2016. szeptember 28., szerda

Fahéjas-mandulás szilvatorta (gluténmentes, tejmentes)


Hát szóval amikor a múltkori sós karamellás torta készült, csináltam mellé egy menteset is. Az elv ugyanaz, sőt, még olyanabb, szóval itt is készült egy nagy 26 cm-es (ezt vittük el), és egy kicsi, otthoni, játszós (17 cm átmérő). A piskótalapok ugyanolyanok voltak, mint a csokitortánál, mert ez így sokkal egyszerűbb volt, mintha kétféle tésztával szórakoztam volna, ráadásul mind a két ízhez illett. Annyi volt a két torta között a különbség, hogy a nagy magasabb volt (három piskótalap), a kicsi pedig csak kétlapos. Szerintem végül is nem lett rossz. A mentes tortáknál a legnagyobb gond a krém, mert a hagyományos krémek alapvetően tejtermékekből készülnek (illetve tojásból, de az egy más történet). Szóval nem olyan egyszerű egy krémes-habos torta tejszín, joghurt és vaj nélkül. A múltkor el kellett mennem az Auchanba, és nagyon sok gluténmentes termék le volt értékelve a közeli lejárat miatt, általában az eredeti ár 20-25%-ára, ennyit talán még meg is érnek. Pár kakaós csiga mellett (tudom, hogy nem kellett volna, de tényleg nem bírtam megállni) vettem két csomag általános krémport vagy mi a szöszt. Soha nem hallottam róla. Ő az. Az összetétele majdnem rendben lenne, kár a vanilinért meg a cukorért, de gondoltam, hogy egy próbát megér.Itt volt a remek alkalom. Hát, amikor megcsináltam, majdnem kidobtam. Pont olyan volt ízre és állagra, mintha lisztet főztem volna meg egy kis vízben, talán kicsit rosszabb. Arra jó volt a próba, hogy máskor nem veszek ilyesmit, nem is tudom, miért kéne. Köles, hajdina, manióka van otthon, vanilin helyet van rendes vaníliám, szóval egyszerűbben is meg lehet oldani. Gondoltam rá, hogy kidobom az egész cuccot, mármint a megfőzött krémet, de aztán feljavítottam ezzel-azzal, és úgy már egészen ehető volt, persze vékony rétegben, ebből nem musszt csinál az ember. Végül is szerintem jó lett a torta, mert a krém ugyan édes volt, de a szilva savanykás, és az a kis csoki, meg mandula meg egész mag mind jól szerepelt. De macerás. Szóval nem fogok minden nap ilyet csinálni, már csak azért sem, mert egy tök egyszerű szilvás lepényt legalább ennyire finomnak találok, és kb. tizedennyi idő kell hozzá.
Na, akkor a recept, vagy valami olyasmi.
Hozzávalók a mandulás piskótához:
6 tojás
6 evőkanál cukor
3 evőkanál darált mandula
1,5 evőkanál kakaó
1,5 evőkanál barna rizsliszt
1,5 evőkanál gluténmentes lisztkeverék



A szokásos elkészítés: elektromos habverővel kihabosítom az egész tojásokat a cukorral, utána fakanállal beleforgatom a többi cuccot. Sütöttem belőle három nagy (130 g/darab) és két kicsi (90 g/darab) kerek lapot.

A kókuszos-vaníliás-fahéjas krémhez:
20 dkg krémpor (vagy 20 dkg gluténmentes lisztkeverék)
3 dl víz
5 dkg tejmentes margarin
4 evőkanál sűrű kókusztej (tudjátok, a lidles, amibe beletörik a kanál)
fahéj
vaníliakivonat
cukor vagy édesítőszer, ha kell hozzá

A krémport megfőztem a vízben. Kicsit sírtam, közben kihűtöttem, majd elektromos habverővel  hozzákevertem a puha margarint és a kókusztejet. Meg egy pici fahéjat.

A szilvazselés réteghez:
6-7 dl szilvaröszter
fahéj
porcukor ha kell
6 lap zselatin

A szilvarösztert (híg szilvalekvár, legalábbis nem az a kőkeményre sütött-főzött) ízesítettem fahéjjal (aki akarja, tehet hozzá cukrot), botmixerrel áttörtem. Beáztattam a zselatint hideg vízbe, aztán kicsavartam. Felmelegítettem a szilvát, és feloldottam benne a zselatint. Hagytam kicsi hűlni.

