2017. május 31., szerda

Nyár eleji kakukkfüves sült zöldségek (vegán, gluténmentes)


Gondolom, írtam már, hogy nálunk mindig ez a menü, sült zöldség. Lehet előtte leves, lehet hozzá valamilyen csirke (általában párolt, mert az a legegyszerűbb), saláta kötelező, de sült zöldség mindig van, mindig abból, ami épp nagy tömegben kapható. Ez a spárgás változat a kimondhatatlan nevű Hugh hármas könyvéből jött lánykorában, de már annyira megváltozott, hogy édesapja sem ismerne rá. Azt hiszem, nem szoktam csekkolni, hogy mennyit nő vagy romlik az előadás színvonala a premier után. Ebben most újkrumpli, édeskrumpli és fehér spárga van (több órás tisztogatás után, eléggé utálom csinálni). Mindent megpucolok, összedarabolom. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, beleszórom, öntök rá jócskán olívaolajat, só, bors, és egy kanállal összekeverem. Nem szeretek csupasz kézzel pacsmagolni. Ez túl sok egy tepsibe, jobb lett volna kettőben sütni, de nem működik a légkeverésem, szóval maradt az egy. (Ha már erről van szó, nem beépíthető tűzhelyből tud valaki valamit ajánlani? Eddig felül gáz, alul villany volt, és maradnék is ennél a megfejtésnél, csak egy újra lenne szükségem, csak nincs időm utána kutakodni.) De azért így is jó lett. Mármint a zöldség ilyen zsúfoltan. Ment a tetejére pár ágacska friss kakukkfű, aztán irány a 200 (?) fokos sütő, legalább egy óra. Legalábbis nálam. Kétféle saláta volt hozzá, egy újkáposzta-sali (imádjuk, és ha egyszer lefényképezem, talán be is írom), meg egy lágyabb mix.

Napi cukinak meg pár háziállat. Nappali. Délelőtt. Szerintetek hová süt a nap?


Most már azért néha Tésára is kijutunk Íme egy hétvégi tornácos Kófic. Jól nézzétek meg, hamarosan rövidebb frizut kap.


Az özönvizek miatt brutális odalent a fűhelyzet. Viszont tengernyi a virág. Szép, mi?





2017. május 30., kedd

Az idény legjobb levese (gluténmentes, vegán)


De csak az kezdjen neki, akinek hat anyja van. A legtöbb zöldségleves 10 perc alatt készül, ez úgy másfél óra, ha szűken számolom. De boldogan szánom rá az életemet, mert annyira oda vagyok érte, hogy ez pont a harmadik adag, négy nap alatt. És nagyban utazom. Mondjuk, szerencsére nem egyedül eszem meg, de a javát vállalom. Nyilván eléggé befolyásolja a benne lévő borsó, isteni borsóból frenetikus lesz, közepesből csak nagyon jó. Mirelittel nem próbálkoznék, mert elveszíti a báját. Akkor a recept, egy ötliteres fazékhoz. A kákabélűek felezzenek, ámbár, szerintem egy hétig is eláll a hűtőben, már ha hagyjuk, szóval nem érdemes három szem borsóval vacakolni.

Hozzávalók:
1,5 kg héjas gyenge zöldborsó
1 kg brokkoli
50 dkg új sárgarépa
2 új petrezselyemgyökér
1 szál újhagyma
50 dkg spárga (opcionális)
1 paprika
1 paradicsom
1 hatalmas csokor petrezselyem
olívaolaj, só, bors

