Rántott cukkini a sütőből 2. - Csincsilla receptje alapján

Nemrég készült nálam egy adag sütős rántott cukkini, és ott Csincsilla leírta kommentben, hogy ő hogy szokta csinálni. Amúgy is sok nyugdíjazott cukkini érkezik hozzám a zöldségboltból, és amúgy is ki akartam próbálni előre besózva is, szóval itt a bé verzió. A fotók most kicsit sápadtabbra sikerültek, viszont a cukkini így sokkal jobb lett. Csincsilla gluténmentesen csinálja, én nem ragaszkodtam ehhez, mert szerencsére nekem nem kell.

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db cukkini
• 3 evőkanál kukoricaliszt (hogy ropogós legyen)
• 1 nagy tojás
• a tojásba: tápiókaliszt, fokhagymapor, só, bors
• 1 bögre zsemlemorzsa (ha kell, akkor gluténmentes, de nem aldis)

Tápiókaliszt nincs itthon, de már beszereztem tápiókakeményítőt, amikor egy óriási bioboltban voltam valamikor június-július táján, egy olyan titkos helyen, ahová csak jelszóval lehet bejutni, és oda Olgi vitt el. Vagyis a jelszó csak ahhoz kell, hogy olcsóbban tudjak vásárolni, bemenni bemehetek anélkül is. Ezeket szereztem be akkor, végre meg tudom mutatni a kincseimet:

A tápiókakeményítőt meg azért vettem, mert Csincsilla kommentelte a kínai csípős-savanyú levesemnél, hogy a profi szakácsuk, Sepsi Balázs szerint a jellegzetes állagot tápiókakeményítővel lehet elérni (a kínai levesnél). Szóval tápiókaliszt helyett most tápiókakeményitőt használtam, de szerintem lehet bármilyen liszt vagy keményítő, mert nem ez a lényeg, hanem hogy a tojás kicsit sűrűbb legyen. Egy fél evőkanállal tettem bele, nem mertem többet.

Az elkészítés: A cukkinit besózni és állni hagyni legalább egy negyedórát, de akár egy napot is állhat a hűtőben. Utána leönteni a levét. Aztán bepanírozni (kukoricaliszt - sűrített tojás - zsemlemorzsa), tepsire sorakoztatni, olajjal meglocsolni (biztos kézzel, gyorsan, szűkítő nélkül, haha, ez nekem nem megy) és 180 fok 25 perc a sütőben. Félidőben megforgatni.

Apró megjegyzés ehhez a biztos kézhez: ma vizet akartam tölteni egy ikeás talpas pohárba. Megindítottam az üvegből a vizet, és azzal a lendülettel, ahogy leérkezett a pohár aljára, az összes ki is fröccsent a túloldalon, beterítette a konyhapultot, a követ, és maradt kb. 1 cm-nyi a pohár alján. Utána letakarítottam a pultot és felmostam a konyhát. Fontos tudni, hogy ez napközben volt, munkaidőben, nem fröcsihez töltöttem a vizet!

Tényleg nem puhultak meg a cukkinirudak a besózástól. Azt hiszem, lehet karikára vágni is, nem csak ilyen rudakra.

Csináltam a rántott cukkinihez hagymás-majonézes krumplit, amit Boritól tanultam. Ez gyorsan megvan: pár szem krumplit megfőztem héjában (nem emlékszem mennyit, mert régebben csináltam, csak azóta nem volt időm írni), mondjuk 3 db kicsi-közepeset. A tálba nyomtam egy adag majonézt (kb. 3 evőkanállal), ebbe elkevertem kicsi mustárt, citromot, porcukrot, őrölt szerecsendiót, majd 2 deci tejfölt vagy lehet, hogy inkább görög joghurt volt, ahogy a fotón a majonéz állagából látom. Ebbe aprítottam egy kis újhagymát és belekarikáztam a kihűlt krumplikat. Vagy félkarikáztam asszem. Ja és most magos mustárt használtam (dijonit), ha jól látom.

