2018. július 30., hétfő

New York-i sajttorta karamellszósszal és banánnal


Megint öregebb lett egy évvel. Úgy elszaladt ez a 26 év, mintha tegnap született volna. Fura. 92 nyara rendesebb volt, nem ez a monszunszerű. Jó kis kánikula volt. Nem kellett fáznia senkinek. Még a vadiúj babákon is éppen csak volt egy kevés ruha, nem kellett több. Hosszú volt, sovány, a frizu sem volt az igazi. 12 ujjacskája volt a kezén. Mindez gyorsan megoldódott. Két pici heg, töméntelen mennyiségű haj, és hát nőtt is valamennyit. Szerencsére.
Rebeka vállalta a tortát, Jamie sajttortája. Egyszerűen tökéletes.

Hozzávalók.
Az alaphoz:
25 dkg omlós keksz (esetünkben Maria gluténmentes keksz)
15 dkg vaj
A sajtréteghez:
90 dkg sajtkrém
3 evőkanál kukoricaliszt
11,5 dkg porcukor
1 teáskanál vaníliakivonat
2 tojás
1 nagy csipet reszelt citromhéj


Összetörjük a kekszet, összekeverjük az olvasztott vajjal. Beletömködjük egy nagy tortaforma aljába, 180 fokon tíz percig sütjük.
Habosra keverünk mindent a tojások kivételével. Aztán külön kikeverjük a tojásokat, aztán ezt is beledolgozzuk a sajtos masszába. Ráöntjük a kekszes alapra, hozzáveregetjük a pulthoz, aztán mehet a 200 fokos sütőbe 40-45 percre. Akkor jó, ha a közepe még remegős, nem szabad túlsütni, persze az sem szerencsés, ha folyik. Aztán hagyni kell hűlni pár órát, hogy szépen lehessen szeletelni. A sütés közben felpúposodik, aztán amint hűl, szépen visszaesik, de ez nagyon jól áll neki.


Karamellszószt főzünk (cukrot karamellizálunk, aztán forró tejszínnel felengedjük, kb. fele-fele arány), azzal meglocsoljuk a szeletünket, és karikázunk rá banánt. Mivel volt kéznél szedrem és áfonyám, főztem hozzá gyümölcsszószt is, azt is lehetett kanalazni a karamellszósz alá. Hedonista változat.


Isteni volt. Egyébként a menü cukkinikrémleves volt gorgonzolával és szardellafilével, aztán lazac amerikai káposztasalival és sült krumplival.

Napi cukinak meg Zsuzsi, mert kicsit alulreprezentált mostanában. Fejen szokott aludni. Most jól van. És remélem, az idén már nem lesz több műtétje. Személyes tárgyainak száma háromra nőtt. A koszos svéd malac mellé megérkezett Antonio Banderöff, valamint megajándékoztatott egy fantasztikus, sípoló hamburgerrel (400 ft volt a kínaiban). Mindene megvan.





2018. július 29., vasárnap

Fantasztikus őszi lepény (gluténmentes, tejmentes)




Július végén általában már nagyon el vagyok keseredve, hogy vége a nyárnak. Egyre rövidebbek a napok, és mindjárt itt az ősz, ami nem is baj, de a telekért nem vagyok oda. Hogy finoman fogalmazzak. Az idén különösen bánatos vagyok, úgy érzem, hogy még nem is volt nyár, sem nekem, sem úgy általában. Most van egy kis jó idő, de hát ez kevés. Ráadásul ez a nyár nekem eléggé munkával és mindenféle teendőkkel telik, nemigen fér bele nyaralás, sajnálom is magam rendesen. De nem mazochizmusból lett őszi pite, hanem azért, mert ilyen alapanyagokat kellett elhasználni. Tésán két évig nem termett szinte semmi, állandóan lefagyott minden, de most rekordtermés van, szakadnak meg a gyümölcsfák. Iszonyat mennyiség van almából, körtéből, dióból, szilvából. És ami ilyenkor lepotyog, azt már felhasználom, bio gyümölcsöt nem dobunk ki. Szóval volt egy jó nagy zacskó apró, hullott almám és körtém. Meg jól bevásároltunk valami elég ízetlen fekete szőlőből, azzal is kellett valamit csinálni. Tulajdonképpen csak nekiláttam almát és körtét pucolni, hogy majd elrakom valaminek, de aztán rájöttem, hogy inkább süti lesz. És mivel elég sok volt, az irdatlan nagy gáztepsiben sütöttem, biztosan el fog fogyni. És annyira, de annyira jó lett. Nyilván nem lesz recept, ahhoz már elég lusta vagyok mostanában, hogy méricskéljek.

