2010. január 31., vasárnap

Citromos mákos süti


Hogy mi ez a sok mákos süti a blogon? A minap kaptam egy e-mailt Zsuzsi kolléganőmtől, amit gyorsan továbbítottam Csincsillának. Ez állt benne:

"Mák a csontritkulás ellen.

Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett exhumálni, mert áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak, olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő. Kiderült, hogy a helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési mákot különböző ételek formájában, mivel épp a máktermesztés volt a falu egyik fő bevételi forrása. A további tudományos kutatások kiderítették, hogy a mák olajának rendkívül magas foszfortartalma volt a "felelős" a kalcium hatékony felszívódásáért, és a csontokba beépüléséért. A kutatások során létrehoztak két, egyenként 20-20 fős csoportot, melynek tagjai előrehaladott csontritkulásban szenvedő nők voltak. Az egyik csoport hagyományos kezelést kapott, míg a másik napi 1-1 = mokkáskanálnyi mákolajat szedett. Az eredmény mindenkit meggyőzött! A mákolajjal "kezelt" csoport valamennyi tagjának csontozata normális értéket mutatott már 12-16 hónapos kezelést követően. Tanácsom tehát: hetente 3-szor fogyasszon mákos ételeket, vagy rendszeresen alkalmazza a gyógynövény-szaküzletekben is kapható mákolajat."

Jó, gondoltam, akkor sütök mákos sütit! És ezzel kapcsolatban beindult a fantáziám: úgy képzeltem, ha lesz egy péksütiboltunk Csincsillával, a tökéletesen házi péksütik mindegyikéhez kiírjuk majd, melyiknek milyen kedvező élettani hatása van a szervezetre. Ha mondjuk bejön a boltba egy csontritkulásban szenvedő ember, rögtön elolvashatja a táblán, hogy a mákos sütijeinket (v)eheti meg egészsége megőrzése érdekében lelkiismeret-furdalás nélkül, sőt, akár gyógykészítményként.

Aztán tovább álmodoztam a boltról: lesz egy leülős, beszégetős helyiség, ahová bejönnek a stresszes, munkában és életben megfáradt emberek, körülnéznek, és a sütik leírásából tanácsokat kapnak arra, hogy épp mit kell enniük, hogy a gondjaikon úrrá tudjanak lenni. Lesz mákról, teljes kiőrlésű lisztekről, mézről, gabonákról, stb. szóló értekezés röviden persze, hogy mindenkinek legyen kedve elovasni, legyen ereje felfogni az olvasottakat.

Aztán lesz egy másik helyiség, ahová a sietős vendégek berohanhatnak a megszokott dolgokért: mákos tönkölyzsemléért, köményes rozskenyérért, vagy olyan kenyérért, amiben sonka is sült, és még sok-sok édes és sós, és mindenképpen egészséges finomságért.


Ezekről álmodoztam, míg a megszokott módon elrontottam egy finomnak induló mákos sütit. Nem írom le a készítését, megtalálhatjátok gesztenyénél. Elég az hozzá, hogy nekem nem sikerült előállítani, mert a tésztája túl nehéz lett, félbevágva is egyenként 1 kilósnak tűnik; a krém pedig túl lágy, annyira, hogy felszeleteléskor mindenhol folyik ki két egykilós tésztaemelet közül.


A teteje végig van repedve, de bár ez lenne a legnagyobb gond vele! Egyszerűen nem lehet szeletelni, nem lehet szállítani. Az ízével nincs semmi baj, legalábbis ezt állítja Toma, de kezelhetetlen!


Kicsit ideges vagyok a sok elrontott kajától, és sajnos ez átragad a környezetemre is. Itt látható a fotóművész, amikor bekattan, és elege van belőlem. Mondjuk megértem, mert én is így vagyok ezzel!

2010. január 30., szombat

Habszelet

Miután fánkmérgezést kaptunk, ezzel a sütivel folytattuk édességhiányunk kielégítését. Anyuéknál ez a kettő követi általában egymást, hiszen a habszelet a fánkhoz fel nem használt tojásfehérjéből készül. A süti receptje Lajos Mari-Hemző Károly Sütemény és torta című könyvében található meg, alcíme pedig ez: "maradék tojásfehérje hasznosítására".


A neve alapján egy könnyű süteményt képzelnék el, pedig inkább a püspökkenyérre vagy gyümölcskenyérre hasonlít a tésztája. Összetételében nagyjából hasonlít is Csincsilla gyümölcskenyerére, csak itt nem bögre a mértékegység.

Hozzávalók:
- 6 tojásfehérje
- 160 g porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 80 g vaj
- 160 g liszt
- 1 citrom reszelt héja
- 30 g mandula (vagy dió, mogyoró)


A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatosan, kanalanként belekeverjük a cukrot, az olvasztott, kihűtött vajat, a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a darált mandulát (mogyorót, diót), végül apránként a lisztet.

Kivajazunk, kilisztezünk egy őzgerinc- vagy tortaformát, belesimítjuk a masszát. Előmelegített sütőben, gyenge tűzön (130-150 fok) inkább szikkasztjuk mint sütjük kb. 45-60 percig. Ha a teteje repedezni kezd és szép világosbarna színű, elkészült, de inkább hústűvel győződjünk meg róla, hogy a belseje is teljesen átsült.

