2013. április 25., csütörtök

A nagy medvehagymaprojekt


Ilyen szép nagy kupac medvehagymát kaptam vasárnap éjjel Permanistáéktól! Frissen szedve. Soha ennyi medvehagyma még nem járt a konyhámban.

1. Medvehagymás tészta
Hát, ez egyszerűen isteni volt. Bármikor, bármennyi. Ráadásul villámgyors. Pár gerezd fokhagymát átnyomva - igen, nem reszelve, mert a Gyöngyi nyuszikája megneszelte a hiányt, és egy szépséges fokhagymanyomót hurcolt magával:


szóval megfuttattam némi libazsíron, rádobtam egy jó nagy maréknyi (volt az kettő is) medvehagymát, és megfonnyasztottam. Pici só ment még bele, majd botmixerrel pürésítettem, és kész is volt. Tésztával elkeverve, parmezánnal megszórva mennyei volt.


Aztán egy részét összevágva (de nyersen) belekevertem a zöldséges rizsbe, az is nagyon finom volt:


A legnagyobb részt pedig összevágtam, beletömködtem egy kisebb üvegbe, adtam hozzá egy kávéskanálnyi sót, és csurig töltöttem olajjal (a Lajos hidegen sajtolt napraforgóolajából). A hűtőben várja, hogy a következő hetekben megegyük. Szintén Permanista receptje.


Napi cukinak meg pár napozó állat, olyan gusztusosan tudják élvezni a napsütést. Öreg gyagya fekete cicánk a lábtörlőn élvezi a nyarat:


Kóficka a csodás új rucijában:


Az elhanyagolt eb a napozáshoz is viszi a gömbölyű tárgyát:


A piros nyugágyon én szeretnék napozni. Az ÉÉKC pedig (félig) barátságos mérkőzést vív velem alulról, hátha le tud onnan pofozni, vagy legalábbis  behúz néhányat.


Ellenőrzi, hogy élek-e még.





2013. április 24., szerda

Medvehagymás pogácsa teljes kiőrlésű lisztből, instant tacsival

A medvehagymás pogi a Bea felségterülete, sütött már nálunk is, és persze a szép új blogjában is. Még pénteken zsákmányoltam egy szép nagy csokor medvehagymát a békásmegyeri piacon, és a családi kupaktanács (Bendi) úgy döntött, hogy ez legyen belőle. (Aztán vasárnap Permanistától kaptam egy hatalmas adag, sk. frissen szedett medvehagymát, de az majd egy külön történet lesz). Gondoltam, ha már ilyen rémesen egészségesek vagyunk, akkor legyen már a liszt is teljes kiőrlésű, szerintem nem ártott neki.

Hozzávalók:
- 2 dkg élesztő
- 44 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 2 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás
- szűk 3 dl joghurt
- 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
- 11 dkg finomliszt (és valamennyi majd a nyújtáshoz)
- 1 evőkanál só
- 1 jó nagy csokor medvehagyma
- 1-2 dl libazsír
- kevés reszelt sajt a tetejére

A dagasztógép táljában összekevertem a két deci langyos vizet az élesztővel, cukorral, meg olyan 5-10 dkg teljes kiőrlésű liszttel, és hagytam állni vagy két órát letakarva. Utána hozzáadtam a többi lisztet, a tojást, a sót, a joghurtot, és közepesen lágy tésztát dagasztottam belőle. Hagytam megkelni. Közben a legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy nincs otthon vaj. Mindig hatalmas készletek vannak belőle otthon (kiló alatt nem veszek), nem tudom, hogy történhetett ez meg. Épp libazsírt sütöttem, szóval ebből öntöttem ki egy tálba vagy másfél decit, és belekevertem az apróra felvágott medvehagymát.
A megkelt tésztát lisztes deszkára borítottam (muszáj lisztezni, nekem a joghurtos kelt tészták mindig eléggé ragacsosak). Jó nagyra kinyújtottam, alaposan megkentem a hagymás libazsírral, és összehajtogattam. Letakarva hagytam pihenni, és még vagy kétszer hajtogattam. Közben itt-ott csurgott ki belőle a medvehagymás libazsír, nem örültem neki, de kezelhető volt a helyzet (ha vajat használtam volna, akkor megmenekültem volna ettől, szóval gyengébb idegzetűeknek ezt javaslom). Aztán kinyújtottam olyan centi vastagra, késsel berácsoztam a tetejét, és nagyobb szaggatóval kiszaggattam. A tetejét sós vízzel lekentem, és megszórtam kevés reszelt sajttal, aztán irány a forró sütő. Állítólag finom volt.

