2013. december 27., péntek

Gluténmentes bejglihelyettesítő


Mire megsütöm a családnak, rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek a kötelező karácsonyi menüt (mákos és diós bejgli, mézeskalács, zserbó, karácsonyi linzerek, meg egy és más), totál elegem lesz a sütésből, szóval magamra már maximum egy sütésnyi (hogy írják azt, hogy süteménynyi???) erőm marad. Persze a sok süti mind gluténes, egyrészt a normál lisztből összehasonlíthatatlanul könnyebb sütni - szegény Andi is emlegetett az egyébként istenien sikerült almatortája kapcsán, mert gluténmentes lisztből csinálta a kedvemért -, másrészt azért tényleg nem mindegy, hogy 100 forint egy kiló liszt vagy 1000-1600 (és így az ünnepek körül simán elfogy vagy 15 kg. Na szóval azért én is szeretnék valamit enni, és annyira nehéz eldönteni, hogy diós legyen, vagy mákos vagy zserbó vagy mi. Az egyszerűség kedvéért már tavaly is ilyen tortán sütöttem magamnak, csak azt még le sem fényképeztem. Van benne minden jó, és teljesen kielégíti a karácsonyi sütemények iránti vágyaimat:) Jó sokáig el is áll, mondjuk szerintem érdemes hűtőben tartani. Most fénykép már van, pontos recept nincs, de talán majd jövőre az is lesz. De szerintem simán meg lehet csinálni érzésre, én is úgy csináltam. Nekem nagyon ízlik, szép lassan eszegetem, illetve már lassan a múlt idő lenne helyes, nem sok maradt belőle.
Tulajdonképpen egy elég masszív kevert tésztát csinálok mindenféle gluténmentes lisztből, és azt rakom össze a maradék bejglitöltelékekkel, cukormentes sült szilvalekvárral, és a végén csokit kap a tetejére.

Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 2 dl tejszín
- kb. 1 deci cukor (ki mit szeret)
- gluténmentes liszt, zabliszt, barna rizsliszt
- 1-2 evőkanál rizsdara
- só, vaníliakivonat, tej
- fél zacskó sütőpor

Összekeverem a folyékony alapanyagokat a cukorral, ízesítem egy csipet sóval, vaníliával, és annyi lisztet adok hozzá, hogy jó masszív kevert tésztát kapjunk (mint a sűrű tejföl, még éppen folyik, de nem nagyon). 1-2 kanál gluténmentes liszt, a többiből picit több. A legtöbb bolti gluténmentes lisztkeverék főleg kukoricakeményítő, és azzal sem vagyok jóban, szóval igyekszem minél kevesebbet enni belőlük. A barna rizslisztet nagyon szeretem, és van egyfajta teljes kiőrlésű zabliszt a boltokban, amelyik úgy tűnik, fogyasztható nekem is (nem zabpehelyliszt).  A végén még hozzáteszem a rizsdarát, ettől testesebb lesz a tészta. Ha túl sok lisztet adtam volna hozzá, akkor kis tejjel hígítom. Sütőporral lazítom.

Hozzávalók a töltelékekhez és a tetejére:
- maradék diós bejlglitöltelék
- maradék mákos bejglitöltelék
- sült szilvalekvár vagy más, kemény lekvár
- kb. 15 dkg finom étcsoki
- szűk deci tejszín

Egy közepes nagyságú tortaforma alját kipapírozom. Rákanalazom a massza harmadát (épp egy vékony réteg lesz). Erre rápötyögtetem a diós tölteléket (előrelátóan többet csináltam a kelleténél), megint rákanalazom a tészta harmadát, aztán jön a mákpötyögtetés, lekvárpöttyözés, tészta. Tényleg pillanatok alatt kész van, és nem kell nyújtani, idegeskedni, csak kanalazgatni, és az sem baj, ha nem egyenletesek a rétegek. 180 fokos sütőben készre sütöm, mire szépen megszínesedik a teteje, belül is megsül, mondjuk azért egy tűpróbát megér a dolog. Kiveszem, a formában hagyom teljesen kihűlni. Utána egy pici lábasban felforrósítom a tejszínt, és több kis adagban hozzákeverem a feldarabolt csokit, és kevergetve összeolvasztom (ekkor természetesen már nem a gáztűzhelyen, mert a felforrósított tejszín melege bőven elég az összeolvasztáshoz). Ezt öntöm rá a hideg torta tetejére, szép, vastag réteg lesz belőle. A sok tejszín miatt csak lassan dermed meg, de aztán tényleg megszilárdul, és nagyon könnyen szeletelhető (az idén ez a bevonat ment a zserbóra is, ott is nagyon finom lett).


