2014. július 25., péntek

Kapros káposztasaláta


Van egy kedvenc zöldségesünk, én is szeretem, de DT egyenesen rajong érte. Amit D.N. mond, azt a szentírás. Mert nem csak frankó zöldségei vannak, hanem sok egyszerű és nagyon jó receptje is, amit szívesen megoszt a vevőkkel, de főleg DT-sal. Ez a recept is tőle származik, szerintem zseniális. Nincs mese sem, csak egy rövid recept, mert annyira finom és annyira egyszerű, és annyira szezonja van. Addiktív.

Hozzávalók:
1 fej friss káposzta
2 nagy csokor kapor
1 kis pohár joghurt



Vékonyan felcsíkozzuk a káposztát, besózzuk, hagyjuk így állni egy jó tíz percet. Utána gyengéden kinyomkodjuk, összekeverjük a joghurttal és a felaprított kaporral. Aztán jól megesszük. Ha még van idő az álltatásra, akkor még finomabb lesz közben.



Tiramisutorta (gluténmentes)


22 éves a Bendi, és szerintem még sosem kapott rendes tortát, mindig kanalaztuk. Vagy majdnem mindig, néha túrótortát kap, és azt tényleg nehéz elrontani. Nem azért, mintha annyira érdekelné, ez nekem fontos. De most annyira kevés volt az időm és a szabad agykapacitásom, hogy végre eszembe jutott a tuti. Imádja a tiramisut, pedig általában nem szereti a krémes dolgokat. Ha azt csinálok, akkor bármennyi elfogy belőle. És hát annál egyszerűbb dolog nincs is a világon, főleg, ahogy én csinálom.
Testvérblogunk, az Egy kicsi bors Mazsolája is tiramisus hangulatban volt mostanában, ő bátran a tojásos változatot készítette.
Persze volt már a közös konyhakertben is bőven:
Csináltam már epreset is. Andi Philadelphiából gyártotta. Normális is szokott nálunk lenni. Ez meg itt Zsuzsa tiramisuja.

Nekem most két feladatom volt: a tortásítás és a gluténmentesítés. Tehát a kapcsos tortaforma játszott, a bolti babapiskóta meg nem. Persze nem álltam neki otthon szerencsétlenkedni aprócska piskótákkal, hanem sütöttem három vékony piskótalapot, azokat töltöttem meg a mascarponés habbal. Isteni lett!


Hozzávalók (egy 24 cm-es tortához):
A piskótához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
4 csapott evőkanál gluténmentes liszt (schar)
1 csapott evőkanál barna rizsliszt
1 csipet só
A krémhez:
50 dkg mascarpone
4 dl tejszín
porcukor
1 habfixáló
10 dkg instant zselatin
4-5 desszertes kanál neszkávé
vaníliakivonat, mandula- és narancslikőr
holland kakaópor a tetejére

A szokásos piskótagyártás: az egész tojásokat fehérre habosítotttam a cukorral és a sóval (kb. 5 perc az elektromos habverővel). Utána beleforgattam a lisztet. Megmértem a masszát, és három egyenlő részre osztottam. Kipapíroztam a kerek tortaforma alját, és három adagban megsütöttem benne a vékony piskótákat. Egy picit túlsütöttem, hogy ropogós kérge legyen.


Tényleg nem nagy macera, pár perc alatt megsül egy-egy darab, és sokkal szebb és gyorsabb, mintha egy nagyot sütnénk, és azt darabolnánk háromfelé. Közben habot vertem a tejszínből némi porcukorral, a habfixálóval és az instant zselatinnal (azt akkor szórtam hozzá, amikor már kétharmados keménységű volt a hab). Egy másik tálban kikevertem fakanállal a mascarponét az ízesítőkkel (vanília, likőrök, porcukor), végül összeforgattam a habbal. Azért jó instant zselatint használni hozzá, mert az elég lassan köt, van időnk kényelmesen matatni. Csináltam egy nagy adag neszkávét, olyan 4-5 decit. A legszebb lap ment alulra, nagyon alaposan átitattam a forró kávéval (látszik is a képen, hogy fekete lett), erre ment a krém harmada (mérleg!). Aztán ezt még kétszer megismételtem. Aztán hűtő pár órácskára. Hosszabb volt leírni, mint megcsinálni. Egyféleképpen lehet elrontani, ha túlcukrozzuk. Pont harmóniában kell lennie a keserű kávénak és az édes krémnek. Díszítgetni sem volt időm, ötletem, szóval egyszerűen beszórtam kakaóporral a tálalás előtt a tetejét. Csak előtte ráírtam a nevét kartonból, meg az évet, mert nem volt otthon ennyi gyertya.


