A kovászos uborka levének újrahasznosítása

Amíg válaszokra várok a gépnél, és nem merek semmi komolyabb dologba belekezdeni, addig csak görgetni szoktam, ahogy mindenki más is. Ilyenkor kerül elém ez a sok "remek" ötlet, bár lehet, hogy a koviubilé újrahasznosítását Micikétől lestem el tavaly, amikor ő is rengeteget fermentált, és rémlik, hogy a megmaradt lét sokszor ráöntötte bolti savanyúságokra, ezzel javítva őket. (Remélem, nem csak képzelődök már megint.) Tesóm rengeteg koviubit gyárt minden nyáron, és elhatároztam, hogy a megmaradt finom sós-fokhagymás-kovászos lébe teszek mindenféle zöldséget. Én sajnos nem tudom meginni, legalábbis ennyit nem, pedig sokan nagyon szeretik.

Az első próbálkozás a sárgarépa lett. Kaptam a boltból kiselejtezett répákat, megpucoltam, hosszában felvágtam és egy befőttesüvegbe szorítottam őket. Ráöntöttem a kiürült koviubilét, lezártam az üveget, tettem alá egy tányért is, megérzésből (és jól is tettem, mert kifutott), és a hűtő hátfalához toltam, majd ott felejtettem több hétig. Tényleg elfelejtettem, és amikor megtaláltam, akkor félve nyitottam ki, de a répa roppanós, kicsit kovászos ízű, és nem romlott meg ennyi idő alatt sem. 

Nekem nagyon fura ez az intenzív édes répaíz a kovászos íz mellett, talán szokni kell még. Arra gondoltam, hogy mártogatós dolgokhoz tök jó lenne.

Második próbálkozásra kis koktélparadicsomokat tettem a lébe. Ezt Mazsi is kipróbálta, és állítólag nagyon finom. Én még nem kóstoltam, még vártam a megfelelő alkalmat. Ez holnap lesz, mert jön Toma, és akkor ünnepélyesen kinyitjuk majd.

Frissítés 1.: Megkóstoltuk Tomával a paradicsomot, de azt állapítottuk meg, hogy kell neki még egy kis idő, nem elég kovászos az íze. Holnap lesz egy hete, hogy betettem az üvegbe, de nem szobahőmérsékleten tartottam, hanem a hűtőben, ezért - gondolom - több idő kell neki. Augusztus 19-én tettem el, 25-én kóstoltuk először. Egyébként amikor kinyitottam, szisszent egyet és  kicsit pezsgett is. Pár nap múlva újra megkóstolom!

Frissítés 2. 2024. szeptember 7-én:

Pezseg rendesen! De csak miután levettem róla a tetőt, és a fotózás miatt egy kis időt szobahőmérsékleten töltött. Megkóstoltam, és nagyon finom, kovászos íze van, egyben paradicsomíze is. Tehát kovászos paradicsom. Csak az az egy baj van vele, hogy kissé megpuhult. Úgy 19 napot töltött a maradék kovászos lében a hűtőben. 

Gondolkodtam, hogy milyen zöldségekkel próbálkozzak még, talán karfiolt vagy padlizsánt is ki fogok próbálni, de a következő a káposzta lesz, ha marad még egy kis koviubilé valakinél. Ha kipróbálom, akkor majd kiegészítem vele ezt a bejegyzést.

Szeptember 14-én betettem az uborkareszelővel vékony szálakra gyalult káposztát a félretett kovászos uborka levébe, és 1 hét múlva megkóstolom. Addig is a hűtőben tartom.

Véletlenül csak szeptember 28-án kóstoltam meg, nagyon ízlik. Isteni finom, próbáljátok ki mindenképpen! Ez lett a legjobb, a három próbálkozás közül (répa, paradicsom, káposzta).

Napi cuki most a máltai virágmagjaimból lett növény, amiről Micikével megállapítottuk, hogy nem az, amire gondoltam. Elment a helyszínre, ahol szerintem a magokat szedtem, és lefotózta az ottani növényt, de nem hasonlít erre. Úgyhogy most nem tudom mi lesz belőle, és azt se, hogy vajon hogy bírja majd a telet az erkélyen. Jó lenne, ha virágozna már, de egyelőre nem akar.

Vagy legalább jó lenne, ha ehető lenne ... 

Ez a máltai virág:

A virágja olyan, mint a hajnalkának, de a levele nem hajnalkás. Viszont a cserepemben lévőre se hasonlít. (Erre azt mondta a gugli, hogy Ipomoea violacea = mexikói ibolyaszulák = mexikói hajnalka. Hmmm. A másikat nem tudom beazonosítani.)

Fermentált cukkini - reggeliző Pennyvel

 

Fermentálás forever! Igen, igen, mindent fermentálni kell, mert annyira egyszerű és finom is, és ez is a zéró waste mozgalom része, arról nem beszélve, hogy (állítólag) mennyire egészséges. (Olvastam nemrég egy cikket, hogy mennyire nem egészséges. Nem bírom ezt a néphülyítést, ugyanaznap lehet olvasni valamit meg az ellenkezőjét is. Nem szoktam foglalkozni vele, legtöbbször el se olvasom, de ezt most muszáj volt, kíváncsi voltam, mi folyik itt Gyöngyösön.) 

Tegnap mutattam, hogy szombaton mennyi cukkinit kaptam a boltból, ami már nem bírta volna ki hétfőig. Hogy ne kelljen odalapozni, mutatom megint (mert ezek a fotók kivételesen jól sikerültek):

Készült belőlük először is a cukkinis brownie, aztán ez a fermentált cukkini, és még folytatódni fog a buli! 

Már egyszer régebben próbálkoztam cukkini fermentálásával, de az nem sikerült, megpuhultak a zöldségek, ráadásul akkor nem tettem melléjük fokhagymát és kaprot, ami nagy hiba volt. Azóta olvastam valahol, hogy a cukkinit elég 1-2 napig fermentálni, mert nagyon gyorsan megpuhul, úgyhogy a 2. vagy 3. napon betettem a hűtőbe, pedig még javában forrt, de így is elkéstem. Kicsit puhák lettek, de nagyon finomak!