Napi cuki a kinyílt sárga krizantémjaim az erkélyen:

Balról

és jobbról

és megint jobbról, művészien

és megint balról művészien.

Ha szép idő lesz, holnap csinálok képet a fehérről is, mert az is kinyílt már. Csak jelzem, hogy a gyömbéremről van új, 2 hónapos szülinapi fotó a saját gyömbér neveléséről szóló fejezetben, és arról is lehet olvasni egy másik fejezetben, hogy mi mindenre jó a gyömbértea.

Na és itt a fehér krizantém is, ahogy ígértem:

Zöldséges-csirkés pirított mie-tészta

Nagyon-nagyon-nagyon régóta készültem, hogy csináljak kínai pirított tésztát, mert imádom, de elég nehezen jött össze, hogy legyen kedvem nekiállni, és legyen itthon minden hozzávaló, és a maradék káposztával is tudjak mit kezdeni. Most, hogy rákattantam a fermentálásra, ez már nem gond. Mármint a maradék káposzta.

Nagyon szeretem az ázsiai ételeket alaphelyzetben is, de a máltai nyaralás alatt annyiféle egzotikus kaját kóstoltam, hogy most egészen felerősödött bennem a vágy, folyton csak a nepáli étteremre gondolok (és nem, nem a mamára!). Azt az őrületes felfedezést is tettem, mióta hazajöttem, hogy ha életem hátralévő részében mindennap más és más kaját ennék, akkor se tudnék a végére jutni, és mindent megkóstolni, ami a világon van és ehető. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy eléggé válogatós vagyok, és szűk körben mozgok (no tengeri herkentyűk, nyet belsőségek, nein zsíros-cupákos húsok, le (ezt máltaiul mondtam) rovarok), még így is rengeteg marad, amit nemhogy nem kóstoltam, hanem még csak nem is hallottam róla. És megmondom őszintén, ettől eléggé el vagyok keseredve.

A mie-tésztát az Aldiban vettem, máshol még nem láttam. Persze most majd bajban leszek, mert nyílt egy óriási ázsiai kajabolt a Duna Plázában, és én gyakran megfordulok arrafelé (postára megyek oda), úgyhogy kicsit sokba fog nekem ez a boltnyitás kerülni. Amikor felfedeztem a boltot, azonnal nekiálltam korianderpasztát keresni benne, de még nem találtam meg, a kínai eladó meg nem tudott magyarul, így nem tudott segíteni. Nem baj, mert korianderpaszta-keresés címén mehetek majd sokszor, hogy végignézzem a kínálatot. A bolt legalább olyan nagy, mint a máltai ázsiai bolt, amiben voltam, hát lesz mit nézegetni. Szóval a mie-tésztának nagyon tetszett a formája, hogy olyan hullámos, ezért ebből készült most a pirított tésztám, de a blogban található már egy rizstésztás változat Beától, és egy spagettis változat Csincsillától. (A búzalisztből készült tésztákat hívják a kínaiak mie (vagy mian) tésztának.)

1 zacskó kínai mie-tészta, 250 gramm. Először kevésnek tűnt, aztán soknak, és aztán kiderült, hogy kevés 😀

Hozzávalók:

• 1 csomag mie-tészta (250 gramm), de kifőzés után olyan soknak találtam, hogy nem használtam fel mindet, csak kicsit több, mint a felét. A maradékot betettem a mélyhűtőbe. Sajnos.
• 1 db csirkemellfilé, vagy rák, vagy darált hús, vagy akár teljesen el is hagyható a hús
• 1 db sárgarépa
• 20 dkg káposzta, vagy pak choi, vagy spenót, vagy kínai kel, vagy kelkáposzta
• 1 db újhagyma
• 2 db tojás
• 2 evőkanál szójaszósz
• 1 evőkanál halszósz vagy osztrigaszósz
• 1 evőkanál rizsecet
• olívaolaj
• só

Így a felsorolás alatt írom azt a megjegyzést, hogy talán mindenből egyforma mennyiség lenne jó, tehát mondjuk 20 dkg mindenből. A csirkemell se legyen nagyobb és a répa se legyen kisebb. Én csak a káposztát mértem a többit nem. Szóval legyen legközelebb: 20 dkg csirkemell, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg káposzta és 20 dkg tészta. Ebből a receptből indultam ki. 

