2016. július 13., szerda

Villámgyors mentes málnafagyi (vegán, gluténmentes)


Tényleg három és fél perces. Indulástól az evésig. Nem kell hozzá sem idő, sem gondos előkészület, és persze fagyigép sem. Amikor elkészül, épp tökéletes az állaga. Ha lefagyasztjuk, nyilván úgy viselkedik, mint az összes házifagyi, kőkemény lesz. Persze ha kap egy kis időt, akkor felolvad. De a legjobb azon nyomban megenni az összeset. Elég, ha a málna csücsül a fagyasztóban.

Hozzávalók (két emberes adaghoz):
4 dl fagyasztott málna
1 érett banán (csak úgy, frissen, nem fagyasztva)
2-3 evőkanál sűrű kókusztej (a Lidl-es)
némi vaníliakivonat
1 púpozott evőkanál mogyoróvaj
ha valakinek nem elég édes, akkor tegyen hozzá valamit, nyilván málnafüggő

A banánt felkarikázva, a többit meg csak úgy beledobom egy tálba, és botmixerrel átnyomom. Szerintem rohadt jó. Én pont így szeretem, látszik a képen, hogy nem kőkemény, nem is folyik, kellemesen krémes az egész. Lehet rárakni egy kis mogyorót is, sóval vagy anélkül. Nem árt neki. Pont ilyen őrült meleg napokra való, mint a mai. Nem is tudom, lesz-e még ilyen az idén.

Napi cukinak meg a két eb. A mindenhová beszivárgó Zsuzsi, meg az édes Kófic, aki rendesen a kutyakanapén alszik, még Tésán is. Illetve néha a párnánkon, de most nem arról van szó.








Nyáron nem főzök



Mert ilyeneket eszünk. Nem lettünk vegák, a fiúk általában esznek hozzá füstölt húst, és időnként csinálok párolt csirkét, de hát azon végképp  nincs mit fényképezni. De ezeket a zöldségeket mindnyájan nagyon szeretjük. A fenti képen petrezselymes újkrumpli van, párolt brokkoli, nyers saláta meg csíra. Petrezselymes újkrumplin kb. el is vagyok egész nyáron. Megpucolom, apróra felkockázom, beleszórom egy vastag talpú lábasba. Öntök alá olívaolajat (ha azt akarom, hogy vegán legyen), sózom, és közepes lángon sütöm, néha megkeverem. Ha le akarna égni, de még nyers, akkor pici vizet öntök alá. Ha kész, elzárom a gázt alatta, és rögtön megszórom jó sok összevágott petrezselyemmel, és ennyi. Bármikor, bármennyit, melegen, hidegen, imádom. Jó krumpliból még jobb.


Ezt meg Rebeka csinálta, céklás tócsni, egyszerű salátával. A tejevők kaptak hozzá joghurtos öntetet is. Nem kell olajban tocsogni, szépen megsül a sütőben. És abbahagyhatatlanul finom.


Napi cukinak meg fekete-fehér. Egy pici drappal.






2016. július 11., hétfő

Sárgabarackos kölesfelfújt rozmaringgal és olívaolajjal (gluténmentes, tejmentes)


 Barackszezon, ugye. Már elraktam 20 kilót, azt hiszem, többet nem fogok, mert annyi más dolgom lenne. Pedig most kéne a következő öt évre bespájzolni, mert agyament jó az idei barack, édes, sűrű, megáll a lekvárban a kanál. Tökéletes volt neki az időjárás. Sok is van, viszonylag olcsó is, szóval aki teheti, tegye. Én a maradékból sütit gyártottam, egymás után kétszer, annyira finom volt. És szerintem lesz még pár darab, amíg tart a szezon. Egyszerűbb már nem is lehetne, de mégis annyira, de annyira finom. Langyosan is szuper (na jó, melegen, ki tudja kivárni), de akkor még szinte kanalas. Másnap viszont már ennyire szépen lehet szeletelni. Olyan, mint valami luxus tejbegríz baracklekvárral. Vagy mint a másnapos, lekvárral jól megtömött palacsinta. Szóval nekünk eléggé bejön.

Hozzávalók:
60-70 dkg sárgabarack (meg pár nektarin)
4 dl köles
1 csipet só
3 tojás
2+2 evőkanál barna cukor (vagy amit akarsz helyette)
vaníliakivonat
citromhéj
3-4 evőkanál barna rizsliszt (vagy bármilyen más liszt)
a tetejére őrölt fahéj, olívaolaj, rozmaring


Szóval megmosom a kölest, elég alaposan. Úgy szoktam, hogy a főzőlábasba öntöm, eresztek rá vizet, kézzel jól átkeverem (tiszta fehér lesz a vize), egy szűrőn át leöntöm róla a vizet, aztán kezdem elölről. Négy-öt mosás minimum kell, mindaddig kell csinálni, amíg tiszta nem lesz a víz. Mert egyébként keserű a köles. A megmosott kölest jó bő vízben (három-négyszeres) felrakom főni egy csipet sóval. Figyelni kell, mert amikor először felforr, nagyon habzik, és tuti kifut, ha nem állsz ott mellette. Utána már békésen elvan kis lángon. Kicsit főzöm, amikor már jó puha (ez mondjuk tíz perc), akkor ráteszem a fedőt, meg egy ruhát, és hagyom béként a saját gőzében tovább puhulni. Akkor jó, ha szinte krémesre fő. Hagyom langyosra hűlni.
Ha már kihűlt, hozzákeverem a három egész tojást, a lisztet, két evőkanál cukrot (vagy mást), locsolok rá egy kis vaníliát, és hozzákeverem a reszelt/darabolt citromhéjat. (Sajnos eléggé kezd megint kifogyni a biohéjam. A szülinapomra kaptam egy citromfát, egy árva citrom volt rajta, két hónapig nem csinált semmi, leszüreteltük. Majd lefényképezem. Az még bio lesz:) Azóta se kép, se hang, levele van, virág egy szál sem.) Nagyon vigyázok, hogy citromlevet ne rakjuk a sütihez, pont elég a héj. Egy közepes tepsit kipapírozok, belesimítom a masszát. A tetejét kirakom félbevágott sárgabarackkal. A második tepsinél kevés volt a sárgabarack, ment közé pár nektarin is, jól állt neki az új íz. Végül megszórom a tetejét barna cukorral és őrölt fahéjjal, meglocsolom olívaolajjal, ráfektetem a rozmaringágat, és mehet a 200 fokos sütőbe.