Tehát fogok pár hatalmas tálat, kiskést, zöldséghámozót, keresek valami jó műsort, és nekiállok az órás zöldségnyaszatolásnak. Kifejtem a borsót. Ez hosszú mulatság. A spárgát előkészítem. Ha peches vagyok, és fehér, akkor órákig pucolgatom, a zöldnek csak a végét töröm le. A spárga fás szárát, lehámozott héját meg a borsóhéjak zsengébbik részét sós vízben felrakom főni, hadd rotyogjon, amíg matatok, ebből lesz a alaplé. Mehet bele a petrezselyem zöldjének a szára is. Aztán folytatom, meghámozom a répát, a gyökeret. A brokkolit kicsi rózsákra bontom, a szárát meghámozom, külön felkockázom. A répát, a gyökeret, a brokkoliszárat és a felkarikázott újhagymát viszonylag sok olívaolajjal (fél deci?) felrakom dinsztelődni, ha már itt-ott megbarnult, akkor nem túl sok vizet öntök rá, annyit, amennyi bőven ellepi, sózom, és fedő alatt addig főzöm, míg mindenki meg nem puhul. Ekkor botmixerrel áttöröm. Beleteszem a zöldborsót, a brokkolirózsákat, az összevágott paprikát meg paradicsomot, leszűröm az alaplevet, ráöntöm, és öntök még rá vizet is, szóval hogy majdnem tele legyen az edény. A spárga ehető részét most másra használtam fel, de ha a levesbe ment volna, akkor ez is ilyenkor tottyan bele. Most már csak addig kell főzni, amíg meg nem puhul benne a borsó és a brokkoli, mind a kettőnek kb. ugyanannyi idő kell, hála istennek. Só és bors (hihetetlen, hogy mennyi sót felvesznek ezek a levesek). Meg beleszórom a végtelen mennyiségű felvágott petrezselymet. Hagyni kell állni legalább egy órát, az összes zöldborsós leves sokkal jobb lesz egy kis pihentetéssel. Aztán eszem, amíg látom.

Napi cukinak meg edzőtábor. Mert voltunk ott is, 10 kutyával. Nagyon hosszút kirándultunk, egy 14 éves kiskutya ebben már nagyon elfárad. És hideg szél is fújt már délután. Zsuzsikának is már ragad le a szeme. Egy kicsit.


 De aztán kisütött a nap, és el lehetett foglalni Nyika szuperkényelmes ágyikóját. Aki némi fáradt toporgás után tudomásul vette, hogy egy fél ágy jut neki a sajátjából, és ügyesen begömbölyödött Kóficka mellé.







2017. május 2., kedd

Csirke cukkinivel és édeskrumplival (gluténmentes, tejmentes)


Nagyjából mint az előző, csak ebben van egy kis hús is. És ehhez barna rizst főztem. Ez is fél órán belül futható, pucolással együtt, mosogatni meg nem kell sokat utána, mert egy edényben készül. Már persze a rizsen kívül. Jó magában, jó rizzsel, tésztával, mindennel.
Kellett hozzá egy maréknyi csirkecombfilé, tényleg nem sok, másfél kiló cukkini, 4-5 közepes édeskrumpli. Szóval sok benne a zöldség, és inkább az adja meg az ízét. Lehet mindenféle zöld fűszerrel variálni, én most csak egy kis oregánót szórtam bele, de ha lett volna, ment volna bele egy jó nagy csokor petrezselyem zöldje is.

Hozzávalók:
1 pici darab kolozsvári szalonna (az íze miatt)
olívaolaj
2 nagy vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy marék aprított csirkecombfilé
1,5 kg cukkini
4-5 közepes édeskrumpli

Apróra kockáztam a szalonnát, és a wokban kipirítottam egy kis olívaolajon. Rádobtam a felkockázott csirkét, és kevergetve pároltam, amikor már majdnem puha volt, kapott egy kis sót és borsot. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor kiszedtem a wokból. A helyére ment a nagyobb kockára vágott vöröshagyma, amikor már üveges volt, a zúzott fokhagyma. Közben a cukkini két végét levágtam, és a fele héját csíkokban leszedtem (a másik fele maradt). Picire vágtam, ráöntöttem a hagymás alapra egy kis oregánóval együtt, és amikor már félig megpuhult (pár perc), ment hozzá közben meghámozott és felaprított édeskrumpli is. Amikor roppanósra puhult mindenki, visszakevertem bele a húst, és sóztam, borsoztam, amennyit még kívánt.Ez egy irdatlan nagy adag, hála istennek, pár napig megoldotta a főttétel-gondjaimat.

Úgy tűnik, a sok fagy után tényleg itt a tavasz. Tuti bizonyítékaim vannak. Először is beindult az őrült nagy reggeli napozás.


Nem forgattam el a képet. DT tövisalja gombára vadászik (sikerrel). Az első adagból gombás tojás lett (tojásos gomba?) rengeteg hagymával és fokhagymával, a másodikat cukkinivel házasítottuk, szintén rengeteg hagymával és fokhagymával. És persze mind a kettőbe ment egy csipet római kömény is. 