A tésztát kifőztem a zacskón leírtak szerint: sós vízben 4 perc alatt. Bármilyen tésztából készül, nem szabad túlfőzni, mert még pirítva is lesz, nehogy szétessen. Amikor letelt a 4 perc, leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és egy tálcán szétterítettem, hogy ne tudjon összeragadni. Olajjal meglocsolhattam volna, de az elmaradt.

Ezután a többi hozzávalót is előkészítettem: felcsíkoztam a csirkemellet. Itt jegyzem meg, hogy a recept szerint így kell kisütni, mindenféle fűszerezés nélkül, de kóstolás után megállapítottam, hogy be kell pácolni szójaszószba és rizsecetbe, vagy kínai ötfűszerkeverékbe és olívaolajba, vagy egyszerűen csak sózni-borsozni, mert így eléggé visszafogta a végén az ízeket (és még így is nagyon finom volt!).

A répát 3 darabra vágtam, aztán hosszában felszeleteltem, aztán csíkokra vágtam a szeleteket. A káposztát felcsíkoztam, az újhagymát hosszában félbevágtam és aztán félkarikákra szeleteltem.

A két tojást csipetnyi sóval felvertem.

És így szépen előkészülve már csak 10 perc van hátra az evésig. Először egy evőkanálnyi olajat melegítettem egy serpenyőben, és ráöntöttem a tojást. Kicsit elterítettem, és amikor már kezdett sülni, akkor kisebb darabokra törtem fakanállal (valahogy vékonyabbra kéne sütni, mondjuk olyanra, mint egy palacsintát, és akkor darabolni, talán kisebb tojások kellenek, nem ilyen XL-esek, mint ami nekem van, akkor vékonyabbra terülne szét). A sült tojást átöntöttem egy tányérba, és ugyanebben a serpenyőben néhány löttyintésnyi olívaolajon megsütöttem a csirkehúst. Amikor megpirult, a csirkére szórtam az újhagymát, kicsit sütöttem (mondjuk 1 percet), aztán ment rá a répa, és ezzel is egy kicsit pirítottam (mondjuk 2 percet). Ezután tettem rá a káposztát, amivel már megint csak egy keveset pirítottam, kevergettem (mondjuk megint 1 percet) és erre az egyvelegre ráöntöttem a hideg tésztát. A tésztára 1 evőkanál világos és 1 evőkanál sötét szójaszószt, plusz 1 evőkanál halszószt locsoltam, és 1 csapott teáskanál sót is tettem rá. Eközben is sül a tészta alatt a sok zöldség és a hús, szóval gyorsan kell fűszerezni. Két fakanállal összekevertem a sült tésztát, míg mindenhol szépen bevonta a szójaszósz, és már nem maradt sehol fehéren a tészta, végül hozzáadtam a korábban megsütött tojást is. Ekkor lekapcsoltam a tűzhelyet (kerámialapos, tehát egy darabig még forró marad a serpenyő alatt), és egy evőkanál rizsecettel locsoltam meg a sercegő, gőzölgő sült tésztámat, és ezt is jól elkevertem.

Tálaláskor a tányéron még meglocsoltam egy kis világos szójaszósszal, mert valahogy úgy éreztem, az még kell hozzá. Amit javítani lehetne rajta, hogy a húst mindenképpen be kell fűszerezni sütés előtt, és kicsit kisebb darabokra kell vágni, mint én most. De így is elmondhatatlanul finom lett, egyszerűen tökéletes, pillanatok alatt elfogyott, és sajnáltam, hogy nem csináltam többet. Ami itt a serpenyőben látható, az a kifőtt tésztának kicsit több, mint a fele.