A formában hagyjuk kihűlni és vékonyra szeleteljük. Nagyon sokáig friss marad, ha jól záródó dobozban vagy alufóliába tekerve tároljuk.
Itt pedig apu látható az elkészült sütivel a karácsonyra ajándékba kapott kötényében. Ezzel bizonyítva azt, hogy használja is. :)

Szív alakú tortaformában sütötte meg a 15 (!) tojásfehérjéből készült sütit, biztos azért, mert beleadta szívét-lelkét. :) A habszelet ugyanis az ő feladata szokott lenni, míg a fánk sütése anyué.
Andinak pedig innen üzenném, hogy a fotókkal nem csak ő szokott bajlódni. Én kb. 20 db-ot készítettem erről a sütiről és mindössze ez a 2 lett használható.

Töpörtyűpástétom


Rövid leszek. Amilyen rossz a kedvem, olyan rosszul sikerültek a kaják és a fotók. A rakott kelkáposztát meg egyenesen el se tudtam készíteni, mivel nincs itthon rizs. Nem tudom, ez hogy fordulhat elő.

Még a múlt hétvégén megcsináltam Csincsilla finom libatöpörtyűjét, nagyon köszönöm neki a receptet, mert tényleg fantasztikusan sikerült. Sose tudtam töpörtyűt csinálni, és nem tudtam zsírt kisütni, nekem mindig odaégett. Emlékszem, amikor huszonéveim elején Fótra költöztem, az első télen disznóvágásba kényszerítettek bele engem, a városit. Addig még sose láttam élő disznót, vagyis hazudok, láttam, de az egy másik történet. Szóval levágtuk a baromi nagy és kövér disznót, majd két napon keresztül sütöttük ki a zsírt, míg végül mindenütt égett zsírszag terjengett és szép karamellbarna zsírtömböket helyezhettünk el a fagyasztóban. Ettől kezdve hosszú ideig minden kajának égett zsír íze volt, mert akivel akkoriban éltem, nem engedett kidobni semmit. Megettük. (Brr.)

Nos hát, ilyen emlékeim vannak a zsírsütésről (illik a mostani hangulatomhoz), és most, jó húsz évvel később tudtam meg Csincsillától, hogy a hájra annyi vizet kell önteni, hogy ellepje, akkor nem ég oda. És lőn! Betartva a Csincsillánál leírtakat, nagyon finom libazsírom és még sokkal-sokkal finomabb ropogós libatöpim lett, aminek a felét úgy, ahogy volt felfaltam, a másik feléből F. Nagy Angéla szakácskönyvemből kikeresve töpörtyűpástétomot készítettem.

Az eredeti recept szerint 25 dkg libatöpörtyűt két kemény tojással kétszer át kell darálni, hozzákeverni egy kis pohár tejfölt, egy pic fej hagymát lereszelve, 1-2 evőkanál mustárt, sót, borsot. Nálam ez így nézett ki: 6 dkg töpit, 1 kemény tojást, fél pohár tejfölt, 2 evőkanál mustárt, sót, borsot és egy fél fej apróra vágott hagymát beleszórtam az aprítógépe és a legmagasabb fokozaton pépesítettem, amennyire tudtam. Csincsilla-féle aludttejes kiflit sütöttem hozzá, arra kenve kóstoltam meg. Elég jó lett, de kicsit több, mondjuk dupla mennyiségű töpörtyűvel finomabb lett volna.


Mielőtt tesóm elvitte a gyönyörű, illatos libazsírt, készítettem róla vagy 15 képet, de egyetlen egy se sikerült. Nincs ebben semmi különös.

Farsangi fánk


Anyunak van egy régi, már majdnem megsárgult, össze-vissza hajtogatott kitépett újságlapja, amin három fánkrecept található, köztük a párna csücske és a farsangi fánk is. Ez a lap egy tv újságból lett kimentve, a hátoldalán látható dátum szerint 1998. január 27-i. Majdnem napra pontosan 12 éves és ezek szerint farsang idejére gyűjtöttek össze az újságban fánkrecepteket.

A bevezető szövegben Magyar Elek neves ínyesmester szavait idézik. Szerinte "A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab, omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején.".

Anyu múlt heti fánkja az összes követelménynek megfelelt. Eddig akárhányszor csinált, mindig finom lett, mindig sikerült, de azt hiszem, ez a legutóbbi viszi a prímet. Alig bírtuk abbahagyni az evését.


Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 6 dkg vaj
- 5 dkg cukor
- 5 tojás sárgája
- 5 dl tej
- csipetnyi só
- 1-2 evőkanál rum

Elég munkaigényes étel, de inkább a körülmények igényelnek figyelmet:
- előmelegített langyos liszttel dolgozzunk
- a konyhában egyenletes meleg legyen, sehol huzat
- a gyúródeszka és a letakarásához szükséges konyharuha is langyos, legalább szobahőmérsékletű legyen


3 dl langyos tejben 1 kanál cukorral megkelesztjük az élesztőt. Hozzáadjuk a többi cukorral kikevert tojássárgákat, az olvasztott langyos vajat, a rumot, a lisztet, kevés sót és még annyi langyos tejet, hogy közepesen lágy tésztát kapjunk. Az egészet jól összedolgozzuk, dagasztjuk. A tetejét liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk és meleg helyen másfélszeresére kelesztjük.

Utána lisztezett gyúródeszkára borítjuk, ujjnyi vastagra kinyújtjuk. Fánkszaggatóval vagy vizespohárral kiszaggatjuk, majd először fánkok egyik oldalát utána megfordítva a másik oldalt is további fél-fél óráig kelesztjük.

Egy magasabb oldalfalú lábasban bőséges mennyiségű olajat forrósítunk, vigyázva hogy ne hevítsük túl. Ahogy a gyúródeszkán kelesztettük, a fánkok felső felét helyezzük az olajba, alsóba pedig középre nyomjunk ujjunkkal egy mélyedést. Egyszerre csak néhányat helyezzünk a lábasba, nehogy összeérjenek, hiszen még sülés közben is növekedni fognak. Fedjük le az edényt, majd amikor aranybarnára pirult a fánkok alsó fele, fordítsuk meg mindet de ekkor már fedő nélkül süssük tovább.

