2016. február 16., kedd

Kókusztejes zöldségragu sült krumplival (gluténmentes, vegán)


Hát igen, este nem tudok rendes képet csinálni. Nappal meg nem vagyok otthon. Viszont a kaja jó. Nagyon jó. Bemondásra, mert jó fotó nem lesz. Az aktuális kedvenc. Nem gyorskaja. Ugyanaz van, mint a zöldséges rizsnél, hogy pillanatok alatt elkészül, de előtte órákig nyaszatol az ember. Mert mirelitből ez sem jó. De egy jó nagy kondérral szoktam belőle csinálni, és így azért ki lehet bírni, hogy pár napig ezt esszük. És nem unom el, igazából enném egész héten. De szerda magasságában elfogy.
Szóval a recept.
Hozzávalók:
- jó sok vegyes zöldség (legalább 2 kg). édeskrumpli, brokkoli, leveszöldségek, pasztinák, póréhagyma, káposzta, ami van
- 1 üveg jó zöldborsókonzerv  (a nem zsengét inkább bele se rakjuk)
- 1 kókusztejkonzerv (a nagyobbik típus, ami Aldi-Lidlben kapható, ebből nekem a lidles a nyerő)
- 3-4-5 evőkanál olívaolaj
- 3 nagy vöröshagyma, 5-10 gerezd fokhagyma
- fűszerek tetszés szerint, nálam mostanában garam masala, római kömény, kömény, gyömbér, curry, csili, só, bors

Wokban készül, nincs idő közben vagdosni, tényleg elő kell mindent készíteni. A brokkolit a szokásos módon megtisztítom, két tálba szétosztom, az egyikbe megy a kicsire vágott rózsa, a másikba a meghámozott, apró kockákra felvágott szára. A rózsákat sós vízben egy-két percig főzöm, aztán leszűröm, félreteszem. A gyökérzöldségeket és az édeskrumplit hámozom, kockázom, szintén külön tálba. Póréhagymát tisztítom, felkarikázom. A káposztát felkockázom. A vöröshagymát is felvágom (nem kell nagyon apróra). A fokhagymát megpucolom, fokhagymanyomón átnyomom.
A wokban felforrósítom az olajat, megsütöm benne a vöröshagymát, aztán rádobom a fokhagymát a fűszerekkel együtt (só és bors nem!), és pirítgatom vagy egy percig. Utána puhulási sorrendben mennek rá a hozzávalók. Az a lényeg, hogy nagyon ne főjenek szét. Gyökérzöldségekkel kezdem, és az édeskrumplival meg a káposztával fejezem be. A többi valahol középtájt. Ha kész, hozzákeverem a brokkolirózsákat, a leszűrt zöldborsót és a kókusztejet. Most sózom és borsozom.
A krumpli meg a szokásos módon: meghámozom, cikkekre vágom, sós vízben forrás után egy-két percig főzöm. Utána leszűröm, átborítom egy kipapírozott, kiolajozott tepsibe, még egy pici olívaolajat öntök rá, sózom, átforgatom, és forró sütőben addig sütöm, míg szépen meg nem pirul. Ha így csinálom, akkor kívül ropogós, belül krémes, és egyszerűen tökéletes az izgalmas ízű zöldségraguhoz. Rosszullevésig lehet enni, sajnos.

Napi cukinak meg pár napozó négylábú. Nem is bánom, hogy egész héten esik, elég idegesítő, ahogy körbe napoztatják a kis szőrös testüket, én meg közben dolgozom, ahelyett, hogy én is pont ezt csinálnám.

Zsuzsi meg az öreg fekete cicánk, kihasználják az utolsó kis fénymorzsákat is.


Ez meg az én édes kicsi kincsem. A jobb szeme felett most egy csúnya sebet hord, itt még nem volt rajta. Utálom, ha bántják.








2016. február 4., csütörtök

Zöldséges rizs sokadjára (gluténmentes, vegán)


Már annyiszor volt, hogy be sem linkelem az előző százat. Nem tehetek róla, imádom. Ha épp nem adódik más, egész télen ezen élek. Nem lehet elunni, mindig más az íze, mások benne a zöldségek, mások a fűszerek. Gyors és egyszerű. Mindig van hozzá otthon valami alapanyag. Csak kondérnyi mennyiséget lehet belőle csinálni, szóval még ki is tart pár napig. Annyira jó. Egy a baj vele, nagyon időigényes az elkészítése, mert a tengernyi zöldséget mind meg kell tisztítani, és apró kockákra vágni. Vagy hát rózsákra. A mirelit zöldségkeverékek nem játszanak, egyszerűen ízetlenek (legalábbis azok, amiket én eddig próbáltam). Nem hasonlítható össze ezzel. Így minden falatban külön érezni minden zöldségfélét, ami belekerül. A zöldségeket persze lehet váltogatni, de nagyon fontos, hogy sok legyen. A 25 dkg rizshez legalább 2,5 kg. Hogy ne a rizs domináljon. Lehet hozzá enni salátát. Húst. Sajtot. De szerintem magában a legjobb.

