Összekeverjük a teáskanál sóval, és hagyjuk állni legalább egy fél órát. Utána nagyon alaposan átmossuk, nehogy sós maradjon, kinyomkodjuk, és összekeverjük a mákkal, cukorral, vaníliakivonattal.

Túrótöltelék:
- 250 gramm túró (az eredeti recept az egész tésztához ír ennyit, nekem kevés lett volna a mák nélkül)
- 1 citrom leve
- 2 biocitrom héja, reszelve (nálunk ez kimaradt)
- 50 gramm cukor vagy ennek megfelelő édesítőszer
- 1 nagy tojás

Ezeket szépen összekeverjük egy kisebb tálban. Utána érdemes betenni a hűtőbe, könnyebb lesz megtölteni a fánkokat.

Amikor megkelt a tészta, deszkára borítottam, átgyúrtam. 2-3 mm vékonyra nyújtottam. Én 8 cm átmérőjű korongokat vágtam belőle (a fentiek szerint 54 darabot). A korongok felét megtöltöttem a túróval és a mákkal. Kis tejjel körben megkentem a szélüket, rátettem a maradék korongokat, és alaposan összenyomkodtam a szélét. Sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam őket. Letakarva keltek még egy órát, után mehettek a 220 fokos sütőbe (az eredeti recept 190 fokot mond). Nagyon hamar sülnek, érdemes résen lenni.

Rácson hagytam hűlni őket. Amikor már tökéletesen kihűltek (ez fontos!), akkor kétféle ruhácskát kaptak (nehogy valaki mákosba harapjon túró helyett és fordítva, és kitörjön a botrány).

A túrósak az eredeti recept szerint stollenkabátot kaptak, olvasztott vajba mártottam az egyik oldalukat, és azt alaposan megszórtam porcukorral.





A mákosakra pedig cukormázat tettem, fél csésze porcukrot összekevertem fél evőkanál vízzel (lehetett volna citromlé is), és ezt csurgattam rájuk.


Nagyon finomak lettek. A frissen el nem pusztított darabok mentek a fagyasztóba, remekül bírták a fagyasztást is. A vaníliás-mákos-cukkinis töltelék pedig remek lett.

Fánkok nálunk eddig:
- Andi sütős csokis-lekváros fánkja
- Egyszerű fánk Csincsillától

Bea anyukájának a fantasztikus fánkjai:
- Tarajos fánk
- Marcipános csörögefánk
- Rizses túrófánk
- Túrós fánk
- Farsangi fánk
- Párna csücske

Napi cuki: nálunk ridegtartásban vannak az állatok, amikor eszünk, nem jöhetnek a közelünkbe, nem is kapnak abból, amit eszünk, szóval nincs kérincsélés meg koldulás, ami nagyon cuki bír lenni egyszer-kétszer, de folyamatosan megőrülök tőle. (Azért nagyon nem kell őket sajnálni, külön konyhán vannak egyszerűen, rendszeresen főzök rájuk is, abból meg mi nem eszünk, szóval fifti-fifti. Egyszer majd csak megszületik ez a bejegyzés is.) Szóval rend van, elég következetesen be is tartjuk (nem mindig könnyű ám!), tehát az ebekben fel sem merül, hogy bármikor is kaphatnak a mi kajánkból, oda sem jönnek. Hála istennek. Ha marad esetleg valami, csinosabb csontféle, cupákok, akkor azokat elteszem, és este kapják meg a vacsihoz, nem az étkezőasztalról. Sütifélét meg pláne nem szoktak kapni, úgyis elég gömbölyű mind a kettő. Most viszont az egyik fánk pont belecsobbant a kutyavízbe, amikor kivettem a sütőből, szóval azt félretettem nekik. Másnap reggel mindketten megkapták a fél-fél fánkjukat (igen, én is nagyon sajnálom őket:)), és annyira cukik voltak, ahogy néhány percig császkáltak egy-egy fél fánkkal a pofijukban:) Aztán félrevonultak egy nyugodt zugba, ki ide, ki oda, hogy békésen elfogyasszák ezt a különleges csemegét:)



2011. szeptember 15., csütörtök

Jamie paradicsomlevese


Az eltelt tíz napban háromszor csináltam meg, pedig nem vagyunk nagy levesesek, szerintem ez magáért beszél. Nagyon jólesik ebben a melegben forrón (!), de szerintem jó lesz ez még a hűvösebb, tényleg őszi napokon is, csak legyen hozzá finom, édes paradicsom. Édes-sós-csípős, mennyei. Nincs sok köze a magyar betűtésztás paradicsomleveshez (ámbár én azt is imádom).