Hozzávalók:

• A tálon látható 3 hosszúkás cukkininek az a része, amit még nem lehetett benyomni, így töltöttem meg két kicsi üveget
• ½ liter víz
• ½ evőkanál só
• fokhagyma és kapor ízlés szerint

A sós vizet felforraltam, majd visszahűtöttem. A cukkiniket jól megmostam, csíkokra vágtam és szorosan az üvegekbe gyömöszöltem. Legalulra tettem a fokhagymát, hogy ne tudjon úszkálni. Én 1 gerezdet használtam, amit vékonyabb csíkokra vágtam, ezt osztottam el a két üvegben. Kapor sajnos csak a mélyhűtőben volt, de ez is megteszi. A kaprot a vízben felolvasztottam, majd ezt a kapros-sós vizet öntöttem a cukkinikre. Nem kellett leszorító, mert olyan szorosan tettem őket az üvegbe, hogy moccani sem tudtak. A maradék vizet félretettem a hűtőbe.

Nagyon-nagyon forrt, úgyhogy utána kellett tölteni a maradék vízzel, de ekkor már be is tettem gyorsan a hűtőbe, mert látszott, hogy puhulnak a drágák. Nagyon finom lett, csak puhácska. Legközelebb jobban figyelek.

Napi cuki pedig Penny, aki nem hajlandó kijönni a házából még reggelizni sem, mert valahogy bekerült oda egy zacskó, amit őriznie KELL.

Hát jó, akkor Mazsi odavitte neki a tálat az ablak alá, és így már hajlandó volt megenni. :-)

Tesómnál is elkezdődött az ubikovászolás, mivel már éjszaka is olyan meleg van, mint gyerekkoromban nappal se volt. A két 4 literes üveghez 5 kg uborkát használt fel, de még egy vékonyka elfért volna.

Nálam ma már 27 fok van a lakásban. Még 56 nap van augusztus 20-ig. Nyaf.

Fermentált cékla

Mindenképpen ki akartam próbálni a cékla fermentálását is, és erről is elolvastam mindent, ami fellelhető. Többféleképpen vágják, és többféleképpen fermentálják, én nem a felöntőleves módszert választottam, hanem a besózósat.  Ha felöntőlével próbálkoztam volna, akkor 5 dl víz és ½ evőkanál só keverékét felforraltam és visszahűtöttem volna. Tettem a céklához leszorítónak tormát is.  

Hozzávalók:

• 7 db cékla, pucolva, aprítva 949 gramm lett
• 18,98 gramm só :-) (2%)

A céklákat a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem. Lehetett volna többféleképpen is vágni, ezt választottam. (Lehet kockára vágni, szeletekre, karikára.) Besóztam, hagytam állni. Üvegbe töltöttem és leszorítottam egy megfelelő méretű tormával. Elég nehéz úgy beszorítani az üvegbe, hogy ne legyenek levegőbuborékok közötte, ezért legközelebb másmilyen formára fogom vágni. 1 db 7 dl-es üveg lett ekkora mennyiségből. Nekem elég sokáig forrt, már nem emlékszem, de egy hétig biztosan. Nem nyitogattam a tetőt, csak a tányért mostam el minden nap, ami alatta volt, mert féltem, hogy a kiforrt lé megfogja. Az elkészült céklát végül áttettem egy másik tiszta befőttesüvegbe, mert annyira rondán nézett ki az eredeti üveg és tető a lila csíkokkal az oldalán.

Amikor a forrás abbamarad, már fogyasztható is, de azt olvastam, hogy a 14-21. napon van a legmagasabb probiotikumtartalma. Hűtőben egyébként hónapokig eláll.

Nem nyűgözött le teljesen, de mivel Annyira Nagyon Egészséges, szerintem még próbálkozni fogok vele. Fokhagymával mindenképpen kipróbálom, a legtöbb helyen ezzel olvastam, de ízesíthető köménymaggal, hagymával, egész borssal, mustármaggal, kaporral, de valószínűleg bármilyen fűszerrel jó, mert annyira semleges íze van magában. Legutóbb tonhalas tészta mellé ettem, és tetszett nagyon a párosítás.

És legyen a szokásos napi cuki, akinek valamiért kilóg a nyelve a napköziben:

A csodás fotót Lilla készítette, Amy rendes és napközis tanára

Ha lenne fermentálási verseny, nálam ez lenne a sorrend:

1. Fermentált káposzta

2. Fermentált uborka (de csak azért lett ő a második, mert két próbálkozásból egy megpuhult)

3. Fermentált retek

4. Fermentált almalé (egy kis Somával)

5. Fermentált cukkini (de csak azért csúszott ilyen hátra, mert megpuhult)

6. Fermentált cékla

7. Fermentált karfiol (ő annyira nem sikerült, hogy még sorszámot se érdemelne, de betettem egy szép régi fotót a bejegyzésbe, ezért érdemes odapillantani)

Fermentált karfiol

Nagyon szeretem a vegyes savanyúságokban a karfiolt, bár a belőle készült sült/főtt ételeket nem. Ez elég fura. Ezért akartam kipróbálni mindenképpen a fermentált karfiolt is, bár Csincsilla írta, hogy nincs oda érte, de azért az amúgy kidobni való szárat mindig fermentálja, és savanyúságként használja és ételekbe (pl. itt ez a csülökpörkölt, ami tele van fermentált zöldséggel, de székelykáposztába is szokta tenni). Mostanra kiderült, hogy én sem vagyok oda a fermentált karfiolért, de hátha javul a véleményem róla, szóval még nem mondom ki a végleges ítéletet, a retek is tök finom lett egy újabb hét elteltével. Frissítés: Végül nem tudtam megbarátkozni a szagával, lehet, hogy elrontottam valamit, de szerintem nem, mert friss, roppanós volt, csak az íze nem kompenzálta ezt a hátrányt (mármint a szagát). Nem tudom, hogy megpróbálom-e még valaha.

Zöldséget kétféleképpen lehet fermentálni: az egyik a sós lében erjesztés, a másik, hogy magát a zöldséget sózzuk be, az levet enged és abban a lében fermentálódik a zöldség. Na most a retek a besózós fajta, a karfiol pedig a felöntős fajta volt (bár olvastam felöntős fermentált retek receptet is).

Itt éjszaka készültem el, azért ez a vacak kép.