Vegyük át még egyszer a receptet:
- 2-3 nagyobb hagyma (most lila hagyma volt)
- pár gerezd fokhagyma (kihagyható)
- olívaolaj
- fűszerek tetszés szerint (a só és a frissen tört bors kötelező, a többi véleményes)

Először a felkockázott  lila hagymát sütöm meg wokban az olíván (nem spórolok vele), só nélkül, nem kell túl kicsire vágni. Aztán megy hozzá picit az átnyomott fokhagyma, ha megy. Meg a fűszerek, ebben a téli változatban római kömény, curry és gyömbért volt. De a só és a bors még nem. Mert azt akarom, hogy piruljanak majd a zöldségek, ne főjenek. Utána puhulási sorrendben mennek rá az összevágott nyers zöldségek (sárgarépa-gyökér-zeller-édeskrumpli). Jó nagy lángon csinálom, és elő kell készíteni, mert percek alatt készen van, ha egyszer már belekerült minden a forró wokba.

Nyersen belekerülő zöldségek:
- 4-5 nagy sárgarépa
- 1 nagy petrezselyemgyökér
- fél gumó zeller
- 3-4 közepes édesburgonya
Párolt zöldségek:
- 1 kg brokkoli

Közben megfőzök 25 dkg rizst (Aldis zacskós barna rizs, változatlanul imádom). És közben megpárolok egy kiló brokkolit, a szárát kis kockákra vágva, meg persze a rózsákat is (itt már leírtam, hogy szoktam). Ha karfiolt tennék bele, azzal is ezt tenném.

Aztán már csak össze kell keverni, először a rizzsel keverem el, só, bors, és utána forgatom csak hozzá a brokkolit, hogy ne törjem meg nagyon. Ezt egy irdatlan nagy adag. De mindig elfogy. Ha pedig mégis maradna, a kutyák is imádnák, de ritkán jut nekik, eleszem előlük. Persze nyáron lehet még faxnizni petrezselyem zöldjével, kaporral, mindenféle zöld fűszerrel, amit találok. De ezek nélkül is szuper.

 Napi cukinak hógolyó Kóficka. Tudom, hogy volt már többször ez a kép, de annyira cuki. Így néz ki, ha hóban megy:


Ezért nem volt kirándulni, többek közt. Ezek a fehér gombócok kőkemények, csak epilálással lehet szegényről leoperálni (vagy meleg szobában leolvasztani), nem is igen tud járni tőlük, és pár perc alatt már elkezdenek rá lerakódni. A legtöbb kutyának nem ilyen a bundája, az övé sajnos így viselkedik. Nem lenne megoldás az sem, ha leborotválnánk a lábát, mert mint látszik, a kicsi hasija is leér a hóba:)) Télen meg csak nem borotváljuk le kopaszra. Kóficka március elsején betölti a 13. évét. Remek, megkímélt állapotban van, jobb napokon még lekocog velünk 5-6 kilométert. De azért már nem mindig vágyik rá. Kisebb túrákra (mondjuk 15-ig) szívesen elvisszük (ha nincs hó), de efölött már csak óvatosan, hátizsákos segítséggel. Kicsit süket is, de ez egyikőnket sem zavar. Az étvágya remek, hála istennek. Viselkedése változatlanul példás. Cukorfalat.






2016. február 2., kedd

Vegán frakfurti leves


Imádom a frankfurti levest, de nem szeretnék virslit enni. Egy évben egyszer pont elég, és azon már túl vagyok (illetve hát a tavalyin, és majd szilveszterkor ismét esedékes a következő). És imádom a jó sűrű zöldségleveseket is. Meg el kellett valamire használni a zöldségládában befutott kis kelkáposztát is. Mindig bajban vagyok vele, hogy mit csináljak belőle. A főzelékért magában annyira nem lelkesedem, feltétnek meg mit egyek hozzá? Próbáltam a párolt, fokhagymás változatot, de hát az is csak második köretnek jó. Lehetne rakott kel, de darált húsra sem vágyom, nyilván azt is lehetne hústalanítani, mindenesetre most inkább levest főztem. Nem túl egyszerű. De nagyon finom. És egy jó nagy kondérral lehet főzni belőle, aztán rájárni egész héten. Semmit nem mértem, nem is érdemes. Szerintem.