A megpirult fánkokat szűrőkanállal szedjük ki, csöpögtessük le akár egy nedvszívó konyhai papírtörlőn és még forrón hintsük meg vaníliás porcukorral.

Lekvárral a legfinomabb! Mi Anditól 2 vagy 3 éve ajándékba kapott utolsó üveg epres szilvalekvárját bontottuk fel hozzá. Nem tudom leírni, milyen finom volt így együtt. :)


Tényleg nagyon hosszadalmas az elkészítése, de megéri fáradozni vele. Anyu 3 adagot készített egyszerre! És hogy mi történt a 15 db tojás fehérjével? Következő bejegyzésemből kiderül.

Bónuszképek: Vilma és Frakk így örültek a havazásnak. :)


Aki kiváncsi a további képekre róluk, Imi blogjában megnézheti.

2010. január 29., péntek

Mákos palacsinta

Nagyon várom már a blogszerzőtársam bejegyzését a mák csodálatos élettani hatásairól. Addig is egy kis kedvcsinálónak mákos Ezékiel-palacsinta.
A hozzávalókat nem mértem, egy tojásból, kb. 5-10 dekányi Ezékiel-lisztből, 1 evőkanálnyi finomlisztből, csipet sóból, egy teáskanálnyi fruktózból és némi vízből palacsintatésztát kevertem. Nagy teflonos palacsintasütőben sütöttem, az első alá tettem egy morzsányi libazsírt, a többi már megsült anélkül. 4 nagy darab lett ebből a mennyiségből (ezzel talán palacsinta-nemkedvelő családok is megbirkóznak).
Tölteléknek némi mákot felfőztem egy kis tejjel, kis mézzel édesítettem. A kisült palacsintákat ezzel megkentem, feltekertem, és a szokásosnál jóval kisebb lelkiismeretfurdalással megettem.

Almás pite, szilvalekvárral, dióval és mákkal

Ez a süti a szilvalekváros-diós almás pite megreformált (fehérliszt- és szinte teljesen cukormentes) és megmákosított változata. Kaptam az egyik blogszerzőtársamtól egy levelet, a mák fantasztikus élettani hatásairól (remélem, erről ír majd a blogba is!!!!), és ugyan eddig is volt rá hajlandóságom, hogy mákot egyek mákkal (hogy mást ne mondjak, minden reggelt egy erősen mákos zsemlével indítok), ezentúl már merő kötelességből is össze fogok mindent mákozni.
Ez az almatorta már hozza a flódni összes ízét, annak a súlyossága nélkül, mivel jóval kevesebb benne a tészta, szinte csak töltelék az egész. Az Ezékiel-lisztből ugyanolyan finom lett az omlós tészta, mint a fehérből, sőt, talán még finomabb, és az alig édesített szilvalekvár-mák-alma-dió töltelék remek kombináció.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 csésze Ezékiel-liszt
- 20 dkg jéghideg, fagyos vaj
- 1 evőkanál fruktóz
- csipet só
- 7 evőkanál jéghideg víz

Az aprítógépemben két részletben morzsásítottam a lisztet a vajjal és a sóval. Deszkára borítottam, és a vízzel gyorsan összegyúrtam. Két majdnem egyforma cipóra osztottam a tésztát. A kicsit nagyobból akkora kört nyújtottam, amivel ki tudtam bélelni a nagy, kivajazott piteformát (az oldalát is, természetesen). A másik cipót is kinyújtottam, picit nagyobbra, mint a piteforma (ez lesz majd felül). Az alsó tésztalapra rátettem egy sütőpapírt, erre átraktam a második tésztakarikámat, és mehetett a hűtőbe, legalább fél órára, de még jobb, ha több órán át hűl. Már hosszú ideje így csinálom az omlós tésztákat, lehetőleg kinyújtva teszem el őket a hűtőbe, mert ha cipóban, akkor amikor előveszem, a hideg vajtól nyújthatatlanul kemény.

Hozzávalók a töltelékhez:
- néhány kanál cukormentes szilvalekvár
- kb. 10 dkg darált mák és némi tej
- kb. 15 dkg durvára vágott dió
- kb. másfél kiló alma lereszelve és kinyomkodva
- egy kávéskanál vaníliakivonat
- őrölt fahéj
- tetszés szerinti édesítőszer

Amíg hűl a tészta, össze lehet állítani a töltelékeket. A szilvalekvárral nincs dolgunk. A mákot kis tejben felfőzzük (mint a bejglihez), édesítjük tetszés szerint, én egy teáskanál fruktózt és egy teáskanál repcemézet tettem hozzá. A reszelt, kinyomkodott almát összekeverjük a dióval, az őrölt fahéjjal, a vaníliával, és szintén tetszés szerint édesítjük, én egy teáskanál fruktózt és néhány csepp szíviát tettem hozzá.

Összeállítás és sütés:
Kivesszük a hűtőből a tésztákat, a felső tésztaréteget félretesszük. A piteformában lévő alsó tésztalapot megkenjük szilvalekvárral (vagy mással, elhasználható minden maradék, én a felét somlekvárral kentem meg), rásimítjuk a kihűlt máktölteléket, ennek a tetejére jöhet a diós alma. Ráemeljük a felső körlapot. A széleit összenyomkodjuk. A tészta tetejét pedig jó sok helyen bevagdossuk, kilyuggatjuk, hogy a sülés közben keletkező gőzök itt jöjjenek ki, ne tetszőlegesen megválasztott helyen törjenek át:) Nekem még így is egy kicsit megrepedt itt-ott. Ha van kéznél, akkor kenjük meg felvert tojással a tetejét, és 200 fokra előmelegített sütőben süssük szép pirosra, valamelyik alsó rácson.
Akkor lehet szépen szeletelni, ha teljesen kihűlt. Nagyon finom, nagyon szép és nagyon kiadós.