Tehát először is sütőpapírt tettem a tepsibe, és azt kikentem kókuszzsírral. Erre jött a meghámozott, kicsutkázott, felkockázott alma és körte, hát, rengeteg, olyan két centi vastag rétegben. Megszórtam jó sok fahéjjal és eritritollal (mostanában ezt használok, nem csípős, mint az eritrit, és nem kesernyés, mint a sztívia). Morzsoltam rá kevés tejmentes margarint. Mehetett a 200 fokos sütőbe jó negyedórára, amíg el nem kezdett barnulni a teteje. Közben összekevertem a tésztát. 4 egész tojás, legalább 2 deci víz, de az is lehet, hogy több. Mindenféle lisztek: barna rizsliszt főleg, mint test. Kukoricaliszt, hogy legyen benne némi ropogósság. Hajdinaliszt az íze meg a belbecse miatt. Darált mandula, hogy isteni legyen. Tápiókaliszt és nyílgyökérliszt, hogy szépen összeálljon a tészta. Kölesdara, hogy jó legyen a tészta állaga, meg hát ezt is elég egészségesnek tartom. Mondjuk 20 dkg rizs, 10 dkg darált mandula, 5 dkg kukorica, 5 dkg  hajdina, 5 dkg kölesdara, 3-4 evőkanál a többiből, mindenesetre valami ilyen arány. Aztán ment hozzá 4-5 evőkanál sűrű kókusztej zsiradék gyanánt. Ízesítőnek meg citromhéj, vanília, még pár marék összevágott alma (mert nem fért mind a tepsi aljába), csipet só, és eritritol - kis mennyiségekről van szó. Ment még hozzá egy csomag sütőpor és egy citrom leve, hogy dolgozzon is. Sűrű tejföl állagra utaztam. A sült almára rászórtam a leszemezett szőlőt (olyan fél kilónyit). Egy fóliacsíkkal felosztottam egyharmad-kétharmad arányban. A nagyobbik részre ráöntöttem a tészta két harmadát. A maradékhoz hozzákevertem olyan 5 dkg darált mákot meg egy kis vizet, hogy ne változzék az állaga, és ez jött a kisebb részbe.


 Aztán 180 fok, és olyan 25 perc.


Igen, jól látod,hogy az ott egy cicaláb. És azt is, hogy meg kellett kóstolnom a csücskét. Hülyeséget nem fényképeznék le. Szóval akkor most pár napig nem sütök.

Napi nem cuki. A fekete cicánkat valami baleset érte (kutya? autó? leesett valahonnan?) Két nap múlva találtuk meg, elég vacak állapotban. Nem voltam benne biztos, hogy élve odaérünk vele az állatorvoshoz. Család utcai lábra állítás folyik. Volt sok infúzió, de alakul Volt egy nem sok életjelenséget mutató fekete szőrkupacunk, de most már egészen cicaszerű. Sokk elment, dorombol, eszik, ha nem is sokat, de eddig is elég rossz evő volt. Iszik. Működik. Annyira nem tudott lábra állni, hogy azt hittük, gerincsérülése is van. Tegnap már állandóan felugrált az ablakpárkányra (kedd este találtuk meg, a tegnap pedig pénteken volt). Most már infúzióra sem kell vinni Roborálunk, és még vár rá egy nagy műtét, mert lett egy irdatlan méretű hasi sérve. Pont annyi idős, mint Kófic, tehát 15 év és egy harmad év, szerencsére ő is megkímélt állapotban. Remélem, eseménytelen hetek állnak előttünk.

Kedd este, itt már kicsit összeszedte magát, hála az első infúziónak.


Ilyen csinos rucit kapott a sérve miatt, de állítólag nem ér semmit. De mindenesetre irtó csinos. Csütörtökön már felmászott az ágyra.


Szóval csináltunk neki cicalépcsőt, nehogy leessen. Meg nyomi alomtálcája volt, hogy be tudja magát vonszolni. Amikor odaért, általában hasra esett, és akkor feküdt benne, hason, mind a négy végtagja oldalt. Kár, hogy nem fényképeztem le. Mindenesetre a lapos alomtálból még sokkal, de sokkal jobban ki lehet kaparni az almot, mint a normálisból, tehát egész álló nap söprögettem.