Hozzávalók (egy nagy adaghoz):
az alaphoz:
2 vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
olívaolaj
3-4 sárgarépa
1-2 nagy pasztinák
1-2 petrezselyemgyökér
ezen felül:
1 kisebb kelkáposzta
2 közepes krumpli
só, kömény, bors

Csináltam egy zöldségkrémlevest: a szokásos eljárás, az olívaolajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát, rádobtam a sok zúzott fokhagymát, fél perc múlva az összevágott zöldségeket, és viszonylag nagy lángon pároltam-pirítottam, aztán felöntöttem vízzel, szórtam rá bőven köményt és puhára főztem.  Aztán botmixerrel áttörtem, ez lett a sűrű levesalap, nem kellett rántani.
A kelt levelekre bontottam, és sós vízben roppanósra főztem, utána felcsíkoztam.
A krumplit meghámoztam, apró kockákra vágtam, és majdnem puhára főztem.
Aztán mindezt hozzáraktam a levesalaphoz, és együtt összeforraltam, közben  jöhetett hozzá só és bors. Nagyon finom, tényleg, szerintem sokkal jobb, mint az eredeti.

Napi cuki. Még tavaly decemberi. De itt kicsit több látszik Loncikából (a szálkás). Irtó kamaszforma lett, hosszú lábú, hosszú kezű. Aki szépen ül, tejfölös-sajtos lángost kap. Aki nagyon szereti a lángost (és elég bölcs), az szépen ül. Még a jéghideg betonon is.






2016. február 1., hétfő

Egyszerű narancslekvár lépésről lépésre


Hát buék. Tudtam, hogy egyszer ez is eljön. Mostanra nagyjából kipihentem a karácsonyt, és végre van egy kis időm blogolni is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én egyre fáradtabb vagyok karácsonykor, nem tudom, hogy kéne csinálni, biztos, hogy nem így, ahogy mi szoktuk. Nem volt semmi extra, nem volt őrült ajándékkergetés a boltokban, nem csináltam senkinek semmi extrát, nagyjából csak olyanokkal találkoztunk, akiknek örültem, és szívesen voltam velük (mondjuk 90%), és persze nagytakarítás sem (nálunk ez már lassan hagyomány), de mégis sikerült ezt a tényleg hosszú két-három hetet (mert már előtte is szabin voltam), úgy végigcsinálni, hogy egy olyan nap nem volt, amikor kicsit lehetett volna lustálkodni. Amikor az ember felkel, és a hátát nekidöntve a meleg kályhának hálóingben mereng, hogy mivel is kezdje a napot, olvasással vagy reggelivel vagy csak inkább bridzseljen. Minden napra volt valami, vagy mi mentünk, vagy hozzánk jöttek, vagy mind a kettő egyben (ez a legjobb, mert ilyenkor úgy kell meleg ételt varázsolni, hogy nincs is otthon közben az ember). Szóval a teljes téboly, aligalvás, ilyesmi. Szóba sem jöhetett a fényképezgetés, írogatás, ilyesmi, örültem, hogy élek. Valamit ki kéne találni idén karácsonyra, nem hiszem, hogy ezt sokáig bírnám.
Na, hát kedves fortissimo, ezért tűntem el, de ezentúl minden a régi, jöhet a sok zöldség, kutyákkal, cicákkal tuningolva. Jöjjön először is a narancslekvár, mert annak pont most van a szezonja. Irtó olcsó és irtó édes a narancs mostanában. Ezt épp a Sparban vettem, kilója 180 forint körül volt (igen, a Spar sem támogat), és hihetetlenül édes. Annyira, hogy az egyik adagba még cukrot sem raktam. A héja sem olyan borzalmasan  vastag. Ha el akartok rakni, akkor most tegyétek, olcsóbb, mint mondjuk az eper lesz, és legalább olyan finom. Kereskedelmi mennyiséget raktam el, és kivételesen ki is mértem, hogy egy kiló narancsból kb. 50 dkg tisztított, filézett narancshús lesz, tehát 360 kilója, eljutottunk odáig, hogy ez a legolcsóbb lekvárfajta. Ártól függetlenül imádom. És ezzel sokan mások is így vannak.
Narancslekvárba muszáj egy kis héj is, próbáltam már nélküle, szerintem értékelhetetlen a végeredmény, tényleg kell bele. Eléggé félek a mérgezett héjaktól, szóval ha épp látok olcsó bionarancsot, be szoktam vásárolni belőle, zöldséghámozóval vékonyan leszedem a héját, lefagyasztom, és alkalomadtán - például most - felhasználom. Még egy fontos változás a közös életünkben: régebben teljesen kifiléztem a narancsot, nem csak a külső fehér bundától szabadítottam meg, de a belső hártyáktól is. Elég türelmes vagyok a konyhai matatásban, de azért az embert próbáló volt, és nagyon kevés lett a felhasználható narancshús is. F. Zsuzsi, aki szintén nagy narancslekvár-elrakó, viszont azt mondta, hogy ő ezt sosem szokta, és enélkül is irtó finom lesz a lekvár. Kipróbáltam, és tényleg tutira működik. Talán egy leheletnyivel kesernyésebb a cucc, de annyi pont belefér, és sokkal, se sokkal jobb ez mindenféle szempontból.
Egyébként pedig úgy vagyok vele, mint Váncsa a töltött káposztával, hosszú és kacskaringós út után visszajutottam a kezdetekhez. A narancslekváromban narancs van, és kész. És ez nekem nagyon bejön. Úgyis alapvetően magamnak csinálom, a családtagjaim általában nem jutnak el a spejzig.