Egyébként pedig:
most a húst nem evők kedvéért nem ezt a fajta bejglit csináltam, hanem egyszerűen csak vajat raktam a tésztába (25 dkg-ot), meg egy pici kókuszzsírt (kb. 4 dkg-ot, de csak bosszankodtam miatta, szóval legközelebb nem lesz), és minden álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy tökéletes lett a bejgli. Kinézetre mindenesetre, és állítólag ízre is. Le is fényképeztem, mert ki tudja, lesz-e még valaha ilyen szép.



Napi cukinak meg ez. Keresd a kakukktojást!




2013. december 20., péntek

Megvan az én édes kicsi cicám - túrós meggyes pitével ünneplünk

Tegnap reggel már nem találtam sehol. Az én édes kicsi cicámat, akinek egy-két napos kora óta én vagyok az anyja az anyja helyett. (Lásd itt meg itt.) Az éjszakát sem töltötte otthon. Megnéztem minden olyan helyet, ahová el szoktuk rejteni: pince, szekrény, fenti szobák, sehol nem volt. Még a fagyasztóládában is megnéztem (mindig rettegek, hogy esetleg beleugrik, amíg én derékig behajolva turkálok benne). Herélt kandúr, szóval nem szokott elkóborolni. Egyébként is egy bélgép, minden étkezésre hajszálpontosan jelentkezik. Már attól pánikba estem, hogy nem jött reggelizni, aztán az uzsonnánál már kétségbeestem. Annyira rossz természete van, és annyit mászkál peckesen az utcán. És túl hideg volt ahhoz, hogy egy sarokban alukáljon. Éhesen. És nem az a típus, aki behízelgi magát valahová. Amikorra besötétedett, végigjártam a környéket. Tudom, hogy ha hallja a hangomat, elindul a dorombolás, még ha nem is jön elő. De sehol nem volt cica. Szokásos pozitív hozzáállásommal azt gondoltam, hogy biztos elcsapta egy kocsi/elkapta egy kutya/bezárták valahová, ahonnan soha többé nem tud kijönni. Utálom az eltűnő macskákat. Andival közös cicánk, Norcika, aki a világ legédesebb cicája volt, az is karácsonytájt tűnt el. Kiment az ablakon, és soha többé nem láttuk. Szóval pánik és rosszkedv. Próbáltam arra gondolni, hogy micsoda rémes természete van. Hogy minden vackot lever (épp most zuhant le a vasalóm is, egyébként). Hogy egy vagyonba kerül, mert mindig van valami aprócska baja, ami miatt el kell altatni, mert oroszlánként küzd az állatorvosok ellen. Meg egyébként is kieszik minket a vagyonunkból, eleve sokat eszik, és még ráadásul hisztériázik, ha nem kap a rohadt drága sonkából/húsból/libamájból/mittudoménmiből. Hogy herélt cica létére mindent összepisil, ha éppen olyanja van, és sokszor van olyanja, kevés kell neki az idegig, már nem is csodálkozunk, ha macskapisit találunk. Hogy nem lehet simogatni, csak ritkán, hogy sosem ül az ölünkbe, és egyáltalán, autisztikus vonásokat mutat. Hogy még mindig vigyázni kell, hogy ne kerüljön a Zsuzsi szájába, mert nem jó páros egy foxi meg egy rossz természetű cica. Egyik sem olyan lazulós, tékitízi. De nem segített semmi, annyira rossz kedvem volt. Hogy nem tudok rajta segíteni. (Egyébként olvasnivalónak meg Bacher Ivántól ez.)
 Ma reggel persze nem volt sehol (4. kihagyott étkezés!!!!). Öt és fél éves, és két étkezésnél többet még nyáron sem hagy ki, és annak is komoly oka van. Aztán amikor hazaértem a kutyasétáltatásból, jelentkezett az ajtónál egy fekete cica. El sem hittem, hogy ÉÉKC az. Kicsit morcos volt, elég éhes, de teljesen egyben. Hol lehetett????? Mindenesetre megvan. Azóta eszik, és alszik a cserépkályha tetején, időnként lever valamit, szóval hétköznapi ügyletmenet. A jó meleg cserépkályha egyébként is vonzó dolog cicaszempontból, most épp háromszintes az elhelyezkedés. Felül az én édes kicsi cicám, középen a cirmos, alul az öreg fekete, mindenki a szokott helyén.