A napi cuki meg az, hogy most már végre teljesen beköltöztem Vikiékhez a tetőteraszomra:

és nem szeretem, ha háborgatnak otthon:

de a mérges nézéssel sem tudom elijeszteni a félelmetes betolakodót, egyre közelebb jön:

és hát el lehet képzelni a folytatást ezek után. Arról nincs fotó szerencsére. Viszont ez a fül ebből a nézetből (is) annyira cuki!

Ftira - a máltai kenyér (1. próbálkozás)

Nem találtam sehol igazi receptet, csak egy videót egy ausztrál faszitól. A videó alatt van egy hozzávalók listája, ezt vettem alapul, de első próbálkozásra nem 800 gramm lisztből csináltam, hanem 250 grammból. A videó kommentjei között viszont találtam egyet, ahol a formázásra kérdeznek rá, ugyanis ez az ausztrál fickó egy hengert formáz a tésztából és új hajlítja össze karikává, a komment szerint pedig az eredeti máltai ftira tésztáját hengergetik, gömbölyítik, lapítják és középen kilyukasztják. Ezt a kilyukasztós módszert választottam. 

Az eredeti recept szerint hozzávalók:

• 800 g liszt
• 200 g biga - erre azt mutatta egy másik videóban, mintha kovász lenne, de azt írja, hogy az előző tésztából kell félretenni egy adagot a következő kenyérhez. Én csináltam egy kenyérlisztes kovászt
• 22 g só
• 7 g instant élesztő
• 800 ml víz

Hozzávalók nálam:

• 250 g kenyérliszt
• 250 g víz
• 50 g kovász
• 5,5 g só
• körömnyi méretű élesztő (nem instant) - elfelejtettem mérni sajnos

Negyedelni akartam a hozzávalókat, de látom, hogy a 800 grammnak a negyede nem 250 gramm. Szörnyű, hogy már az osztás se megy...

Szóval előző nap bekevertem a kovászt, kb. 50 gramm kovász + 50 gramm víz + 50 gramm kenyérliszt volt az arány. Másnapra elég jó állapotba került:

A hozzávalókat egy tálba mértem és kanállal összekevertem. Jó nokedlitészta sűrűségű volt:

Olajat nem írnak, de én azért kicsit beolajoztam a tálat és a tésztát, és egy spatulát is, hogy könnyebb legyen hajtogatni, és kb. félóránként meghajtogattam a tésztát. A harmadiknál már elég jól nézett ki. 

Első hajtogatás után:

Harmadik hajtogatás után:

Ekkor már jó késő este lett, letakarva betettem a hűtőbe. Másnap reggel:

Kiborítottam egy lisztezett deszkára és 3 egyenlő részre osztottam (kb. 190 grammos darabokra). Kicsit formázgattam, hengergettem, de elég nehéz volt, mert lágy a tészta. Abban a fent említett kommentben van egy máltai videó, ott kicsit pizzatésztább állagú a tészta, szépen tudják hengergetni. Szóval valahogy formázgattam, és kilyukasztottam őket, de folyton össze akartak nőni:

Aztán a sütőt előmelegítettem 250 fokra, egy tepsi vizet tettem az aljába, és így gőzösítettem a sütőt. A ftirákat lespricceltem vízzel és betoltam 15 percre. Majd 220 fokra vettem a hőfokot és újabb 10 percig sütöttem.

Amikor megsültek, kicsit megspricceltem őket és bent hagytam a kikapcsolt sütőben 5 percig. Ettől picit felpuhult a héjuk, úgyhogy ezt a lépést ki kell hagyni legközelebb.

Gyorsan felvágtam, és megkóstoltam. Hát, még van hová fejlődni...

Az igazi máltai szendvicset ezután megkenik valamilyen paradicsomszószal, megszórják tonhallal,  szardíniával, kapribogyóval és olajbogyóval, friss paradicsommal és hagymával vagy sült hagymával beterítik. Saláta is kerül bele és nagyszemű bab (nem az a szójabab, amit már mutattam).

De mehet bele bármi, tépett hús (pulled pork), majonéz, jégsaláta, vagy parázson sütött filézett csirkecomb.