Május a szerelem hónapja, nem?





2017. április 26., szerda

Zöldséges gomba rizzsel, magyarázkodással


Hát ilyeneket eszünk, ha éppen nem párolt csirke van sült zöldséggel. Nem is írok receptet. Mert minek. Ezek azok az ételek, amik vagy nagyon jók, vagy ehetetlenek. És ezen nem segít a pontos recept sem (ámbár ugye nem patikamérleggel állok a konyhában). Mert nem egyformák a gombák, a zöldségek, a fűszerek, a sók, a zsiradékok, és nem is folytatom. Van olyan ismerősöm, aki annyira ízetlenül főz, hogy az már fáj (pedig nem kívánom az erős fűszerezést, de az ízeket igen). És több olyan is, aki egyszerűen annyira jól csinálja, hogy elolvad tőle az ember. De hát ezt tényleg nem lehet receptből. Jól el lehet rontani, ha túl zsíros, ha túl száraz, ha a zöldségek lekvárrá maszulnak, ha nem illenek össze a zöldségek. Ha túl van fűszerezve. Vagy ha nincs íze. Mirelit zöldségeknek általában nincs, azokkal nemigen érdemes komolyan kísérletezni. Ebben vöröshagyma volt, gomba, zellerszár, édeskrumpli, újhagyma, friss majoránna (vagy oregánó? ki tudja már.). Fokhagyma, só, bors. Wokban csinálom, tényleg 15 perc alatt kész, és nem egyszerre teszem bele a zöldségeket, a vöröshagymával kezdtem, és az újhagyma zöld szárával fejeztem be. Annyira finom. Nagy szerencse ebben a gluténmentes életben, hogy imádom a rizst, mindet, a fehéret, a barnát, a drágát és a szarvasi b rizst egyaránt. De egyébként is illik hozzá. Ha nem sült zöldséget eszem, akkor zöldséglevest, most például épp a zelleres lencseleves az új kedvenc, persze ahogy melegszik, ki fogok szeretni belőle. Ha meg süti, akkor a legtöbbször valami rém egyszerű kevert tészta, mentes kivitelben, szokás szerint mindent összekeverek, amit találok itthon. Ennél bonyolultabb dolgok nagyon ritkán készülnek, és ha igen, akkor általában nem is kerülnek be a blogba, mert nincs időm fényképezni.

Napi cukinak meg a napozóbrigád. Mostanában elég sokat vagyok itthon, végignézhetem, ahogy mennek szépen a nap után. A keleti hálószobában kezdik, aztán átköltöznek a keleti-déli nappaliba, és mennek a fény után. Kora délután ér a közös kanapénkra. Nehéz megállni, hogy ne feküdjek közéjük. Nem is mindig sikerül, hogy őszinte legyek.






2017. április 16., vasárnap

Húsvéti kalácsok avagy a gluténmentes élet gyönyörei


 Tegnap este sütöttem két kalácsot, egy hagyományosat és egy gluténmenteset. Szerintem a fenti képen elég jól látszik a két étkezési mód közötti különbség:)) Egy hagyományos kalácsot félálomban, gondolkodás nélkül összedobok öt perc alatt, és utána már csak ide-oda pakolgatom, és tuti jó lesz. Nem kell hozzá agyalni, egyszerűen összekeverek egy kis lisztet, tejszínt, élesztőt, pici sót, pici cukrot, és ha faxnizom, akkor egy csepp vaníliát, és hagyom békésen kelni, néha közben átgyúrom, formázom, de tegnap még ahhoz sem volt kedvem, egyszerűen bepakoltam egy hosszúkás sütőformába. És lesz belőle egy szuper kalács, tökéletes béllel, csodás, picit ropogós héjjal, illatos, foszlós. A gluténmenteshez elolvasok száz receptet, összerakok egy újat belőle, minimum ötféle lisztet összekeverek hozzá, időnként még mérem is, teszek hozzá ilyen-olyan állományjavítót, szarakodom vele, a végeredmény meg magáért beszél:) Kicsit gáz, nem? Mondjuk, sokkal jobb, mint a semmi, és jó íze van, ez is valami. Elég sok éve kísérletezem gluténmentes sütéssel, van már legalább két tuti kekszreceptem, elég jó kenyereket sütök, megy a palacsinta is, a kevert tészta ugye nem gond, de sok még a hátralévő megoldandó feladat. Kalács, pitetészta, pl.