Nálam egy órán sült. Akkor jó, amikor a barackok már jól megsültek, és a széle színesedik. Ledobom róla a rozmaringot, és megeszem. Mert annyira jó.

Napi cukinak meg napozó macska. Hétfő reggel ugye ez eléggé úrinős program. Remélem, nem érezte túl hangosnak a mellette történő biciklieltolást. Igyekeztem lábujjhegyen közlekedni.





2016. július 3., vasárnap

Málnás morzsasüti (gluténmentes, vegán)


Vettünk Tésán jó sok málnát, lett belőle málnalekvár ribizlivel meg málnalekvár meggyel meg fagyasztott málna málnafagyihoz. A maradékkal is kellett valamit csinálni. Rebeka receptje következik. Annyira jó volt, felfaltuk egy este. Langyosan a legjobb, nagy adag vaníliafagyival. Mámor.

Először a tölteléket készítjük el. 50 dkg málna, 2 evőkanál chiamag, 2-3 evőkanál eritrit (cukor), 1 evőkanál tápiókaliszt (lehet helyette keményítő). Összeforraljuk, félretesszük.
Összeállítjuk a tésztát: 1 csésze aprított mandula, 1 szűk csésze megolvasztott kókuszzsír, fél csésze eritrit ( vagy cukor), 1,5 csésze liszt (gluténmentes, hajdina és rizs, de kb. mindegy), nagy csipet só, fél teáskanál sütőpor. Mindezt összekeverjük egy tálban. Ragacsos massza lesz. A nagyobbik részét belenyomkodjuk egy kerek piteforma aljába (25 cm-es volt a miénk, de tökmindegy). Zsírozni-papírozni nem kell, elég zsíros a tészta maga. Betoljuk a 200 fokos sütőbe 10 percre. Utána kivesszük, ráöntjük a málnát, nem baj, ha még forró, úgyis meleg a tészta is. Jó vastag réteg lesz belőle. A maradék tésztát a tetejére csipkedjük (annyira lágy, hogy morzsolni nemigen lehet). Mehet vissza a sütőbe. Jó sokáig sül. Érdemes alá papírt tenni, mert nagy valószínűséggel ki fog forrni belőle a töltelék. Addig kell sütni, míg a teteje szépen meg nem pirul. Ha van ideje kihűlni, tökéletesen lehet szeletelni, és szép vastag málnaréteg van a közepén, jól vágható. Mivel tele volt a kezem sütivel, nem tudtam lefényképezni megvágva. Talán legközelebb.


Olyan ritkán írok, így hát tele vagyok nem publikált cuki képekkel. Mint például ezek. Még április végén készültek, edzőtábor. Reggeli pihi, futás után, amíg mi reggelizünk. Nehéz az élet.





Már megint gomba


Nem az első, idén már a második. De a legjobb. Ilyen gyönyörű volt mind. Kemény, roppanós, friss. Alig eresztett vizet magából. Pont egy bőséges reggeli kettőnknek. Ehhez sok mindent nem kell hozzátenni, mert csak elrontja. Kell hozzá egy wok, méghozzá nem az öntöttvas, hanem a lemezből készült, ebben sokkal gyorsabban pirul. Kis olívaolajon üvegesre sütök egy felaprított hagymát, rádobom fél percre a pár gerezd zúzott fokhagymát, és mehet is a feldarabolt gomba. Meg morzsolok rá némi friss oregánót, ha már tele van vele a kert. Pirítom nagy tűzön, néha megkeverem. Ha kész, mehet rá a só meg egy kis bors, és ennyi az egész. Eszméletlen finom.


Ekkora lapulevelek nőnek Tésán:) Teletubby:))





2016. május 17., kedd

Csokis köleskocka meggyel (gluténmentes, tejmentes)


 Ez annyira isteni lett. Hónapok óta gabonafelfújtakban utazom, barna rizs, köles, hajdina, eddig főleg almás, fahéjas, citromos, kókuszos, narancsos, fahéjas kivitelek voltak, most rákattantam a csokis-meggyesre, sajnos. Volt már kalóriamentesebb édességem. Ez annyira jó, hogy nem lehet abbahagyni. Simán elmenne tortának is, kerek formátumban. Szaftos, nem túl édes, épp egy picit savanykás a ribizlitől (mert az is van benne egy kevés), és csokis, csokis, csokis. Illetve főleg kakaós. És még pontos recept sem lesz, nem szoktam ezeket kimérni. Két fontos dologra kell figyelni. Az egyik, hogy a kölest nagyon át kell mosni, ezt minden köleses receptnél leírom, hogy csak akkor nem lesz keserű, ha öt-hat vízben alaposan átmossa az ember. Legalább. Úgy szoktam, hogy beleöntöm a kölest egy lábasba, engedek rá vizet, kézzel jól átkavarom, egész tejszerű lesz a víz. Egy szűrőn át leöntöm róla, aztán újra és újra, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Ez macera, de nem érdemes kihagyni. Ha erre nincs időm vagy kedvem, akkor jöhet a barna rizs vagy a hajdina, azokkal egyszerűbb. A másik pedig a kókusztej. A Lidlben valami eszeveszett jó kókusztejet árulnak, annyira sűrű a teteje, hogy alig lehet kikanalazni a dobozból. Általában Aldiba járok (sokkal gyorsabb), de a füstölt makréla és a kókusztej miatt muszáj a Lidlbe is időnként elmennem.