Pénteken már az ablakba ugrált.


Próbáltam elbarikádozni az ablakot. Szerintetek ki nyert?


Ezt az ablaksarkot egyébként a dagi cicánk is nagyon kedveli. Szegényke, most eléggé kivan a melegtől, bármerre megyünk, omlatag cicába botlunk. Ez tényleg cuki.







2018. július 28., szombat

Cukkinikrémleves


Minden nyáron van legalább egy cukkinis poszt. Mert annyira szeretjük. És évek óta általában nagy sikerrel termeljük. A lusták növénye. Sok gond nincs vele, nő szépen magától, csak hely kell neki. Aztán győzze az ember leszedni és megenni.

 Ez két heti termés. És igen, én is jobban szeretem némileg zsengébben, de hát ez van, két hét alatt ez lett a nullából. Szerencsére még ezeknek az óriásoknak is a nagy része elég friss volt, cseppet sem volt vastag héjú meg szívós húsú. Igen változatos a cukkinirecepttárunk, de ennyit még így sem tudunk megenni. Egy részét sikerült rásózni a barátainkra és üzletfeleinkre, egy részét lefagyasztottam, és egy részét felfaltuk. Volt fokhagymásan, lecsósan, volt többféle tócsni, de az idei abszolút befutó a cukkinikrémleves. Bármikor bármennyi jöhet. És eddig aki kóstolta, mind odavolt érte.
Gondolom, kábé ezerszer írtam le, hogy mennyire utálom a tejszínes leveseket. Azt gondolom, hogy a zöldségkrémleves az zöldségből van, és kész. Nem pedig lisztből és tejszínből. A zöldség általában nem olcsó (kivéve ugye, ha ingyen van, mert a kertben találja az ember), az kis liszt meg az sok főzőtejszín jóval olcsóbb, nyilván ezért szokták hozzátenni itt és ott. Mint a főzelékhez a sok borzalmas rántást. Na, de az enyém nem ilyen. Hihetetlenül jó az íze, pedig alig van benne fűszer. A sok cukkinitől meg krémes, a sárgarépa pedig pont jól ropog benne. Szuper.

Hozzávalók:
jó sok cukkini (mondjuk egy vagy másfél a talicskás méretből)
egy-két evőkanál olívaolaj
1 sárgarépa
só, bors

Lehet még tuningolni ilyen-olyan zöld fűszerrel. Adja magát a kapor, de ezt csak akkor teszek bele, ha csak DT és én eszem belőle, a gyerekeink még nem jutottak el az egyedfejlődésnek arra a szintjére, hogy megegyék. Tehát ha ők is esznek belőle, akkor mi kaporolajjal csöpögtetünk. Mostanában egy-két ág csombort szoktam rádobni, jól áll neki. És ezt legalább mindenki megeszi. Mármint az ízét.
Szóval félig meghámozom a cukkinit (ha túl öreg, akkor nyilván teljesen meg kell), összevágom, és oívaolajon pirítom-párolom, középtájt sózom, aztán mehet hozzá egy kis víz is, tényleg nem sok, csak hogy rendesen megpuhuljon. Meg már az elején rádobom a csombort. Így néz ki, amikor elkészült.


Ekkor botmixerrel áttöröm. Ha kell, kicsi vizet még öntök hozzá, és azzal összeforralom, de ilyen fél decikről van szó. Ha túlhígítod, nem lesz íze. Aztán mehet hozzá pici bors, és kész is. A sárgarépát nagyon apró kockára vágom, épp csak egyet forralok rajta, hogy még ropogós maradjon, egyszerűen tökéletes betét hozzá. Sajnos sosem tudok belőle annyit csinálni, hogy maradjon másnapra is.

Napi cukinak Kóficka, az új nyári rucijában. Hogy lehet egy kutya ennyire gyönyörű. 15 év és 4 hónap. Mind az alakja mind a gyönyörű pofija kifogástalan.



Sétálni is szoktunk.