Anyukám sajtos pogácsája 2.

Kicsit megkésve, fújtatva és lihegve, de befutott a pogácsaverseny újabb versenyzője. Bea anyukája sajtos pogácsájának és a Zsuzsa-féle vajas pogácsának az ikertestvére.
A tészta úgy kb. ugyanaz, mint a másik kettőé.

Hozzávalók a tésztához:
(Eredetileg mindenki margarint használt, ezt én saját használatra lecseréltem vajra, mást nem változtattam a recepteken.) És anyukám és a Bea anyukájának a pogácsájánál is kell még hozzá egy tojás a kenéshez, meg reszelt sajt a tetejére.

Az összeállítás a szokásos. Az élesztőt felfuttatjuk egy kis langyos, cukros tejben. A fagyos vajat összemorzsoljuk a liszttel és a sóval (aprítógép!), kiöntjük a gyúrótábla közepére, a közepén kisebb krátert vájunk. Ide öntjük a tejfölt, az egész tojást és a felfuttatott élesztőt. Gyors kézzel összegyúrjuk, ha nagyon ragadna, akkor mehet hozzá még egy kicsi liszt.
Amikor már összeállt a tészta, akkor kicsit lisztezett deszkán kinyújtjuk, hajtogatjuk (először hosszában, az egyik harmadot behajtjuk a középső harmadra, ráhajtjuk a másik oldali harmadot, és ugyanezt a tészta másik tengelye mentén), a kapott négyzetet kicsit lenyomkodjuk, és mehet a hűtőbe. Ezt még kétszer vagy háromszor megismételjük. Anyukám általában úgy csinálta, hogy este összeállította a tésztát, eltette, korán reggel még kétszer hajtogatta, és utána sütötte. Nálam megint nem jutott neki egy egész éjszaka, reggel kezdtem hozzá, és kora délután már sütöttem, de így is nagyon finom lett.
A megfelelő számú hajtogatás és megfelelő mennyiségű pihengetés után kinyújtjuk a tésztát, olyan egy cm vastagságúra (kicsinek tűnik, de rengeteg lesz belőle). A tetejét pizzavágóval bekockázzuk, és kicsi (2-3 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Most jön a macera, az pici pogácsákat felvert tojással megkenjük, és kis reszeltsajt-pamacsokat helyezünk el a tetejükön, na ez elég sokáig tart. 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük őket. Sütés közben így dülöngélnek:


A maradék tésztát összegyúrjuk, ez már nem fog olyan szépen felemelkedni, nálunk ebből hagyományosan hosszúpogácsa készült. Ez már jóval haladósabb. A tésztát megpróbáljuk a lehető legvékonyabbra kinyújtani, vagy hát ki hogy szereti, én a nagyon vékony rudakat szeretem, de ebből a tésztából ezt elég nehéz előállítani. Szóval kinyújtjuk, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal. Pizzavágóval csíkokra vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben mehet is a sütőbe.
A fenti mennyiségből nagyon sok lesz, két nagy gáztepsinyi apró pogácsa, és másfél tepsi rúd.


2010. január 28., csütörtök

Temesvári csirkeragu


Ottisnál láttam a napokban ezt a receptet, és olyan lelkesen írt róla, hogy feltétlen ki akartam próbálni. (Meg azért is, mert Temesvár Erdélyben van, és nekem Erdély a szívem csücske.) Mivel kényszerből változtattam néhány dolgon, az enyém inkább olyan lett, mint egy finom zöldbabfőzelék csirkepörkölttel összefőzve, és sokkolásként még egy kis krumplipürével felturbózva. Annyira szeretem, amikor a jó öreg, konzervatív recepteket, úgy mint: zöldbabfőzelék pörkölttel, kenyérrel, sikerül döbbenetes párosításban tálalni. Sosem gondoltam volna, hogy ízleni fog a zöldbabfőzelék krumplipürével, na.

Emlékszem, még boldogult lyánykoromban valakinek a tanácsára, vagy hatására kipróbáltam a főzelékeket rántás nélkül, habarással, de pörköltalappal indítva. Nagyon-nagyon ízlett a végeredmény, mégis mindig erőltettem ezeket az őskövület berántott főzelékeket, és - mint tudjuk - rántásból épp olyan gyenge vagyok, mint tojásfehérjehab-beleforgatásból, így hát sosem volt sikerélményem. De a mai vacsorával volt!



Az eredeti recepttel készült étel fotóját megnézhetitek Ottisnál, az is nagyon finom lehet, de szerintem egész más, mint ami nekem sikerült.

Hozzávalók:

- 1 csirkemellfilé (2 fél)
- ez itt a füstölt szalonna helye, de azt én nem tettem bele, mert nem volt itthon. ha tettem volna, előbb ropogósra pirítottam volna, nem főztem volna
- 1 fej vöröshagyma
- 1 fehér paprika és 3 paradicsom helyett kevés házi paprikakrém Micike nénikéjétől (jaj, mennyit emlegetem Micike nénikéjét, Magduskát emiatt a finomság miatt is!), valamint 1 fonnyadt paradicsom és egy kis házi ketchup, vagy paradicsomlé
- 37,5 dkg sárga hüvelyű zöldbab, s azért ennyi (és nem 25 dkg), mert ennyi volt a mélyhűtőben házilag eltéve egy zacskóban, feldarabolhatatlan kővé fagyva
- só, bors, pirospaprika ízlés szerint
- 1 kis pohár tejföl
- 1 evőkanál liszt
- aprított zöldpetrezselyem helyett kicsi szárított bazsalikom (bátraké a szerencse!)