Jamie Oliver Pucér szakács című könyvében szerepel, fogalmam sincs, miért nem tűnt fel az elmúlt száz évben.

Hozzávalók:
- 15 érett lucullusparadicsom (mindenféle vegyes paradicsomot használtam hozzá, egyik sem volt lucullus, viszont mind finom édes volt)
- 3 közepes, piros csemegepaprika (kápia paprikát használtam)
- 7 ek olívaolaj
- 1 evőkanál kimagozott friss csili (1 egész csilit használtam)
- só, bors
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 ek vörösborecet (csak egyet tettem bele, azt is szűken)
- 5,5 dl csirke vagy zöldség alaplé (víz)
- 2 marék friss bazsalikom

A paradicsomokat megmossuk, kicsit bevágjuk, és lobogó forró vízbe mártva héjtalanítjuk. A paprikákat is megmossuk, sütőben feketére sütjük (érdemes egyszerre nagyobb adagot sütni, valamihez úgyis el fog fogyni a maradék, mondjuk egy második adag leveshez). A forró paprikákat lefedett tálban tartjuk vagy tíz percig, így könnyebb lesz majd lehúzni a héját.
Egy lábasba beleteszünk 2 evőkanál olajat, hozzáadjuk a meghámozott, apróra vágott sült paprikát, és a kimagozott, szintén apróra vágott csilit. (A harmadik alkalommal sült paprika helyett egy szár halványító zellert használtam, azzal is finom volt.) Csipet sóval 5 percig pároljuk. Közben felaprítjuk a gerezd fokhagymát, azt is hozzáadjuk, a Jamie szerint két percig, és nem merem percen túl. A paradicsomokat felvagdaljuk. Beletesszük a lábasba ezt is, meg az ecetet és még egy kis sót, és tíz percig rotyogtatjuk. Ekkor mehet bele az alaplé (nekem most nem volt otthon, de kifejezetten nem is kívánkozott bele) vagy víz, és ezzel együtt még 15 percig főzzük
Közben elkészítjük a bazsalikomos pesztót, bazsalikomlevelek, kis ecet, maradék olíva, só, mozsárban vagy turmixban.
A kész levessel együtt tálaljuk, mindenki pötyögtethet belőle kedve szerint. Most utoljára nem is csináltam pesztót, egyszerűen összevágott bazsalikommal szórtam meg a levest, nekem talán így még jobban ízlett.

Tényleg nem kétperces mutatvány, sajnos, viszont megéri azt a kis pancsolást, mert nagyon-nagyon finom. És mivel nincs benne sok romlandó, nagyon sokáig el is áll a hűtőben.

A Chili és Ciabattán is épp mostanában szerepelt egy nagyon hasonló leves, sütőben sült zöldségekkel, krémlevesként, ott viszont mentás pesztó jön a tetejére (fenyőmag, menta, fokhagyma, só, méz, citromlé, bors), hát az sem lehet rossz, ki fogom próbálni.

Napi cukinak pedig az öreg fekete cicánk (nem olyan öreg, csak nyolc éves, csak hogy véletlenül össze ne keveredjék az én édes kicsi cicámmal), hasihűtés a kövön című produkciójával. Sorra váltogatja a hálótársait, most éppen én vagyon soron, minden reggel összetörve ébredek, képes úgy elhelyezkedni egy széles ágyon, hogy én már meg se tudjak moccanni anélkül, hogy fejbe ne rúgnám. De ha nem erre ébredek fel, akkor meg az ezer decibeles dorombra. Mitől érzi olyan jól magát? Dühítő.



2011. szeptember 13., kedd

Zöldséges csirke

Egész nyáron sült zöldségeket eszünk, hússal-hallal-tésztával, ez most egy turbó változat (elkészítésben és mosogatásban is).