Akkor valami receptféle:
Hozzávalók:
2 tojás
1 kókusztejkonzerv
1 üveg házi meggylekvár (nálam most meggy-ribizli vegyesen)
1 bögre köles
pár evőkanál holland kakaópor
pár evőkanál gluténmentes liszt (nálam most épp hajdina, köles, és egy pici keverék)
só, vaníliakivonat, édesítőszer
a tetejére 90 g Boci étcsoki, 1 evőkanál holland kakaópor, 1 evőkanál kókuszzsír

Először is megfőzöm az alaposan megmosott kölest, három-négyszeres mennyiségű vízben, csipet sóval, nem pergőre, hanem eléggé szétfőzöm, jó puhára.
Egy nagy tálban összekeverem a két egész tojást a sóval, vaníliával, a kókusztejkonzervvel (mehet a híg lötyi is az aljáról). Beleborítom a házi meggylekváromat (ebben nincs semmi zselésítő anyag, kb. mint a lé nélküli befőtt, icipici cukorral), hozzákeverek minden mást, a legvégén a kölest. Megkóstolom, és valószínűleg kell hozzá egy kis édesítőszer (mostanában eritrit), a kakaó miatt. Ha kell, mehet hozzá pici víz is, az a lényeg, hogy sűrű, nokedlitészta szerű legyen az állaga. Egy közepes tepsibe sütőpapírt terítek, belesimítom a masszát (ha nagyon rázom, még el is terül, de én egy spatulával szoktam elegyengetni). Aztán olyan 180 fokos sütőben mondjuk 25-30 perc. Hát míg meg nem sül.
Aztán hagyom kihűlni, megpróbálom nem megenni. Utána gőz felett összeolvasztom a csokit a kakaóval és a kókuszzsírral, ráöntöm a tetejére. Lassabban dermed, mint a tejszínes változat, de sokkal szebb (fényesebb és vékonyabb), és hát ugye tejmentes.
Aztán felfalom az egész nagy tepsivel.



Napi übercuki következik. Idegen fülekkel. Tegnap meglátogathattam Réka rókáját (meg az összes egyéb, megszámlálhatatlanul sok állatát - két kutya, két nyuszi, x teknős, pár madár, meg amit kihagyok), a kisróka a legújabb mentvény. Mindenki nyugodjon le, a legjobb helyen van, és majd a legjobbkor és a legjobb helyen vissza lesz vadítva.

Az elképesztő képeket Bán Bea csinálta. A másik kis tündér pedig Popeye (nem tudom, pontosan hogy írja a nevét:)), ő is egy cukorfalat.






2016. május 12., csütörtök

Almás zöldségragu (gluténmentes, vegán)


Isteni vegán ételek készülnek nálunk, de lusta vagyok lefotózni, szóval rendre nem blogolok. Azért sem töröm magam a fotózásért, mert annyira egyszerűek, semmi bonyolultat nem eszünk. Most elhatároztam, hogy ha olyanok a fényviszonyok, meg az élet, akkor néha azért írok róluk. Hátha valakinek ez is új. Vagy kap valami ötletet. Ez az almás cucc is nagyon jó. Sült újkrumplival olyan zseniális, hogy a rosszullétig lehet enni. De persze jó rizzsel is, vagy magában, és még salátát is lehet mellé enni.
Ezeket általában a wokban szoktam megcsinálni. A wok tényleg nagyon gyors, szóval érdemes mindent előre összevágni, főleg első alkalommal, aztán úgyis látja az ember, hogy jön ki jól az idővel.

Hozzávalók:
2-3 nagy vöröshagyma
olívaolaj
pár gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
50 dkg brokkoli
1-2 nagy alma
petrezselyem zöldje
só, bors

Először is összevágom a hagymát (nem túl apróra), és pár evőkanál olívaolaj társaságában felrakom dinsztelődni, néha megkeverem. Közben aprítom a többi zöldséget. Ha túl lassú lennék, akkor a kész hagyma alatt elzárom a gázt.


Itt szépen látszik, hogy minden fel van aprítva. A brokkoli szárából is megmentem a használható, középső, nem fás részt. A meghámozott gömbért és fokhagymát aprítógépben kicsinyítem (lehet reszelni is). Az almát és a petrezselymet ráérek felvágni, mert azok csak a legvégén mennek bele.


Az üveges hagymára rádobom a fokhagyma-gyömbér kombót, és szűk percig kevergetve sütöm, utána mehet rá a répa, gyökér, brokkoliszár. Sót még mindig nem rakok hozzá, és kevergetem időnként, hogy süljön, de az alsó darabok nehogy megégjenek. Elég rendesen összeesik. Nem kell túlsütni, épp hogy roppanós maradjon mindenki. Ha nagyon elkezdene odasülni, akkor pici víz mehet alá. A végén meg hozzá a brokkolirózsa, és egy-két perc múlva a héjastul összevágott alma, és végre jöhet a só, bors. Ha már elzártam alatta a lángot, hozzákeverem a felaprított petrezselyem zöldjét.