Pár darabot vittünk magunkkal másnap kirándulni, a Bujáki Kikeletre. A napi cuki képeket ott lőttük. Kóficka idén már a 11. évébe lépett, nem is jut neki napi futás, szóval sok már neki a 30 km túra. De nem volt szívem otthon hagyni, gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Egyébként két éve már jártunk itt, csak akkor hosszabb távon, akkor is eléggé elfáradtak a négylábúak.
Most úgy volt, ahogy vártam, hogy olyan 25 kilométernél volt a Sasbérci kilátó, itt Kóficka már nagyon fáradt volt. Gondoltam, hogy itt az ideje egy kis külső segítségnek. Az eb egyébként csurom sár volt, mert minden úti és útszéli pocsolyába belevetette magát, és rengeteg volt belőlük.


Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi is rendeztünk középtájt egy lábáztató partit egy jéghideg patakban, és nagyon-nagyon felfrissültek tőle az égő csülikék (ahogy a Tamás nagymamája mondta volna).


Mindenesetre a nagyon sáros Kófickától eléggé undorodtunk. Először a kevésbé féltett zsákba akartuk berakni, hosszas próbálkozás után kiderült, hogy a kutya szélesebb, mint a zsák:)



Kóficka mindenesetre nagy nyugalommal és türelemmel viselte a próbálkozásokat:))


Ekkor kipakoltuk a másik zsákot is, hátha abba belefér:


Abba sem fér bele:))


Viszont belefért a szatyorba:)) (Amit azért raktam be a zsákba, hogy ha az eb miatt ki kell üríteni, akkor ide áttehetjük majd a maradék szendvicseket:)).


Miközben mi a DT-sal próbáltuk Kófickát belegyömködni valamibe, Rebeka mindent fényképezett:) Azért van ennyi remek képünk.

A következő 1-2 km-t így tette meg:






2013. április 23., kedd

Gluténmentes kókuszos-csokis keksz


Semmi különös, csak finom. Gyorsan kész van, nemigen lehet elrontani. Dobozban elég sokáig elállna, ha nem etetné magát annyira. Ritkán csinálok ilyesmit, mert nem tudok megállni egy darabnál, sajnos. De néha úgy érzem, hogy minden kényeztetés rám fér:) 

Hozzávalók:
- 6 dkg kókuszreszelék
- 8,5 dkg zabpehely
- 6 dkg gluténmentes liszt
- fél kávéskanálnyi sütőpor
- 12,5 dkg puha vaj
- 5 dkg barna cukor
- 1 tojás
- fél dl tejszín
- vaníliakivonat
- 5 dkg étcsoki összetörve

Az elkészítés a szokásos: habosra keverjük a puha vajat a cukrokkal, vaníliával, tojással, tejszínnel, utána belekeverjük a liszt-zabpehely-kókusz-sütőpor négyest, meg persze a tört csokit is. Sűrű, jól formázható tésztát kapunk. Sütőpapírral bélelt tepsire diónyi gombócokat teszünk (vizes kéz!), kicsit lenyomkodjuk, és 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel kb. 10 perc alatt megsütjük.



És akkor jöhet a napi cuki. Régi szokásunk szerint édes mellé édeset. Túl vagyunk a tavasz legnagyobb divatszenzációján, Kóficka megkapta a nyári ruciját. Ilyenkorra már rémesen elhanyagolt kinézete lesz, mint az öregasszonyok, egyre szőrösebb. De aztán lenyűgöző a változás, mindig kiderül, hogy a sok loncsos szőr alatt egy hihetetlenül formás kis test bújik meg:) Asszonyosan gömbölyded, cukorfalat. És irtó jól érzi magát az új bundában. Egyrészt azért, mert nagyon kellemesen hűvös, másrészt azért, mert tudja, hogy gyönyörű, harmadrészt pedig azért, mert ilyenkor folyamatosan simogatjuk és gyömöcköljük, mert isteni érzés hozzáérni, olyan, mint egy extra méretű vakond:)

Bifór:


 Áftör:





És akkor most tényleg elvonulunk nyaralni. De ti sem maradtok olvasnivaló nélkül, előre betározok pár posztot, többek között arról, hogy miben tudunk szállítani egy csinos, de túlméretes, elfáradt tacskót. Meg másról.