Hozzávalók:

• 2 közepes fej karfiol
• 4 db 7 dl-es üveg (1 fej karfiolhoz tehát 2 üveg kell)
• 2-3 liter felöntőlé
• literenként 1 evőkanál só

Forraltam legalább 3 liter vizet, literenként egy evőkanál sóval. Hagytam kihűlni. Nekem ezt muszáj megcsinálni, mert amíg hűl a víz, az a rákészülésem ideje. Kicsit lusta vagyok, és rá kell gyúrnom minden feladatra, hogy álljak már neki végre. Két karfiolt kaptam, ezeknek levágtam a rózsáit és vízben áztattam egy darabig, mert úgy éreztem, ezt nem lehet rendesen átmosni folyó vízzel. Amikor kihűlt a sós víz, a karfiolrózsákat még kisebbekre vágtam, begyömöszöltem az üvegekbe, ráöntöttem a felöntőlét (a maradék lét eltettem egy üvegben a hűtőbe), szorosan rázártam a kupakokat és hagytam forrni. Leszorítót nem használtam, mert Csincsilla se szokott. Pár nap múlva a víz homályos lett, mint a kovászos uborkánál.

Nagyon sokáig forrt, egy hét múlva még mindig pezsgett és folyt belőle a víz. Nem győztem a tálcáról leöntögetni, meg leöblítgetni az üvegeket, mert a karfiol itt sem hazudtolta meg önmagát, elég erős szaga volt. Utánanéztem ennek is, hogy normális-e ez a szag, és találtam egy isteni összefoglalót a fermentálás során felmerülő problémákról. Ezeket most beírom ide, mert sokszor előfordult, hogy a belinkelt recept vagy érdekes cikk eltűnik időközben

Fermentálás során felmerülő problémák

Fehér réteg a felszínen

Számos alkalommal előfordulhat, hogy egy idő után fehér réteg jelenik meg a folyadék felszínén. Nem penészjellegű, de többféle mintázatban úszkálhat: ez az élesztőgomba. Általában akkor jelenik meg, ha a zöldség egy része kilóg a vízből, vagy nincs teljesen lezárva az üvegünk, illetve ha 20 fok feletti a hőmérséklet.

Tennivaló: Amint látjuk, hogy megjelent, óvatosan távolítsuk el a felszínről. Ettől még a víz alatt lévő ételünk érintetlen marad. Ha el szeretnénk kerül ni az élesztőgombák megjelenését, használjunk légmentesen záródó, kotyogóval ellátott üveget, amely a keletkező gázokat elvezeti, vagy tartsuk az ételt a víz alatt vízzel teli, zárt műanyag zacskóval. Nem utolsó sorban figyeljünk a hőmérsékletre, és lehetőség szerint tároljuk az erjesztett ételt 20 fok alatt.

Bűzösség

Az elején nehéz különbséget tenni a valódi romlottság és az erjesztési folyamat természetes szaga között. Idővel viszont kifinomult érzékkel tudjuk majd megállapítani, hogy mit ehetünk meg biztonsággal és mit nem. Az erjesztett étel indokoltan lehet büdös, ha nem tiszta eszközzel dolgoztuk fel az ételt, ha szennyeződés volt az üvegen, amibe tettük, ha túl kevés sót használtunk a savanyításhoz, vagy ha régi (nem friss) volt a zöldségünk.

Tennivaló: Ha nagyon bűzösnek ítéljük, és ha emellett penészréteg is képződött, távolítsuk el először a penészt, és szagoljuk meg újra, hogy az alatta lévő étel is bűzös-e. Ha igen, dobjuk ki az ételt. Továbbá, ha ugyan semmi egyéb jel nem utal arra, hogy romlott lenne, mi azonban nem bírjuk elviselni a szagát (holott ez lehet az adott zöldség természetes erjedési szaga), akkor valószínű megenni sem bírjuk, így jobb, ha nem fogyasztunk belőle.

Saját tapasztalat: Hát itt speciel nem sokat segít a válasz, mert minden fermentált zöldségnek van egy szaga, gondoljatok csak a bolti savanyú káposztára, hát azt se venném elő az irodában vagy egy buszkiránduláson. De ez még nem jelent semmit, ettől még annyira finom az a káposzta! Szóval ehhez tapasztalat kell, hogy meg tudjuk állapítani, hogy melyik jó és melyik nem. Ha finom, és még bajom se lett tőle, akkor ehetőnek ítélem.

Színes penészréteg a felszínen

Sokkoló látvány, amikor színes penészfoltokat vagy penészréteget fedezünk fel erjedés közben a víz felszínén. Némileg megnyugtató, hogy ettől még nem biztos, hogy megromlott a folyadék alatt lévő zöldségünk, mivel a tejsavas erjedés egy anaerob (oxigén nélküli) folyamat, mely a víz alatt tökéletesen végbemehet a víz felszínén megjelenő penész- és élesztőgombák jelenléte mellett is. A túl meleg (20 fok feletti) környezet sajnos kifejezetten kedvez a penész szaporodásának. De ne csodálkozzunk akkor sem, ha a zöldség kilóg a sós vízből. Az is előfordulhat, hogy romlott vagy nagyon régi zöldségdarabka is került az üvegbe, és az sem zárható ki, hogy vegyszermaradványok maradtak a zöldség felületén. A só mennyisége  is meghatározó: ideális mértékben megakadályozza a káros mikroorganizmusok és gombák szaporodását, túlzott mértékben viszont megakadályozza a fermentáció lezajlását; ha túl kevés a só, akkor pedig íztelen és túl puha lesz a végeredmény.

Tennivaló: Távolítsuk el a penészréteget, és az étel minden elszíneződött részét. Majd ellenőrizzük az illatát. Ha nem érzünk bűzösséget, kóstoljuk meg. Ha kellemes ízű, és az állaga is jó (nem szétmálló, foszlós), akkor bátran lehet fogyasztani. Viszont ha bármilyen kétségünk adódik, inkább dobjuk ki az ételt. Megelőzésképpen a következőket tehetjük: ügyeljünk arra, hogy erjedés közben a hőmérséklet 20 fok alatt maradjon. Mindig ellenőrizzük, hogy a zöldséget teljesen ellepi-e a sós víz - kulcsfontosságú, hogy ne lógjon ki, ezért mindenképpen tegyünk nehezéket a tetejére. Lehetőleg csak friss és organikus zöldségeket savanyítsunk. Mivel a boltban vásárolható indító (starter) kultúrák csak jótékony baktériumtörzseket tartalmaznak, biztosítékként töltsünk belőlük az üvegünkbe, így elkerülhető a penész kialakulása.

Saját tapasztalat: Nekem még nem volt penész, mert még kezdő vagyok, de ha lenne, kidobnám az egészet. Csincsilla is.

Fehér üledék

Ha kis mennyiségű fehér üledéket találunk az üvegünk alján, nem kell aggódnunk, ez is az erjedés végtermékéhez tartozik. Amikor azonban csúszós vagy nyálkás felületűvé válik az ételünk, jobban tesszük, ha nem eszünk belőle, mert valószínűleg rossz baktériumcsaládok szaporodtak el.