Összeállításhoz meg a tetejére:
mandulalikőr
1 nagy marék vegyes mag (mandula, kesu, mogyoró)
10 dkg csoki
1 teáskanál kókuszzsír

Az alsó lapot meglocsoltam mandulalikőrrel, megkentem a dermedni kezdő szilvazselével, rákentem egy adag krémet, megint egy lap, likőr, szilvazselé, krém, arra szórtam a magokat (a kicsinél értelemszerűen az egyetlen krémrétegbe mentek a magok). A felső piskótalapot gyengéden rányomkodtam. Megint egy kis likőr, és a tetejére ismét szilvazselé, ez most egy kicsit vastagabb réteg. Egy éjszakát hűlt a hűtőben, másnap reggel ráöntöttem a kókuszzsírral hígított olvasztott csokit.


Ilyen lett a kicsi felvágva:


Hát jó sokáig tartott leírni. És az elkészítése sem volt olyan rövid. Enni már jó volt. Nekem legalábbis bejött.

Napi cukinak meg (F. Zsuzsi kérésére) meg édes kicsi Kóficka. Mert azért néha róla is készül kép. De nem sok, mert alapvetően fekszik a párnáján: a pomázi előszobában vagy a tornácon vagy a tésai tornácon. Tudjátok, piros párna, fekete kutya. És ebből az összeállításból van eddig ezer képem, van oldalfekvő meg hason fekvő, más változat nemigen, szóval az idén már nem nagyon erőltettem.  Ezek itt mind tavaszi képek. Pont ilyen cuki most is, csak kicsit szőrösebb, készülünk a télre. De ígérem, csinálok róla újakat.







2016. szeptember 25., vasárnap

Sós karamellás csokitorta (gluténmentes)


Szeretek szülinapi tortákat sütni. És ez szerintem elég jó is lett. A fénykép kapkodós, csúnya, de a torta jó volt nagyon, szóval még ismétlés is jöhet. A dizájnon még van mit javítani, de egyébként rohadt jó lett, szerintem. Amikor elvivős tortát csinálok, akkor mindig készül egy kicsi is itthonra, egyrészt már tök mindegy, ahol egy torta elkészül, ott a másik sem hal éhen, és legalább van mit tesztelni, nyomkodni, kóstolni, nem zsákbamacskát visz az ember. Szóval a most következő anyaghányad két tortához elég: egy 26 cm-es nagyhoz és egy 17 cm-es kicsihez. Nem kell izgulni, tutira el fog fogyni mind. A torták két mandulás piskótalapból, egy vékonyabb réteg vegyesmagos karamellrétegből és egy vastagabb réteg csokihabból álltak. Elég egyszerű, leírva bonyolultabbnak tűnik. A kalóriát nem érdemes számolni. 2000-re tippelem kis szeletenként.

Tehát a mandulás piskótához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
2 evőkanál darált mandula
1 evőkanál kakaó
1 evőkanál barna rizsliszt
1 evőkanál gluténmentes lisztkeverék

A szokásos elkészítés: elektromos habverővel kihabosítom az egész tojásokat a cukorral, utána fakanállal beleforgatom a többi cuccot. Lemérem, és sütök két-két vékony lapot. A nagy tortaformába egy adag kb. 130 g, a kicsibe 90. Nekem ez sokkal jobban bejön, mint az egyben sütés és felvagdosás. Izgalommentes, és időben sem sokkal több. Nincs borzalmasabb, mint mikor az előre megsütött piskótalap a keresztbe szeletelés során morzsákra omlik.

Sós karamella, mindenféle maggal:
1 csésze kristálycukor (2,35 dl)
2 dl tejszín
5 dkg vaj
jó sok vegyes mag (nálam 20 dkg sós kesudió, 20 dkg sós földimogyoró, 5 dkg sótlan földi mogyoró, 10 dkg török mogyoró, 5 dkg mandula)

Egy vastagtalpú serpenyőben karamellizálom a cukrot, utána hozzáöntöm a felmelegített tejszínt, összeforralom, végül hozzákeverem a vajat és a magkeveréket. Picit lehet még sózni, ha sósabban szeretjük.

