2012. november 29., csütörtök

Almás mákpuding sütve


Régóta tartozom ezzel a recepttel a Dórinak, amikor még október végén Tésán mulattunk, ebből vittem egy nagy dobozzal magamnak, a többieknek meg ezer másféle finomságot, de mindenáron ezt akarták elenni előlem, mondjuk szerintem is isteni, és a befektetett energia közelít a nullához, főleg ha van készen almaszósz. És nekem van, hála istennek. Pillanatok alatt készen van, és annyira, de annyira finom, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

Hozzávalók:
- 3 tojás
- 10 dkg darált mák
- 1 csésze joghurt
- porcukor vagy bármi, ami édesít
- vaníliakivonat vagy vancuki
- 7 dl almaszósz
- 1 csésze kukoricaliszt
- 1 csésze rizsliszt
- csipetnyi só
- fél zacsi foszfátmentes sütőpor
- 1-2 evőkanálnyi olvasztott vaj (ad abszurdum olaj)
A csészém 2,3 dl-es.

A robotgép táljában először a tojásokat habosítom fel alaposan, utána egymás után mindent beleszórok, és összekeverem, de ezt már alacsony fokozaton.
Közben persze már rég bekapcsoltam a sütőt olyan 190 fokra, sütőpapírt tettem egy nagy gáztepsibe. Beleöntöm a masszát (sűrűbb, mint a piskóta, de még jól önthető), kicsit eligazgatom, és már sülhet is. Amikor kezd kicsit pirulni a teteje, kész is van. Alacsonyka (nem érdemes magasban gyártani, mert akkor nyers marad a közepe) cucc, szóval jó nagy darabokra lehet vágni.

Almaszósz, ha nem lenne otthon: olyan bő kilónyi almát meghámozunk, csutkáját kiszedjük, feldaraboljuk, pici vízzel feltesszük főni. Eleinte kevergetni kell, de aztán az alma annyi levet ereszt, hogy már nem kell annyira odafigyelni. Addig főzzük, míg meg nem puhul (10-20 perc, almafüggő). Vérmérsékletünktől függően valamilyen szinten belenyomjuk a botmixert, én úgy szeretem, ha nem teljesen sima, de azért inkább krém, mint darab.




Fügelekvár almával 1.

Már megint nem az én tollam, illetve lekvárom, hanem a Csilláé, akitől már egy csomó irtó finom receptet kaptam (nem tudom, benneteket mennyire izgat fel például a meggypálinka és a házi sajt, engem nagyon). Szóval mérföldekkel előttem jár a konyhatudományban, de igyekszem felvenni a tempót (ha már a futásban nem is tudom:)). Ezt a lekvárt ma reggel kaptam tőle, és együltő helyemben felfaltam a hiányzó részeket, pedig tényleg inkább a főzők- tudja valaki, hogy ide kell-e vessző???? - mint az evők táborába tartozom ezen a fronton. De ez annyira finom volt. Az egész állítólag onnan indult, hogy maradt egy csomó félig érett fügéjük a fügefán, és meg akarta menteni. Na, itt rögtön felkaptam a fejemet, mert azt gondoltam, hogy nálunk is pont ez a helyzet. Aztán amikor kimentem ma, hogy leszüreteljem a beéretlen szemeket, akkor öt kis görcsöt találtam, a többi már régesrégen megpenészedett bánatában és éretlenségében.



De addigra már annyira beleéltem magamat, hogy most már biztosan csinálok én is egy-két üveggel. Szóval annyit jegyeztem meg, hogy kell hozzá:
- frissen szedett, be nem érett füge (2 rész) - hát ez az, ami nálam nyomokban lesz benne, mint a mogyoró
- aszalt füge, hogy megédesítse az előző pontot (1 rész)
- somlói bor (persze más is jó) az áztatáshoz
- alma (2 rész, de lehet picivel több is)

Be kell áztatni az aszalt fügét a borba, és hagyni kell hogy jó alaposan megszívja magát. Szerintem ez legalább egy nap. Utána meg mindent összefőzni, nyilván a borban áztatott aszalt fügét érdemes előtte felaprítani. Én még biztosan tennék bele kevés vaníliakivonatot is. Cukor nemigen kellhet bele, de persze ez is függ attól, hogy milyen almát használunk, meg mennyire nem érett az a félig érett. A füge. Aztán, gondolom, a szokásos eljárás, dunszt vagy valami ilyesmi.
Azért teszem fel egyelőre a Csilla lekvárját, hogy akit érint, szedje le gyorsan a maradék fügéjét, nehogy megfagyjon a hétvégén. Mert ilyen finomságot lehet belőle csinálni. Aztán majd folytatom, ha megcsináltam az enyimet.



