Joghurtos uborka

Annyira furcsa ilyen jó kis téli időjárásban nyári kajáról írni, bár igazán megszokhatnám már, hogy mindig van uborka, meg paradicsom, paprika, szőlő és dinnye. Tesóm szokta forgatni a szemét a boltban, amikor megkérdezik, hogy milyen a paradicsom, édes-e. Hát milyen legyen decemberben, csókolom? Szar! És a dinnye/eper/szőlő nem magyar, ne tessék megkérdezni! Hogy lenne magyar, hülyék? Tök jó bemenni a boltba, és a szemmel beszélgetést gyakorolni tesómmal. Sokszor össze se kell néznünk, a háta is sugározza a véleményét. És igen, a kígyóuborka sem a legjobb most, de mit tegyünk, ha egyszer azt akarunk enni? Azt eszünk, és kész. Ráadásul ez a joghurtos uborka teljesen ugyanolyan, mint egy jó kis tzatziki, de a recept Ottolenghitől van, úgyhogy ez még annál is sokkal jobb (nekem).

Hozzávalók:

• 2 pici uborka (összesen 200 g) - sajnos nekem most kígyóuborkám volt, ami sokkal vizesebb, mint az a pici uborka, amire Y. O. utal 
• 500 g görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma, áttörve
• csipetnyi Cayenne-bors
• 1 evőkanál szárított menta (nem volt itthon, vagy nem találtam meg)
• 2 evőkanál aprított friss menta (az erkélyen még mindig van!)
• 2 evőkanál citromlé
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál őrölt fehér bors

Az uborkát meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem. (Y. O. azt írja a receptjében, hogy nagyon vékony szeletekre kell vágni, majd abban a formában is ki fogom próbálni.) Mivel a kígyóuborkának rengeteg leve van, egy 10 percre félretettem, hogy engedje ki. Közben az összes többi hozzávalót összekevertem egy tálban, és kinyomva hozzáadtam az uborkát is. 30 percre hűtőbe tettem, hogy jó hidegen tudjam tálalni.

A tetejére mentát tettem díszítésnek, és egy kiskanálnyi pácolt citromot, meg egy kis chilit. Sütőben sült rántott cukkinivel és krumplipürével ettem, és alig bírtam abbahagyni.

De ezt az egészet csak azért írtam le, mert annyira aranyos fotók érkeztek Amyről a hóesésben, hogy azt muszáj megörökíteni a blogban. Nem tudom jól látszik-e, mennyire nem örül itt Amyke a hidegnek és a hónak, még a "kezét" se rakja le, mert fázik. Vagy csak színészkedik, és sajnáltatja magát.

Na, hát tesóm szokott pont ilyen tekintettel hátrafordulni a boltban (oda, ahol én üldögélek, amíg ő kiszolgál), amikor megkérdezik, hogy magyar-e a déligyümölcs, vagy édes-e valami, ami egyébként  csak nyáron terem Magyarországon.

Pár perccel később már semmi baja nem volt Amynek a hóeséssel, és készen állt egy újabb hóember-építésre. De ehelyett inkább lesből megtámadta Vikit. Sajnos azt a videót nem tudom megmutatni, mert csúnya szavak hangzanak el benne. A támadás pillanatában. 

Fetakrém (fetás mártogató)

Ezt a fetakrémet Mazsi a munkahelyén tanulta egy kollégájától. Tök jó helyen dolgozik, időnként bevisznek saját készítésű kajákat és svédasztalos reggelit rendeznek. Nem emlékszem, ő mit vitt arra a bulira, amelyiken beleszeretett ebbe a fetakrémbe kábé egy évvel ezelőtt. De most végre Mazsi is megcsinálta, Szabi gyönyörűen lefotózta, ez az icipici meg jól megírta (sajnos nem az a sztori vége, hogy mind megette, nyaf). Jól megírta, mert mindenképpen ki akarja próbálni.

A recept nagyon egyszerű. Hozzávalók:

• Koktélpari (több színű)
• Fetasajt
• Bazsalikom
• Mascarpone (a krémesebb)
• Fokhagyma
• Bors,
• Picike só
• Olívaolaj

Elkészítés:

1. Parik tepsibe, olívaolaj, kicsi só, 200 fokos sütőbe, amíg elkezdenek feketedni, és a levük kijött.
2. Utána mehet mellé a feta, tolj rá olajat
3. Aztán amikor a feta elkezdett pirulni vedd ki 
4. Villával keverd össze, egy krémmé
5. Amíg még meleg reszelj bele egy gerezd fokit - keverd össze
6. Mehet bele egy-két evőkanál mascarpone
7. És amikor már nem forró de még meleg, jó vékonyra szeletelve mehet bele a friss bazsalikomlevél, kis bors, só nem kell sok mert a feta sós

Ahogy Mazsi készítette:

• Úgy csináltam, ahogy ő írta, csak nem többszínű pariból, mert csak piros volt, és nem koktél, hanem az eggyel nagyobb, de azért a lédignél kisebb parikból.
• Elnegyedeltem őket és úgy sütöttem, a többi a leírás szerint ment.
• Kivéve, hogy szárított bazsalikom volt benne, nem friss.
• És csak egy evőkanál mascarpone ment bele, mert Szabi nem szereti annyira.
• Abban a tálkában sütöttem, amelyikben fotózva van, annak az alja tele volt, talán 250 gramm paradicsom volt.
• A tálka méretei: hosszúság 21 cm, szélesség 15 cm, magasság 7 cm, térfogat 1 liter.
• Egy egész csomag feta ment bele.