Olívaolajos narancstorta (gluténmentes, tejmentes)


Az április elég szörnyű gyümölcsügyben. A legtöbb alma ehetetlen, veszek egy kilót, megkóstolom, ha jó volt, visszamegyek, és vagy kapok még vagy sem. A körtétől fáj a hasam. Szoktam venni, de igyekszem módjával fogyasztani. A kiviért sosem lelkesedtem. Az eper egyrészt rohadt drága, másrészt vagy ehető vagy sem, semmi esetre sem jó. A banánért sosem voltam oda, elmegy, ha muszáj, de nem lelkesedem érte. Nem tudom, mi van még. A narancs és társai sem igazán izgatnak már ilyenkor. Mindenesetre ha épp belefutok valami kifizethető bionarancsba, akkor általában veszek egy kilóval, mert imádom a narancshéjat. Mostanában ilyen kis semmi tortát szoktam sütni belőle, kb. tíz perc alatt összedobom, és fantasztikusan finom.
Szóval egy tálba beleütök két egész tojást (egyesével, külön tálba, nem úgy, mint a hogy a tévében szokták), abba belereszelem egy bionarancs héját, belefacsarom a levét, öntök hozzá úgy fél deci olívaolajat, jól összekeverem. Megy bele még pici só, egy evőkanál barna cukor, és persze vaníliakivonat. Aztán belekanalazok mindenféle lisztet, darát, keményítőt, főtt gabonát, amit épp találok otthon (most épp volt egy fél zacskó főtt barna rizsem). Ha kevésnek találom a levet, akkor kis vizet is öntök hozzá, híg nokedlitészta állaga a cél, a mennyiség meg hát annyi, hogy szép laposan elterüljön egy ilyen kerek piteformában. A tetejét kirakom egy vagy két felkarikázott naranccsal, most közédugdostam pár feldarabolt epret is, nem rontotta el. Megszórom egy kevés barna cukorral, meglocsolom még egy kis olívaolajjal, és 180 fok, amíg szépen meg nem pirul a széle. Isteni.

De kukoricadarából is isteni. Vízben megfőzöm a darát (egy liter vízben 20 dkg darát), ha kihűlt, összekeverem ezzel-azzal (most négy tojássárgájával, vaníliával, kis kókusztejjel, cukorral, két narancs reszelt héjával, kifacsart levével és pár kanál barna rizsliszttel, meg persze a habbá vert fehérjékkel). A többi a szokásos. Tepsibe simít, felkarikázott naranccsal kirak, kis olíva, kis barna cukor, aztán a sütő. Akkor is jó, ha nem égeted meg a tetejét. De így sem volt rossz.



Napi cukinak meg már megint fekete fehérrel. Jól állnak egymásnak. És nekem is jól áll a porszívó.