Most már tényleg jön a recept.
Hozzávalók:
9 kiló narancs
2-3-4 bionarancs héja
5 evőkanál barna cukor - elhagyható
1,5 zacskó Knorr lekvárzselésítő (még nem találtam ki, hogy enélkül meg cukor nélkül hogy lehet sűrű)

Hát először is megmosom.


Meg előkészítem az üvegeket (forró vízzel kimosom az összes üveget és fedőt, utána a fedőket forralom tíz percig).


Levágom a narancsok két végét.


El is felezem őket, könnyebb lesz levagdosni a gömbölyű héjat.


A levágott végeket kinyomkodom. Ha van kedvem.


Késsel körben levagdosom a héjat.


Aztán felezem-negyedelem, és kiszedem a középső vastag fehér részt. És tovább nem vacakolok a filézéssel.


Ennyi lett a 9 kilóból, 4,5 kiló.


Előszedem a fagyasztóból a naracshéjat.


Aprítógépben kicsinyítem.



Aztán lábasba dobom az összeset (hús, kifacsart lé és héj), és addig főzöm egy ideig, legalább fél óra, amíg látom, hogy átfőtt minden. Beleteszem a cukrot, és még azzal is vagy tíz percig főzöm. Nem fröcsköl, elég leves, nem kell kevergetni különösebben.


Elzárom alatta a gázt, és még forrón belekeverem a zselésítőt. Üvegekbe töltöm. Lezárom. Nekem ebből a mennyiségből 9 kicsi és 6 nagyobb üveggel lett. És mivel én ezt elég darabosnak ítélem meg, ki is gőzölöm, nem nagy cucc, és tutira nem romlik meg. Kész is.

Kétféle változatot csináltam, az egyiket pont így. Egy másik, kisebb mennyiséget (6 kg) kicsit másként: 5 kiló narancs, 1 kiló vérnarancs, 1 bionarancs héja, 1 Knorr zselésítő. A narancshéjat kis vízben főztem öt percig, leszűrtem, és friss vízben megint főztem vagy öt percig, aztán leszűrtem, és kicsire összevágtam. A vérnarancsot azért raktam hozzá eredetileg, hogy szebb legyen a színe, de tulajdonképpen nem látszódott meg rajta. Viszont annyira édes volt, hogy ehhez az adaghoz egyáltalán nem tettem cukrot. Az első változat a karcosabb, kesernyésebb, ez egy lágyabb, simulékonyabb. Mind a kettőt imádom.

Volt már nálunk pár száz narancslekvár, Andi összegyűjtötte, hála istennek.
- Csincsilla 5. számú narancslekvárja, amit Lajos Mari receptjével csinált
- az én (Andi) 4. számú narancslekvárom Dr. Oetker receptje alapján
- 3. számú narancslekvárom (Andi)  Félix Zsuzsi receptjéből
- 2. számú narancslekvárom (Andi)
- Csincsilla 1. számú narancslekvárja
pluszban még egy vodkás Anditól:

Most jöhetnek a jutalomképek, aki eddig eljutott, igazán megérdemli. Két hetet voltunk kirándulni, sok-sok kutyával. A szép képeket Bán Bea csinálta, fogalmam sincs, hogy tud ilyen jókat lőni, hiszen a sok négylábú állandó mozgásban volt.
A drapp alsó darab Loncika, róla nem is találtam olyan képet, ahol ne gyötörte volna valaki (az ő legnagyobb megelégedésére). A hátán épp Menta, róla még lesz portré is:) Két energiabomba ifjú hölgy. Végigbirkózták az egész napot.


A gyönyörű és elég eleven pici Menta (Bea ragasztót használ a beállításokhoz).


A bársonyos úriember, Nyika. Folyamatos udvarlásban áll. Nemrég fedezte fel, hogy milyen jó csaj lett a két fenti rosszaságból.


Mollika (remélem, így írja a nevét:)). Yoda  (remélem, így írja a nevét:)) testvére és lakótársa. Cukorfalat mind a kettő. Nagyon-nagyon édesek.


Yoda. Mint egy kiszínezett törpe jegesmaci:))


És a mi kis angyal Zsuzsikánk. Tamás régi mackójából kapott rendkívül csinos télikabátot, szerintem nagyon menő:)