Buborékképződés

Az erjedés során szén-dioxid is keletkezik, ezért a buborékok képződése és az esetleges pezsgés mondhatni a folyamat természetes velejárója. Ha azonban nincs hova elvezetődjenek (ha végig zárva tartjuk az üvegünket), akkor egy idő után robbanásszerű reakciót figyelhetünk mg, amikor kinyitjuk az üveget.

Tennivaló: Először is, soha ne tegyük teljesen tele az üvegünket. Mindig hagyjunk 1-2 ujjnyi helyet a tetején. Ha gyümölcsöt vagy magasabb cukortartalmú zöldséget erjesztünk, akkor elég, ha csak félig tesszük tele. Ha egyszerű befőttes üveget használunk, mindennap óvatosan (ne hirtelen!), lassan szusszantsuk ki. Nem kell teljesen lecsavarni a tetejét, hanem éppen csak annyira, hogy a keletkező gázok távozhassanak. Ha kotyogóval ellátott üvegeink vannak, akkor semmi teendőnk.

Saját tapasztalat: Csincsilla írta, hogy teljesen fölösleges „sziszegtetni” vagy „szusszantani”, tehát naponta lecsavarni a tetőt, ezért én sem szoktam. Az üvegem még sosem robbant fel, és kinyitáskor sosem volt robbanásszerű reakció. Lehet, hogy csak szerencsém volt. Bár szerintem nem. Mindenesetre majd megírom, ha felrobbantam.

Habos víz

A magasabb cukortartalommal bíró zöldségek (pl. cékla és sárgarépa) erjesztése során erős pezsgés figyelhető meg, melynek hatására sűrű hab képződik a víz felszínén. Ez teljesen normális. Távolítsuk el a habot, de egyéb teendőt nem igényel.

Zavaros oldat

Bizonyos mértékig természetesnek tekinthető, amikor sós oldatunk megzavarosodik (ezért a jelenségért főleg a Lactobacillusok felelősek). Amikor több héten át fermentálunk, a végére rendszerint magától is kitisztul a folyadék. Mivel ez az erjedés velejárója, nem kell megijednünk tőle, és biztonsággal fogyaszthatjuk az elkészült savanyított ételt.

Nyálka jelenléte

Ha nyálkássá válik a folyadékunk vagy az erjesztett zöldségeink, ez azt jelenti, hogy nyálkatermelő mikroorganizmusok vannak jelen. Ennek oka lehet az, hogy túl kevés sót használtunk az erjesztéshez, vagy hogy túl meleg volt (20 fok feletti hőmérséklet), esetleg az, hogy a zöldség teteje kilógott a sós oldatból, vagy egyenetlenül keveredett el a só; és előfordulhat, hogy levegőbuborékok maradtak az üvegben (ezért kell nagyon szorosan lenyomkodni az előkészítésnél). Nyálkássá válhat még a zöldségünk, ha folyadékunk felszínét nem habozzuk le rendszeresen. Mindent összevetve, ha az oldat nyálkás, de a zöldségünk felülete nem, akkor fogyasztható. Ha azonban nyálkássá vált a felülete, ajánlott kidobni.

Saját tapasztalat: Nemrég a retket két üvegbe osztottam el, mert az egy nagy üvegben nem fért el, viszont így a kicsibe nem jutott annyi, hogy szorosan meg tudjam tömni a retekkel. A fermentálás végére a kicsi üvegben nyálkássá vált a lé az üveg alján (a tetején nem). Szerencsére rögtön észrevettem, mert épp szét akartam osztani, hogy vigyek kóstolót Olginak. Persze kidobtam az egészet, nem volt nagy adag, de azért sajnáltam. A nagy üveg viszont elég szorosan meg volt tömve, annak semmi baja nem lett.

Kukacok

Előfordulhat, hogy kukacok jelennek meg a folyadék felszínén. Ennek az az egyik lehetséges oka, hogy a legyek belepetéztek az üvegbe. Ezért nagyon fontos, hogy mindig le legyen fedve az üvegünk (konyharuhával, kávéfilterrel vagy az üveg csavaros tetejével).

Tennivaló: Legjobb az üveg tartalmát kidobni.

A végeredmény túl sós

Emiatt nem kell aggódnunk, ettől még nem kell kidobni az ételt. A túl sós savanyú káposztát például felhasználhatjuk levesfőzéshez.

Tennivaló: Ha az elkészült, megerjedt ételünket nagyon sósnak ítéljük, öntsük ki a levének egy részét, és hígítsuk fel vízzel.

A végeredmény túl puha, foszlós

A zöldségek túlzott mértékű puhulását több tényező is okozhatja: túl magas (20 fok feletti) hőmérséklet, túl kevés só, vagy tannin jelenléte (különösen uborkánál, cukkininél fordul elő), vagy a folyadék felszínén megjelenő penész. Ha túl puha is lesz az erjesztett zöldségünk, ne essünk kétségbe. Habár kevésbé élvezhető így a fogyasztása, kereshetünk olyan ételvariációkat, melyeknél nem számít a hozzávaló állaga (például a savanyú káposztát tehetjük levesbe vagy hús mellé főni).

Tennivaló: Lehetőleg tartsuk az ételt 20 fok alatt, miközben erjed (nyáron keressünk neki hűvösebb helyet), valamint figyeljünk a só pontos arányaira. A tannintartalmat meggyfa, tölgyfa vagy szőlő levelével, illetve feketetea-keverék hozzáadásával növelhetjük, így roppanós és élvezhetőbb marad a végeredmény.

Gyanús rózsaszín elszíneződés

Amikor például lila káposztát fermentálunk, természetes, hogy intenzív színe beszínezi a vele egy üvegben lévő fehér káposztát, vagy a bármilyen más eltérő színű zöldséget. Ha azonban olyan ételünk válik rózsaszínné az üvegben, ami egyébként eredendően más színű, elkezdhetünk gyanakodni. Az okok sokfélék lehetnek: túl sok só, egyenetlen sóelosztás, levegőbuborék marad a darabkák között, vagy az étel kilóg a folyadékból.

Tennivaló: Ha olyan zöldségünk válik rózsaszínné, melynek színe egyébként nem lenne az, a legjobb, ha nem fogyasztunk belőle.