2012. november 28., szerda

Majdnem kínai




Tulajdonképpen az Andi nálunk hőn szeretett kínaiját akartam volna megcsinálni, ha nem felejtettem volna el megnézni (otthon meg már nem volt kedvem internetet csiholni), meg ha nem felejtettem volna el bevásárolni hozzá, szóval maradt a feladat, hogy az általában úgy otthon lévő dolgokból főzzek valamit, ami olyan kínaiszerű. Mert hogy a Bendi ezt szereti. Igazából csirkemellből akartam volna csinálni, de reggel meglepődve tapasztaltam, hogy nincs a fagyasztóban belőle egy darab sem (azt hittem, tele van vele), szóval egy csomag combot bányásztam ki, hogy majd estére kiolvad. A legjobb lett volna filé, de utálok boncolni, szóval annyit tudtam tenni, hogy este nagyjából lebőröztem a combokat, és kettévágtam a felsőket is és az alsókat is, szóval viszonylag kicsi darabokhoz jutottam. Csontok maradtak. Szóval ebből meg némi maradék zöldségből, fűszerekből kifejezetten finomat sikerült alkotni, és bőven fél óra alatt maradt cakli-pakli, szóval tökéletes hétköznap estékre. Ez legalább négy nagy adag.

Hozzávalók:
-  kb.70 dkg csirkecomb
- 2 kicsi vöröshagyma (az is lehet, hogy fehér volt, meghámozva találtam a hűtőben)
- 1 nagy sárgarépa
- 1 darab zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- libazsír
- 1 dl fehér bor
- kb. 1 dl ketchup (rendeseknél házi)
- 3-4 evőkanál sötét szójaszósz
- őrölt római kömény, kínai ötfűszerkeverék, só, bors
- 1 teáskanál keményítő
- snidling vagy újhagyma

Felforrósítottam némi zsírt a wokban, gyorsan üvegesre sütöttem benne a nem túl picire felkockázott hagymát. Rádobtam a sózott, borsozott húsokat, továbbra is erős lángon körbesütöttem, szép pirosra. Ha filém lett volna szép vékonyra felcsíkozva, akkor ennyi elég is lett volna, de mivel ezek azért nagyobb darabok voltak, kellett még egy kis párolás, szóval öntöttem rá egy decinyi bort, aztán rátetettem a fedőt, és kis lángon rotyogtattam vagy tíz percig, néha megkeverve. Ha elfogyna alóla a folyadék, akkor pici víz kell még alá. Ekkor tettem hozzá a római köményt és a kínai ötfűszert is, ízlés kérdése, hogy mennyi, fél-fél mokkáskanállal érdemes indítani, mert mind a kettő elég intenzív. Ekkor már egészen isteni a ragu íze.. Amíg puhult a hús, egy tányérba lereszeltem (lehetett volna zsülienn, ha időmilliomos vagyok) a répát és a zellert, meg a fokhagymát is persze, de azt a finom reszelőn. A kész husit még fedő nélkül nagy lángon lepirítottam, aztán kiszedtem. A helyére mentek a zöldségek, meg még egy kevés zsír, pár perc alatt épp ropogósra sülnek. Rálocsoltam a szójaszószt, a ketchupot (akár paradicsomsűrítmény is lehetett volna), ebből is pár evőkanálnyit. Meg öntöttem még alá egy deci vizet. Amíg felforrt, összekevertem a keményítőt pici hideg vízzel, ráöntöttem, és összeforraltam. Elzártam a gázt, és beleszórtam zsenge újhagymaszárakat (felkarikázva:)), merthogy tele van kiskertem cuki újhagymával, nem tudom, hogy került oda:) Ez a szép novemberi tavasz elővarázsolta őket a földből:) Barna rizst főztem hozzá, és nagyon finom (volt).

Napi cukinak meg két cuki négylábú, a jól megérdemelt délutáni szieszta után épp törlik ki az álmot a szemükből, és várják az ébresztő kávét. Van, aki mindig valahogy a falon át beszivárog a kanapéra:


És van olyan négylábú kicsi tündér, aki a saját ágyikójában szundizik:) Igen, vacak a kép, de a kanapéra szebben süt a nap mint az előszobába, és most nincs kedvem vacakolni vele.