2017. április 15., szombat

Gluténmentes túrógombóc


Szóval az úgy volt, hogy Rebeka hazajött pár napra, és túrógombit kért, persze lehetőleg gluténmentes kivitelben. Úgy emlékeztem, hogy már csináltam, és semmi gondom nem volt vele. Hát most lett. Pont úgy csináltam, ahogy a gluténest szoktam, szóval fél kiló túrót összekevertem három tojással (csak úgy egyben, semmi habverés), pici só, pici cukor, pici vanília, és aztán kanalaztam hozzá 6-8 evőkanál lisztféleséget. A gluténes tuti receptem esetében ez 4 evőkanál lisztet és 4 evőkanál zsemlemorzsát jelent (a nagynénémtől tanultam, nincs benne gríz, és emiatt sosem lesz betonszerű). Most ezek helyett barna rizsdara, barna rizsliszt és tápiókakeményítő ment bele, de 8 evőkanál után egy vígan szotyogó masszám volt, hígabb volt, mint egy piskóta. Szóval kanalaztam hozzá rendesen tovább, amíg nem lett olyan állaga, amiről úgy gondoltam, hogy már valahogy lehet formázni. Na nem gombóccá, de legalább evőkanállal nagy galuskává. Forraltam jó sok vizet, és nem is tudom, honnan, de volt annyi eszem, hogy nem az egészet szaggattam bele, csak pár evőkanállal. A belerakás után gyakorlatilag rögtön atomjaira bomlott mind. Kicsit sírtam, aztán más megoldás után kellett  nézni, egyrészt ugye valamit produkálnom  kellett vacsira, másrészt elég drágák voltak az alapanyagok ahhoz, hogy a kukába szórjam.
A vajas zsemlemorzsa helyettesítését már előtte kitaláltam, gluténmentes kukoricapelyhet egy zsacsiban teljesen szétmorzsoltam, és pár evőkanálnyi vajban picit megpirítottam, isteni illata volt. Na, fogtam egy tepsit, beleszórtam ennek a felét, rákanalaztam a túrógombi masszáját (inkább öntöttem, hogy őszinte legyek), a tetejére szórtam a maradék vajas morzsát, és mehetett a sütőbe. Ott aztán jól megpirítottam. Aztán kanállal lehetett galuskákat szaggatni, és a továbbiakban túrógombiként kezelni: vaníliás porcukorral és tejföllel tunningolni. Irtó jó lett, épp hogy a csücskét tudtam csak lefényképezni. Szóval melegen ajánlom mindenkinek, ha kihagyjátok belőle a vízforralást, és az első pár evőkanálnyi masszával való sikertelen bohóckodást, akkor villámgyors és fájdalommentes. Ráadásul.


 Rebeka egyébként azt mondja, hogy szerintem zabpehellyel meg lehet csinálni, nekem ez most valahogy nem jutott eszembe, pedig jó ötletnek tűnik. Szóval azzal állítólag gombóc alakút is lehet gyártani. Ha valaki annyira ráér.

Napi cukinak meg a cirmos cicánk, aki szemérmetlenül simogattatja magát egész nap, ha van rá módja, és közben úgy dorombol, hogy fülvédőt kell hordani. A múltkoriban ő is köhögött, és kapott két sorozat injekciót (ez három-három darab/alkalom). Azóta is erről ábrándozik. Ölben ült, vadul dorombolt, és közben ketten (!) is simogatták (ellátó osztag egyik tagja és az állatorvos). Szóval eléggé bírja, ha fogdossák. Kófickával egyidős, ő is 14 múlt.









2017. április 11., kedd

Spenótos tészta (gluténmentes, vegán)


Nem különleges, de elég időszerű, és hát finom is nagyon. Ráadásul vegán. Amióta nem eszem glutént, leszoktam a tésztás ételekről, pedig nagyon szerettem mindenféle formában, de nagyon-nagyon nem ízlettek a gluténmentes tészták. És igen, én is utáltam a szagukat is, amikor főttek. És általában még a hasam is fájt tőlük. Szóval nem erőltettem a dolgot, ha valamit akartam, akkor ettem barna rizzsel. Nem tökéletes a megoldás, mert azért sok minden nem jó rizzsel, csak tésztával, de hát ez van. Aztán véletlenül egyszer belefutottam a Sparban ebbe a tésztába, és azóta időnként szerepel az étlapon, mert szerintem elég jó, szinte olyan, mint a gluténes volt. Még az is lehet, hogy a szinte sem kell.


Merő szorgalomból posztolom, nem fizetnek érte. Természetesen rohadt drága, 800 ft körül van egy zacsi (250 g), de időnként leárazzák, és 500-ért már érdemes megvenni. Nekem 3-4 étkezés egy csomag (beosztom), szóval még ki lehet bírni. Na, hát most is ebből lett a spenótos tésztám, illetve a csavaros változatából. (Irtó helyes kis kartondobozokban ücsörög a tészta a csomagoláson belül, sütiszállításra tökéletes.)
Tehát megpucoltam fél kiló spenótot. Olívaolajon megfuttattam 4-5 apróra vágott zellerszárat (igen, nem is gondolná az ember, milyen jól megy hozzá), aztán ment hozzá jó sok, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, rá a spenót, só, bors, kicsit összerotyogtattam, aztán kókusztej, mondjuk egy deci. Meg néhány kanál sörélesztőpehely, hogy legyen egy kis sajtos fílingje.