2013. április 16., kedd

Töltött köles


Régóta játszom a kölessel (szuperegészséges és gluténmentes!), de eddig még sosem jutott eszembe, hogy vajat tegyek bele. Nem tudom, miért nem, mert alapvetően mindenbe vajat teszek, mert imádom. Persze most is Permanistától hallottam, rögtön ki is próbáltam, és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Otthonról visszük az ebédet a DT-sal, és valamit gyorsan össze kellett csapjak az otthoni készletekből, hogy legyen ebédem a lapzártás húzós hétre, és ez a köleses izé született, szerintem nagyon finom  volt, pár napig ki is tartott, hála istennek. Alul-felül egy vajjal, sajttal, tejföllel feltuningolt kölesréteg, közötte meg extrém fűszeres zöldségragu.

Hozzávalók egy kisebb tepsihez:
- 50 dkg köles
- 5 dkg vaj
- 1 dl tejföl
- 10 dkg sajt, kb.
- 4-5 közepes répa és egy karalábé (persze más zöldség is jó, de én ezt találtam a hűtőben)
- 1 vöröshagyma
- némi zsír
- fűszerek

Nagyon sok vízben átmostam a kölest (mondjuk ötben), amíg teljesen tiszta nem lett az öblítővíz. Utána kb. dupla vízben sóval megfőztem. Nem akartam, hogy pergő legyen, szóval ha felitta, és még nem elég ragacsos, akkor kis vizet még adtam hozzá, és tovább főztem.
Közben a töltelék a szokásos: zsíron megfonnyasztom a felkarikázott hagymát, rádobom a darabolt zöldségeket, és roppanósra párolom, közben erősen fűszerezem frissen őrölt borssal, csipetnyi curryvel,  jó sok római köménnyel, némi cayenni borssal.
Összeállítás: kikentem a tepsit vajjal. A többit belekevertem a tejföllel meg egy kis reszelt sajttal együtt a főtt kölesbe. Alulra kentem a köleskrém felét, arra ment a zöldségragu, arra a köles másik fele, és a tetejére reszelt sajt. Forró sütőben összesütöttem. Almás párolt káposztával ettem (mert azt is találtam még a hűtőben).

Napi cukinak meg hétvégi napsütésben kiránduló ebek (valahol Horány környékén a gáton). Kófickát pénteken viszem kopasztani, akkor sokkal csinosabb lesz, mint most az elhanyagolt frizkójával.


Nem kutya, de azért szép:







2013. április 3., szerda

Epres tiramisuféleség


A tavalyi húsvétunk némileg rendezettebb volt, az idei káoszba fulladt. Eleve totál be voltunk havazva - mindenféle értelemben -, erre még rátett a szétszedett konyhám, kész, halál. Volt kb. fél napom a húsvéti nagybevásárlásra, nyuszialakításra és nagytakarításra. Úgy is sikerült. Szombaton meg úgy fogtam hozzá a nagy ünnepi lakoma megfőzéséhez/megsütéséhez, hogy az egyébként sem túl nagy (viszont legalább jó üres) konyhamaradékomban hárman is vadul próbálkoztunk. DT festett és pultot szerelt (hogy legalább karácsonyra legyen valami konyhaféleség), Bendi polcokat súrolt a mosogatót ejnstandolva, én pedig a fél konyhaasztalt megkaparintva (a másik felén szerszámok voltak) próbáltam kalácsot sütni, kaszinótojást gyártani, meg nem is tudom már mit csinálni. Na, azok is pont úgy sikerültek, ahogy az várható volt. A kaotikus helyzetet remekül jelképezi ez az epres-kávés izé, ami végül is finom volt, de nagyon másra készültem. A hétfői vendégeknek akartam egy tiramisut összedobni, gondoltam, az ilyen krémes-puha cuccokat általában szeretik, meg jó is lesz a sok száraz süti mellé, ráadásul kevés ennél egyszerűbb és gyorsabb édesség létezik. Aztán vasárnap este rájöttem, hogy nincs otthon tejszínem. Pedig határozottan emlékeztem, hogy vásároltam jó pár dobozzal, és direkt tartósat, amit kevésbé szeretek, hogy úgyis tumultus lesz a hűtőben, ne foglalja a helyet. Feltúrtam mindent, de egy árva dobozzal sem találtam. Ezek szerint álmodtam a beszerzést? Vagy megvettem, és mindet gyorsan elhasználtam, és azt felejtettem el? Fogalmam sincs. Viszont valamit mindenféleképpen szerettem volna csinálni (tejföl, joghurt, kefír, túró a sógornőm miatt nem játszott, semmi ilyet nem eszik). Végül is ez a krém született meg, finom volt, de azért jóval macerásabb, mint egy klasszik tiramisu lett volna.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- 5 tojásból gluténmentes piskóta (persze lehet helyette egy csomag kész babapiskóta is)
- sok kávé, legalább 3 csészényi (én neszkávét használtam)
- 3 evőkanál mandulalikőr
- 5 tojás
- 2 evőkanál keményítő
- fél liter tej
- vaníliakivonat, paszta, bármi
- kis kakaópor
- pocukor
- 50 dkg mascarpone
- 1 dl tejszínhab (mert egy pici maradék még volt előző napról)
- kb. 30 dkg fagyasztott, de már felengedett eper