2018. július 12., csütörtök

Extra gyors gluténmentes kakaóscsiga (tejmentes, vegán)


Aki sütött már gluténmentes lisztből, jól tudja, hogy milyen borzalmas tud lenni. Törik, mállik, szakad már a nyers tészta maga, aztán ha valahogy sikerül formába hozni, akkor majd a késztermék hullik atomokra. Próbálkoztam már többször bejglivel karácsonytájt, nulla siker. Egyenes tészta még úgy ahogy, de ha tekerni kellett, már rögtön tört, szakadt, rúgott és harapott. Én meg sírtam. Tegnap este Rebeka kakaós csigát emlegetett, és úgy gondoltam, hogy én is tudnék enni, szóval minden para nélkül összedobtam egyet. Nyilván nem mértem semmit, és közben fontos dolgokról beszélgettünk, szóval nem is igen figyeltem rá. Rohadt jó lett a tészta, simán lehetett nyújtani, tekerni, mintha nem is gluténmentes lett volna. Normális idő alatt megsült, és annyira finom lett, hogy egy nagy tepsiből (kb. este tízkor vettem ki a sütőből, mondjuk kaptunk segítséget is) ennyi maradt reggelre, ami a képen van. Hajnal ötkor lefotóztam, és milyen jól tettem, mert most már a tányér is el van mosva. Szóval most írok valamiféle receptet, aztán egyet ismétlek, és akkor megpróbálom ki is mérni. És majd ápdételem.

Ja, és még a recept előtt, pár szó a felhasznált anyagokról. A Szafi Free nem szponzorál (sajnos), de kivételesen reklámoznám. A gluténmentes lisztkeverékek nekem általában nem fogyaszthatóak, alapvetően olcsó keményítőből és állományjavítókból állnak, eléggé utálom mindet. De ezek a Szafi termékek isteniek. Belinkeltem a lisztet, nézzétek meg, csupa kulturált összetevő, mintha én kevergetném itthon, csak kicsit jobb. Nem olcsó, de megéri, főleg ha kiegészítésképp használom. És eddig bármit is vettem tőle, mind tökéletes volt, és egyik után sem fájt a hasam.
A margarin már nehezebb kérdés. Nagyon-nagyon nem vagyok margarinbarát. Általában kevert sütiket csinálok, és ahhoz kókusztejet vagy olívaolajat rakok zsiradékként. Igazából már a kókuszzsírt sem kedvelem, de az is lehet, hogy abból még sosem használtam igazán jó minőségűt. Tehát ha tejmentes tésztát akarok gyúrni, akkor nagyon ritkán használok tejmentes margarint, mondjuk egy évben kétszer. Ez volt az egyik. És majd karácsonykor jön a következő. De egyelőre nincs jobb ötletem.
Alapvetően nem eszem élesztőt sem, itt most kivételesen adtam hozzá. Szerintem szódabikarbónával sem lett volna rossz.
A nyílgyökérlisztet nem olyan régóta használom, ez is méregdrága (1300-1400 körül van fél kiló), de irtó jól összetart mindent, és jó kis rugalmasságot ad a tésztának. Egy-egy adaghoz nem kell sok belőle, szóval sokáig kitart.
Hajdinalisztet azért nem raktam hozzá, mert elfelejtettem. Attól mindennek olyan finom, diós íze lesz. De volt belőle a Szafi-féle lisztben.

Tehát a hozzávalók:
30-40 dkg barna rizsliszt
10-12 dkg kölesliszt
3 evőkanál nyílgyökérliszt
4-5 evőkanál Szafi free ropogós kérgű hajdinás lisztkeverék
2-3 evőkanál útifűmaghéj
3 evőkanál cukor
vanília
csipet só
7 g szárított élesztő
langyos víz
______________________
15 dkg tejmentes margarin (Ligát használtam)
kakaó és porcukor a töltéshez

Kb. egy deci langyos vízhez kevertem némi rizslisztet, beleszórtam egy kávéskanál cukrot, hozzá az élesztőt, és hagytam békésen fortyogni vagy tíz percet. Utána összegyúrtam a vonal feletti cuccokat, lágy, de gyúrható tésztát kell kapni, annyi langyos vizet kell hozzá adni. Utána belegyúrtam olyan 5 dkg olvasztott margarint. Irtó jó lett a tészta állaga. Lisztezett (rizsliszt) deszkán nagyon vékonyra kinyújtottam, lekentem olvasztott margarinnal. Megszórtam kakaóval, porcukorral, és nagy örömmel felcsavartam. Felvagdostam, és mehetett a sütőbe. Kicsit kelesztettem, aztán 180-200 fok. A tetejére morzsoltam a maradék margarint. Viszonylag hamar megsült. Mivel ez a tészta a kifolyó tölteléket kevésbé issza fel, mint a gluténes, elég sok kifolyt alá, és elkezdett füstölögni. Szóval amikor már majdnem kész volt, átköltöztettem egy tiszta sütőpapírra, és úgy folytattam, nem akartam cukorfüstízűvé tenni. Tényleg nagyon finom volt.