Bekékült vagy bezöldült fokhagyma

Akkor fordul elő, amikor a fokhagyma pigmentjei reakcióba lépnek a savanyításhoz használt eszközeinken, illetve a vizünkben (és vízvezetékben) található vassal, ónnal vagy alumíniummal. Az is lehet, hogy a fokhagyma eredetileg is egy kicsit kékes volt, és ez a szín felerősödik az erjedés során. Rendszerint a fermentálás végére (2-4 hét után) visszatér a fokhagyma természetes színe, ha 20 fok közelében sikerül tartani a hőmérsékletet. A kész savanyított fokhagyma biztonsággal fogyasztható.

Kifakult étel

Vannak zöldségek, melyek eredeti, nyers állapotukban is fakóbb színűek. Általában azok a zöldségek és gyümölcsök is veszítenek a színükből, melyek túlságosan éretten kerülnek az üvegünkbe, vagy túl sok napfény éri őket a fermentálás alatt. Ettől függetlenül ez csak esztétikailag jelenthet gondot, az elkészült étel ettől még biztonsággal fogyasztható.

Besötétedett étel

Ha túl kemény vizet használunk a savanyításhoz, a benne lévő ásványi anyagok reakcióba léphetnek a zöldségben található pigmentekkel, mely sötétedést eredményezhet. A vas a legerősebb sötétítő, viszont ártalmatlan. Sötétebb színezetet okozhat még az egyenetlen sóelosztás, a túl magas (20 fok feletti) hőmérséklet, őrölt fűszerek felhasználása a fermentálás során, és az oxidáció is (amikor kilóg az étel a folyadékból).

Tennivaló: Amikor sötétedést észlelünk, vizsgáltassuk be az erjesztéshez használt vizünket, továbbá tartsuk szem előtt, hogy ha a vizünk vagy a fermentáláshoz szükséges bármelyik más eszközünk bármilyen okból rezet, sárgarezet vagy ólmot tartalmaz, az beivódhat a zöldségbe, amely egyértelműen kerülendő.

Amikor látszólag nem történik semmi

A sikeres erjesztéshez mérsékelten meleg környezet szükséges: ne legyen 20 foknál magasabb, de nagyon alacsonyabb sem, mert akkor nagyon lelassul az erjedés (ez persze nem azt jelenti, hogy le is áll).

Tennivaló: Keressünk az erjesztéshez használt üvegeinknek ideális hőmérsékletű helyet: ha hűvös van a lakásban, keressünk számukra melegebb helyet, ha pedig túl meleg van, keressünk hűvösebb zugot. A boltban vásárolt indító (starter) készítmények is felgyorsíthatják az erjedést.

Saját tapasztalat: Nálam, a túlfűtött panelban 22-23 fok szokott lenni télen (pedig 5 radiátorból csak 2 megy), Csincsillánál épp fordítva, nincs melegebb 16-18 foknál. Mindkét helyen jól működik a fermentálás.

Hát ez elég hosszú volt, pihenjünk is meg Amyvel:

és Lufival:

vagy kettesben egy másik kutyával:

Voltunk Évával megint a Sas-hegy tanösvényen egy vezetett túrán múlt vasárnap. A túravezetőnk, egy fiatal lány (a méhekből írta a  szakdolgozatát!), 2 órán keresztül megállás nélkül beszélt, minden növénynek és állatnak tudta a nevét, olyan információhalommal árasztott el minket, hogy végül nem sokat tudtunk visszamondani, de nagyon-nagyon élveztük a sétát. Megkóstoltunk 2 növényt is, sajnos elfelejtettem a nevüket, de izgi volt, az egyiknek sóskaíze volt, a másik diós ízű volt. Csak azért kóstolhattunk, mert ketten voltunk Évával a résztvevők. Ha nagyobb csoportot visznek, akkor nem szoktak kóstoltatni. Képek egyelőre nincsenek, majd teszek, ha Éva elküldi, addig is a belinkelt oldalon sok-sok kép van a túráról (itt).

Korábbi Sas-hegy látogatásaink itt (2008) és itt (2009). Mivel ott nőttünk fel, ez az egyik kedvenc helyünk. Azt írtam 2008-ban, hogy „maga a kirándulás egyáltalán nem fárasztó”, ehhez képest 2023-ban majdnem belepusztultunk, nekem például a lábaim is nagyon fájtak utána, Éva pedig amint hazaért fél órát aludt, hogy regenerálódjon. De sajnos nem a terep változott 2008-ról 2023-ra...

Érkezett két kép, a többit törölni kellett, mert megtelt a telefon memóriája. Itt egy osztrák pozdor (Scorzonera austriaca):

És a házunk:

A többi képen, amiket megtartott Éva, csak én vagyok látható tériszonnyal, sziklába kapaszkodva, komolyan növényt tanulmányozva, csúszós talpú cipőben sziklás lejtőn egyensúlyozva és gyíkok terráriumánál „lazán” pózolva. De azzal nem boldogítalak titeket.

Régebben találtam egy 30-as években készült fotót az Előpatak utca - Homonna utca sarokról. Mi az Előpatak utca 1-ben nőttünk fel, ami most 1/B, mert a telkünkre építettek egy bazi nagy tízemeletes házat a rózsa- és orgonabokraink, meg a gyümölcsfáink helyére, és az lett az 1/A (a fenti fotón is kimagaslik az épület a ház mellett). Pali unokabátyám szerint a fotós mögött lehet a házunk, ha már megvolt akkor.

Sajnos már nem tudom, honnan mentettem le, de a képhez ezt írták: "Akitől (anno) a fotót kaptam (helyi ember), a helyszint a Homonna - Előpatak sarkának, találkozásában jelölte meg. A háttérben szinte középen a Bartók 134-136... jobbra a hatalmas világos tűzfala. Előtte (a Bartók innenső oldalán) viszont a villamos forgalmi (iroda) épületecske.De hol van akkor a Thallóczy "lányiskola"? Mert ha nincs... akkor a fotó a lányiskola épülte előtt készült... az viszont a 30-as évek közepén... csupa bizonytalankodás, de a fotó nem semmi! Ha csak néhányan csemegéznek ezen... már megérte"

Fermentált retek

 

Folytatom a fermentálási kísérleteket, nagyon izgalmas a téma. A húsvéti nagy roham után megmaradt néhány zöldség a boltban, így hozzájutottam pár csomag retekhez és két fej karfiolhoz. Mindkettőt fermentáltam, de egyelőre csak a retek készült el (a karfiol még bőszen forr). Nyáron volt már fermentált uborka, ami nagyon finom volt, olyan, mint egy kovászos uborka, aztán káposztát is fermentáltam, már többször is, mert annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni (most is azt eszem írás közben), és érdekességként csináltam fermentált almalevet is, ez is ízlett, de a fermentált gyümölcslé készítése tényleg azoknak való inkább, akiknek a kertjükben túltermelés van időnként a gyümölcsből. A legtöbb hasznos fermentálási tanácsot Csincsilla írta meg a blogba, én is mindig ezt olvasgatom.