ÉÉKC néha kicsit lefolyik:

 

Szóval helyreállt a világbéke. Már annyira beleéltem magamat a bánatos szerepbe, hogy nehezen találok vissza a karácsonyi készülődéshez.

Napi cukinak meg jöjjön a süti. Annyira szerettem volna valami sütit enni, tele van süteményillattal a ház, mézeskalács, karácsonyi linzer, egyik sem nekem való. Szóval ezt dobtam össze gyorsan, pont olyan, mint általában a kevert sütijeim, de tényleg úgy eteti magát. Nekem bejön.


Hozzávalók:
- 4 tojás
- zabliszt, rizsdara, GM liszt
- 25 dkg túró
- 2 dl tejszín
- 1 csipet só
- vanília, kókusz
- édesítőszer
- tej
- némi fagyasztott meggy

Habosra kevertem az egész tojásokat a nyírfacukorral és a sóval. Mehetett hozzá a túró, a vanília és a egy marék kókuszreszelék. Kb. 3-4 evőkanálnyi mindegyik lisztből/darából. Aztán a tejszín és annyi tej, hogy kb. piskótatészta állaga legyen (inkább hígabb, mint sűrűbb). Sütőpapíros nagy gáztepsibe öntöttem (jó vékony lesz, de én így szeretem). Megszórtam egy maréknyi fagyott meggyel, és irány a 200 fokos sütő, gyorsan megsül.



Mézeskalács


Csak hogy errefelé is legyen már egy kis karácsony. Sok minden elmaradhat nálunk, de mézeskalácsnak lennie kell. Én ezt még akkor sem ettem meg, amikor ettem glutént, szóval csak az illatát élvezem, de azt nagyon. Ha a mézeskalácsevés és az éhenhalás között kéne választanom, valószínűleg a második jönne be.  (Nagyon bírnám, ha ugyanígy tudnék viszonyulni például a csokihoz is.) A családtagjaim viszont szeretik. Sokféle receptet szoktam csinálni, hol ezt, hol azt, általában el is felejtem, mi volt előtte. Sok volt már a blogon is:
- Andi adventi naptárja
- Bea gyönyörű esküvői csodái
- Andi karácsonyfadíszei
- Ary gluténmentes mézeskalácsai
- Andi adventi koszorúja
- régi mézes tőlem.

A Vidék íze decemberi számában Gerő Krisztina mézeskalácsossal csináltunk egy nagy riportot, és az idén az ő tökéletes receptjét használtuk. A királyi többes azt jelenti, hogy Rebeka csinálta meg egyedül (én éppen aludtam, mert amióta ilyen hideg van, átmentem mormota üzemmódba, és az eddig is magas alvásigényem a duplájára nőtt, állandóan alszom, és közben növesztem a védő hájréteget). Tökéletes a recept, több okból is. Egyrészt nem kell több napig pihentetni. Másrészt állati egyszerű. Harmadrészt tuti a tészta, nagyon könnyű vele bánni. Rebeka véletlenül nem a nagyon is folyékony virágmézből, hanem repcemézből csinálta, és emiatt hozzá kellett még gyúrni mézet meg talán némi vajat, mert túl kemény lett, de még így keményen is nagyon jól kezelhető volt. És ha eredetileg is virágmézzel készül, akkor még jobb lett volna. Lusta vagyok a receptet bekalapálni. Itt megtaláljátok egy régebbi változatát. Annyi változott, hogy margarin helyett vaj megy bele. Mi pedig nem szeretjük a nagyon pufi kalácsokat, egyébként is félünk a szódabikarbónától, szóval csak egy kanállal raktunk bele a kettő helyett. De így is tökéletes volt. Aztán az egész család beszállt cifrázni (kivéve engem, mert addigra ugyan már felébredtem, de mással voltam elfoglalva), annyira jó volt, hogy mindenki ott sertepertélt a jó meleg konyhában. Cukik lettek, nem?