2012. november 14., szerda

Novemberi túrókocka, gluténmentes kivitelben


Szerettem volna valami gyors sütit, és nem voltam túl kreatív hangulatban. Ez a túrókrémes süti mindig sikerülni szokott, és még nemigen láttam, senkit, aki ne szeretné. Annak, aki a krémes-habosat szeretni, elég krémes, annak meg, aki utálja a édes-krémes-habos dolgokat, elég túrós meg gyümölcsös. Tortaformátumban ezt sütöm a leggyakrabban, de elég gyakran kockásítom is. Kell hozzá friss piskóta, túró meg ilyen fehér cuccok, valami gyümölcs meg mindig akad.

Néhány közeli rokon a blogról:
málnás-ribizlis-joghurtos kocka vagy
epres túrókocka vagy
barackos-fehércsokis túrótorta vagy
szilvás túrótorta.

Az alapja most gluténmentes piskóta volt.
Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- 1 evőkanál rizsliszt
- 1 evőkanál keményítő
- 1 evőkanál kakaópor
- 4 evőkanál cukor

A szokásos megoldás, azaz egészben nagyon kihabosítottam a tojásokat, aztán mehetett bele az összekevert szárazanyag. Nagy gáztepsi, papír, bele a tészta, és 180 fokra előmelegített sütőben olyan 10-12 perc sütés. Utána rácsra borítom, lehúzom a fenekéről a papírt, aztán alávarázsolom. Tehát alul a rács, azon a használt papír (jó lenne használatlan is, de minek pazaroljunk), azon a piskóta. Papír nélkül mindig ráragadt a rácsra, csúnya csíkos lett a tészta felülete, és még mosogathattam is.

Hozzávalók a rakományhoz:
- 50 dkg túró
- 5 dl tejszín
- 2 dl joghurt
- 25 gramm porzselatin (Horváth Rozi)
- 1 citrom reszelt héja (még mindig a fagyasztóból)
- 1 citrom leve
- porcukor, sztívia, bármi, ami édesít, és összeegyeztethető az elveiddel
- vaníliakivonat
- 1 csipet só
- kb. 50 dkg gyümölcs
- 2 tasak tortafény meg ahhoz szintén cukor vagy édesítőszer
- lekvár

A zselatint beleszórom egy kis lábasba, elkeverem 1-1,5 dl hideg vízzel, és hagyom állni. Addig összekevertem a túrót a joghurttal, citromhéjjal, citromlével. Löttyintek bele vaníliát, de persze jó a Bourbon zacskós is. Kevés porcukorral habbá verem a tejszínt. Összeforgatom a két bödönke tartalmát. Megkóstolom alaposan, egyrészt, mert szeretem, másrészt meg a folyékony zselatinnal nincs kedvem kóstolgatni, most kell beállítani az ízét. Mehet bele pici só, meg porcukor, ha kell még.
A kis lábasban forrásig melegítem a zselatint, ha nagyon sűrű, teszek még hozzá vizet. És nem forralom, tényleg csak forrásig, hogy tutira felolvadjon. Hagyom egy picit hűlni, de tényleg csak 2-3 percet, hogy még jó meleg és folyékony maradjon.
Közben pont van időm kiszabni a piskótalapból a megfelelő méretet, most ebbe a két szögletes tepsibe. Vastagon megkenem valamilyen lekvárral.
 Odateszem a meleg zselatint a lábasban a túrós krém mellé, és teszek bele egy merőkanálnyit a habból, jól elkeverem. Aztán megint egyet, keverés, megint egyet. Szóval hőkiegyenlítek. Három merőkanálnyi adag után már bátran hozzákeverem a tejszínes habhoz az egészet, fakanállal alaposan egyneműsítem, azért figyelek, hogy a tejszínhabot ne pusztítsam le teljesen. Szétosztom a két tál között. Mehet a hűtőbe kicsit dermedni.
Ha már kicsit megkötött a teteje, akkor jöhetnek rá a gyümölcsök, végül meg a tortafény (a zacsiján ott van, hogy kell megcsinálni). Azért teszek rá tortafényt, mert egyrészt összefogja a gyümölcsöket, nem esnek le, másrészt nem barnulnak meg alatta a gyümölcsök, legalábbis jóval lassabban, mintha szabadon lennének.