A bonyolult hozzávalók-lista után leírom nagyon egyszerűen, hogy készült: Az apróra vágott hagymát egy kis olívaolajon megdinszteltem, megszórtam kicsi piros paprikával és rádobtam a csirkemellkockákat. Fehéredésig pirítottam, felöntöttem vízzel, belekockáztam egy fonnyadt paradicsomot, tettem bele 2 evőkanál Magduska-féle házi paprikakrémet, saját házi ketchupomból egy löttyintésnyit, sót, borsot és bazsalikomot, mert petrezselyem nem volt itthon, pedig annyira szeretem a zöld fűszerpöttyöket mindenféle kaján! Reméltem, nem lesz nagy baj, és nem is lett! Amikor a csirke megfőtt, a zöldbabtömböt is belehelyeztem ügyesen a serpenyőbe, pont középre s addig tördeltem a fakanál élével, amíg darabjaira nem sikerült szedni, kicsit együtt forraltam a pörkölttel, végül tejfölös liszttel behabartam. Ottis rizzsel tálalta az övét, nekem most nem volt itthon rizs, úgyhogy kis krumplipürét csináltam hozzá és tényleg jó választás volt.


Azért is akartam Ottis valamelyik receptjét elkészíteni, mert sosem tudtam eddig kommentelni a blogjában, s gondoltam, egy bejegyzésben fogom megemlíteni, hogy mennyit ámulok a finomságokon, amiket főz. Mivel mostanában változtatott a blogján, remélem, mégis olvasni tudja majd a kommentemet. Köszönöm a recit!

2010. január 27., szerda

Tejfölös puffancs

Azt hiszem, eddigi bloggeréletem legrövidebb bejegyzéséhez érkeztem. :) Amennyi idő alatt leírom hogyan kell elkészíteni, körülbelül annyi idő megcsinálni is ezt a köretet:

Nem tudom, ki hogy van vele, de én akárhányszor készítek rántott dolgokat, soha nem tudom kiszámolni, hogy pontosan mennyi tojás fog kelleni a panírozáshoz. Hétvégén rántott májat csináltam Iminek és hogyhogy nem, természetesen megmaradt egy csomó felvert, összelisztezett tojás. Ekkor eszembe jutott, hogy drága jó édesanyám mihez szokott folyamodni ilyen esetben, és én is követtem példáját.

A tojásba belekanalazunk egy jó adag tejfölt és fokozatosan hozzáadunk néhány kanálnyi lisztet, mialatt jó alaposan, csomómentesre összekavarjuk az egészet. Addig adagoljuk a lisztet, amíg lágy, galuskatészta sűrűségű masszát kapunk. Ne felejtsük, hogy a tojást a panírozás miatt már megsóztuk, ezért kóstoljuk meg a tésztát, hogy igényel-e további sózást.

Mivel általában a rántott dolgok készülnek el előbb, ezért feltétlenül szűrjük át az olajat, vagy forrósítsunk tisztát, nehogy zsemlemorzsás legyen a puffancs.


Evőkanállal szaggassuk a tésztát a forró olajba és egyenletes hőfokon süssük aranybarnára minden oldalát.
Hidegen is finom, de melegen az igazi. Fánk állagú, kívül ropogós, belül nagyon puha köret.

Gyümölcskenyerek

Még a múlt héten sütöttem, mert ebben a hidegben állandóan kell valami házisüti, a reggelimhez, meg a délutáni kávémhoz. Ha meteorológiai előrejelzésnek tekinthető a folyamatos hájpárna-növelési ingerem, akkor kb. májusban lesz egy kicsit jobb idő. Addig pedig enni kell, keményen, nehogy megfagyjunk.
A fagyasztó megint tele volt tojásfehérjével, ilyen-olyan dobozkákban és zacskókban, és persze fogalmam sem volt a darabszámról (mert amikor elteszem, nem írom rá, mert elfelejthetetlen, de aztán persze minden kihullik az fejemből). Általában F. Nagy Angélának az egyik püspökkenyerével szoktam elpusztítani őket (mármint a tojásfehérjéket), de most túl sok volt, meg tényleg fogalmam sem volt a darabszámról.
Kicsit kotorásztam a neten, és elég gyorsan belebotlottam Évának ebbe a remek receptjébe. Rengeteg tojásfehérjét elnyel, meg minden más maradék egyebet is:) És nem kell hozzá tudni, hogy hány fehérjét is találtam.

Hozzávalók:
- 1 bögre tojásfehérje
- 1 bögre porcukor (felet tettem bele)
- 1 bögre liszt
- fél kávéscsésze olaj (helyette 5 dkg olvasztott vajat használtam)
- mindenféle aszalt cucc és magok, ez-az, szabadon kezelve:)

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot, tovább verjük, utána megy bele a liszt meg a mindenféle gyümölcsök és magok (keverjük össze őket egy külön tálban előtte, így egyenletesebben fognak eloszlani a süteményben). Kipapírozott hosszúkás formába öntjük, 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Nekem olyan fél óra alatt sültek meg.