A csokihabhoz:
6 dl tejszín
45 dkg csoki
5 dkg vaj
instant zselatin

Gőz felett megolvasztom a csokit. A tejszínt habbá verem némi instant zselatinnal (kb. 10 g), és ha már felverődött, hozzácsurgatom az olvadt csokit, és már csak addig verem, amíg egyenletes nem lesz a krém. Hozzákeverem még a puha vajat is, és kész.

Összeállítás:
az egyik piskótalapot visszarakom a tortaformába. Meglocsolom némi mandulalikőrrel, rásimítom a karamellás magokat. Rányomom a másik piskótát, azt is meglocsolom, aztán rásimítom a csokihabot, és kész is van. 

Ezért is jó a kicsi otthoni játszós torta, mert le lehet fényképezni megvágva. Az igazinál magasabb volt a csokihab.


Napi cuki. Azért utálok itthon dolgozni, mert akármerre nézek, azt látom, hogy mindenki jóízűen horkol egy kényelmes napsütötte sarokban, és megesz a sárga irigység. A cirmos nap száz órát alszik, ebből áll az élete, hogy minden zugot kipróbál (pár óra erejére), jól lehet-e ott aludni. Igen, jól lehet. Mindenhol.


Még egy kupac újság tetején is.


Zsuzsika meg vérlázító. Ahogy egész délelőtt sütteti a hasát. Annyira irigykedem.





2016. szeptember 16., péntek

Kókuszos, citromos kölesfelfújt (gluténmentes, tejmentes)


Kb. százszor sütöttem meg ebben az évben, nem is értem, hogy nincs fent. Van csokis, mákos, barackos, de ez a sima, amit a legjobban szeretek, hiányzik. Akkor pótolom. Mert annyira finom. Épp csak van egy kis szelíd, édes íze. Magában is jó, de lehet hozzá valamilyen lekvárt vagy gyümölcsöt is enni. Amikor elkészül, akkor melegen még ilyen omlós, mint a képen. Ha van ideje kihűlni, akkor már sokkal szebben szeletelhető, és ráadásul még másnaposan is nagyon jó. Ami hiányzik a tepsiből, azt épp most ettem meg, mert nemigen lehet ebből mértéket tartani. Nem mérem a hozzávalókat, csak úgy szemre, kb. Mindenféleképpen jó lesz. Most volt otthon még egy fél marék főtt barna rizsem, az is ment hozzá, de jó hajdinából is.
A hozzávalók nagyjából:
kb. 3 dl köles (a legjobb hozzá az apró szemű, de általában egyfélét lehet kapni)
1 kókusztejkonzerv (én ugye a lidlis sűrűt imádom, de más is jó)
kb. 10 dkg kókuszreszelék
2 tojás
2 evőkanál barna rizsdara (lehet sima búzadara, ha nem baj a glutén)
2-3 evőkanál gluténmentes lisztkeverék (lehet sima liszt vagy rizsliszt vagy bármi)
1 csipet fahéj, 1 csipet só, némi vaníliakivonat
1 jó nagy citrom leve
1 kisebb bio citrom héja (saját citrom, első, és remélem, nem az utolsó)
2-3 evőkanál cukor vagy annak megfelelő édesítőszer

Irtó rendesen megmosom a kölest. Ezt nem szabad kihagyni, mert keserű lesz. Pici sóval, négyszeres mennyiségű vízben jó puhára főzöm. Ha kész, akkor letakarom, hagyom egy kicsit állni (akár előző nap is meg lehet főzni). Utána átöntöm egy nagy keverőtálba, és hagyom kihűlni. Hozzákeverem a kókusztejet, a kókuszreszeléket, az ízesítőanyagokat (citromlé, citromhéj, fahéj, vanília, cukor), most megkóstolom, ekkor állítom be az ízét (ha már hozzáadom a nyers tojást meg a liszteket, akkor már nincs kedvem kóstolgatni). Utána jöhet a liszt, a dara, a két egész tojás. Általában még kell hozzá víz, én a kókusztejes konzervdobozt szoktam kiöblíteni, most kb. egy deci kellett. Annyi kell hozzá, hogy lágy legyen a tészta, de már magától ne terüljön el. Belesimítom a sütőpapírral kibélelt nagy gáztepsibe (2-3 centi magas lesz, ennél magasabb ne legyen, mert szerintem a jól megsült teteje és alja a legjobb). Aztán 180 fokos sütő, bő félóra. Látszik rajta, hogy megsült.
Hagyom picit sülni, aztán megszórom vaníliás porcukorral, és megeszem az egészet. Mert annyira jó.