2012. november 11., vasárnap

Birsalmaszörp

Ez az édes pici lapos üveg az Andié, több évvel ezelőtt valami isteni szilvapálinkát kaptunk benne, azóta is vissza akarom adni, azért van elől a polcon, de egyszerűen nem megy. Mert annyira cuki, hogy ilyen picike és lapos. A birsalmasajtos posztomhoz kaptam jónéhány javaslatot, Permanistáét próbáltam ki, és be is jött. Szóval viszonylag sok vizet öntöttem a héjastul feltett birsalmára, és tényleg kb. nulla kevergetéssel addig főztem, míg meg nem puhult. Ekkor leszűrtem a lé nagyját. A sűrűjéből sajt készült, tehát botmixer, aztán cukorral összerotyogtattam, szenvedés, stb., a levet meg némi cukorral (nem sokkal) egy másik lábasban nagyon alaposan beforraltam, mondjuk úgy a harmadára-negyedére. Gyönyörű színe és állaga lett, amit nem tudok bemutatni fényképen, mert béna vagyok hozzá, de majdnem mézsűrűség. Ha nem szoktál szörpöt inni, mint például én, akkor remekül lehet használni például párolt káposzta ízesítéséhez. Köszi az ötletet!

Itt még jobban látszik, hogy milyen csinos az üveg:





Tökköretek


Fogalmazhatnék rendesebben is: zsályalevéllel sült fűszeres sütőtöktallérok vagy karamellizált csípős sütőtök fokhagymával. Mint látszik, változatlanul próbálok összebarizni (kösz, Bence) a sütőtökkel, több-kevesebb sikerrel. Ezek a sós, fűszeres, csípős változatok sokkal jobban bejönnek, mint a hagyományos, natúr, sütőben sült darabok. Egyébként is halálosan unom a krumplit/rizst/tésztát, legalábbis valami zöldséggel sokkal jobban esnek. Szombaton a hazahurcolt tök egyik feléből ezek a helyes tallérok mentek a sült hal meg a héjában sült krumpli mellé, vasárnap pedig eredetileg a Hédiék által javasolt mézes-fokhagymás töklevesre készültem, össze is kockáztam a maradék tököt, amikor bedőlt a tervezett menü, mert kiderült, hogy ezen a hétvégén mindenki rakott krumplit csinált. Lett akkor megint hal, meg maradék csirke, előkerült azért a rakott krumpli is, szóval ezt az eleve zavaros helyzetet már nem akartam egy levessel is terhelni, inkább megint köretet csináltam a tökből. Mind a kettő nagyon gyors, és szerintem finom is, nekem bejött.

Zsályás sütőtöktallérok
Hozzávalók:
- egy kanadai tök nyele
- egy marék zsályalevél
- só, bors
- kevés libazsír vagy olaj

A tököt felkarikáztam, levágtam a héját. Egy tepsibe papírt terítettem, kikentem olajjal (jobb lett volna, ha libazsírral teszem, csak lusta voltam), kiraktam a tökkarikákkal. Sóztam, borsoztam, majd mindegyikre rátettem egy-egy levél zsályát. Olyan 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg nagyjából meg nem puhultak a karikák. Ekkor felraktam a sütőben a grill alá, és olyan 5-10 percig grilleztem, hogy ilyen szép sült legyen a teteje. Kifejezetten csinos darabok lettek.


Karamellizált csípős sütőtök
Hozzávalók:
- egy fél kanadai tök
- libazsír vagy olaj
- némi csili
- 1 evőkanál barna cukor
- só, bors
- 2 fej fokhagyma
- 2 dkg vaj

Nagyobb kockákra vágtam a tököt. Összekevertem 1-2 kanálnyi olajjal (itt is jobb lett volna a libazsír, de továbbra is lusta voltam), sóval, borssal meg csilivel. Beleraktam egy tűzálló, lapos tálba. Közé tettem a két fej, félbevágott fokhagymát, rámorzsoltam a vajat, úgy, hogy a fokhagymákra mindenféleképpen jusson, hogy majd onnan csurogjon le a tökre. Megint olyan 180 fokos sütőben majdnem készre sütöttem. Ekkor kivettem, megszórtam a tetejét a kanálnyi barna cukorral, és mehetett a grill alá 10 percre. Szerintem ez is finom volt.


Napi cukinak meg Kóficka, némi sárral (azt hiszem, még nem tettem fel ezt a képet):






2012. november 5., hétfő

Napi cuki


A rémes, hideg esőre való tekintettel ma csak lélekmelegítő cukiságok lesznek, kaja nem. Mindenki vegyen magának mellé egy nagy tábla csokit (aki nem szereti, igyon helyette pálinkát:)).
Lent voltunk Tésán négy napot, és a gyerekek isteni képeket lőttek az ebekről.