Három vagy négy csomag retket kaptam, és ebből a legalapabb fermentált retket akartam készíteni, ami azt jelenti, hogy a són kívül semmi plusz fűszert nem tettem bele elsőre. Ezen legközelebb módosítani fogok, legalább egy kis fokhagyma jól állna neki szerintem, de lehet, hogy más fűszerrel is próbálkozom majd. Most leginkább csak savanyúnak érzem, még retekíze sincs. Na most megyek, megkóstolom még egyszer ... igen, kicsit sós és savanyú, de semmi különös. A káposzta és az uborka teljesen átlényegül a fermentálástól, de a retekkel nem vagyok tökéletesen elégedett. (Frissítés 1 hét múlva: Határozottan ízlik! Minden szendvicshez eszem, és nagyon jó, már egyáltalán nem sós, csak savanyú.) A receptet viszont szeretném megörökíteni, hátha később ebből kiindulva kialakul egy tökéletes verzió.

Hozzávalók:

• a képen látható mennyiséghez 3 vagy négy csomag retek (pucolva, szeletelve 970 gramm)
• 20 gramm só (19,4 gramm lenne a 2%-a ennek a mennyiségnek)
• 1 db 720 ml-es és 1 db 200 ml-es üveg

A retket nagyon alaposan megmostam levágtam róla amiket le kellett, és uborkagyaluval legyalultam. 970 gramm lett, de arra nem emlékszem, hogy ez 3 vagy négy csomag retekből jött-e össze, és mindegy is, mert a retkek nem is egyforma nagyságúak. Hozzámértem a sót, jól összekevertem és hagytam fél órát állni. Amikor letelt az idő, tényleg sok levet eresztett, többet, mint a káposzta szokott. Megkóstoltam így is, és annyira finom volt, lehet, hogy ha valakinek bántja a pocakját a nyers retek, így elősózva is ki kéne próbálnia.

Üvegekbe gyömöszöltem, majdnem belefért a nagyobbik üvegbe az egész, de pont egy pici maradt volna ki, így egy kicsit átrendeztem őket és lezártam a tetőket. Hagytam pár napig forrni, hát mit mondjak, elég erős szag volt a lakásban, be is kellett őket száműznöm szegény Toma szegény elhagyott szobájába, és még az ajtót is rácsuktam. Ez teljesen természetes, talán úgy lehetne kivédeni, hogy nem tömöm meg ennyire az üvegeket, nem töltöm ennyire magasra, és így marad hely az üvegben a forráskor, így nem futna ki. (Frissítés: Ez hiba lenne, teljesen meg kell tömni az üvegeket, jó szorosan, hogy ne maradjon levegő benne, különben mindenféle bajok történhetnek. A kicsi üvegbe nem jutott annyi retek, hogy jó szorosan legyen tömve, és a leve kicsit nyálkássá is vált, ki kellett dobni.)

Három vagy négy napig forrt, és most, az ötödik napon kibontottam a kisebb üveget (nálam 22-23 fok van a lakásban most). Elég jó már így is, de a tizedik napon sokkal sokkal jobb, tehát érdemes várni a kibontással.

És most a napi cuki egy kis játékos Amy kék háttérrel. Muszáj megbosszulnom, hogy nem tudtam egy jó képet csinálni erről a gyönyörűséges színű fermentált retekről, mert nem jók a fények se kint, se bent. Ezért kellett ez az erős kék szín ide.

Amíg az ég nem ilyen szép kék, jó lesz nekünk a kék alagút is háttérnek. 

Ja, és ma lenne apukám 89 éves.

Fermentált káposzta

 

Folytatom a fermentálási tanulmányaimat, mert nagyon izgat ez a téma. Most már tényleg mindenhol azt olvasom, hogy ez mennyire egészséges, és hogy mindennap kéne enni vagy inni valami kicsi fementáltat, mert az örökélethez és pláne az egészséges örökélethez pont ez kell. És egyébként meg olyan jó dolog valamit előállítani, én nagyon élvezem. Valamiért mégis olyan nehezen kezdtem hozzá, de nagyon sokat segített Csincsilla fermentálós bejegyzése, rengeteg trükköt osztott meg, csak azt az egyet nem árulta el, hogy számolja ki valaminek a 2%-át (de tudtam magamtól is, ne ijedj meg Csincsilla!). Gondoltam persze, hogy ráírok Csincsillára, hogy: na most kezdeném, mit is kell csinálni?, de ezt már mások elsütötték, és nem is vicces.

Az volt, hogy a kínai leveshez vettem káposztát, és ahhoz csak kevés kellett, ez adott egy újabb lökést, hogy kezdjem már el, mit vacakolok ezzel a káposztasavanyítással. Már előre hisztiztem magamban, hogy oké, besózom a káposztát, de nekem még soha életemben nem engedett levet, és majd jól fotózom és dokumentálom, hogy nesztek, úgyse fog sikerülni, erre képzeljétek, sikerült!

Tehát vettem a káposztát, és uborkagyaluval lereszeltem:

Megmértem reszelés előtt is, de nem találom, hova írtam fel, és megmértem lereszelés után is, ekkor 1235 gramm volt. (Persze előbb a tálat megmértem üresen, és annak a súlyát végül levontam, szóval azt nem szabad elfelejteni.)

Kiszámoltam, hogy a 2% só mennyi lesz (1235 × 0,02 = 24,7), és 24,7 gramm jött ki. A káposztát elosztottam két tálba, mert rájöttem, hogy ebben nem fogom tudni összekeverni. Újra mértem, újra számoltam, és végül sikeresen besóztam. Fél óra pihentetés után kicsit átgyúrtam és tényleg engedett levet! Teljesen ledöbbentem. (Valahol olvastam, hogy a pihentetés lehet fél óra, de akár egy egész éjszaka is.)

Kimostam 2 db 7 decis és 2 db 5 decis üveget, de ehhez a mennyiséghez 1 db 7 decis és 1 db 5 decis üveg kellett, pont színültig lettek. Nagyjából az a szabály, hogy 700 gramm káposzta fér a 7 decis üvegbe és 500 gramm az 5 decisbe. Úgy tömködtem az üvegekbe a káposztát, hogy az öklömmel nagyon-nagyon lenyomkodtam, hogy minél kevesebb levegő maradjon közötte.