Napi cukinak meg például ez. Nagyon szeretem az ilyet, és ritkán van már benne részünk.


Hétvégén Szigligeten voltunk. Ennyire helyesek a lányok útközben.


Utána egy borozóban pihentük ki a fáradalmakat, szintén félbevágva.





2018. június 26., kedd

Nehéz a kutyaélet

Most semmi kaja nem lesz. Sokat főzök, de semmi izgit. Meggyleves. Sokszor, nyilván mentesen. Meggyes süti. Ezt is nyilván mentesen. Padlizsán és cukkini. És persze újkrumpli ilyen-olyan salátával. De szerintem úgyis a kutyák-cicák miatt jöttök erre, szóval most csak állatos kép lesz, mert már annyira felgyűltek. Hogy lássátok, milyen borzalmas nálunk az élet. A képek egyébként csalnak. Az nincs lefényképezve, amikor mindnyájan kirontunk reggel hatkor-hétkor, és csak este érünk haza. Nyáron még eltelik az idő a kertben, de télen ilyenkor be vannak zárva a fürdőszobába. Kutyaélet.

Reggeli séta. Na, azért ez sem jut minden napra.


Aztán jöhet a pihi. Kóficka fényképezhetetlenül alszik a kosarában. Sajnos nem találtuk el a hőmérsékletet, túl meleg van.


Megint műtét meg megint lábadozás utána.



Édes. Hagyja magát kicsit szeretgetni.


És ő is. Immár varratok nélkül.


Néha még nekem is az ölembe ül (régebben ez mindennapos közös program volt). Csak rólam mindig ilyen képek készülnek, hogy kiáll a fejemből egy akkumulátor, egy lavór és egy darázsirtó.


Hát mára ennyi.




2018. június 12., kedd

Sült krumpli újkáposzta-salátával (gluténmentes, vegán)


Imádom a kánikulát, de már kezd nekem is melegem lenni, pedig nem is a pesti szaunában rohangászom, hanem itthon ülök a jó hűvös házunkban. (Kutyát őrzök.) Szóval minimalista főzés van, nincs nagy kedvem túl sokat főni a konyhában . Ilyeneket eszem, ha éppen nem valamilyen lecsót.
Az újkrumplit mindenféleképpen imádom. Ha éppen nem petrezselymes (mert nincs itthon), akkor sült. Nem pucolom meg, csak dörzsi szivaccsal ledörgölöm, folyóvíz alatt. Pikk-pakk. Aztán viszonylag apróra felvágom. Egy vastag talpú serpenyőben melegítek egy csapott evőkanál disznózsírt (azoknak, akiknek nincs otthon két szárnyasallergiás ebe, a libazsírt javaslom), beledobom a felvágott krumplit, és időnként megkeverve sütöm, fedő nélkül. Ha már szép barna, akkor öntök alá szűk fél deci vizet, és még azzal is sütöm, míg az el nem párolog. És csak akkor sózom, ha kész. Ez az egész tíz perc, ha tényleg újkrumpli. Kívül ropog, belül krém, ahogy illik.
A káposztasalátát is imádom. Még száz évvel ezelőtt, amikor sokat jártam étterembe, mert egyrészt volt rá pénzünk (akkoriban még egy egyetemistának is belefért), másrészt mindent ehettem (és ettem is), mindig káposztasalátát kértem, bármilyen cifra salik is voltak, nem tudom megunni. Új káposztából még jobb. Ezt a nyárit nem forrázom le (mint a télit). Egyszerűen összevágom, minél vékonyabbra, és valami hagyományos fűszerezést adok elő: só, kis édesítőszer, mostanában sztívia, valamilyen jobbféle ecet, és sok-sok őrölt kömény. Meg öntök alá egy deci vizet is, mert nem enged elég levet magától. Ennyi. Egy kisebb fejből két nagy befőttes üvegnyi lesz, a hűtőben elállna sokáig, de együltömben képes vagyok felfalni egy egész üveggel. A desszert meg meggy. Eszem ágában sincs bevallani, hogy mennyit eszem belőle naponta. Ezt is nagyon szeretem.