Napi cukinak meg egy régi meg egy új kép. Ez az első 2011-ben készült, akkor mindnyájan végigmentünk a Horváth Józsefen, már nem emlékszem, hány km, de sok, 40-50 között tippelek. Kóficka akkor már 8 éves volt. Nagyon elfáradt, de saját lábon teljesített. Meg is kapta érte a kitűzőt.


Ezt a képet pedig két hete lőttük. Pont arra jártunk véletlenül, egy pici, tizenvalahány kilométeres sétán. Kóficka csak szebb lett az elmúlt öt évben. Az 50 km már nem menne. De a tizennemtudomhány lazán, pancsolósan. Zsuzsi meg elnyűhetetlen:) Pedig már ő is elmúlt tíz éves.





Glutén- és élesztőmentes kenyér - minden, amit tudni akarsz


Ez most hosszú lesz, vigyázz. Vagy lapozz. Már épp úgy-ahogy megtanultam gluténmentes kenyeret sütni, erre kiderült, hogy élesztőt sem kéne egyek. És bírom a konyhai kihívásokat, de ezt a feladatot már kicsit túlzásnak éreztem. Csak hogy tisztázzuk a fogalmakat: a gluténmentes liszt két dolgot is jelent. Egyrészt a készen kapható gluténmentes lisztkeveréket. Ezek alapvetően keményítőből, fehér rizslisztből, állományjavítókból állnak, tehát kb. mint a finomliszt, nem szeretnék napi szinten enni belőle. Nyilván húsvétkor, karácsonykor előfordulhat egy-egy süti belőle, de nekem ez nem kívánatos. A készen kapható gluténmentes kenyerek, pékáruk nagy része ezekből készül. Nem ízlik, és fáj tőle a hasam, eddig mindegyiktől, amit egy-két napig ettem. Gluténmentes lisztnek hívjuk a gluténmentes gabonák (vagy gabonaszerű dolgok) lisztjeit is, ezek ugye alapból teljese kiőrlésűek, és mindenféle szempontból kívánatosak. Hajdina, köles, barna rizs, csicseriborsó, maglisztek, stb., stb. Na, én ezekből szoktam kenyeret sütni. Nem gondolom ugyan a sültgabona-evést sem annyira egészségesnek, de erről még nem tudtam leszokni, szükségem van valami kenyérpótlóra. Azt a foszlós, puha, fehér dolgot nyugodtan el lehet felejteni ezek között a keretek között, de nekem ez nem akkora katasztrófa, mert még a gluténes korszakomban is a teljes kiőrlésű lisztekből készült, magos házi kenyeret és zsemlét szerettem és ettem. Ahhoz hasonló dolgot elő lehetett állítani. A legtöbb gluténmentes kenyér nekem normál állapotban nem ízlik, de pirítva már egészen ehetőnek találom.
A gluténmentes kenyerek mindig nagyon sokféle összetevőből készülnek. Ezek a lisztek igazából nem alkalmasak a feladatra (nem kell elkeseredni, sütikhez viszont nagyon jók), nekünk az a dolgunk, hogy kicselezzük a rossz oldalukat. A jó búzakenyérhez nem kell más, mint liszt, víz meg egy kis élesztő (vagy kovász). A gluténmentes összetevői megtöltenek egy fél lapot, és nem véletlenül. A sok nem igazán alkalmas liszt mellé kell mindenféle adalékanyag, hogy valami fogja is össze (glutén híján). Ha pedig még élesztő sem mehet bele, tehát szódabikarbónával kell lazítani, akkor annak az ízét is el kell nyomni valamivel (én rémesen utálom). Ha kevés szódabikarbónát rak bele az ember, akkor még ennél is tömörebb a kenyér, ha sokat, akkor meg büdös. Sose értettem azokat, aki rajonganak az ír szódás kenyérért.

Na, akkor beszéljünk egy kicsit a lisztekről. Nyilván jobb lenne, ha otthon őrölném, közvetlenül sütés előtt, de zacskóban veszem, mert ez már tényleg nem fér bele most az életembe.
Kölesliszt: szuper alapanyag, imádjuk a kölest, de keserű. A lisztet ugye nem lehet átmosni. Emiatt nem szabad túlzásba vinni a használatát.
Barna rizsliszt: szuper jó, nem keserű, nem erőszakos, de nagyon-nagyon morzsalékossá teszi a tésztát.
Hajdinaliszt: szeretjük, nagyon, de intenzív az íze, csínján kell vele bánni.
Kukoricaliszt: ettől is törékeny, porlós lesz a végeredmény. Én nagyon keveset használom, ezt sem igazán bírom, hasfájós.
Zabliszt: aki bírja, használja, mert nagyon jó állagot ad a kenyérnek (10% mondjuk). Én zabot sem ehetek, tehát nem használok.
És akkor lehet még cifrázni, csicseriborsóliszt, tápióka, maglisztek, ezekből kisebb mennyiségeket ajánlok.

Akkor jöjjenek a mindenféle adalékanyagok:
Először is útifűmaghéj. Hát ez szuper. Ez fogja össze a liszteket a glutén helyett. Ráadásul még rohadt egészséges is. Alapösszetevő, sajnos jó drága.
Burgonyapehely: lehetőleg mindig teszek a kenyérbe, jobb lesz tőle az állag.
Xantán és guárgumi: próbáltam mindegyiket, nem érzékeltem változást, szóval nem használom már őket.
Zsiradék: mindig kell a kenyerekbe egy kevés. Olívaolajat használok.
Térfogatnövelésre szódabikarbóna. A lehető legminimálisabb. És mindig megy a kenyérhez egy nagy citrom kifacsart leve, mert úgy tudom, hogy kell valami savanyú közeg, hogy jól működjön a szódabikarbóna. Próbálkoztam sütőporral, de nem bírtam vele normális kenyeret sütni (nagy űrök lettek a tésztában, és teljesen szétváltak a szeletek.)