Hozzávalók:
- 3 csirke felső comb, lebőrözve, kétfelé vágva
- kávéskanálnyi libazsír vagy valami ilyesmi
- 3 nagyobb sárgarépa
- 1-2 bébicukkini
- nagy csokor petrezselyem
- só, bor

A cukkinit megmosom, felkockázom, kávéskanálnyi sóval összekeverem, és félreteszem állni. Valami jó kis, vastagtalpú serpenyőben felforrósítom a zsírt, a besózott húsdarabokat két részletben átsütöm. Aztán mindet visszapakolom, és fedő alatt félig puhára párolom. Mehet hozzá a felkarikázott répa, amikor az is kezd puhulni, akkor beleöntöm az átmosott cukkinit is. Ha kell, még sózom, meg borsozom, most már fedő nélkül addig sütöm, amíg mind meg nem puhul. Még forrón hozzákeverem az összevágott petrezselymet.
Fél órába szőröstül-bőröstül belefér, és tényleg nagyon finom.


Napi cukinak meg tésai nagytakarítást látványosan unó ebek. Ilyen szép napos délutánt ezzel tölteni, meglehet a véleményük.


2011. szeptember 12., hétfő

Gombás lepény


Majdnem mint a töki pompos, csak itt most a gomba a főszereplő.A tésztában persze nincs krumpli, gyors pizzatészta, tejföllel megkenve, és rengeteg vajas párolt gombával meg petrezselyemmel megszórva. Kiadós vacsora, négyen biztos nem tudják elpusztítani.

Hozzávalók:
- egy nagy tepsinyi pizzatészta (ld. pl. itt). A leírt adagból két nagy szögletes pizza lesz, ha csak egy készül, akkor értelemszerűen elég a fele is:) A változatosság és az egészség kedvéért a liszt harmada teljes kiőrlésű volt.
- fél kiló csiperke
- jó nagy marék szárított trombitagomba vagy más erdei gomba (elhagyható, persze, de nagyon finom lesz tőle)
- 2 fej hagyma
- rengeteg petrezselyemzöld
- 1 evőkanál vaj
- só, bors
- 2 kis pohár tejföl
- 20-25 dkg sajt

A szárított gombát langyos vízbe beáztatom. A pizzatésztát kinyújtom, kibélelek vele egy nagy gáztepsit (amit előtte gondosan kibéleltem sütőpapírral). Elkészítem a gombát, az apróra vágott hagymát megpárolom a vajon, hozzáadom a megmosott, felkockázott csiperkét. A beáztatott trombitagombát átmosom, kinyomkodom, ez is mehet a raguba. Só, bors, addig párolom fedő nélkül, amíg el nem fő alóla a lé. A petrezselymet megmosom, felaprítom.
A tésztát megkenem a tejföllel, rápakolom a gombás ragut, megszórom rengeteg petrezselyemmel.


A tetejére ráreszelem a sajtot, és mehet is a 250 fokra előmelegített sütőbe, mindaddig, amíg szépen meg nem pirul a teteje.


Napi cukinak meg pihegő tacsi, meleg van, na.


2011. szeptember 7., szerda

Zöldséges húsgombócok római tálban


Anyuék tavaszt varázsoltak a kezdődő őszbe: már ha egy zöldséges ételt a tavasszal szokás párhuzamba vonni. :) Múlt szombaton ez a nagyon egyszerűen elkészíthető, laktató színes étel volt az ebédjük.

És római tálban készült! Ez nálam már eleve pozitívum, hiszen kedvelem a római tálat: csak belepakolok mindent ami az ételhez kell, betolom a sütőbe, 1-2 óráig rá se nézek és már kész is van az ebéd.


Hozzávalók a húsgombóchoz:
- 40 dkg darált hús
- 1 egész tojás
- 1 szikkadt zsemle
- 1,5 dl tej
- 1 csokor kapor
- só
- bors
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 mokkáskanál pirospaprika

A körethez:
- 1-1 kisebb fej karfiol és kelkáposzta
- sárgarépa
- cukkini
- 2 nagy fej hagyma
- 1/2 liter húsleves
- babérlevél
- szegfűszeg
A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A karfiolt rózsákra szedjük, a kelkáposztát vastagabb szeletekre vágjuk, torzsáját eltávolítjuk. A sárgarépát, cukkinit és hagymát felkarikázzuk. Az egészet az előzőleg vízbe áztatott római tál aljára tesszük. Hozzáadjuk a babérlevelet, szegfűszeget és aláöntjük a húslevest.

A darált húst, a tejben megáztatott, jól kinyomkodott zsemlát, a zúzott fokhagymát, a finomra vágott kaprot, a tojást, a pirospaprikát, sót, borsot jól összedolgozzuk-összegyúrjuk. Vizes kézzel tojásnyi gombócokat formálunk belőle és a zöldségágyra sorakoztatjuk.