Napi cukinak kiterült állatok. Bárhová megyek, valaki marhára ki van feküdve. Mert nekik is melegük van. Nagyjából meg sem mozdulnak egész nap.

A fő fekvő a dagi cicánk. Irtó jól áll neki a fekvés. Folyamatosan keresgéli a hűvös pontokat.











Kóficka az előszobában húsöl, a kövön. Néha visszamászik a kosarába is, csak puhább.


A fekete cicánk fejest ugrik a kanapéról a hintaszékbe. Hintázgat egy picit, aztán mozdulatlanul alszik egész nap.


Zsuzsi az imádott malacával. Két nap múlva varratszedés, hurrá. Végre nem kell ruhát hordania.



Folyamatosan stresszelünk, hogy mi lesz, ha valami baja lesz a malacnak. De semmi gond, ma - valahol Spanyolországban - beszereztetett az utód. Nem olyan szép sem a külseje, sem a hangja, mint a svéd malacnak, de pótléknak jó lesz. Viszont nem mocskos. Egyelőre. A pihent agyú lányok szerint Antonio Banderöff, a szenvedélyes spanyol gumimalac. Éppen a lattéjét fogyasztja.


xxx




2018. május 23., szerda

Csípős paradicsomos padlizsán petrezselymes újkrumplival


Csak igazolás, hogy eszünk. Ha a birtokon vagyunk, mindig ilyesmit eszünk. Valami egytálételt. Serpenyőset. Ami készülhet wokban szabad tűzön, de a gáztűzhelyen is, az a lényeg, hogy egy edényben. És legfeljebb egy másikban a köret. Már ha van. Külön.


A pipacsok közt főzve jobb íz íze:) És a suszternek lyukas a cipője, kicsit gáz ez a kosár:) és van saját kakukkfüvem is, de ez volt kéznél. Recept nemigen. Mindig ugyanaz. Készül valami alap, mostanában kevés füstölt meg húsos szalonna felkockázva, olíván megpirítva. Erre megy egyszerre az összes zöldség: összevágott cukkini, padlizsán, hagyma, egy kis fokhagyma. Meg egy-két zöld paprika. Kettőnkre mindenből egy-egy darab, két igen bőséges adag lesz. Kevergetve, viszonylag nagy lángon sütjük. Ha elkezdene leégni, akkor sózzuk, ha az sem elég (mert nem elég friss a zöldség), akkor jöhet alá pici víz, de tényleg kevés. Tíz percnél több nemigen kell neki. És közben lehet fűszerezni. Kakukkfű, oregánó, ami épp van. Franciás lesz egy kis levendulától (már nyílik!), olaszos egy marék bazsalikomlevéltől. Ősszel tuti megszórnám egy kis római köménnyel is. Aztán, ha majdnem kész, jöhet a faxni. Paradicsom. Ha nyersen teszem bele, akkor kockázva, és keveset sütöm vele, hogy szinte nyers maradjon. Ha konzerv, akkor rotyogtatom vele, és tuti kap egy pici mézet is. Ha viszonylag sok benne a paradicsomlé, és megy bele ilyenkor egy kis olajbogyó, meg valami csípős, akkor puttanesca alap lesz. De lehet ilyen sűrűn is, mint most, ebbe csak egy deci sűrítmény ment. Ilyenkor még vagy kerül bele egy kis kolbász vagy sem. Lehet rá tojást ütni. Lehet bele főtt rizst/kölest/bármit keverni. És lehet hozzá petrezselymes újkrumplit enni, mert mostanában mindenhez azt eszem. Ledörzsölöm, összevágom. Kis szalonnazsíron vagy olíván vagy ezek keverékén elkezdem sütni-párolni, közben sózom. Ha le akar égni, ez alá is mehet pici víz. Ha tényleg friss az újkrumpli, pár perc az egész. A végén mehet rá a petrezselyem. Ebből a rosszullétig tudok enni. Nem szabad hűtőbe tenni. Anyukám mindig otthagyta egy lábasban a gáztűzhelyen, és én délutánonként elcsipegettem. Most már magamat kényeztetem, ki más.


Salátát meg mindenhez eszünk. Ez most római saláta és kígyóuborka volt összevágva, a szokásos locsolással: balzsamecet, méz, só, olíva. Ilyesmin elélnék örökké. Csak legyen, aki megcsinálja. Nem bonyolult, de azért kell türelem a vagdosáshoz. Jobb lenne, ha készen kapnám.