Napi cukinak meg az idei adventi koszorúnk. Ezeket a kis piros sapkás manókat több éve fillérekért vettem a madaras teszkóban, azóta sem tudok betelni velük.







2013. december 12., csütörtök

Narancsos csokitorta 2. (gluténmentes)


Minden évben megyünk a tesómékhoz miklósnapozni, és ha van időm, sütök tortát is. Ha picivel több időm van, akkor kettőt, egy túrótortát (mondjuk ilyet, csak most meggyel és eperrel), mert ezt viszonylag nehéz elrontani, sokan szeretik, és a százfogásos vacsi után tényleg jólesik valami savanykás, gyümölcsös íz. De mivel a sógornőm semmit nem eszik, amiben túró vagy joghurt van, általában viszek egy másikat is, mivel imádja az étcsokit, adja magát, hogy csokis legyen. Minden évben mással szoktam kísérletezni, aztán vagy lefényképezem, vagy sem. Egyben még otthon le tudom, de aztán az annyira kínos ott a buli közepén nekiállni fotózni. (2011-ben azért rászántam magamat.) De aztán amikor a Gyöngyi emlegette, hogy milyen jó volt a tavalyi csokis, nekem meg halvány fogalmam sem volt róla, hogy nézett ki, és egyáltalán milyen volt, persze azon felül, hogy csokis, akkor elhatároztam, hogy az idén mindenféleképpen beírom. Ráadásul az idei baromi jó lett, egyszerű és állati finom, szóval megtartjuk a receptet. Rebeka lefényképezte a buliban vágva is, szóval majd ha átküldi a képet, felrakom ide is. Addig is jöjjön a recept. Ja, és mivel nálam maradt a sógornőm egyik szép sütis tálja, dobta magát, hogy hosszúkás torta készüljön, ez 11 cm x kb. 25 cm volt. Nagyon tömény, szóval ez elég sok szelet.

Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 4 evőkanál cukor
- 3 evőkanál gluténmentes liszt
- 2 evőkanál kakaó
- 1 csipet sütőpor
- 3 dkg olvasztott vaj

A szokásos, tehát elektromos habverővel a maximumon öt percig vertem az egész tojásokat a cukorral. Utána már fakanállal beleforgattam a lisztet, a sütőport és a kakaót, végül pedig a langyos, olvasztott vajat. Papírral kibélelt nagy gáztepsiben (25x34 cm) simítottam, 180 fokon pár perc alatt sül meg. Rács, papírlehúzás, hűtés.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg jó minőségű étcsoki (a Lidlben van egy fajta, amit imádok. 240 körül van 10 dkg, szóval nem is drága, azt ajánlom)
- 4 dl tejszín
- 1 tasak instant zselatin (kihagyható)

A tejszínt felmelegítettem, nem forrásig, csak olyan jó melegre. Levettem a tűzhelyről, és több adagban beleszórtam a feldarabolt étcsokit, kevergetve összeolvasztottam. Kiraktam az ablakba hűlni (mert jó hideg volt). Amikor már teljesen áthűlt, elektromos habverővel addig vertem, míg szépen ki nem habosodott, a színe közben kivilágosodik. Közben, mivel tudtam, hogy sokat fog szegény kis torta autózni, beleszórtam az aldis instant zselatint is (30 g), de ha nem utazós a süti, akkor nem tettem volna bele.

Hozzávalók az összeállításhoz:
- pár kanálnyi narancslikőr
- 1 üveg narancslekvár

Én ilyet vettem, a Sparban lehet kapni. Ettem már jobb lekvárt, de ennek meg vagyok veszve az üvegjéért.


 Vonalzóval felszabtam három csíkba a piskótát. Mindegyik lapot meglocsolgattam narancslikőrrel, megkentem lekvárral (jó bőven, szóval pont el is fogyott az üvegnyi). Aztán összeraktam: alsó lap, rá a krémnek majdnem a fele, középső lap, rá megint egy ekkora adag, ez jó vastag réteg lett ugye kétszer is. Aztán a maradék krémecskével bekentem kívülről és felülről, ezt már csak vékonyan.