Állítólag vége van a nyárnak. Az idei különösen rövid volt, sajnos. Pár nyári cuki, hogy tényleg legyen miért szomorkodni.

Nagy tésai napfürdőzés. Annyira jól áll Kófickának minden, amit csinál. 


Aztán, amikor már tényleg meleg van, jön az árnyékos tornác. Kemény az élet, na.


Ezen a nyáron egész sokat játszottunk (ebben én nem vagyok benne) a kis piros szédelgővel. Vannak, akiknek ment is.


Századszor írom le ezen a helyen (ezt is). Cica szeretnék lenni. És mindent kipróbálnék. Lehet-e benne /rajta/vele aludni. Igen, lehet. Bárhol.





2016. szeptember 12., hétfő

Sárgarépás, kakukkfüves rókagombaleves és zelleres galambgombaleves (vegán, gluténmentes)


Mostanában jó sok gombát szedtünk. Nemigen szoktunk belőle levest csinálni, de annyira vágytam rá, próbálkoztam. És isteni lett, mind a kettő, ami készült. Lett belőlük ismétlés is bőven, mert annyira finomak voltak. Az egyik ez a rókagombás. Megdinsztelek egy összevágott hagymát némi olívaolajon, rádobok 2-3 közepes sárgarépát felkockázva, és azt is sütögetem. Amikor már félig puha, és kezd karamellizálódni, rádobom a rókagombát, a kakukkfüvet, kicsit pirítom együtt, aztán felengedem vízzel, és addig forralom, amíg mindenki meg nem puhul. Só, frissen tört bors és botmixer. Rohadt jó.
A másik a zelleres galambgombaleves. Nagyjából ugyanúgy készül, mint az előző, csak itt a répa helyett zeller megy, a kakukkfű helyett pedig egy nagy csokor zellerlevél.

Napi cukinak meg ez. Ha ügyesek vagytok, pont két állatot láttok a képen. És nem a cica a szebbik.





Fahéjas szilvafagyi három hozzávalóból (mindenmentes)


Gondolom, Kisvax is épp ezt csinálja. Ha kapok öreg, túlérett banánt, időnként bespájzolok belőle a fagyasztóba, megpucolom, felkarikázom, és adagonként dobozolva lefagyasztom. És ha ilyen meleg van, mint ma meg még három napig, és fagyira vágyom, és mivel volt eszem, nincs tele bolti fagyival a hűtő, akkor jöhet a jól ismert banános házifagyi. Tényleg szuper. Annyira finom, krémes lesz. És nem kell hozzá előkészülni meg előgondolkodni. A kedvenc pomázi fagyizómban az egyik kedvenc fagyim a fahéjas szilva, szóval most a banánból is ez lett. A szilva tökéletes mindenhez, nem túl erős az íze (de azért van neki), cukor nélkül is annyira édes, hogy megédesíti a környezetét is. Szóval előveszem a lefagyasztott banánt, belefordítom egy tálba. Úgy ahogy van, mínusz 20 fokosan. Ráöntök fél üveg szilvarösztert (ami tényleg 100% szilva, nincs benne sem cukor, sem fűszer, sem tartósítószer, csak szilva), megszórom egy kis fahéjjal. Belenyomom a botmixert, és pillanatok alatt előáll a fahéjas szilvafagyi. Irtó finom, és sokkal kevesebb lelkiismeret-furdalással eszem meg, mint a készen vett testvéreit. Ezen a képen is látszik, hogy mennyire tökéletes az állaga.


Napi cukinak meg napozó cicahas. Annyira igazságtalannak érzem, hogy nekem az ilyesmi sokkal rosszabbul áll.