Ha nem szalonnás alapon csinálod, akkor természetesen vegán, és akkor is nagyon jó. Tényleg.

Napi cuki. Amikor itthon dolgozom, marhára idegesít, hogy körülöttem mindenki vadul napozik, és rohadt jól érzi magát. Én is ezt szeretném csinálni délelőtt. Meg délután is.




Kóficka általában vakus helyen szundikál, szóval róla kevesebb készül. De azért készül. Tényleg igazi kis töltött zokni. DT szerint sokkal előnyösebb az alakja, ha áll:) Szerintem mindenféleképpen gyönyörű. Nincs szebb, mint egy tacsihas. És ha szúrna, nem szeretném ölbe venni.







2018. május 10., csütörtök

Banánkenyér szilvalekvárral és dióval (gluténmentes, tejmentes)


 Igen, az eperszezon közepén. Vagy elején? Vagy az idén nem is lesz? Ettem már az idén egészen ehető görög epret, egészen elviselhető áron. Aztán rohadt drága magyart, ami pont olyan volt, mint a görög. Mivel az egyik kedvenc zöldségesemnél vettem, arra nem is szeretnék gondolni, hogy görög volt. Aztán vettem a Hunyadi téren őstermelőnek kinéző családnál tuti magyar epret (pont az a fajta volt, amit szedni szoktam a szedd magadban, amit egyébként az idén nem látok, az a szép fényes, kicsit göcsörtös, közepes szemű), nem volt rossz, de az sem volt az igazi. Egy-két napja nem voltam zöldségesnél, de előtte nem éreztem, hogy eperszezon lenne, mert horror áron láttam csak epret, és nem is igazán vonzóakat. De nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy nem tudom, észrevettétek-e, hogy májusban, amint elkezdik árulni a magyar epret és az újkrumplit, rögtön elkezdik akciózni a banánt és az édeskrumplit. A nagyáruházak. Értem a logikát. És általában nem veszek. De most ugye a fentiek miatt egyrészt gyümölcshiányban vagyok, másrészt a helyi Sparban fillérekért szórták a megbarnult akciós banánt, szóval egyszerűen meg kellett vennem. A nagy részét lefagyasztottam, banánfagyi lesz belőle, illetve már lett is párból, néhányból meg lett ez a helyes nem szezonális banánkenyér. És persze lehet, hogy jobb lett volna eperrel (ld. fent, hogy miért nem), és az eper mellé tuti mandulát tettem volna. De ez is nagyon-nagyon jó.
Receptet szokás szerint nem kaptok, legalábbis pontosat, mert nincs kedvem méricskélni, ti is jobban jártok ha nem teszitek. Szóval öt közepes banánt összetörtem botmixerrel, adtam hozzá három egész tojást. Fűszereket: vaníliakivonat, fahéj, citromhéj (mindig van a fagyasztómban nem mérgezett), csipetnyi só. Szerintem cukor nem kell bele, elég édes a banán. Lisztféléket: annyit, hogy a végén híg nokedlitészta állagot kapjunk. Bármivel működik, én most - szokás szerint - kukoricalisztet, tápiókakeményítőt, barna rizslisztet, hajdinalisztet és pár evőkanálnyi barna rizsdarát adtam hozzá. Extrák: jó nagy marék dió, egy evőkanálnyi fahéjas olívaolaj, a tetejére pár evőkanál házi szilvalekvár, nem a sűrű fajta. A lekvárt kivételével mindent összekevertem, beleöntöttem egy kis papírral bélelt tepsibe. A tetejére kanalaztam a szilvalekvárt, és villával kicsit körbehuzigáltam, hogy csinosabb legyen. 200 fok, kb. 20 perc.


A széle ropogós, belül pont jó. Nagyon igyekszem, hogy ne egyem meg az egész tepsivel uzsira. Elegánsabb, ha hosszúkás sütőformában sütjük, de a tepsis tutira átsül, és gyorsabb is.

Na, akkor jöhet a napi cuki. Most, hogy ilyen keveset írok, tele vagyok kutyaképekkel.

Jin és jang. A foxinak azért van hosszú orra, hogy jól be tudja dugni a lapocka alá.



A fodrász előtt is gyönyörűek voltunk.


De ezt most fokoztuk.