Magok:
Nagyon sokféle magot teszek a kenyérbe, nagyon sokat javítanak az állagon és az ízen.
Lenmag: megőrlöm kávédarálóban, és pár órára beáztatom, ez is összetart, de az ízét is szeretem.
Napraforgómag: mert imádom.
Dió: ez is isteni, amikor a pirítósban megpirul.
Szezámmag: jó kálciumforrás, ezt is félig megdarálva rakom a kenyérbe.

Fűszerek:
Ugye a gluténes házikenyérbe pont elég a só. Hát ezt a gluténmenteset jól meg kell fűszerezni.
Őrölt kömény: ebből jó sok, gondolkodás nélkül, sokat használ.
Őrölt római kömény: egy-két csipetnyi, főleg télen.
Fokhagymapor: remekül elfedi a szódabikarbóna ízét, kínomban találtam ki, de jól működik.

Folyadék: hát víz, mi más. A mennyiségre nagyon oda kell figyelni. Ha túl kevés, akkor lapos lesz a kenyér, ha túl sok, sose sül át, ragacsos marad. Most pontosan kimértem, de persze ez nem szentírás, hiszen a különböző lisztek különböző folyadékmennyiséget szívnak fel. Az a jó állag, amelyik jó sűrű nokedlihez hasonlít, kicsit terül, de nem simul el magától a teteje.

Sütés: nagyon sokáig kell sütni. A sima gluténes kenyér kap egy kis színt, és már jó is. Ezt addig kell sütni, amíg szinte meg nem ég a teteje, alja, és akkor van esély, hogy átsült a közepe. De még így sem mindig sikerül. Mindig elfelejtem lemérni, de jóval óra felett sül. Vacak a sütőm, de olyan 180-200 fokról beszélünk. És ezért nem is célszerű túlzottan magas kenyérre törekedni, inkább legyen több lapos, nagyobb eséllyel sül meg rendesen.

Kenyérhéj: a kész szódabikarbónás kenyér héja kb. olyan erős, mint egy falusi betonfal. Kint szoktam hagyni a pulton vagy két napig, legfeljebb egy ruhával letakarom, közben annyit puhul, hogy van esély felszeletelni (így szoktam lefagyasztani).

Akkor jöjjön végre a recept:
- 125 g lenmag ledarálva, 4 dl vízbe beáztatva 3-4 órára (vagy még többre)
- 80 dkg gluténmentes liszt (20 dkg köles, 15 dkg barna rizs, 10 dkg hajdina, 10 dkg kukorica, 10 dkg gluténmentes lisztkeverék, a maradék tápiókaliszt, tökmagliszt, burgonyakeményítő és sárgaborsóliszt, burgonyapehely)
- 6-7 púpos evőkanál útifűmaghéj
- fűszerek: őrölt kömény, fokhagymapor, őrölt római kömény, só (kb. 1 csapott evőkanálnyi)
- 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 1 citrom leve
- fél dl olívaolaj
- magok méretlenül, egy-két maroknyi napraforgómag, egy maroknyi dió (ha épp van otthon), 5 dkg szezám darálva

Felfűtöm a sütőt. Összekeverem az összes szárazanyagot egy tálban (lisztek, magok, fűszerek, útifűmaghéj, szódabikarbóna). Odakészítem az összes lötyit (olaj, citrom, víz, beáztatott lenmag).



Papírral kibélelek három hosszúkás sütőformát, csak úgy slamposan. Többször is használom ugyanazt a papírt, 3-4 alkalmat is kibírnak.



Csak az utolsó pillanatban mennek a nedves dolgok a keverékhez, hogy a szódabikarbóna majd a sütőben dolgozzék: a beáztatott lenmag mindenestül (szépen bezselésedik), a citrom leve, az olíva, és 1,25 l víz.



Jó alaposan összekeverem fakanállal (nem kell dagasztani).




Evőkanállal elosztom a három forma között. Ez nem túl gyors művelet, közben van ideje dagadnia az útifűmagnak, és ha kell, teszek még hozzá vizet.



Rögtön megy a forró sütőbe, és aztán sütöm a végtelenségig. Ha már valamennyire megsült, ki szoktam szedni a formából, mert úgy mintha gyorsabban sülne. Amikor így néz ki, mint a képen, akkor a gluténes kenyér már rég jó lenne. Ez belül ilyenkor még teljesen nyers, legalább fél órát sütni kell még. Szinte meg kell égetni (ha nagyon leveszem a hőfokot, akkor meg órákig nem sült át.)



 Így néz ki, amikor késznek nyilvánítom:


Na, most abbahagyom, mert már én is unom.

Sorminta.


Napi cukinak meg idei napozó Zsuzsika. Tíz éve nem bírunk betelni a háton napozásával. Hosszú negyedórákat tud eltölteni ebben a rendkívül kényelmes pozícióban.








2016. május 11., szerda

Császármorzsa glutén- és tejmentesen


Hát valahogy el kell nevezni, ez elég jól leírja a lényeget. Annyira finom, hogy jó pár készült belőle a hétvégén. Kb. három és fél perc alatt kész van, és már ehető is. Ennél többet mostanában nemigen várok el egy édességtől. Egyszemélyes adagokban készül:) Kell hozzá egy tányér, amiben összekeverjük, egy serpenyő, egy villa és egy falapát. Szóval nem kell utána évekig mosogatni.