2016. szeptember 5., hétfő

Joli mindenmentes banános keksze (vegán, gluténmentes, cukormentes)


Szóval ez eredetileg egy kutyakeksz volt. Amiért őrjöngenek az ebek. Mi is megkóstoltuk, és nagyon-nagyon ízlett, csak persze nem akartuk elenni a kutyák elől. Az eredeti recept nagyjából így hangzott: összetörök egy banánt, összekeverem egy kis zsírral, meg annyi kukoricaliszttel, amennyit felvesz, hogy olyan jó kis tészta legyen (?). Meg rakok hozzá egy kis töpörtyűt is. A legjobb a kekszben az állaga volt: kifejezetten kemény, ropogós (a gluténmentes sütik általában túl puhák, morzsálódósak). És persze az íze is pont jó: épp érezni a banánt, kicsit édes, de tényleg csak egy kicsit. Hát meg kellett sütnöm. Annyira tettre kész vagyok mostanában, hogy vagy egy hete (vagy kettő?) játszottam, hogy mindig vettem pár banánt, aztán valahogy nem volt kedvem nekiállni sütni, a banán elkopott, kezdtem elölről. Tegnap végre sikerült. Kicsit emberesítettem (kioperáltam belőle a töpit, a zsírt meg lecseréltem növényi zsiradékra), tuningoltam némi vaníliával és mandulával, de az alaprecept maradt. Elég gyors is, annak dacára, hogy ugye egyesével kell macerálni a kis kekszeket. De nem hiszem, hogy sütök ilyet még egyszer. Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. A következő adagból két tepsinyi keksz lett ( kb. 60 darab), és a fele már elpárolgott. Addiktív. Mivel így is marokszám tömi az ember magába, tényleg nem annyira szükséges, de például ha ajándékba megy, lehet még kis étcsokival szórakozni, mondjuk becsíkozni vele. Kétféleképpen formáztam, az egyikből kanállal kis kupacokat raktam a tepsire, ez van hátul, ennek az alja ropogós, a kis puszedli meg omlós. A másik tepsit pont úgy csináltam, mint ahogy az eredeti készülhetett: pici golyókat formáztam, azt kézzel elnyomkodtam ilyen kis laposra. Nekem a lapos, nagyon kemény, nagyon ropogós sokkal jobban ízlik, de a másik is isteni. És olyan 180-190 fokon sütöttem, szokás szerint nem néztem az órát, de olyan 15 perc lehet, hát, amíg szép ropogós nem lesz. Látszik rajta.

A hozzávalók:
3 túlérett banán
5-7 dkg felolvasztott növényi zsiradék (nálam ez kókuszzsír volt egy teáskanálnyi margarinnal)
20 dkg kukoricaliszt
5 dkg gluténmentes lisztkeverék (ez is lehetne kukorica, de nekem nem volt most több otthon)
5 dkg darált mandula (tényleg nem rontja el)
vaníliakivonat


Összetöröm a banánokat egy tálban, botmixerrel, mert akkor krémesebb lesz. Hozzákeverem a felolvasztott zsiradékot, csipet só, vanília. Fakanállal belekeverem a liszteket. Nem egyformák a banánok, szóval lehet kicsit több, lehet kicsit kevesebb. Jól formázható, de inkább puha volt a tészta, nem nyújtható. Érdemes berakni egy kicsit a hűtőbe, könnyebb lesz a formázás.

Napi cuki 1.
Ha már a rókánál tartunk, ugye ismeritek Pixit, Réka édes kicsi rókáját? Most már oldala is van.
https://www.facebook.com/Pixirokafox/?fref=ts

Napi cuki 2. Egy kis evezés
Kóficka az árnyékban piheni ki az úszás fáradalmait.


Most nem a Zsuzsi tehet a körülette lévő kupiról.


A szigetcsúcsnál hangosan trappoló hattyúk támadnak a békés napozókra.





Joli mindenmentes banános keksze (vegán, gluténmentes, cukormentes)