A tetejére:
- 10 dkg étcsoki
- kb. fél deci tejszín
- pici arany szórócukor

Gőz felett megolvasztottam a darabokra tört csokit, tényleg nagyon alacsony hőmérsékleten, aztán belekevertem a tejszínt.  Ráöntöttem a hideg tortára, késsel elsimítottam úgy-ahogy. Aztán hagytam pár órát a hidegen az egészet.






2013. december 11., szerda

Cukros, fahéjas dió


Mindig is imádtam a cukros dióféléket. Tuti biznisz, százezer kalória van bennük, és iszonyatosan fogrontóak. Nyilván ezért vonzódom annyira hozzájuk.  Örök szerelem a Dunakavics (pedig micsoda szar mogyoró van benne általában), szégyellem bevallni, de az M&M-t is nagyon bírom, persze kizárólag a mogyorós változatot. És nagyon szerettem az étcsokis mogyoródrazsét is, már ameddig voltak édességboltok, ahol kimérve lehetett kapni. És az aranyárban mostanában is kapható, cukros-fahéjas ezt-azt is imádnám, ha rászánnám azt a sok pénzt, de nem szoktam. Mindig is úgy gondoltam, hogy fél perc alatt meg lehet otthon is csinálni, de valahogy nem jutottam el odáig sosem. Most Rebekától megkaptam a tuti módszert. És tényleg tuti. Villámgyors, nem kell hozzá csak egy serpenyő, egy kis cukor, víz, fahéj, meg persze a dióféle. Utolsó pillanatos kariajinak is nagyon jó, mert tényleg pillanatok alatt készül. Otthonra magamnak soha többé nem fogok csinálni, mert a hasfájásig eszem, nem tudom abbahagyni.

Hozzávalók:
- pár nagy marék dió, mandula, ilyesmi, ami van (annyi, hogy két-három rétegben elférjen a serpenyőnkben)
- 1 csésze cukor, kb.
- 1 evőkanál őrölt fahéj, kb.
- negyed csésze víz, kb.

Mindent beleszórunk/beleöntünk egy serpenyőbe, és viszonylag nagy lángon felrakjuk a tűzhelyre. Időnként megkavarjuk. A cukor szépen karamellizálódni kezd, de nem fog megégni a víz miatt. Amikor már úgy látjuk, hogy teljesen elpárolgott a víz, és csak a nyúlós karamell van, akkor még tovább kell folytatni a pirítást, lehet kicsit kisebb lángon, és már érdemes folyamatosan ott állni, keverni és résen lenni. Közben izgulni, hogy nehogy megégjen az egész, de nem ég meg. Addig kell kevergetve sütni, míg a nyúlósság is teljesen eltűnik, és kezdenek kicsapódni a cukormorzsák. Na, ekkor van kész. Sütőpapírra borítjuk, ha kihűlt, bedobozoljuk, és gyorsan továbbadjuk.





2013. december 4., szerda

Adventi naptár


Az én gyerekkoromban még nem volt divat a naptározás. Aztán én az enyimeknek lelkesen gyártottam. Sosem gondoltam, hogy ennek a kapása felnőtt mulatság lenne. Aztán volt egy advent, amikor Rebeka minden reggel odacsempészett valahová egy pici becsomagolt csokit (jobban indul a nap így, mint pálinkával, pedig az sem rossz), hát ennyi az én előéletem ezen a téren. Aztán most meg ezt kaptam a Csillától. Akinek van munkahelye, három gyereke, beteg, folyamatos ellátásra szoruló anyukája, másfél nagytestű kutyája, kertje, hogy ki ne hagyjam, fut, és ráadásul még erre is van ideje, hogy nekünk karácsonyi naptárt gyártson. Sosem gondoltam, hogy tejbetök lennék, de most komolyan elgondolkodtam, lehet, hogy mégis az vagyok, lassú csiga.
Irtó szórakoztató volt kipakolni, és tanulmányozni. Természetesen gluténmentes. Van, amelyik napra szól. Iszonyat cuki a Luca-napi bordó birsalmasajt-cicus. A fehér bevonat levendulás fehércsoki (próbálok vele barátkozni), alatt hol valami keverttészta-szerűség van, hol birssajt.