Napi cukinak meg maga az ünnepelt tegnap este:


És pár évvel ezelőtt:



Update:
annyira egyszerű és finom, hogy ilyet csináltam a nagynéném 90. szülinapjára rendezett bulira is. Egy harmadával megnöveltem a hozzávalókat, így szép magas lett, négy réteg tésztalappal. Eredetileg gyári trüffelekkel szerettem volna díszíteni, de nem kaptam Pomázon, szóval csináltam.
Tehát a (természetesen gluténmentes) trüffel hozzávalói:
- 15 dkg jobbfajta étcsoki
- 1,5 dl tejszín
- mandulalikőr
- 1 szögletes hungarocell (puffasztott rizslap)
- 3-4 szelet kukoricából készült Abonett
- kakaópor

Az elkészítés dobja magát. Felmelegítettem a tejszínt olyan jó melegre, nem forróra. Több részletben beleraktam a nagyon apróra vágott csokit. Kevergetve összeolvasztottam, aztán egy löttyintés mandulalikőr. Hűtő. Másnap hozzákevertem az apróra tört szilárdító cuccokat. Vizes kézzel kis gombócokat gyártottam, megforgattam kakaóporban, és már mehetett is a torta tetejére.





2014. július 13., vasárnap

Kapros fokhagymás cukkiniragu


Elöntötte a cukkini az országot, mostanában a Sparban is meg a Tescóban is fillérekért adják. Meg nyilván mindenki szedheti, aki időben elültette. Mi nagyon későn ültettünk, szóval még kell egy-két hét, de akkor nálunk is robban majd a bomba. Ilyen gyönyörű a cukkiniföldünk:




Teli van már ígéretes virágokkal, illetve hát - megszámoltam - pont nyolc tényleg ígéretes lányvirág, és rengeteg, ennél jóval több fiú. Gondoltam, megesszük őket ebédre, mármint a fiúkat, de végül is nem tudom, mennyire van szükség, szóval most inkább rajta hagytam őket.



Mi mindenesetre imádjuk a cukkinit, még télen is sokat veszünk, amikor azért jóval drágább. Bárhogy. Tulajdonképpen ellennénk cukkinin egész évben. Az ilyen-olyan lecsóba rendszeresen teszek, sütőben sütve is nagyon finom, meg mindenféle zöldségragut is nagyon fel tud dobni. Ez a nagyon kapros kivitel reggelihez készült, annyira finom volt, hogy alig lehetett abbahagyni.

Hozzávalók:
1 darabka füstölt szalonna
2-3 centi szárazkolbász
4 kisebb cukkini
2 vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 nagy csokor kapor

bors

A húsféléket le lehet cserélni valamilyen vega zsiradékra, már csak azért is, mert akkor még jobban pirul a zöldség, az a pici só sem vizezi fel, ami a szalonnában/kolbászban van. Mi ugyan igyekszünk minél kevesebb húst enni, de pont a szalonnáról, kolbászról még nehezen tudunk lemondani. Nem esszük kilószám, de annyira jól tudnak állni a legtöbb ételnek. Na szóval ezt a kevés szalonkát felkockáztam, zsírjára sütöttem, a legvégén megforgattam benne a kis kolbászdarabokat. Ilyen cuki kis alapot kaptam:




Erre ment rá a nagyobb darabokra vágott hagyma, majd pár perc múlva a zúzott rengeteg fokhagyma. Tényleg csak pár percet kapott a hagyma, hogy ne főjön meg ne piruljon barnára, épp csak egy kicsit roppanjon meg. A fokhagymával pirítottam fél percig, utána mehetett rá a cukkini. Minden cukkinit hosszában elnegyedeltem, és felkarikáztam, amint egy kész volt, már öntöttem is a serpenyőbe. 


Így a végeredményben majd lesz mindenféle cukkini: teljesen átsült, krémes és szinte nyers is. Ment hozzá ízesítőként még egy összevágott zöldpaprika is.


Az egyik csokor kaprot is rávágtam, hogy jól belefőjön az íze. Nagy lángon kevergetve sütöttem, nem túl sokáig, kb. a a feléig-háromnegyedéig essen össze. Ekkor dobtam rá a másik csokor összevágott kaprot, és már csak összeforrósítottam. Végül jött rá a só, és jött volna a bors, ha el nem felejtem. De így is fantasztikusan finom volt, magában is. Mi ugye reggelire ettük, a szokásos olívával, kenyérrel, sajttal, meg borocskával. Holnap meg ebéd lesz belőle, illetve hát a maradékból.