Piskóta: teljesen a szokásos, csak gluténmentes lisztből. Az egész tojásokat öt percig maximumon habosítom 5  evőkanál cukorral, aztán óvatosan beleforgatok 5 evőkanál lisztet, és a nagy gáztepsiben megsütöm.
Közben felforraltam a tejet. Az egész tojásokat összekevertem a keményítővel, olyan 10 dkg-nyi porcukorral és a vaníliával, gőz felett habverővel besűrítettem (sokáig tart és nagyon unalmas), közben hozzáöntöttem szép lassan a forró tejet is. Amikor már nagyon untam, abbahagytam, hála istennek eleve kanalas desszertnek indult, nem volt baj, hogy nem volt nagyon kemény. Aztán kihűtöttem. Közben összekevertem a tejszínhabot a mascarponével, ehhez is adtam porcukrot, végül jöhetett hozzá a kihűlt sárga krém. Most már csak a rétegzés jött, a felkockázott piskótát belemártogattam a mandulalikőrrel elkevert erős, szigorúan cukrozatlan kávéba, beleszórtam a tál aljába, ráöntöttem egy adag krémet, dobáltam bele pár szem epret, aztán ezt ismételtem, míg meg nem telt a tál. A tetejét megszórtam pici kakaóval. A maradékból meg teletöltöttem két poharat:



Tejszínhabbal (sógornőmmel hozattam, szegény, még jó, hogy nem rendeltem tőle egy komplett desszertet) és csokiszósszal ettük, hogy akkor már üssön rendesen.

Még egy kis konyha. Nagyon lassan halad, sosem érünk rá. Itt már van pár láb, és persze van kotnyeles cica is.


Húsvét vasárnapjának reggelén ez a kép fogadott, éjszaka DT felszerelte a pultot. Nem volt könnyű mutatvány, mert derékszög és egyenes nem létezik nálunk.


Ezt nekem hozta a nyuszi:) Szerintem egyszerűen isteni:)


Hamarosan kisnyuszi is született:) Nagyon szapora jószág:)


Azóta minden este lekenem a pultot valami bio keményolajjal, ma már talán elég is lesz. Közben lassan készül az alja is. A maradékfelhasználás jegyében kiválóan hasznosítjuk a feleslegessé vált felső szekrényeket. Fehérre lesznek majd festve, ha egyszer odáig is eljutunk.


Visszakerült a cicaasztal is:) Tulajdonképpen mi is nagyon vágyunk rá, hogy használjuk, most épp arra gondoltunk, hogy néha egy fél órára kölcsön kérjük tőlük:)


Napi cukinak meg két hétfői locsoló:) Kicsit bambán néztem a kisebbik fiatalemberre, de mint kiderült, elseje volt!!!



Levezetésként (egy) pár ropogós, friss eb. Édes kicsi Kófickám, nem áll neki jól a vaku:(


Szegény tüzelő Zsuzsi. Mostanában nem lesz sok séta:(