Hozzávalók:
1 túlérett banán
2 evőkanál barna rizsliszt
1 tojás
2 evőkanál főtt barna rizs
vaníliakivonat
csipet só
víz
valami zsiradék, én olívaolajat szoktam használni

Egy tányérba ütöm a tojást, villával felverem. Beleteszem a meghámozott banánt, pépésre átnyomom, aztán hozzákeverem a többi hozzávalót. Annyi víz kell hozzá, hogy híg nokedli tészta állagú legyen. Pici olajat forrósítok egy serpenyőben, elegyengetem benne a masszát, és közepes tűzön megsütöm az egyik oldalát (egy-két perc). Aztán a falapáttal megfordítom, szinte biztos, hogy el fog törni, de ki bánja. Fordítás után szét is lehet tördelni a falapáttal, úgy még ropogósabb lesz. A másik felének még kevesebb idő elég. És csókolom. Mehet rá a vaníliás porcukor, a friss eper, de üresen is isteni.

Napi cukinak meg pár kirándulás közben fürdőző eb. A csodás képeket Bán Bea csinálta, ki más.

Kóficka napról napra szebb lesz. Pedig nem nulláról indult.


Man(g)ócska  szép nagy kutya lett, a lelkesedése és a rendkívül magas energiaszintje változatlanul töretlen.


Elől a vízidisznó-szerű lény Loncika, még Kófickánál is malacabb természettel megáldva. De jól áll neki:))






2016. március 31., csütörtök

Mézes krémes 3.


Volt már párszor, Andi anyukájáé (Márti tanácsaival kiegészítve), meg Bea szüleié, mind a kettő kicsit más, mint ez. Ez a recept pedig Anditól származik, minden karácsonykor süt belőle pár adagot (lehet, hogy máskor is), szóval tuti receptre számítottam, és az is, teljesen tökéletes, úgy jó, ahogy van. Volt időm kitapasztalni, mert - ha jól emlékszem - hat adaggal sütöttem a Heti Betevőnek. Van legalább két munkatársam (lehet, hogy több is, de titkolják:)), akik minden héten sütnek nekik, és le is szállítják, hát le a kalappal, fantasztikus. Nekem ez sajnos ilyen rendszerességgel most nem fér bele az életembe. De néha azért igen, és nagyon örülök, ha Szilvi szervez egy-egy sátoros ünnepen, most például húsvétra állítottunk össze a családoknak egy-egy szép csomagot, mindenféle finomsággal, köztük egy-egy nagy tálca házisütivel. Én valami klasszikus, viszonylag sokáig elálló sütit akartam sütni, így lett a mézes krémes. Amit persze még sosem sütöttem, de szeretek nagyban kísérletezni. Mindig is azt gondoltam, hogy ezek a soklapos sütik elég egyszerűek, és ez így is van, macerásnak tűnik, de elég gyorsan össze lehet dobni, és viszonylag ritkán alakulnak át kanalas desszertté. Szerintem nulla konyhai gyakorlattal is megy, elég nehéz elrontani is. A képen szépen látszik, hogy girbe-gurbák a lapok is, a töltelék is, de szerintem ez nem ront az élvezeti értéken. Andi eredeti receptjét írom, az egy közepes tepsihez való, szerintem. Én nagy gáztepsin sütöttem, ahhoz a másfélszeres adagra volt szükség. Az elkészítésén itt-ott egyszerűsítettem (például kihagytam a gőz feletti negyedórás karamellizálást), komolyan azt gondolom, hogy nem lett rosszabb a végeredmény (ámbár az Andiét ugye személyesen nem ismerem, és ez nyilván már így is marad).

Hozzávalók a tésztához:
15 dkg kristálycukor
3 evőkanál méz
fél dl tej
10 dkg vaj
-----------------------
1 tojás
45 dkg finomliszt
1 nagyon szűk kávéskanál szódabikarbóna
1 teáskanál kakaó

A vonal feletti anyagokat (cukor, méz, vaj, tej) egy vastagtalpú lábasban addig melegítetjük, míg a cukor el nem olvad benne.  Közben egy tálba szórjuk a lisztet, a szódabikarbónát és a kakaót. A tojást villámgyors mozdulatokkal elkeverjük a cukros-mézes vajban, azonnal ráöntjük a lisztes keverékre, és rögtön fakanállal jól összekeverjük (azért kell sietni, hogy a melegtől ne legyen rántotta a tojásból). A még meleg tésztából négy egyforma, gáztepsi méretű téglalapot nyújtunk, és 200 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:
1 dl búzadara
5 dl tej
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 csomag vaníliás cukor vagy 1 evőkanál vaníliakivonat

Tejbegrízt főzünk a grízből és a tejből. Teljesen hidegre hűtjük. A vajat nagyon habosra keverjük a porcukorral és a vaníliával, majd összedolgozzuk a hideg tejbegrízzel.

Hozzávalók az összeállításhoz:
1 közepes üveg sűrű lekvár
10 dkg étcsoki
0,7 dl tejszín vagy 1 csapott evőkanál kókuszzsír

Összeállítás: az alsó lapot egy nagy deszkára rakjuk, megkenjük a krém felével. Rárakjuk a másik lapot, azt megkenjük a lekvárral. Harmadik lap jön, arra a krém maradéka. Végül rányomjuk a felső lapot, és lesúlyozzuk pár órára. Utána a csokit összeolvasztjuk a tejszínnel vagy a kókuszzsírral, és bevonjuk vele a sütit. Hagyjuk állni egy éjszakán át, utána felvágjuk.