Szóval ez eredetileg egy kutyakeksz volt. Amiért őrjöngenek az ebek. Mi is megkóstoltuk, és nagyon-nagyon ízlett, csak persze nem akartuk elenni a kutyák elől. Az eredeti recept nagyjából így hangzott: összetörök egy banánt, összekeverem egy kis zsírral, meg annyi kukoricaliszttel, amennyit felvesz, hogy olyan jó kis tészta legyen (?). Meg rakok hozzá egy kis töpörtyűt is. A legjobb a kekszben az állaga volt: kifejezetten kemény, ropogós (a gluténmentes sütik általában túl puhák, morzsálódósak). És persze az íze is pont jó: épp érezni a banánt, kicsit édes, de tényleg csak egy kicsit. Hát meg kellett sütnöm. Annyira tettre kész vagyok mostanában, hogy vagy egy hete (vagy kettő?) játszottam, hogy mindig vettem pár banánt, aztán valahogy nem volt kedvem nekiállni sütni, a banán elkopott, kezdtem elölről. Tegnap végre sikerült. Kicsit emberesítettem (kioperáltam belőle a töpit, a zsírt meg lecseréltem növényi zsiradékra), tuningoltam némi vaníliával és mandulával, de az alaprecept maradt. Elég gyors is, annak dacára, hogy ugye egyesével kell macerálni a kis kekszeket. De nem hiszem, hogy sütök ilyet még egyszer. Mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. A következő adagból két tepsinyi keksz lett ( kb. 60 darab), és a fele már elpárolgott. Addiktív. Mivel így is marokszám tömi az ember magába, tényleg nem annyira szükséges, de például ha ajándékba megy, lehet még kis étcsokival szórakozni, mondjuk becsíkozni vele. Kétféleképpen formáztam, az egyikből kanállal kis kupacokat raktam a tepsire, ez van hátul, ennek az alja ropogós, a kis puszedli meg omlós. A másik tepsit pont úgy csináltam, mint ahogy az eredeti készülhetett: pici golyókat formáztam, azt kézzel elnyomkodtam ilyen kis laposra. Nekem a lapos, nagyon kemény, nagyon ropogós sokkal jobban ízlik, de a másik is isteni. És olyan 180-190 fokon sütöttem, szokás szerint nem néztem az órát, de olyan 15 perc lehet, hát, amíg szép ropogós nem lesz. Látszik rajta.

A hozzávalók:
3 túlérett banán
20 dkg kukoricaliszt
5 dkg gluténmentes lisztkeverék (ez is lehetne kukorica, de nekem nem volt most több otthon)
5 dkg darált mandula (tényleg nem rontja el)
vaníliakivonat


Napi cuki 1.
Ha már a rókánál tartunk, ugye ismeritek Pixit, Réka édes kicsi rókáját? Most már oldala is van.
https://www.facebook.com/Pixirokafox/?fref=ts

Napi cuki 2. Egy kis evezés
Kóficka az árnyékban piheni ki az úszás fáradalmait.


Most nem a Zsuzsi tehet a körülette lévő kupiról.


A szigetcsúcsnál hangosan trappoló hattyúk támadnak a békés napozókra.





2016. július 13., szerda

Villámgyors mentes málnafagyi (vegán, gluténmentes)


Tényleg három és fél perces. Indulástól az evésig. Nem kell hozzá sem idő, sem gondos előkészület, és persze fagyigép sem. Amikor elkészül, épp tökéletes az állaga. Ha lefagyasztjuk, nyilván úgy viselkedik, mint az összes házifagyi, kőkemény lesz. Persze ha kap egy kis időt, akkor felolvad. De a legjobb azon nyomban megenni az összeset. Elég, ha a málna csücsül a fagyasztóban.

Hozzávalók (két emberes adaghoz):
4 dl fagyasztott málna
1 érett banán (csak úgy, frissen, nem fagyasztva)
2-3 evőkanál sűrű kókusztej (a Lidl-es)
némi vaníliakivonat
1 púpozott evőkanál mogyoróvaj
ha valakinek nem elég édes, akkor tegyen hozzá valamit, nyilván málnafüggő

A banánt felkarikázva, a többit meg csak úgy beledobom egy tálba, és botmixerrel átnyomom. Szerintem rohadt jó. Én pont így szeretem, látszik a képen, hogy nem kőkemény, nem is folyik, kellemesen krémes az egész. Lehet rárakni egy kis mogyorót is, sóval vagy anélkül. Nem árt neki. Pont ilyen őrült meleg napokra való, mint a mai. Nem is tudom, lesz-e még ilyen az idén.

Napi cukinak meg a két eb. A mindenhová beszivárgó Zsuzsi, meg az édes Kófic, aki rendesen a kutyakanapén alszik, még Tésán is. Illetve néha a párnánkon, de most nem arról van szó.