Ilyen lett, jó szaftos. Megfőztem a tésztát (8 dkg-t, kb.), összekevertem ennek az adagnak kb. a harmadával, és lefedve hagytam ácsorogni, hogy felszívja a levét. Szerintem nagyon jó lett. Aztán úgy eszi az ember, ahogy akarja. Ha maradunk a vegán vonalon, akkor nagyon jól illik hozzá az avokádó, kis sóval, borssal. Bármilyen raguval isteni (kipróbáltam paradicsomos csípős csirkével és pácolt dámmal is, egyik jobb volt, mint a másik). Aki bírja, reszelhet rá kecskesajtot. Vagy mást.

A maradékhoz főztem egy zacskó barna rizst (12,5 dkg), mert már nem volt kedvem tésztához, úgyis nagyon-nagyon finom volt. Ez meg két jó nagy adag lett.


Napi nem cuki. Növényügyek, Zsén kérdésére. Azt azért tudjátok, hogy nem én vagyok a főkertész, hanem DT, én csak szemrevételezek, fogyasztok, és sírok, ha nincs mit.

Nálunk is nagyon-nagyon sok minden kifagyott, nagyon bánatosak vagyunk miatta. Lassan 25 éve lakunk itt, soha semmi ilyesmi nem fagyott ki, de most minden mediterrán. Pedig egy nagyon erősen szélvédett, nagyon napos, meleg déli fal előtt laktak.

Ez itt a csombor, aki tök vidáman túlélte a telet. Nagyon rákattantam, örülök, hogy megmaradt.


A zsálya, szerencsére, mindent kibír. DT használja nagy tömegben a sajtjához. Én főleg ősszel, sütőtökhöz, céklához, néha nyáron is, csirkéhez.

 Az a visszavágott ágkupac a télálló rozmaringunk. Nekünk is hatalmas volt. Fogalmam sincs, mihez kezdünk nélküle. Rengeteget használtam. Krumplihoz, zöldségekhez, húsokhoz.


Az oregánó is tiszta életerő.



És hát a katasztrófa. Nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a szép nagy fügebokrunk is.Volt olyan év, hogy háromszor is termett. És elég jó füge volt rajta. Nyaf. Mellette kifagyott a gránátalma is, azt nem fényképeztem le.


Hogy ne sírva fejezzük be, jöhet a napi cuki. Ugye már írtam pár százszor, hogy cica szeretnék lenni. Hát továbbra is. Annyira édesen tudnak aludni. Nekem is menne.










2017. április 1., szombat

Juhtúrós medvehagymás pite



Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.


Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.


És hát a feje, az meg a legszebb.







2017. március 16., csütörtök

Farinata vegán paradicsommártással avagy csicseri csicserivel


Hát boldog új évet. Semmi tudatosság, csak egyszerűen rohannak a napok. És vagy nem főzök, vagy olyat, amiről nincs mit írni. Pedig változatlanul sok időt töltök a konyhában, sokat főzök, de nagyjából egész télen ugyanazt. Zöldségkrémlevesek, húsleves sok csirkével és zöldséggel, sült zöldségek, és a húsevőknek (beleértve az ebeket is, és a macskák is kapnának, de köszönik, nem kérik) cserépkályhában konfitált csirke, néha disznó. Meg főtt rizs, minden mennyiségben. És még ha nagy ritkán lenne is valami mondandóm, úgysincs hozzá fényképem, mert amikor elkészül, már sötét van, és mesterséges fényben mindig nagyon csúnyák lesznek a képeim. Tegnap kora délután költöztem be a konyhába, és ezért még tudtam fotózni is picit, szóval nagyjából dokumentáltam, mit pöszömögök órákig. Eléggé kényszerpályán voltam, mert elfelejtettem, hogy ünneplünk, és minden zárva lesz, szóval abból kellett főznöm, amit otthon találtam.
Először is csináltam valami bolognai-féle ragut a húsevő szekciónak, mindenféle paradicsommal, hússal, sok fűszerrel, fokhagymával. Ez elrotyogott vagy két órát. Tésztát majd mindenki főz ki magának hozzá.Egy-két napig elég lesz a fiúknak. Vagy sem. És akkor megy a kukába. Mert fagyasztott húsból csináltam, és nem fagyasztom le újra. Azért jobb lenne, ha megennék.