Végre pirított gomba


Volt egy-két nyár, amikor iszonyat mennyiségű gomba volt, most meg már hosszú ideje üres kosárral jövünk haza. Pedig igyekszünk jókor menni, eső után, stb., és persze olyan helyekre, ahol már rengeteg vargányát meg rókagombát találtunk. De nem volt mostanában szerencsénk. Most megint felkerekedtünk, hogy hát az nem lehet, hogy ne legyen gomba, állandóan esik, trópusi meleg van, de az elején megint úgy tűnt, hogy üres rántotta lesz reggelire. Aztán pár darabkát csak találtunk. Igaz, a kétórás gombagyűjtő körútból hét lett, mert átalakítottuk magunkat kirándulókká, végül is fantasztikus idő volt hozzá, kellemesen hűvöskés, kicsi széllel, sok nappal. Annyi gombát azért nem találtunk, hogy egy komplett reggelihez, akarom mondani korai vacsorához elég legyen, de legalább már volt valami. Pár rókagomba, aranytinóruk, egy icipici vargánya, egy kis csokor laska.
Itt a teljes zsákmány, még gombavizsgálat előtt:



DT még a felét kidobta, de azért két embernek pont elég volt a maradék.

A recept sok szót nem ér. Pici zsíron egy serpenyőben pár perc alatt megpirítottuk a felszeletelt gombát, szigorúan só nélkül, hogy tényleg piruljon, ne főjön. Dobtunk mellé egy-két ág friss oregánót is. Amikor már ilyen szép lett, akkor egy kis só meg bors, és kész is. Isteni. A mostanában nálunk annyira divatos félig nyers cukkinis lecsóval ettük, meg persze sajttal és pirítóssal, mennyei volt.

Napi cukinak meg két fáradt eb, vasárnap csak ide feküdtek, meg oda. Főleg a jó hűvös tornácon.


De azért persze volt egy kis napozás is:


Aztán folytatás a tornácon, helycseréve és a világ legcukibb pocakjával.





2014. július 4., péntek

Málnás-citromos jégkrém


Minden ebbe az irányba sodort. Egyrészt a Joli annyit emlegette mostanában a világ legegyszerűbb jégkrémét (joghurt és meggy vagy bármi összekever, ízlés szerint cukor bele, és mars a fagyasztóba). Másrészt épp a napokban emlegette a F. Zsuzsi, hogy ő hogy csinálja a házi fagyit, és persze már elfelejtettem, pedig nagyon jól hangzott, és biztosan volt benne felvert tojásfehérje. Aztán egy családi összejövetelre kerestem a gyors, munkamentes desszertet, és arra gondoltam, hogy - horribile dictu - bolti vaníliafagyi lesz, meggy-ribizli-málna rote grützével. Mert azt meg a tésai hétvégén csináltam a tejberizs mellé, és annyira, de annyira jó volt. (Nem írnék hozzá külön posztot: az összes gyümölcsöt minimális mértékben összerottyantja az ember, kis cukor, és kész. Én ezekhez a nyári bogyósokhoz nemigen teszek fűszereket. Vaníliát tennék egyedül, de az meg úgyis volt a tejberizsben. Két dologra kell figyelni: nem lekvár, tehát nem szabad sem túlfőzni, sem túlcukrozni.) Szóval megvettem a fagyit, megcsináltam a rote grützét, aztán úgy gondoltam, hogy mégis csinálok valami házi fagyifélét. Na, ilyenek az én gyors desszertjeim.

Hozzávalók:
2,5 dl tejszín
0,5 dl tej
2-3 dl zsíros házi joghurt (görög, ha bolti)
2-3 biocitrom
4 tojás
1 marék málna
cukor vagy ilyesmi
vaníliakivonat
20 g porzselatin (Horváth Rozi)

Azt hiszem, megtaláltam a legmacerásabb fagyikészítést. Először is kétfelé vettem a tojásokat. A fehérjékből habot vertem, kitessékeltem a robotgép táljából, és a helyére öntöttem 2 deci tejszínt, egy kis porcukorral azt is habbá vertem. A sárgájákat összekevertem pár evőkanálnyi cukorral, fél deci tejjel és ugyanennyi tejszínnel, és gőz felett kevergetve besűrítettem. Ez a legunalmasabb és leghosszabb része. A zselatint kis vízbe beáztattam, majd felmelegítettem. Egy nagyobb tálban összekevertem a joghurtot a citromok reszelt héjával és kinyomott levével, öntöttem hozzá egy teáskanálnyi kivonatot. Hozzáforgattam a tejszínhabot és a tojáshabot. A tojássárgájából főzött krémet összekevertem a felolvasztott zselatinnal, és összeforgattam a joghurtos-habos krémmel. Ellazáztam a hőkiegyenlítést, így helyes kis sárga göbök lettek a krémben. Azt javaslom, hogy ti rendesebben csináljátok, persze az az igazság, hogy ez sem volt rossz. Most kell az édességét teljesen beállítani, cukorral vagy bármivel. Kicsit vártam, hogy kezdjen dermedni, közben kibéleltem fóliával egy hosszú püspökkenyérformát, és beleöntöttem a masszát, közben időnként szórtam rá málnát. Tényleg nem kell sok, mert elviszi íz ízét. Nekem ebből a mennyiségből lett még 3-4 kicsi mascarponés dobozzal is. A nagy ment a fagyasztóba, több óra kell, hogy megfagyjon (ezért mi hideg krémként ettük, mert persze megint időhiány, időhiány...). De úgyis jó volt. És a rote grützével locsolgattuk. A kicsiket nem fagyasztottam le, úgyis jó volt.
Két nap múlva vettem újra kézbe a fagyasztottat, tényleg szép formásra fagyott, és szépen ki lehetett borítani a fóliával együtt. A mínusz húszból kivéve azonnal lehet szeletelni (hála a sok lazító habnak). Nekem nagyon bejön.