A tálat lefedjük, hideg sütőbe toljuk. 200 fokon, kb. 1 órán át pároljuk húsgombócokat és a zöldségeket.

Ezután fedő nélkül még 10-15 percig sütjük. Azonnal, forrón tálaljuk.

Egyszerű és finom. Ezzel a két szóval tudnám jellemezni. Más zöldségekkel is lehetne kísérletezni. Én például el tudnék képzelni benne még héjas borsót, hosszú zöld színű ceruzababot, de akár kaliforniai paprika és paradicsomkockákat is.

2011. szeptember 6., kedd

Fahéjas-meggyes csiga

Itt az iskola, néha kéne valami édes reggelire, meg egyébként is kalácssütő-idő van, Beával egyszerre fogtunk bele a nagy őszi kelttészta-projektbe (Bea csodás fonott kakaós kalácsát itt találod).  Én a múlt héten vetettem magam bele a reggeligyártásba, csináltam két jó nagy adag kelt tésztát, egy sósat és egy édeset. A sósból pizzás csigák lettek, az édesből pedig ezek a fahéjas-meggyesek (12 db) meg egy kisebb fahéjas kalács.
(Andi, ne sírd el magad a látványon, tudom, hogy nálad mind a 12 tökéletesen egyforma lett volna, de erre én, sajnos, teljesen képtelen vagyok).



Kelt tésztánál mindig a jól bevált tojásmentes receptemet használom. Folyamatosan tervezem, hogy egyszer csinálok egy próbasütést, egyszerre kétféle tésztát, egy tojásost meg egy nem tojásost, az lenne a biztos. De egyelőre nekem valahogy jobban bejön ez a tojásmentes, már eleve ugye jóval egyszerűbb és olcsóbb az elkészítése, ráadásul nem kell tojástöréssel piszmogni, és a fagyasztót sem öntik el a maradék tojásfehérjék. És nagyon finom marad másnapra is, nem szíjasodik meg.
Mostanában igyekszem minél több teljes kiőrlésű lisztet használni, a várható fogyasztói összetétel (:)) alapján döntöm el, hogy milyen arányban cserélem le a finomlisztet, most a minimális egyharmadnál maradtam.

Tehát a tészta:
- 3 púpos csésze liszt, ebből egy teljes kiőrlésű, a másik kettő finomliszt
- kb. másfél csésze langyos tej (egy része lehet langyos víz)
- 10 gramm friss élesztő
- 5 csapott evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- kb. 150 gramm puha vaj (50 gramm a tésztába, 100 gramm a kenéshez

Ha reggel már tudom előre, hogy este sütni fogok, akkor a fenti hozzávalók egy részéből kovászt csinálok, és szobahőrmérsékleten hagyom állni estig, ettől különösen finom és könnyű lesz a tészta. Tehát egy nagyobb tálban összekeverek egy csésze finomlisztet, 1 kanál cukrot meg az élesztő felét, zacsit húzok a fejébe, és békén hagyom néhány órára. Este aztán a kovászt és a maradék hozzávalókat beleöntöm a robotgépbe, és szép fényesre kidagasztom, közepesen lágy tésztát készítek.
Letakarom, hagyom kelni kb. egy órát, míg szépen megemelkedik.

A formázásnál a tészta nagyobbik részéből szép nagy téglalapot nyújtok, megkenem olvasztott vajjal, megszórom őrölt fahéjjal és porcukorral, most tettem még rá néhány kanálnyi darabos meggylekvárt is. Feltekertem, és gondosan 12 nem egyforma darabra vágtam, mehetett a tepsire.

A kalácshoz is téglalappá nyújtottam a maradék tésztát, olvasztott vaj, fahéj, porcukor, feltekertem, mint a bejglit, és belefektettem egy kisebb szilikon sütőformába. A közepére tettem még egy kis,m kívülről gondosan kivajazott sütőbiztos porcelán tálacskát, hogy megmaradjon a gyűrű formája. Felülről néhány helyen bevagdostam, hogy csinosabb legyen.

Mind a kétféle süteményt hagytam még kelni, aztán 230 fokra előmelegített sütőben sültek készre. Hűlés után cukorsziruppal (pici víz sok cukorral összefőzve) kifényeztem.