Napi cuki pedig egy máltai kakas a Kiabi (áruház) parkolójában, akivel tegnap találkozott Micike:

Máltán bármikor bármi bárhol felbukkanhat. Főleg cicák, de gyakran kakasok is. Meg gyíkok. Meg hordótestű bárányok.

Hát nem megmondtam? 

Saját gyömbér nevelése

A gyömbér az új őrület nálam, mondjuk már nem nevezhetjük újnak, mert írtam is már róla tavaly, mint a mindenre jó csodaszerről, és én tényleg így is érzem. Nem minden csodatévő hatását figyeltem meg magamon, amit terjesztenek róla, de az kétségtelen, hogy ha valami olyat eszem, ami nem jó a gyomromnak (pl. sajnos a fokhagyma, vagy a bab, borsó, lencse, vagy néha a hagyma), akkor egy csésze gyömbértea pillanatok alatt rendbe hoz. Nemrég olvastam a hobbikerten egy cikket arról, hogy lehet 5 lépésben saját gyömbért szüretelni, és neki is kezdtem. Igaz, azt írják, hogy a növény neveléséhez legideálisabb február-március tájékán nekikezdeni, de nekem most olyan szép az erkélyem, mióta Toma segített átrendezni, és gyömbért is tudok szerezni a boltból, és még olyat is amin van egy szem rügy, szóval nem bírtam februárig várni.

Tehát, ez az 5 lépés (ami szerintem 5+1 lépés):

1. lépés: A gumót 5 cm-es darabokra kell vágni, minden darabon lennie kell egy rügynek. Nekem egy rügy volt, ezért egy darab 5 cm-es darabra vágtam a gyömbéremet:

Éjszakára vízbe áztattam, ahogy írták.

2. lépés: Egy nagy, kb. 30 cm magas virágcserepet kétharmadig megtöltöttem földdel, ebbe tettem a gyömbérdarabot:

Befedtem 2 cm vastagon földdel.

3. lépés: Megnedvesítettem a földet, a virágcserepet pedig lefedtem egy műanyag zacskóval. Meleg helyre tettem az erkélyen, egy napsütötte polcra, a zsálya és a bazsalikom közé:

4. lépés: Mindennap megnéztem a földet, és pici vizet öntöttem rá, hogy nedves maradjon. Néhány hét utánra ígérték, hogy megjelennek az első hajtások. Augusztus 24-én, csütörtökön kezdtem a kísérletet.

5. lépés: Ha a növény kihajt, megszabadulhatunk a műanyag zacskótól, napos helyre állíthatjuk, nyáron az erkélyre is kitehetjük. A földjét mindig tartsuk nedvesen.

+1 lépés: Amikor elutaztam Máltára szeptember 16-án, még semmi mozgás nem volt tapasztalható a cserépben, le is szedtem róla a zacskót, hogy tesóm kényelmesen tudja locsolni, ha akarja. Őt kértem meg a növényeim gondozására, és mondtam neki, hogy ezt nem kell locsolni, de gondoltam, hogy nem jegyezte meg. Ha nem utazom el, én már nem locsoltam volna a gyömbéremet. Teljesen lemondtam róla. Erre mi történt mire visszajöttem? Ez:

Tehát a +1 lépés, hogy bízzuk szakemberre a locsolást! Szeptember 23-án jöttem vissza Máltáról, és akkor már ez a picike kibújt a földből, tehát legalább 28 nap kell neki (ezt augusztus 24-től szeptember 21-ig számoltam).

Ma ilyen nagy már a gyömbérem:

Annyira kíváncsi vagyok, milyen lesz a növény. A cikkben azt írják, hogy kb. 8 hónap múlva lehet betakarítani, de én nem fogom megenni a gyömbér-gyerekemet, az tuti. Októberben kell leszüretelni, amikor a levelek sárgássá válnak és a növény a földbe kezd húzódni. Remélem, az én kis gyömbéremmel nem fog semmi ilyesmi történni.