Két változatot csináltam. Az egyik volt a hagyományosabb (jobbra), sima finomliszttel, porcukorral, jó nagy marék aszalt és aprított sárgarbarackkal, és szintén egy nagy marék csokicseppel. Amikor megsült, még forrón megkentem sárgabaracklekvárral, és megszórtam egy kis porcukorral.
A másik kicsit reformabb volt, Ezékiel-lisztet használtam hozzá, cukor helyett egy evőkanál fruktózt, és néhány csepp sztíviát. Durvára aprított dió, majdnem egészben hagyott mogyorószemek, és jó nagy marék kandírozott gyümölcs került bele.

Mind a kettő nagyon finom lett, szerintem holtverseny. És elronthatatlan a recept.

2010. január 26., kedd

Csodás citromos puding


Ezt a pudingot megsütöttük pár évvel ezelőtt unokatesómmal, Évával, és mindig úgy emlékeztem rá, mint valami csodára, annyira ízlett. Valamelyik Jamie szakácskönyvben találtuk a receptet és csak azért nem tudom melyikben, mert nekem Viki kimásolta gyönyörű kézírással. Imádok kézírásos receptekből dolgozni! - nyilván azért, mert sokkal több nyomtatott receptem van, mint kézzel írt. És én mindig arra vágyom, ami nincs, vagy amiből kevés van.

Blogszerzőtársam, Bea kívánsága volt egy alkalommal, valami finom házi gyümölcspuding, s a kedvéért nekiálltam hát a több éve dédelgetett emlék felelevenítésének.

Hozzávalók (állítólag 4 személyre):

- 60 g vaj
- 120 g cukor
- 1 citrom reszelt héja és leve
- 2 nagyobb, szétválasztott tojás
- 60 g finomliszt
- késhegynyi sütőpor
- 3 dl tej

Először robotgépem egyik keverőtáljában (nekem kettő van!) kemény habbá vertem a két tojásfehérjét. Aztán a másik tálban a vajat, a cukrot és (kivételesen) a citromhéjat jól összedolgoztam, hozzákevertem a tojások sárgáját, végül jöhetett felváltva a liszt és a tej. Végül még belekevertem a 3 evőkanál citromlét.

Most látom, hogy a kemény tojásfehérjéhez kellett volna kevernem a fenti keveréket, de én ebbe tettem óvatosan a kemény tojásfehérje-habot, hát nem tudom, van-e ennek jelentősége. Mindenesetre a végén kivajazott tűzálló tálba öntöttem az egészet, beleállítottam egy egyharmadáig vízzel telt tepsibe, és megsütöttem 200 fokon körülbelül 45 percig, míg a teteje megszilárdult, szivacsos lett és - ahogy Jamie írta: - aranyosan mosolygott rám. (Néha nem tudott rámmosolyogni, mert le kellett takarnom fóliával, olyan gyorsan barnult a teteje.)


Küldöm ezt a finom pudingot minden lánynak és fiúnak, akik mostanában sikeres vizsgát tettek: Mazsinak és Mazsolinonak külön; valamint Hédinek és Éva unokatesómnak, akik szépen egymás után mentek be és lettek túl a legnehezebb vizsgájukon. Gratulálok!
Most tudtam meg, hogy Viki is túlvan minden félévi vizsgáján, neki is szeretnék gratulálni! De milyen vizsgákon is?

Csokoládés körtetorta

Múlt szombaton masszőr Zolinknál jártunk látogatóban. Előtte egész héten azon törtem a fejem, hogy mit süssek vagy főzzek, hiszen nem akartam, hogy üres kézzel állítsunk be hozzá, főleg úgy, hogy mindhárman (Imi, Mazsolino és én) ingyen masszázsra voltunk jogosultak, hiszen Zolitól 3-4 alkalmas masszázsbérleteket kaptunk ajándékba karácsonyra. Szóval szegénynek szinte semmi haszna nem volt a szombati napból, ezért úgy gondoltam, feldobom őt valami házi készítésű finomsággal.

Olyasmit akartam csinálni, ami egyszerű, gyorsan elkészül és lehetőleg minden alapanyag legyen itthon hozzá. A megoldás pénteken a már említett Fanny Konyha nevű újság képében jelent meg előttem, amikor a sós perec receptje miatt belelapoztam...és megakadt a szemem a csokoládés körtetortán.

És igen: egyszerű, gyors és egy tábla étcsoki kivételével minden volt itthon hozzá, azt pedig gyorsan pótoltam a Lidl-ből.


Hozzávalók:
- 20 dkg vaj + a formához
- 17,5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- késhegynyi őrölt fahéj
- 4 tojás
- 3 evőkanál körtepálinka
- 25 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 3 db körte (nekem csak házi készítésű körtebefőtt volt itthon)
- 10 dkg étcsokoládé
- zsemlemorzsa


A vajat a cukorral, a vaníliás cukorral, a fahéjjal és egy csipet sóval habosra keverjük. Egymás után beledolgozzuk a tojásokat majd a körtepálinkát. A lisztet átszitáljuk, elkeverjük a sütőporral és a krémhez adjuk. Alaposan kikeverjük.

A körtéket meghámozzuk, magházukat kivágjuk (nekem ezeket már nem kellett megtenni), húsukat felaprítjuk. A csokoládét apró darabokra tördeljük. Mindkettőt a masszába forgatjuk.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Kivajazunk és zsemlemorzsával beszórunk egy kb. 26 cm-es kapcsos tortaformát és beleöntjük a masszát. A sütőben kb. 35 percig sütjük (nekem több idő kellett, pirulásig, tűpróbáig sütöttem).


Miután kihűlt a torta és eltávolítottuk róla a sütőformát, fahéjas porcukorral megszórjuk. A recept ír még ilyen-olyan díszítést rá, többek között olvasztott tortabevonóba mártott körtedarabkákat, de ezt én kihagytam.