Na, hát ez a recept, most jöjjön pár praktikus tanács:
- a tésztát négy nem egyforma cipóba kell osztani, hanem egyre csökkenőbe, mivel úgyis leesnek majd a szélek.
- nyújtási praktikák: kiszabunk négy tepsiméretű sütőpapírt. A legnagyobb gombócot rúddá formázzuk, olyan hosszú legyen, mint a tepsi oldala, aztán icipici liszttel kinyújtjuk az egyik papíron. A girbe-gurba széleket pizzavágóval levágjuk. Ha valamelyik oldala-sarka hiányos, be tudjuk tapasztani, mert jó ragacsos a tészta, csak vigyázni kell, hogy ne legyen lisztes, mert akkor elválik. De egyébként szépen egyben marad. A sütőpapírral együtt húzzuk át a lapos tepsire.
- a várakozó tésztagombócokat letakarjuk, hogy nehogy kiszáradjanak. Érdemes gyorsan dolgozni a még meleg tésztával, mert úgy a legkönnyebb.
- melegen még puha a tészta, utána kőkemény lesz, majd a krém fogja felpuhítani, nem kell izgulni.
- a mázat úgy szoktam csinálni minden sütire, hogy egy vastag talpú lábasban felmelegítem (kb. 50 fok) a tejszínt vagy a kókuszzsírt, leveszem a tűzről, és több adagban fakanállal elkeverem benne az összetört csokit. Azonnal ráöntöm a hideg sütire. Halál egyszerű, és a zsiradéknak hála, nagyon könnyű szeletelni, nem töredezik. Sok mindent próbáltam még, nekem a vajas/olajos változatok nem jöttek be. Ennek a sütinek eredetileg főzött máza van, ide is írom a receptjét, de én nem is kísérleteztem vele, mert ezek sem szoktak értékelhetően sikerülni (túl vékony, túl vastag, ragacsos, nem köt meg, tompa fényű, töredezett, mindenféle vackot csináltam már). De tudom, hogy sokan csípőből rohadt jót csinálnak kakaóból, vízből meg cukorból, de annak a titkát sajnos nem ismerem. Az eredeti, Andi-féle receptben 2-2 evőkanál vizet, kakaót, 10 dkg kristálycukrot kell felfőzni, aztán meg 5 dkg vajjal (Rámával, hogy hűek maradjunk) kell elkeverni.
- súlyozás: a legegyszerűbb, ha teszünk a süti tetejére egy nagy tálcát vagy deszkát, és azt kirakjuk konzervvel vagy liszttel, amit találunk a spájzban. Nem kell durvulni. Simán kibírja a pulton, nem kell a hűtőbe beügyeskedni. Persze ha már teljesen kész, akkor azért jobb neki valami jó hideg helyen, elég vajas-tejes a krémje, de azért nem romlik olyan gyorsan.
- maradékfelhasználás: ezeknek a sütiknek elég vastag szélét le kell vágni (tuti nem egyforma a négy lap), ezeket egy tálba raktam, öntöttem alá icipici vizet (szeszt nem akartam a gyerekek miatt, tejet sem, hogy ne romoljon, ízesítést meg tényleg nem igényel), 1 evőkanál holland kakaót, és fakanállal szétmorzsoltam (illetve mindezt a Bendi). Vizes kézzel golyókat formázunk, és meghempergetjük kókuszreszelékben. És ez is nagyon jó.

Napi cukinak meg az én édes kicsi tavaszi cicám, annyira jól áll neki a zöld szín. Imádom, hogy ilyen függőek.






2016. március 1., kedd

Céklás csokitorta kókuszhabbal vagy kókuszos vegán csokikrémmel (gluténmentes)


Hát megint szülinapi tortát kellett süssek. És az érintett elég pontosan rendelt: kókuszos-céklás csokitortát kért, persze gluténmentes kivitelben. Nagyon jó lett. Tényleg. A cékla természetesen csak a tésztában van, nagyon-nagyon jól megy a csokihoz az íze. (Pont olyan jól, mint a répa a fahéj/kardamom/szegfűszeg/narancs ízekhez.) Használtam már sütibe cukkinit, az teljesen semleges, szerintem bármihez jó, a paszternákot meg mindig tervezem (csak felfalom előtte zöldséges rizsben). De ha egyszer sütnék belőle, akkor ahhoz is inkább vaníliát, kardamomot, ilyesmit tennék. Talán gyömbért is:) Nem csokit. De a céklához csoki kell.  Nagyon finom volt a tészta, csokis, szaftos, önmagában is nagyon jó. Ráadásul meglocsoltam a lapokat meggybefőtt levével, és szórtam a krém alá meggybefőttet, nem sokat, pont annyit, hogy ne meggytorta legyen, de örüljön az ember, ha összefut eggyel-eggyel. A tetejére pedig pirított kókusz ment, azzal lett tökéletes az egész, annyira jó volt, hogy volt valami rágható is a tortában. Ez nem az az pár kalóriás, szinte saláta torta, de évben egyszer-kétszer jöhet valami ilyesmi is, nem? Akkor jöjjön valami receptféle is:

A tésztához:
- 3 kicsi tojás
- 12,5 dkg mindenmentes Liga margarin (nem szoktam margarint használni, de tejmentes alapot akartam, kivételesen nem kókuszsírral vagy olívaolajjal)
- 12 dkg fehér rizsliszt
- 8 dkg cukor
- 2-3 kis közepes cékla
- 9 dkg Boci étcsoki
- 2-3 evőkanál holland kakaó
- fél csomag sütőpor
- vaníliakivonat, fahéj, csipet só

Habosra kevertem a puha margarint a cukorral, egyesével beledolgoztam a tojásokat, utána minden más ment hozzá fakanállal. A céklát előtte megfőztem, meghámoztam, és aprítógépben ledaráltam, a csokit nem olvasztottam, hanem szintén aprítógépben rizsszemnyire kicsinyítettem. Egy kerek tortaforma (24 cm) aljába papírt szabtam, és mehetett bele a massza. Viszonylag sokáig sült 180 fokon. Utána hagyni kell sokáig hűlni, melegen nagyon-nagyon törékeny (a kicsi tortát sikerült is több darabra törnöm). Másnap viszont cérnával tökéletesen ketté lehetett vágni. Még piskótát is ritkán sikerül ilyen jól.