Nyáron nem főzök



Mert ilyeneket eszünk. Nem lettünk vegák, a fiúk általában esznek hozzá füstölt húst, és időnként csinálok párolt csirkét, de hát azon végképp  nincs mit fényképezni. De ezeket a zöldségeket mindnyájan nagyon szeretjük. A fenti képen petrezselymes újkrumpli van, párolt brokkoli, nyers saláta meg csíra. Petrezselymes újkrumplin kb. el is vagyok egész nyáron. Megpucolom, apróra felkockázom, beleszórom egy vastag talpú lábasba. Öntök alá olívaolajat (ha azt akarom, hogy vegán legyen), sózom, és közepes lángon sütöm, néha megkeverem. Ha le akarna égni, de még nyers, akkor pici vizet öntök alá. Ha kész, elzárom a gázt alatta, és rögtön megszórom jó sok összevágott petrezselyemmel, és ennyi. Bármikor, bármennyit, melegen, hidegen, imádom. Jó krumpliból még jobb.


Ezt meg Rebeka csinálta, céklás tócsni, egyszerű salátával. A tejevők kaptak hozzá joghurtos öntetet is. Nem kell olajban tocsogni, szépen megsül a sütőben. És abbahagyhatatlanul finom.


Napi cukinak meg fekete-fehér. Egy pici drappal.






2016. július 11., hétfő

Sárgabarackos kölesfelfújt rozmaringgal és olívaolajjal (gluténmentes, tejmentes)


 Barackszezon, ugye. Már elraktam 20 kilót, azt hiszem, többet nem fogok, mert annyi más dolgom lenne. Pedig most kéne a következő öt évre bespájzolni, mert agyament jó az idei barack, édes, sűrű, megáll a lekvárban a kanál. Tökéletes volt neki az időjárás. Sok is van, viszonylag olcsó is, szóval aki teheti, tegye. Én a maradékból sütit gyártottam, egymás után kétszer, annyira finom volt. És szerintem lesz még pár darab, amíg tart a szezon. Egyszerűbb már nem is lehetne, de mégis annyira, de annyira finom. Langyosan is szuper (na jó, melegen, ki tudja kivárni), de akkor még szinte kanalas. Másnap viszont már ennyire szépen lehet szeletelni. Olyan, mint valami luxus tejbegríz baracklekvárral. Vagy mint a másnapos, lekvárral jól megtömött palacsinta. Szóval nekünk eléggé bejön.

Hozzávalók:
60-70 dkg sárgabarack (meg pár nektarin)
4 dl köles
1 csipet só
3 tojás
2+2 evőkanál barna cukor (vagy amit akarsz helyette)
vaníliakivonat
citromhéj
3-4 evőkanál barna rizsliszt (vagy bármilyen más liszt)
a tetejére őrölt fahéj, olívaolaj, rozmaring


Szóval megmosom a kölest, elég alaposan. Úgy szoktam, hogy a főzőlábasba öntöm, eresztek rá vizet, kézzel jól átkeverem (tiszta fehér lesz a vize), egy szűrőn át leöntöm róla a vizet, aztán kezdem elölről. Négy-öt mosás minimum kell, mindaddig kell csinálni, amíg tiszta nem lesz a víz. Mert egyébként keserű a köles. A megmosott kölest jó bő vízben (három-négyszeres) felrakom főni egy csipet sóval. Figyelni kell, mert amikor először felforr, nagyon habzik, és tuti kifut, ha nem állsz ott mellette. Utána már békésen elvan kis lángon. Kicsit főzöm, amikor már jó puha (ez mondjuk tíz perc), akkor ráteszem a fedőt, meg egy ruhát, és hagyom béként a saját gőzében tovább puhulni. Akkor jó, ha szinte krémesre fő. Hagyom langyosra hűlni.
Ha már kihűlt, hozzákeverem a három egész tojást, a lisztet, két evőkanál cukrot (vagy mást), locsolok rá egy kis vaníliát, és hozzákeverem a reszelt/darabolt citromhéjat. (Sajnos eléggé kezd megint kifogyni a biohéjam. A szülinapomra kaptam egy citromfát, egy árva citrom volt rajta, két hónapig nem csinált semmi, leszüreteltük. Majd lefényképezem. Az még bio lesz:) Azóta se kép, se hang, levele van, virág egy szál sem.) Nagyon vigyázok, hogy citromlevet ne rakjuk a sütihez, pont elég a héj. Egy közepes tepsit kipapírozok, belesimítom a masszát. A tetejét kirakom félbevágott sárgabarackkal. A második tepsinél kevés volt a sárgabarack, ment közé pár nektarin is, jól állt neki az új íz. Végül megszórom a tetejét barna cukorral és őrölt fahéjjal, meglocsolom olívaolajjal, ráfektetem a rozmaringágat, és mehet a 200 fokos sütőbe.