Ha ez nem lenne elég cuki, akkor jöjjenek a sülő macskák. Új fűtésszerelőnk és új fűtési stratégiánk van, jóval forróbbak a radiátorok. Ergo jóval forróbb a cicaasztal, eddig csak langyos volt, most már nagyon fiiinom meleg. Én is ott szeretném tölteni az egész napomat. Mondtam már, hogy cica szeretnék lenni? Akármikor bemegyek a konyhába, találok pár kómás fekete cicust ezen a tuti helyen.

A gerincnek is kell egy kis meleg:


Néha le is pottyan a nagy élvezkedésben. Itt már alakul.


A szent cél érdekében még azt is elviselik, hogy összeérnek.


Keresztben sem rossz. Itt jól látszik, hogy milyen remek hűtőnk van ilyenkor.





Kosárkázó


Mostanában a gyerekeimtől értesülök az igazán trendi dolgokról. Például Rebekától a restaurant day-ről. Ahová ők is beneveztek, Kosárkázót nyitottak. Annyira cukik voltak. Isteni volt a kaja, meg a körítése is nagyon menő volt. Ilyen szép volt  a bemutató vitrin, mint ahogy felső képen látjátok. Előre megsütötték a kis tésztakosarakat, előkészítették a színes töltelékeket, és akkor már csak pár perc kellett az összesütéshez, ha valaki kért valamelyiket.

Annyira jól csinálták. A Szárnyas ízvadász csinált a napról egy jó kis filmet is.

És akkor következzék a több oldalnyi recept. Persze blogbaugatós, szóval Rebeka írta.



Kosárka
Hozzávalók:
- finomliszt
- teljes kiőrlésű vagy rozsliszt
- vaj (a fele lehet margarin) + egy kevés a formák kikenéséhez (én nem használnék margarint, a szerk. megjegyzése)
- hideg víz

A vajat robotgépben összemorzsásítjuk a liszttel, majd gyúródeszkára borítjuk. Egy kevés vizet kanalazunk hozzá, és összegyúrjuk. Nem túl lágy, de jól nyújtható tésztát kell kapnunk. Ha repedezik, nem veszi föl az összes lisztet, adhatunk hozzá még néhány kanál vizet.
A kész tésztát legalább 20 percig hűtőben pihentetjük, de minél tovább, annál jobb.
Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkára borítjuk és néhány milliméter vastagságúra nyújtjuk. Egy nagyobb pohárral, vagy pogácsaszaggatóval körlapokat vágunk a tésztából. Ilyenkor még érdemes a körlapokat még egy kicsit vékonyabbra nyújtani, bár ez ízlésfüggő. Mi a lehető legvékonyabb tésztakosárkára vágytunk.
Kivajazzuk egy muffinsütő formáit és ebbe fektetjük egyesével a körlapokat. A fodrozódó széleket szépen elegyengetjük. A kosárkákba sütőpapíron babot, lencsét teszünk, és súlyozva 12-15 percig sütjük őket. Ezután eltávolítjuk a súlyokat. Ha olyan krém kerül majd a kosárkákba, amit magába szívna, megkenjük tojássárgájával a tésztát. Végül még 5-6 percre visszatesszük őket a sütőbe, hogy szép aranybarna színt kapjanak.
Kihűtve elég strapabírók már, és jól fagyaszthatók.



Sütőtökös, kéksajtos, rozmaringos krém
Hozzávalók:
- 1,5 kg sütőtök
- só, bors
- vaj
- 20 dkg kékpenészes sajt
- 10 dkg durvára aprított dió
- 1 csokor friss rozmaring

A sütőtököt megmosom, nagyobb darabokra vágom, kikanalazom a magokat. A szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem és alaposan megpakolom vékonyra vágott fokhagymával, vajforgácsokkal, sózom, borsozom. A fűszerezett tököt betolom a sütőbe, és puhára sütöm.
A sült tökszeletek húsát egy keverőtálba kikanalazom, belemorzsolom a kéksajtot, a rozmaringot ízlés szerint, beleöntöm a diót, és ha kell, még sózom, borsozom.  A krémet kosárkákba kanalazom és 10 percre sütőbe teszem, hogy kicsit összemelegedjenek. Rozmaringággal díszítve tálalom.