Itt jól látszik a tészta állaga.


Egyéb hozzávalók:
fél üveg meggybefőtt
5 dl tejszín (nálunk laktózmentes)
1 csomag instant zselatin (kihagyható, de ajánlott)
vaníliakivonat
10-15 dkg kókuszreszelék
porcukor
1 kókuszdió


Az egyik lapot visszaraktam a formába. Meglocsoltam a meggybefőtt levével.  Szórtam rá egy jó marék befőttet. Habot vertem a tejszínből porcukorral, vaníliával meg a zselatinnal. Azért érdemes belerakni, mert viszonylag tömör a tészta, és így is nehéz volt vágni, ha még puhább lett volna a krém, akkor még nehezebb lett volna. Fakanállal hozzáforgattam a kókuszreszeléket. A krém bő felét rákentem a meggyel megszórt alsó tésztára.


Aztán jött a tetejére a felső tészta, azt is meglocsoltam meggybefőttlével.


Aztán jött erre is krém. A kókuszdiót DT összetörte (a levét a másik tortához használtam), a húsát felszeletelte, én meg egy pici kókuszzsíron megpirítottam. Ez ment a krém tetejére. Aztán hagyni kell béként pár órát, ezalatt szépen dermed meg összeállnak az ízei. És tényleg rohadt jó volt. Sajnos szülinapozás közben sosincs idő meg alkalom normális képet csinálni a felvágottról, most is csak egy nem normálisat tudok berakni. De azért látszik rajta, hogy eléggé eteti magát, mindent tud, amit egy tortának tudnia kell.



Ennél már csak az én mindenmentes tortám volt jobb. Folyamatosan keresem a tej- és tejszínmentes tortakrémeket, nem könnyű jót kitalálni. Ez viszont szuper lett. Meg is ettem egy nap alatt. Először is sütöttem egy kis, 18 cm-es tortalapot a fenti tészta kb. harmadából-feléből.Aztán még melegen gyorsan háromba törtem. Miután kisírtam magam, hagytam teljesen kihűlni. Szerintem ezt a fázist érdemes kihagyni. Másnap hidegen visszaraktam a formába. Meglocsoltam meggybefőttlével ezt is.


Erre is szórtam meggybefőttet.


Aztán jöhetett a krém.

Hozzávalók a vegán csokikrémhez:
- 1 zacskó csokis pudingpor (ha lett volna elég kakaóm otthon, akkor elég lett volna pár evőkanál keményítő helyette)
- 1-2 evőkanál holland kakaó
- 9 dkg Boci étcsoki
- 3-4 dkg kókuszzsír
- 1 nagy marék kókuszreszelék
- 1 kókuszdió leve
- némi meggybefőttlé
- édesítő (én szíviát használtam)
- vaníliakivonat
- kicsi rum

A pudingot megfőztem 4 dl folyadékkal, ebből kb. egy dl volt a kókuszvíz, egy dl a meggybefőttlé, a többi meg víz. Amikor már eléggé kihűlt, hozzákevertem a feldarabolt csokit, meg a többi hozzávalót. Ezt kentem rá a tészta tetejére, 2-3-4 cm-es réteg lett belőle. Hűtő, ott szépen megszilárdult. Isteni volt. Ez is kapott egy kis pirított kókuszt a tetejére.


Dupla adag céklás tésztát csináltam, és még mindig maradt belőle, így aztán azt megsütöttem egy hosszúkás sütőformában. Amikor kihűlt, akkor a tetejét bevontam kókuszos citrommázzal (sima citrommáz kókuszreszelékkel tuningolva). És mivel még mindig maradt főtt céklám, abból meg egy sima kevert sütit sütöttem, olívaolajjal, gluténmentes lisztekkel, stb., stb., azt most nincs kedvem leírni, de nagyon jó lett az is. Tegyetek céklát a sütikbe.


Napi cukinak meg a vasárnap hajnali perverz túránkról kaptok pár négylábút. A szép ködös képeket Csilla és Rozi lőtték.

A ködös nagytestű rém, az édes Totó. 60 kg (? vagy több? vagy kevesebb?)  jóindulat. Csak simogassák. Meg védjék meg a gazdik, mert a világban sok félelmetes dolog leselkedik egy ilyen kiskutyára.


Kóficka, csak hogy lássátok, hogy ő is részt vett:) Elfáradt azért, szegénykém. Egyébként pont ma van a 13. szülinapja. Nyugodtan letagadhatna három évet:))))


Hátul Zsuzsika DT-féle divatos kutyakabátban (technológia levédve). Elől meg a gyönyörű és ifjú Pimi, aki mindent tud. Például tud két lábon forogni (a rátekeredő pórázon jól látszik, hogy már épp a második körét kezdi). És úgy fut, hogy a nyulak állva maradnak mögötte. Kóficka is pont ilyen sportos volt az ő korában.


Itt is szépen látszik a köd. Főleg azt láttunk. Meg a négyből három ebecske. Totó nyilván őrző-védett valamelyik gazdihoz simulva.