Az a szelet, amit vágtam, kicsit nagynak bizonyult egyszerre, mert elég tömény, laktató süti. Viszont nagyon jól lehet érezni benne a körtepálinkát és a körtedarabokat. Edvárd barátunk, aki szintén velünk volt masszázson és megkóstolta a sütit, megkérdezte, hogy van-e benne marcipán, ugyanis az állaga tényleg marcipánszerű. Biztos, hogy máskor is megsütöm!

2010. január 25., hétfő

Tavaszi tyúkhúsleves

... így tél közepén a legnagyobb hidegben. Vagyis nevezhetjük inkább tavaszváró tyúkhúslevesnek. Nálunk ez a jolly joker leves, ami minden alkalomra, minden évszakra, minden hangulatra ugyanolyan megfelelő. Nagyon szeretjük mindannyian. Éppen ezért anyu hatalmas adagot főz belőle mindig - ahogy majd a képeken láthatjátok is.

Tomi már evett nálunk egyszer-kétszer belőle és mindig olyan élvezettel ette, hogy öröm volt nézni. Áradozott róla, hogy "milyen finom, milyen jól esik, stb.". Egyszer pont akkor fejezte be az evést, amikor elkezdtem kiporciózni a kutyák vacsoráját a dobozból, amibe anyuék bele szokták pakolni a maradékot Vilmának és Frakknak és mit ad Isten: pont ugyanannak a levesnek az utolsó egy-két kanálnyi maradékát kapták meg szüleimtől a rosszcsont ebek, mire Tomi felvonta a szemöldökét "hát igen, itt még a kutyák is királyi vacsorát kapnak" felkiáltással.


Hozzávalók:
- 1 csontos-bőrös csirke- vagy tyúkmell
- 1 csokor újhagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- só, szemes bors
- zöldpaprika
- paradicsom
- zöldségek: sárgarépa, fehérrépa, karalábé, zellergumó, gomba, borsó

A húst megmossuk, felöntjük hideg vízzel, felforraljuk. Az eredeti recept nem írja, de én ezt a vizet leönteném róla és utána újra felönteném hideg vízzel, most már annyival, amennyi levest szeretnék.

Amíg a víz újra felforr az újhagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, a hagymát a zöldjével együtt és a petrezselymet (2-3 szál kivételével) csokorba kötjük. A felforrt víz tetejéről leszedjük a habot, ha esetleg keletkezett, megsózzuk, majd beletesszük a teatojásba zárt fokhagymát-borsot, a hagymás-petrezselymes csokrot, a zöldpaprikát és a paradicsomot egészben. Mérsékelt tűzön félpuhára főzzük a húst.

Közben a zöldségeket megtisztítjuk. A répaféléket felkarikázzuk, a karalábét és a zellert apró kockákra, a gombát vékony szeletekre vágjuk, majd a zöldborsóval együtt a leveshez adjuk és az egészet puhára főzzük.
Ezután eltávolítjuk a teatojást, a petrezselymes csokrot, a paprikát és a paradicsomot. A csirke/tyúkmellet kiemeljük, lehúzzuk a bőrét, lefejtjük a csontról a húst, kis darabokra vágjuk és visszatesszük a levesbe. Ízesítjük, ha nem elég sós. Petrezselyemmel díszíthetjük, apró tésztával gazdagíthatjuk.

Nálunk tényleg nem érdemes kis adagot főzni, mert én 4-szer, 5-ször szoktam enni abból a fazéknyi adagból, amennyit anyu nekünk csomagol a teljes mennyiségből.

2010. január 24., vasárnap

Mini toszkán csokitorta



Nagyon szeretek mindent, aminek a nevében mini, vagy pici, vagy kicsi van, vagy ha nem a nevében, hanem ő maga kicsi. Ez nyilván nem véletlen... A recept Alchri blogjáról van, és ugyanott megtalálható ez a süti nem mini változatban is. Ehhez a kicsikéhez vennem kellett egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát - pedig volt itthon egy másik, amit Anyucitól örököltem.



Hozzávalók a minihez:

- 10 dkg keserű csokoládé
- 10 dkg vaj
- 5 dkg liszt
- 10 dkg barnacukor
- 3 tojás

A csokit gőz fölött a vajjal felolvasztottam. Éppen csak átmelegítettem, és hagytam, hogy a nagyobb darabok maguktól olvadjanak fel, amíg a tészta többi részével foglalkozom.

Elektromos habverővel összekevertem a lisztet, a cukrot és a tojást, amíg szépen kivilágosodott. Szimpatikus volt ebben a receptben még az is, hogy nem kellett a tojásfehérjét külön felvernem kemény habbá, és óvatosan belekeverni a ragacsba, hogy össze ne törjön, stb. stb. Ebből - mint tudjuk - bukásra állok. Jut eszembe ti már kaptatok félévi bizonyítványt?

Na szóval, amikor a cukros-lisztes-tojásos massza kivilágosodott, hozzáöntöttem az olvadt csokit, összekevertem és az egészet a sütőpapírral bélelt pici tortaformába öntöttem. 180 fokon sütöttem 20 percig. Tejszínhabbal tálaltuk és nagyon finom lett!


Kívül ropogós, belül krémes, legalábbis egy ideig ilyen állagú volt. Aztán letakartam, hogy ne száradjon ki, de az nem tett jót neki, bár az ízét nem tudta elrontani semmi. Feltétlen próbáljátok ki, amilyen egyszerű, olyan finom! Én Vivinek készítettem, egyrészt mert ő is pici, másrészt mert sosem fogad el semmit, és reméltem, ennek nem tud ellenállni!