Csincsilla szerencsére kiegészítette a bejegyzését azzal, hogy ő már semmivel nem szokta leszorítani, ezért én is így próbáltam. Jól rácsavartam a tetőket, amiket előtte hosszan válogattam, hogy minél épebbek legyenek, se rozsda, se sok használat, se elgörbülés ne látszódjon rajtuk. Egy színben passzoló tálcára állítottam őket, hogy ha kiforr belőlük a lé, ne öntsön el mindent.

Szép, ugye? (Szerintem se!) Vasárnap készítettem el a káposztát és csütörtökig forrt, folyt belőle a lé, sziszegett és szörcsögött, olyan volt, mintha lakótársam lett volna. Sokszor kellett körbejárnom, hogy ki motoszkál a lakásban, de mindig a káposztáknál lyukadtam ki. Mint írtam, csütörtökig tartott ez a folyamat, és akkor már nagyon szerettem volna megkóstolni. Erre vasárnap került sor, amikor jött Toma és segített kinyitni az üveget. De ekkor még nem volt jó, ezért visszazártam, és hagytam még egy hétig fermentálódni. Ma kóstoltam megint és nagyon finom, igazi savanyú káposzta íze van. Kicsit sós, de a bolti is sós szokott lenni. Nálam 22 fok van, és így kellett neki 2 hét, amiből 4 napig tartott, a szörcsögés, sziszegés és léfolyás. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevésbé sós, és egyre inkább savanyú, tehát érdemes várni vele akár 3 hetet is. Az érleléshez 2-6 hét szükséges, ami sok mindentől függ, például a hőmérséklettől is.

Annyira izgultam, hogy hogy fér majd a káposzta a kimosott üvegekbe, hogy elfelejtettem egy-két karika paprikát beletenni, pedig az mindennek jót tesz, ezt már megtanultam, annyiszor hallottam, illetve olvastam. És még terveztem, hogy beleteszem a 2 db házi babérlevelemet, amit Annától kaptam, de végül elvetettem az ötletet, mert mi lesz, ha nem sikerül a kápi, és a babérlevelemet meg beáldozom? hát nem! Inkább majd a székelykápiba teszem, addig is jó tudni, hogy vannak ők nekem. Őrölt köménnyel meg nem akartam elszínezni, így most bármilyen fűszer nélkül készültek.

A napi cuki meg megint a napközis banda:

És nézd, Csincsilla, így szállnak be az iskolabuszba a napközi végén:

Hogy lehetnek ennyire okosak? Jaj, most látom, hogy Amy akart menni másodiknak, mennyire de mennyire cuki!

Fermentált uborka

 

Csincsillánál tett látogatásomkor láttam nála üvegben fermentálódni különböző zöldségeket, de beszélgetni róla nem volt idő, tulajdonképpen semmit nem tudtunk rendesen megbeszélni, olyan sok lemaradásunk van. És akkor, mintha kifigyelték volna a gondolataimat, szembejött a Telexen ez a cikk a fermentálásról, és még kaptam is kicsi ubikat tesómtól a boltból, úgyhogy már nem volt semmi akadálya a kísérletnek és annak, hogy megmutassam ezt a gyönyörű, szerintem 100 éves üvegemet.

A képen lévő uborka még nincs teljesen kész, látszik, hogy néhol még elég harsány zöld a színe, de 3-4 nap alatt elkészült amúgy ebben a melegben. Annyi időm se volt, hogy feltöltsem a gépet, amivel fotózni szoktam, és csináljak róla naponta egy portrét.

Hozzávalók a cikkben 1 db 1 literes üveghez:

• ½ kg kovászolni való uborka
• ½ liter víz
• 1 evőkanál só (15-20 gramm) --> vagy kevesebb!***
• virágos kapor, meggyfalevél, fokhagyma, akármi

Nálam 1,2 kg uborka volt, 1 liter víz (ez kevés volt, pótolni kellett még 1-2 deci forralt vízzel), virágos kapor és fokhagyma. Csodálkoztam, hogy fél liter vízhez kell egy evőkanál sót tenni, mert a kovászos uborka receptem szerint 1 liter vízhez kell ennyi só. Mindegy, kipróbáltam, és finom lett, nem ehetetlenül sós. ***Mint utóbb kiderült a kommentjéből, Csincsilla 2%-os sóoldatot szokott használni, és néha neki még az is sós. Szóval akkor mégis legyen 1 liter vízhez 1 evőkanál só.

A vizet felforraljuk a sóval, és hagyjuk teljesen kihűlni. Az uborkákat megmossuk, végeit levágjuk, (az eredeti recept szerint hústűvel, nálam késsel) megszurkáljuk. Az üveg aljára a kapor felét tesszük, az uborkákat állítva rakosgatjuk, közé szórunk 2-3 gerezd fokhagymát. A tetejére ismét kapor kerül, és felöntjük a kihűlt sóoldattal. Valamilyen eszközzel a uborkákat a víz alatt tartjuk, én egy kicsike üveggel nyomtam le őket. Légmentesen lezárjuk (na ez a 100 éves üveg nem légmentesen zár sajnos, pedig olyan szép), és egyenletesen meleg helyre tesszük. Nem kell neki tűző nap, csak meleg. Naponta egyszer kinyitjuk, hogy a keletkező gázok távozhassanak, majd visszazárjuk, Egy tányért kell alátenni, mert kiforrhat a lé.

Nekem nagyon ízlett, majdnem olyan íze van, mint a kovászos ubinak, gondolom a kapor és a fokhagyma miatt, de valahogy mégis más egy kicsit. A levét se kell kiönteni, fel lehet használni főzelékek, levesek savanyítására, de lehet magában is inni. Mindet kipróbáltam, és tényleg jó.

Legutóbb saslikpálcikákkal nyomtam le az uborkákat, szerintem tök jó ötlet:

Fermentálni lehet bármilyen zöldséget, még állítólag paradicsomot is. Majd lesz próba azzal is. Egy másik cikk szerint szénsavas üdítőket is lehet készíteni fermentálással. Na ehhez még gyűjtöm a bátorságot.

Fermentáláshoz egy cikk: itt, és a FerMentor blog: itt.

Napi cukinak Amy Lufival, a legjobb barátnőjével:

És egy olyan napközistárssal, aki nem a legjobb barija:

Én is Lufit választanám!