Volt már nálunk hasonló jeges-habos: Jamie semifreddoja.

És akkor jöhet a Pancsoló eb második fejezete. Kóficka előző életében biztos valami szép kis kövér halacska volt, mindenbe belecsobban, amibe csak teheti. Gyalog mentünk le az Ipolyhoz, ott rögtön fejest ugrott a vízbe. Leúszta az ezer méterét, utána már csak a partról nézte egyesek bohóckodását.


Aztán mire visszaértünk a faluba, ismét nagyon melege lett, szóval upsz, belecsobbant a kútnál lévő itatóvályúba. Még épp belefért.


Itt azért látszik, hogy még van is egy kis hely a formás idomai és a beton között.


Megfordulni benne persze azért nem könnyű, egy ilyen gyönyörű, hosszú, áramvonalas testtel.



Van úgy, hogy az ember, akarom mondani a kuty kicsit beszorul.


De a nyers erő mindent legyőz, és máris jobbra nézünk.


És aztán felüdülve és víztócsát húzva magunk után flörtölünk egy kicsit egy idegen pasival.


Akinek tulajdonképpen az éppen tüzelő Zsuzsi tetszett meg, de őt egy magasabb régióba menekítettük (nem állunk egyelőre készen tíz darab pici féligfoxira).





Lecsó, kicsit másként


Igen, tudom, hogy nem egy modellalkat, de hát ez van.Fénykép nélkül nincs kaja. Cukibb fotóra pedig sem energiám, sem időm (szörnyen éhes voltam). Azért tuti ez a lecsó, mert minden maradékot elnyel, villámgyors, és ráadásul még kapor is van benne.
Szóval az úgy van, hogy nálunk tuti mindig marad egy darab sült hús, ha sokat csinálok, ha keveset. Valahogy az utolsó sosem kell senkinek. Remek hasznosítási módja, ha beletömöm a négylábúakba, de időnként elhappolom előlük, mint például most is. Ha jól emlékszem, csirkecomb volt lánykorában. Kifiléztem az árvát, és csíkokra vágtam. Icipici zsiradékkal átpirítottam egy serpenyőben. Közben egy vöröshagymát felvágtam úgy átában-botában, ugyenezt csináltam vagy két kisebb paprikával. Ezeket egyszerre dobtam rá a husira, és fedő nélkül jó nagy lángon pirítottam, néha persze meg is kevertem. Utálom a szétmállott lecsószerű dolgot, tehát csak addig csináltam, amíg épp csak átpárolódtak, de még jó ropogósak maradtak. Ekkor ment hozzá a darabokra vágott paradicsom, ezzel tényleg már csak egy-két percig rotyogtattam, hogy épp csak a nyerssége tűnjön el. (Ha úrinő lettem volna, akkor meg is hámoztam volna, de mint már említettem, szörnyen éhes voltam.) Ekkor már mehetett rá só meg bors. Közben felvertem egy-két tojást, belekevertem a nagy csokor felvágott kaprot, ráöntöttem, és megsütöttem. És jól megettem. Legalábbis a nagy részét, nehéz volt abbahagyni, pedig ez igazából két adag.
Iszonyat hamar kész van, nem több idő egy rántottánál, és hát azért mégiscsak egy lecsó:) Hús nélkül is működik, természetesen.

Napi cukinak meg lubickoló Zsuzsi. Voltunk lent hétvégén a barátainkkal Tésán. Volt sok mulatság, többek között Ipolyban pancsolás, a csodálatos tésai gátnál.


 Egy kis bot után úszkálás-szaladgálás.


 Aztán meg törülközés, napozás.


Aztán elmentek a vendégek, meg a finom meleg is. Helyette jött az özönvíz.


Így aztán becsomagoltunk, becuccoltunk a kocsiba, és az esőszünetben szépen hazacsónakáztunk.