És itt egy VALÓDI mini csokitorta látható olyan állapotban, ahogyan csak egy igazi csokitorta tud aludni. Édes, nem?

2010. január 23., szombat

Sós perec


Akárcsak Andi, anyukám is gyűjtögeti a kipróbálásra való recepteket. Nem elég, hogy van egy halom szakácskönyve, aminek a darabszáma folyamatosan emelkedik, szokott kapni innen-onnan, ismerősöktől is kinyomtatott, fénymásolt leírásokat, emellet mindig látok nála újabb és újabb konyhamagazinokat. Ha száz évig minden nap más recept alapján készítenénk sütiket, ételeket, szerintem még akkor is maradna mit kipróbálni.

Még ősszel vett egy Fanny Konyha nevű újságot, amit csak most néztem át alaposan - méghozzá azért, mert tegnap hoztam át tőlük, hogy be tudjam gépelni ennek a sós perecnek a receptjét, amit ebből az újságból sütöttek meg még valamelyik hétvégén - és meg kell hogy mondjam, egészen igényesnek találom, ahhoz képest, hogy olcsó. Szóval tegnap került a kezembe az újság és ma már sütöttem is belőle, de ez majd egy másik történet lesz, most a sós perec következik. :)


Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 5 dkg cukor
- 1 kg liszt
- 10 dkg zsír
- 2 dl langyos víz

+ a tetejére
- 1 tojás
- 5 dkg liszt
- 5 dkg só


A tejet meglangyosítjuk, a felébe belemorzsoljuk az élesztőt egy csipet cukorral és felfuttatjuk. A lisztet összedolgozzuk a zsírral, a maradék cukorral, a maradék tejjel, a langyos vízzel és a felfuttatott élesztővel. Alaposan megdagasztjuk, letakarjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra kinyújtjuk és összehajtjuk mint a leveles tésztát, azaz képzeletben harmadolva a tészta két szélét behajtjuk a középső részre. Éles késsel kb. 40 db csíkra vágjuk és még 5 percig kelesztjük. Ezután pereceket formálunk a csíkokból. Sütőpapírral bélelt tepsibe, egymáshoz nem túl közel elhelyezzük, tetejüket megkenjük tojással és még kb. 15 percig állni hagyjuk.

Eközben a a lisztet, a sót kevés vízzel sűrű péppé keverjük.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a pereceket és 5 percig elősütjük. Ezután a sós-lisztes keveréket kenőtollal a tetejükre kenjük, majd visszatesszük a sütőbe és még további kb. 15 perc alatt aranybarnára sütjük.


Nem lesz olyan puha mint a bécsi perec, inkább a hagyományos sós perecre hasonlít. Édeskés a tésztája, amit jól ellensúlyoz a só-liszt keverék íze. Nekem nagyon bejött. :)

És egy bónuszkép. Anyuék tőlünk kapott recepttartó állványa használat közben:

Főzött majonéz


Egy jó ideje készülök már erre a kísérletre, ki is nyomtattam a receptet az Ízes kalandok blogból. Talán már írtam néhány félresikerült majonéz-próbálkozásomról, de ez most szerencsére isteni finom lett. Nagyon ajánlom Csincsillának, aki nem eszi meg a tojást nyersen.

Pisztrángot készültem sütni esti vendégemnek, ám aztán amikor elmaradt a vendégség, és a felolvadt pisztrángok ott figyeltek a hűtőben, egy percig nem tudtam mi tévő legyek? De csak egy percig! Mert a következőben már hívtam is Micikét egy váratlan pisztrángvacsorára, és ő volt olyan kedves, elfogadta a meghívást. Aztán azon gondolkodtam, milyen különlegességgel lepjem meg a pisztráng mellett, s emlékeztem, hogy van egy dossziém a, kipróbálásra váró kinyomtatott receptekkel, azok között is ott a főzött majonéz! Megkerestem, kipróbáltam és nagyon elégedettek voltunk vele!

Hozzávalók:

- 2 tojás sárgája
- 2 dkg vaj
- fél citrom leve (szerintem ez egy kicsit sok)
- 1 kávéskanál só (ez is sok)
- 1-2 teáskanál méz
- 0,5-1 evőkanál jó minőségű mustár
- 3 dl tejföl

Természetesen hűen követtem az eredeti recept leírását, de végül az arányokkal nem voltam kibékülve, s túl citromosnak, kevéssé mustárosnak éreztem a majonézt. Korrigáltam tehát 3 mokkáskanál porcukorral és egy evőkanál mustárral. Nekem még így is túl citromos volt, de Micike isteninek találta, s azt gondolom, hogy mindenki ízlés szerint tegye a hozzávalókat. Annyira finom, hogy egy-két kísérletezést megérdemel, míg a saját tökéletes verzióját kidolgozza az ember.



Elkészítés:

A csokoládéolvasztó felszerelésemben, azaz egy nagyobb és egy eggyel kisebb méretű lábosban dolgoztam. Az alsóban forraltam a vizet, a fölsőben kézi habverővel folyamatosan kevertem a masszát. Tehát: a tejföl kivételével az összes hozzávalót egy kisebb lábosba tettem, és vízgőz felett kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött. A vízgőzről levettem, kicsit hűtöttem, majd apránként hozzákevertem a tejfölt. (Én ekkor adagoltam hozzá a plusz cukrot és mustárt.) Az elkészítése nem tartott 15 percnél tovább, és az íze és az állaga is tökéletes! Mindenkinek ajánlom, aki valami okból nem eszi a nyers tojással készült ételeket.