Kapros káposztasaláta

Van egy kedvenc zöldségesünk, én is szeretem, de DT egyenesen rajong érte. Amit D.N. mond, azt a szentírás. Mert nem csak frankó zöldségei vannak, hanem sok egyszerű és nagyon jó receptje is, amit szívesen megoszt a vevőkkel, de főleg DT-sal. Ez a recept is tőle származik, szerintem zseniális. Nincs mese sem, csak egy rövid recept, mert annyira finom és annyira egyszerű, és annyira szezonja van. Addiktív.

Hozzávalók:
1 fej friss káposzta
2 nagy csokor kapor
1 kis pohár joghurt
só


Vékonyan felcsíkozzuk a káposztát, besózzuk, hagyjuk így állni egy jó tíz percet. Utána gyengéden kinyomkodjuk, összekeverjük a joghurttal és a felaprított kaporral. Aztán jól megesszük. Ha még van idő az álltatásra, akkor még finomabb lesz közben.

Bedobálós savanyú

Csak azért, mert szezonja van:) És azért ilyen kis idétlenke a mennyiség, mert ennyi maradt, több nincs. (Legalábbis azt hittem.) Mert hogy megígértem, hogy felteszem, és most éppen van hozzá képem, mégha ilyen kis satnyácska is, meg a recept is épp megvan, és nem tudom, hogy amikor aztán majd igaziból a szezonja lesz, akkor ezek közül megtalálok-e valamit. Épp mostanában sokat forgatok egy régesrégi, gyöngybetűs, hihetetlenül rendezett receptes füzetet (több mint száz oldal), és úgy elgondolkodtam rajta, hogy mit hagyok majd én a gyerekeimre, mármint ilyen konyhaügyben. Egy nagy kupac totál rendezetlen, gyűrött papírt, tele csokifolttal. És akkor persze nekikezdhetnék a lamentának, hogy miért rohanok én egész felnőtt életemben, stb., stb., de nem fogok. Az én anyukám is dolgozott, mármint munkahelyen, otthon minden nap főzött, közben bevásárolt, de mégsem ezt a hisztérikus rohanást láttam tőle, amit én űzök. És úgy látom, hogy ezzel a tünetegyüttessel nagyon nem vagyok egyedül. Pedig annyira vágyom a tökéletesen ápolt araukáriákra. Na, akkor savanyúság.
Nagyon kevés ilyesmi fogy nálunk, szóval ritkán teszek el, mert kiszámíthatatlan a fogyasztásunk, és dobtam már ki elég saját savanyút, szóval abbahagytam a gyártását. DT viszont mindenféle vegyes savanyúságokról ábrándozik néha (amelyek nagy cserépedényekben ácsorognak), szóval rakott el magának. A méregdrága nagy cserépedény beszerzése, hála istennek, elhalasztódott, mert a kedvenc helyi zöldségesünk, akitől egyébként a recept is származik, azt tanácsolta, hogy először egy műanyag vödörben próbáljuk meg, és ha bejön, akkor költsünk csak a drága edényre. Alapvetően nem szeretem, ha műanyagban ácsorog az étel vagy az ital, tuti káros az egészségre még normál hőmérsékleten is (melegíteni pedig egyáltalán nem szoktam bennük, borzongva figyelem a kollégák munkahelyi mikrós edénysütését). Igen, én is érzem, hogy mániás vagyok. Ez azonban tetszett, hogy először próbáljuk ki filléres műanyagban, és majd csak utána vegyünk cserepet. A receptet most olvastam el először, van benne egy teljes zacsi nátriumbenzonát, hát, én ilyet nem szoktam tenni semmibe, alapvetően tartósítószer nélkül nyomulok (tulajdonképpen amikor még raktam, akkor is csak egy minicsipetet, szóval az életemben nem használtam el még egy egész zacskóval.) De ebben van, és fogalmam sincs, hogy nélküle működne-e. Savanyúságügyben nem vagyok járatos. A lekvárok és a befőttek elállnak tartósítószer nélkül, de az egy teljesen másik történet. Szóval a receptet úgy írom le, ahogy kaptuk, és ahogy DT megcsinálta. Nincsenek hagymázos elképzeléseim a készen kapható savanyúságokról, eddig még nemigen láttam olyan felcímkézettet, amelyikben ne lett volna valamilyen tartósítószer, sajnos. Ez a bedobálós savanyúság tényleg nagyon finom, jóízű és ropogós benne minden zöldség. Irtó egyszerűen készül, nem lehet elrontani. Nem kell locspocsolni vele, nem fog felforrni, kiforrni, mitttudomén. Békésen elácsorog egy sarokban a konyhában, nem kell neki pince, üvegház, fagyasztó, külön szoba. Utólag is mindenfélét bele lehet dobálni, szóval tökegyszerű az egész. Nyilván nyáron vagy ősszel érdemes csinálni, amikor sokféle zöldség van kéznél.
Még egy kép a recept előtt, mert ezt még találtam a hűtőben (mennyivel szebb lett volna a képem, ha az összes savit egy tálba tudom rendezni :( csak sajnos mire ez meglett, a másik pici tál már elfogyott.

Tehát kell a lé:
- 5 liter víz
- 35 dkg só
- 50 dkg cukor
- 1,5 liter 10%-os ecet
- 3 kávéskanál borkén
- 1 csomag nátrium benzonát (brrr)
- 1 csomag kapor (gondolom, friss)
- 2 szál torma
- bors, babérlevél, korandermag, mustármag

Felforraljuk a vizet, feloldjuk benne a cukrot, sót, beledobjuk a fűszereket meg az összes többi hozzávalót, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben veszünk egy vödröt (szerencsésebbek megfelelő cserépedényt). A miénk ilyen:

Megmossuk a zöldségeket, feldaraboljuk. Az uborka, zöldparadicsom, paprika, hagyma mehet egyben, a karfiolt rózsákra bontva, sárgarépa meghámozva, felezve-negyedelve, ahogy tetszik. Többféle zöldség most nem jut eszembe. Belepakoljuk a vödörbe, ráöntjük a levet, rátesszük a fedelét, és két-három hétig békén hagyjuk. Utána egész télen békésen eszegetjük. Ha találunk még valami zöldséget, nyugodtan beledobhatjuk, csak azt is hagyjuk 2-3 hétig érlelődni benne. Nem kell hűtőben tartani, és végig ropogós marad.

Napi cukinak meg a dagi cicánk, akinél talán a legsúlyosabb a szatyorfüggőség. Fogalmam sincs, mi ilyen ellenállhatatlan egy alapvetően kemény teszkós (?) szatyorban.