 
Paradicsomos kápiakrém
Hozzávalók:
- 1,5 kg kápia paprika
- 2 kis paradicsomkonzerv
- só
- bors

A paprikákat megmosom, félbe vágom és eltávolítom a magokat. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket és a 200 fokos sütőbe tolom őket. Addig sütőm, amíg a paprikák húsa megpuhul és héjukon megjelennek az első fekete foltok.
A fekete voltokat eltávolítom, majd a sült paprikát héjastul robotgépbe pakolom, és krémesre turmixolom. A piros pépet lábasba kanalazom, hozzáadom a két paradicsomkonzerv tartalmát, sózom, borsozom, és összerottyantom. A kápiakrémet kosárkákba kanalazom és összemelegítem. Nagyon jól áll neki a pirított bacon, akár a krémbe is lehet keverni.



Fokhagymás spenótkrém
Hozzávalók:
- 1,5 kg megtisztított spenót
- 3 gerezd fokhagyma
- 3 evőkanál liszt
- 2 ek kókuszzsír
- 1,5 dl tej
- 40 dkg görög joghurt
- szerecsendió
- só
- bors

A spenótot megfonnyasztom, lecsöpögtetem és félreteszem. A fokhagymát apróra vágom és a felhevített kókuszzsíron 1-2 percig pirítom, közben némi szerecsendiót reszelek rá, hogy finom illatos legyen. Leveszem a tűzről, rákanalazom a lisztet és alaposan elkeverem. Ráöntöm a tejet, visszateszem a tűzre a lábast és folyamatosan kevergetem, amíg tejfölsűrűségű masszát kapok. Megint leveszem a tűzről az edényt és belekanalazom a görögjoghurtot, alaposan elkeverem, sózom, borsozom. Utána jöhet bele a spenót és turmixolom az egészet. A krémet kosárkákba kanalazom és 10 perc alatt összesütöm. Mi tojásvirágokkal (sült tojásból virág alakú kiszúróval formákat vágtunk) díszítettük, és nem volt panasz.



Kardamomos almakrém
Hozzávalók:
- reszelt alma
- barna cukor
- fahéj
- őrölt kardamom

Az almákat megmosom, lereszelem és egy nagy lábasba borítom. Megszórom egy jó adag cukorral, fahéjat és kardamomot hintek rá, és főzni kezdem. Kevergetve várom, hogy elfőjön a leve, aztán szépen összeturmixolom. Kosárkába kanalazom, összesütöm, és forró, karamellizált almakockákkal rakom meg.  A karamellizált almakockákhoz felkockázom az almát, megszórom fahéjjal és sok-sok cukorral, majd addig forralom, amíg elfő az alma leve és karamellizálódik a cukor.



Othellókrém
Hozzávalók:
- 0,5 kg Othelló szőlő
- folyékony édesítőszer
- 80 dkg görög joghurt

Kislyukú szűrőbe teszem a megmosott szőlőszemeket és kipasszírozom belük a levet. A maradék magra, héjra már nincs szükség. Az Othelló léhez hozzákeverem a joghurtot, és ízlés szerint édesítem. Tojással megkent kosárkákba kanalazom a krémet (mert sütés közben egyébként magába szívná a tészta a nedvességet), és 10 percig sütöm. Mentalevéllel díszítem. Az Othellókrém egyébként fagyasztóban hűtve sorbetként is kitűnően funkcionál.

Citromkrém
Hozzávalók:
- 3 citrom leve
- 40 dkg görög joghurt
- 2 dl habtejszín
- folyékony édesítőszer

Belekeverem a joghurtba a citromlevet, majd felverem a tejszínhabot és azt is beleforgatom. Ízlés szerint édesítem, hűtőbe dugom és kész is (: Hidegen forró kosárkába kanalazom, és megszórom morzsásra tört savanyúcukorral.

(Nekem ez ízlett a legjobban, be is teszek róla egy képet - a szerk. megjegyzése. És a tetejét a tört savanyúcukor egyszerűen zseniális.)