Aztán csináltam egy zöldségkrémlevest, nagyon szeretem, és hétköznap vacsira pont jó. Több napig is eláll a hűtőben (ha nem falom fel előbb). Most édeskrumpliból és sárgarépából. Főleg. A világ legegyszerűbb dolga, de azért ehhez is meg kell pucolni a zöldségeket, megsütni a hagymát, szóval azért nem magától készül ez sem.


Közben megsütöttem  a farinatát, ami egy csicseriborsólisztből sütött vékony lepény. Ehhez majd lesz recept is. Sajnos éles képem nincs róla, de a homályos is jobb, mint a semmi. A homály főleg pára.


Aztán csináltam egy vegán paradicsomszószt is magamnak. Ehhez is mindjárt jön a recept, szerintem jó lett. A farinátához ugyan első körben valami friss salátát képzeltem, sok citrommal meg olívával, de ugye minden zárva volt körülöttünk, tehát az ugrott, viszont meglepően jól ment hozzá ez a jó fűszeres paradicsomos cucc. Jó együtt, és szerencsére jó nagy adagban érdemes csinálni, szóval pár napig megvan most a napi betevő főtt étel.


Levezetésként sütöttem egy nagy és két kicsi almatortát. Sült almával és sós mogyoróval (mi mással). De ezeket nem fényképeztem le. Majd talán egyszer, ha még csinálok ilyet.

Akkor a recept.
(Majdnem) farinata, hozzávalók:
30 dkg csicseriborsóliszt
3 púpos evőkanál tápiókakeményítő (hagyd ki, ha elvi kifogásod van ellene)
1 l víz
só, bors, fűszerek
olívaolaj

Összekevertem a csicserilisztet egy liter vízzel, lefedjük, és a hűtőbe beraktam egy éjszakára. Másnap hozzákevertem a tápiókát, fűszereztem sóval, borssal, szárított zöld fűszerekkel (friss ugye nem volt). Kiolajoztam egy nagy tepsit, és beleöntöttem (az a jó, ha vékony, nem túl magas). 240 fok, kb. , szóval jó forró sütő. Amikor már kicsit megsült, meglocsoltam olívaolajjal a tetejét is, és készre sütöttem. Melegen nem nagyon akar kijönni a tepsiből, de nem kell pánikolni, langyosan már szépen ki lehet szedni.

Vegán paradicsomszósz hozzávalói:
kb. 5 dl paradicsomsűrítmény - én a saját házit használtam, de nyilván jó a bolti is, vagy a darabos paradicsomkonzerv, nyáron friss, szóval valami ilyesmi
1 nagy vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma
darabka csípős paprika
125 ml humusz (saját, persze)
1 evőkanál sörélesztőpehely
pici méz, ha nem elég édes a paradicsom
só, bors, kömény, római kömény
olívaolaj

Hagymadinsztelés, fokhagymadinsztelés, aztán rá a paradicsom, fűszerek, stb., lusta vagyok leírni is. A lényeg, hogy amikor készen van, hozzáadom a sörélesztőpelyhet, ettől lesz egy kis sajtos beütése, meg a hummuszt (mostanában úgy hiszem, így kell írni), amitől az egész szósznak lesz valami teste. Mivel úgyis valami ízetlen cuccal esszük (rizs, tészta, csicseri), jó erősen kell fűszerezni, én úgy szeretem, ha picit édes, picit csípős és jó fokhagymás, de hát kinek kinek a szája íze szerint.

A sörélesztőpehely használatától kicsit tartok, nem tudom, hogy van-e benne glutén és/vagy élesztő (mert hogy ezt a két dolgot- sem - nem ehetem). Próbáltam a neten utánaolvasni, de nem sikerült megfejtenem. Így aztán csak ritkán használom. Elég jó vegán sajtokat lehet kapni, nem is mindig aranyáron, és nem is kell belőlük sok, az is működik.

Tele  vagyok jó képekkel, olyan rég írtam. Ez még tavalyi, Kóficka pedikűrje. Annyira békés kis falat. Betöltötte a 14. évét. Csodálatosan megkímélt állapotban van. Kicsit szőrös (de majd ha javul az idő, segítünk ezen is), de elég fürge még mindig. Egy-két órás terep még belefér. Elég süket, de minden más működik. Cukorfalatabb, mint valaha.