Október 24-én, 2 hónapos szülinapján:

Az alsó 2 levele elkezdett barnulni, mert volt egy-két hideg éjszaka és kint felejtettem az erkélyen. De most már minden este behozom, remélem nem lesz beteg!

November 24-én, 3 hónapos szülinapján:

December 26-án, mintha semmit nem fejlődött volna, sőt, kezd elszáradni:

Napi cuki az erkélyem lesz, ahogy a máltai nyaralásomról visszatérve, a profi locsolás után visszakaptam:

Ezek sziklakerti növények, unokabátyáméktól kaptam azzal, hogy a jobb szélen lévő apró levelű növény még az én családomtól származik a Sas-hegyről. 

Ő az. A nevét sajnos nem tudom.

Balra tőle (az edényben középen) ez a gyönyörű virágú szintén sziklakerti növény van:

Tesóm megnézte egy növényhatározó applikációval, és a neve: Bíborvörös délvirág. A latin nevével nem vagyok kibékülve, úgy hívják, hogy Delosperma cooperi

Közelebbről:

Nagyon gyönyörű, minden délben kinyílik az összes virágja, most már csak egy van, aztán estére becsukódik.

Balra tőle szintén egy sziklakerti növény van, ő még nem lett beazonosítva. Mindhárom elég szívós fajta, meg se kottyant nekik az átültetés. Ha bárki szeretne belőlük, nyugodtan szóljon, szívesen adok!

Krizantémok készülnek a virágzásra. Mind sárga lesz. A szeptember 14-i fotókkal össze lehet hasonlítani, hogy micsoda burjánzás következett be, amíg odavoltam.

Itt a háttérben egy különleges krizantém, ami ilyen nagyra nő, és fehér lesz. Előtérben a kis gyömbérem.

További sárga krizantémok, nem tudok betelni velük. Tudom, hogy sokan nem szeretik, de én nagyon, mert annyira igénytelen, és pont akkor kezd virágozni, amikor minden más már végzett vele.

A fűszereim: snidling, citromfű, kakukkfű

Fönt: két oregano, alatta: bazsalikom, borsikafű, zsálya, legalul: varjúháj és menta

Ez egy szülinapi bejegyzés, és Mazsi kérésére felelevenítem a tavalyi szülinapomat. Felhívott Mazsi pánikban lévő hangon:

- Szia, boldog szülinapot! Tudnál kölcsön adni xxx.xxx forintot? 

Ennyi a történet. Idén nem hívott, talán most nem jött a redőnyszerelő... (ez csak poén, felköszöntött természetesen!!!! Csak nem tudtam kihagyni ezt a béna poént). 

A háttérsztori egyébként az, hogy két ATM-nél is járt, hogy felvegyen pénzt a számlájáról, mert váratlanul jöttek a szerelők, de mindkét automatával volt valami baj. A második helyen, ami tőlem kb. 2 saroknyira van, már pánikolt, és felhívta az anyukáját, hogy nem tud a pénzéhez jutni, mit csináljon, ott vannak a szerelők a lakásban. Anyukája mondta, hogy esetleg próbálkozzon nálam, hátha... Kérdezte anyukáját, hogy oké, de el tudná-e hozni őt kocsival hozzám. És csak a pár másodperces döbbent csöndből jött rá, hogy a kérdés nem értelmezhető ezeknél a távolságoknál. Szóval felhívott engem, és félig sokkos állapotban mondta, hogy boldogszülinapotkénelóvé. És milliószor elnézést kért, hogy így köszönt fel. Azóta röhögök ezen. Ja, és gyalog jött az automatától idáig (két sarok).

Tényleg csak Mazsi kérésére írtam meg, imádja a sztorit visszahallani. Idén írta messengeren, hogy fel fog hívni szülinapomra, de most nagyon dolgozik. Válaszoltam neki, hogy oké, és készültem pénzzel, köszönthet!

Napi cuki a két cica, ahogy megfigyelés alatt tartják a belső udvart:

Ez meg egy elég érdekes decemberi cikk a Telexen a gyömbérről, és egy csomó felhasználhatóságáról.