Nálam egy órán sült. Akkor jó, amikor a barackok már jól megsültek, és a széle színesedik. Ledobom róla a rozmaringot, és megeszem. Mert annyira jó.

Napi cukinak meg napozó macska. Hétfő reggel ugye ez eléggé úrinős program. Remélem, nem érezte túl hangosnak a mellette történő biciklieltolást. Igyekeztem lábujjhegyen közlekedni.





2016. július 3., vasárnap

Málnás morzsasüti (gluténmentes, vegán)


Vettünk Tésán jó sok málnát, lett belőle málnalekvár ribizlivel meg málnalekvár meggyel meg fagyasztott málna málnafagyihoz. A maradékkal is kellett valamit csinálni. Rebeka receptje következik. Annyira jó volt, felfaltuk egy este. Langyosan a legjobb, nagy adag vaníliafagyival. Mámor.

Először a tölteléket készítjük el. 50 dkg málna, 2 evőkanál chiamag, 2-3 evőkanál eritrit (cukor), 1 evőkanál tápiókaliszt (lehet helyette keményítő). Összeforraljuk, félretesszük.
Összeállítjuk a tésztát: 1 csésze aprított mandula, 1 szűk csésze megolvasztott kókuszzsír, fél csésze eritrit ( vagy cukor), 1,5 csésze liszt (gluténmentes, hajdina és rizs, de kb. mindegy), nagy csipet só, fél teáskanál sütőpor. Mindezt összekeverjük egy tálban. Ragacsos massza lesz. A nagyobbik részét belenyomkodjuk egy kerek piteforma aljába (25 cm-es volt a miénk, de tökmindegy). Zsírozni-papírozni nem kell, elég zsíros a tészta maga. Betoljuk a 200 fokos sütőbe 10 percre. Utána kivesszük, ráöntjük a málnát, nem baj, ha még forró, úgyis meleg a tészta is. Jó vastag réteg lesz belőle. A maradék tésztát a tetejére csipkedjük (annyira lágy, hogy morzsolni nemigen lehet). Mehet vissza a sütőbe. Jó sokáig sül. Érdemes alá papírt tenni, mert nagy valószínűséggel ki fog forrni belőle a töltelék. Addig kell sütni, míg a teteje szépen meg nem pirul. Ha van ideje kihűlni, tökéletesen lehet szeletelni, és szép vastag málnaréteg van a közepén, jól vágható. Mivel tele volt a kezem sütivel, nem tudtam lefényképezni megvágva. Talán legközelebb.


Olyan ritkán írok, így hát tele vagyok nem publikált cuki képekkel. Mint például ezek. Még április végén készültek, edzőtábor. Reggeli pihi, futás után, amíg mi reggelizünk. Nehéz az élet.





Már megint gomba


Nem az első, idén már a második. De a legjobb. Ilyen gyönyörű volt mind. Kemény, roppanós, friss. Alig eresztett vizet magából. Pont egy bőséges reggeli kettőnknek. Ehhez sok mindent nem kell hozzátenni, mert csak elrontja. Kell hozzá egy wok, méghozzá nem az öntöttvas, hanem a lemezből készült, ebben sokkal gyorsabban pirul. Kis olívaolajon üvegesre sütök egy felaprított hagymát, rádobom fél percre a pár gerezd zúzott fokhagymát, és mehet is a feldarabolt gomba. Meg morzsolok rá némi friss oregánót, ha már tele van vele a kert. Pirítom nagy tűzön, néha megkeverem. Ha kész, mehet rá a só meg egy kis bors, és ennyi az egész. Eszméletlen finom.


Ekkora lapulevelek nőnek Tésán:) Teletubby:))