Hát ennyi, nagyon szeretném megcsinálni, kéne rendezni megint valami bulit (amin halálra izgulhatom magam.)

Napi cuki pedig Penny a jógaóráján:

Kecses kéz- és lábtartással, és zabálnivaló combokkal.

Annyira édes, hogy belehalok! Szeretnék vele jógázni.

Lemon curd

Évától kaptam karácsonyra ezt a citromos finomságot, vicces volt, amikor találkoztunk, én átadtam neki a fűszeres citromot, ő pedig hozta a lemon curd-öt. Remélem, csakis jót jelent citromot ajándékozni egymásnak, azaz nem savanyodunk majd be 2024-ben, hanem például frissek és illatosak leszünk, vagy gömbölyűek, vagy valami ilyesmi. De mire is lehet használni egy lemon curd-öt? Éva szerint pirítósra kenik az angolok vagy sütibe töltik. Én a karácsonyi linzereim egy részét töltöttem meg vele.

Éva egy Lila Füge recept alapján csinálta. Hozzávalók:

• 3 citrom leve és finomra reszelt héja (Éva kihagyta a héját)
• 100 gramm enyhén sós vaj
• 150 gramm cukor
• 3 egész tojás
• 2 tojássárgája

Elkészítés: A citromok levét, a vaj felét, a cukrot és az enyhén felvert tojásokat és a tojások sárgáit lábosba tesszük és alacsony lángon, kevergetve addig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni. Ekkor hozzákeverjük a vaj másik felét, és kevergetve addig főzzük, amíg sűrű és fényes lesz. A végén hozzákeverjük a citrom frissen reszelt héját is. Üvegekbe tesszük, langyosan lezárjuk és így hagyjuk kihűlni. Hűtőben 2 hétig eláll.

Nagyon finom, és a linzernek is nagyon jól áll! Ha nem fogy el mind 2 hét alatt, akkor a maradékot be kell tenni a mélyhűtőbe.

És még egy gyönyörű karácsonyi Amy a napi cuki rovatban:

Szabi csinált ilyen misztikus képet Amyről, természetesen.

A karácsony után az idei január 10-én még azt is ünnepeljük, hogy pont 41 éve, 1983. január 10-én kezdtem dolgozni az első munkahelyemen, a Kereskedelmi Építő és Szolgáltató Vállalatnál (KÉSZV). Először a hűtőgépalkatrész-raktárba kerültem, mint raktárkezelő, ott az első feladatom az volt, hogy a raktárkészlet nyilvántartását vezessem. Volt egy elég idős raktárvezetőnő, Ilonka néni, és egy közepesen idős nő, aki betanított a feladatra, a nevére nem emlékszem (talán Zsuzsi), csak arra, hogy azt terjesztették róla, hogy iszik! Azt mondták, zugivó. Akkoriban még azt se tudtam, hogy ez mit jelent, és eléggé megdöbbentett, súlyos betegségnek gondoltam. Gyönyörű, ápolt nő volt, nem tudom miért mondták rá, hogy iszik, talán mert boldogtalan volt a házassága (ezt is honnan tudták?). Emlékszem, még arra is, hogy ez a Zsuzsi, vagy ki azt mondta, hogy csak magas sarkúban tud járni, mert már úgy megrövidültek a vádliizmai, hogy ha leteszi a sarkát, akkor felborul (lásd Barbie-film).

Velük ültem egy szobában, Ilonka nénivel és Zuszsival, vagy kivel, és kartonokon vezettük a készletfogyást, isteni volt, szerettem. De aztán rájöttem, hogy az igazi élet a raktárban folyik, ahová bejönnek a szerelők a hűtőgép-alkatrészekért, és ott lehet flörtölni, meg sokat nevetni, meg Ilonka nénitől távolabb, egy másik helyiségbe kerülni (nagyon egyszerű nő volt ez az Ilonka néni, talán ha 8 általánosa volt, de kétlem, sőt úgy rémlik, hogy 6 volt neki.) És összesen itt 1 évet dolgoztam, aztán FELkerültem a központba a beszerzési osztályra, mert gyors- és gépíró tanfolyamot végeztem estin, de munkaidőben, és emiatt jogot formált a cég arra, hogy oda tegyen, ahova akar. Nagyon megviselt a váltás, de pár hónap alatt elfelejtettem a vicces fiúkat ... 17 éves voltam. Szerettem itt is dolgozni. Akkor még szerettem dolgozni.

Elég bő lére eresztettem hogy megírjam, hogy ezen a 41. évfordulón, pontosan 2024. január 10-én beadtam a nyugdíjigénylésemet a Nők40-nel, szuper kis évforduló lett belőle. Szeretni fogok majd nyugdíjasnak is lenni, rengeteg tervem van, ebben a bejegyzésben gyűjtöm az ötleteimet.