Továbbra is dúl a szinkronitás:




Szabadfoglalkozás csipkeszedés közben:) Nem tudom, ki lakott arrafelé, gyilkosság mindenesetre nem történt, és csak derékig lettek földesek.


Zsuzsika változatlanul a gömbölyű tárgya bűvöletében tölti a napjait. Kiveszi:


Aztán örül neki, hogy megvan:


Aztán meg csak ül vele. Hátha valaki arra járna:)


Őszi malac a végére:


Az übercuki képeket Rebeka és Bence készítette.



2012. november 4., vasárnap

Szilvalekváros köleskoch


Vannak napok, amikor semmi sem jön össze. De most juszt sem írom le azt a nagyon sok tételből álló listát, hogy mi mindent tudtam elrontani egy nap alatt a konyhában. Ezt a felfújtat csak picit rontottam el, nevezetesen kifelejtettem belőle a felvert tojáshabot, és ezért ki kellett kaparni a tepsiből (valami csoda révén már észrevettem, mielőtt betettem volna a sütőbe), szóval csak rondább lett, mint kellett volna, de legalább pont olyan finom volt, mint az elődje. Mert hogy pár napon belül a második adag volt, annyira jól sikerült az első. Ráadásul elég gyors, és szuperegészséges, legalábbis a mostani nézeteim szerint (ki tudja, mit fogok gondolni tíz év múlva), merthogy a köles lúgosít, agyoncukrozni meg nem kell. A köles egyébként is a kedvenceim közé tartozik, végül is nem ehetek állandóan barna rizst, némi zöldséggel, sajttal összerakva tökéletes munkahelyi ebéd, előző este negyedóra alatt összedobható. Egy bajom van vele, akármennyit súrolom, mindig érzek egy kis kesernyés ízt benne, de ki lehet bírni (mondjuk, ennél az édesnél nem érezni).

Hozzávalók:
- 125 gramm köles
- 1 csésze víz
- 2,5 csésze tej
- egy csipet só
- cukor vagy édesítőszer
- 1 evőkanál köles- vagy rizsliszt
- 4 tojás
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3 dl nem sűrű szilvalekvár
- pici vaj

Egy szűrőbe teszem, és nagyon alaposan megmosom a kölest. Tejberizst főzök a belőle, azaz először ráöntöm a vizet, hozzáteszem a sót, és addig forralom, meg felszívja a folyadékot. Ekkor jöhet rá a tej, cukor, és kevergetve megfőzöm, hogy teljesen puha legyen, az sem baj, ha kicsit szétfő. Kihűtöm.
Habot verek a tojások fehérjéből. Kiköltöztetem a robotgép táljából, mehet a helyére a tojások sárgája, azt is pár percig keverem kevés cukorral meg a vaníliakivonattal. Aztán összekeverem a tojások sárgáját a főtt kölessel, a liszttel, hozzáforgatom a habot. Ha el nem felejtem. Kétfelé osztom. Vajjal kikenek egy közepes tepsit. Az aljába kanalazom a fehér tésztát, úgy, hogy maradjanak kis hézagok, aztán a másik adag kölesbe belekeverem a szilvalekvárt (rumos-fahéjas-tésai, de nyilván más is jó:)). (Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy eddig semmibe vettem a vörös szilvát, sem frissen, sem lekvárnak nem szerettem, de ez az átpasszírozott változat nagyon bejön, mindenhez tökéletes, sütihez, joghurthoz, köleskochhoz, valamiért olyan meggylekvárszerű az egész, amit nagyon szeretek. Szóval ha lesz jövőre, akkor jó sokat teszek el belőle.) A szép bordós masszát ráteszem a fehérre, főleg a hézagokba, így aztán csinos felhős, márványos lesz a süti. Mint az első, amelyik sajnos elfogyott a fényképezés előtt. 180 fokon 40 perc. Érdemes kicsit hűlni hagyni, mert akkor szebben lehet szeletelni.


Napi cukinak meg:


Folyik némi kutyapárna-variálás, szóval bevetettük az újonnan kapott (köszi Andi, és köszi minden Adományozó!!!) derékaljakat. A cicák is a magukénak érzik. Mint látszik, az ÉÉKC jóízűen elhelyezkedett, és még arra is figyelt, hogy a bal sarokban maradjon egy kis foxifenéknyi hely. Ennyire figyel másokra!