2014. augusztus 28., csütörtök

Szedres korongocskák citrommázzal


Szóval az úgy volt, hogy ezelőtt kb. ezer éve voltunk a DT unokatesójáéknál, még nagyon picik voltak a gyerekek. Valahol az Ipoly mentén, ahol általában mindenki málnázik, ott is szép málnás volt az udvarban. Nagyon finom ebédet kaptunk, és a végén egy sütit. Valamilyen kevert tészta volt, még az is lehet, hogy sima piskóta, pici korongok, és mindegyik közepén egy-egy málnaszem. Rebekának nagyon ízlett. Sajnos a receptjét nem kértem el. Akkor már volt nekem is muffinsütőm (ez annyira régi történet, hogy akkoriban még nem volt minden háztartásban kettő belőle), és málnánk ugyan nem volt, de szeder igen (azóta DT sajnos kiirtotta). F. Nagy Angéla egyik könyvében szerepel egy nagyon jó recept, talán mazsolás angol teasütemény néven, erre már tényleg nem emlékszem, biztosan mindenki ismeri a receptjét valahonnan: 25 dkg liszt, ugyanennyi cukor, vaj, csipet só és 4 tojás. (Meg persze eredetileg mazsola is, de az a mi családunkban sosem játszott.) Hát nem fogyókúrás, az biztos, egy meglehetősen nehéz kevert tészta, de nagyon-nagyon finom. Még magában is. Na, ebből a tésztából sütöttem akkoriban muffinokat, egy-egy szem óriási szederrel. Tényleg nagyon finom volt, pont annyira gyümölcsös csak, hogy az is szerette, aki nem volt oda a gyümölcsös sütikért. Alsóban majdnem mindig ilyet vitt Rebeka az iskolába, ha valamiért süti kellett. Aztán már ritkábban sütöttem muffint, de ha igen, akkor inkább egy joghurtos kevert tésztából, ugyanilyen finom szaftos, de jóval könnyebb, érzésben is, és kalóriában is (ezt is ismeri szerintem mindenki, az a két bögre liszt, egy bögre cukor, egy bögre joghurt, fél bögre olaj az eredeti recept, persze én jóval kevesebb cukorral és olaj helyett vajjal vagy tejszínnel csinálom). Most vasárnap valamiért eszembe jutott ez a régi süti, valami nagyon kényeztető, de egyszerű dologra vágytam. A minimuffinsütőmben csináltam, szerintem így még jobb lett. Jobb a gyümölcsarány (mert mi szeretjük a gyümölcsös sütiket), és jó ropogósra sültek körben a pici korongok. A tetejére azért jött egy kis citrommáz, mert annyira kispóroltam a cukrot a tésztájából, hogy valami édes még kellett rá (és ez izgalmasabb, mint a porcukor). Direkt nem tettem papírba, hogy jó ropogósra süljenek.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg puha vaj
- 4 tojás
- 10 dkg porcukor
- 1 csipet só
- harmad csomag sütőpor
- 45 szem fagyasztott szeder (fagyosan)
- fél citrom leve és porcukor a tetejére

Először a puha vajat keverem habosra elektromos habverővel a cukorral, sóval, utána egyesével beledolgozom az egész tojásokat. Utána fakanálra váltok, és hozzákeverem a liszttel elkevert sütőport. Kivajaztam a muffinsütőt. Mindegyik mélyedésbe tettem egy-egy kanálka tésztát (nem sokat, mert nem akartam, hogy túl magasak legyenek). Belenyomtam egy-egy fagyott szedret, és mehetett a 180 fokos sütőbe. Amikor megsült, kiszedtem, és mehetett a helyére az új adag. Nekem összesen 45 darab lett. (Ugye ismeritek azt a trükköt, hogy az üres mélyedésekbe egy kis vizet kell rakni, így nem füstölög magában.) Amikor teljesen kihűlt, megcsurgattam egy kis citrommázzal (cukor és citromlé összekeverve).


Napi cukinak meg napozóállat-só:)) Most, hogy volt pár hidegebb nap, a szobában megint nagyon értékessé váltak a napos helyek. Erősorrendben foglaltatnak el. Első helyen van napszaktól függően a nagy keleti vagy déli ablak, ezen általában ÉÉKC és Zsuzsika osztoznak (Kóficka rendes kutya, sosem megy fel az ablakpárkányra). A többieknek jut a maradék.









Mandulás almatorta némi körtével


Ősszel almatortát kell süni, és kész. Ezen a téren semmi változás. Most is ezt sütöttem (többek közt) vasárnap, és most is isteni lett. Persze mindent jól megkevertem, abból csináltam, amit épp találtam itthon. Szerintem nagyon jó lett, persze nem kóstoltam.

Hozzávalók (egy nagy Ikeás formához - még egyszer köszi, Kisvax!):
- 25 dkg liszt (kétharmad rész teljes kiőrlésű tönköly és egyharmad finomliszt)
- 12,5 dkg vaj
- 1 tojássárgája
- 1 evőkanál porcukor
- 1 nagy csipet só
- 1-2 evőkanál  hideg tejszín (víz is jó)
- kb. 2 kg alma
- kb. 50 dkg körte
- fahéj, vanília, mandulalikőr
- cukor vagy ilyesmi
- 2 evőkanál barna cukor
- 1 nagy marék mandulalapka
- 1-2 evőkanál házi zsemlemorzsa

A szokásos módszerrel összegyúrtam a tésztát: aprítógépbe dobtam a fagyos, felkockázott vajat a lisztekkel, porcukorral, sóval, összemorzsásítottam, utána egy deszkán összegyúrtam a tejszínnel. Lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam (elég szakadós, nem könnyű bánni vele), és kibéleltem vele a kivehető aljú turmixgép akarom mondani piteformát, úgy, hogy legyen oldala is. Beraktam a hűtőbe, amíg elkészült a töltelék. Nekem volt még tavalyi cukormentes körtelekvárom, azt használtam. A friss körtét meg kell hámozni, feldarabolni, és megfőzni, utána összeturmixolni, hogy sima pép legyen. Az almát meghámoztam. Két szép darabot félreraktam a tetejére, a többit kicsumáztam, felkockáztam, és víz nélkül roppanósra pároltam. A körteszószból félretettem egy szűk decit a tetejére. A többit összekevertem a párolt almával, raktam hozzá cukrot, fahéjat, vaníliát, mandulalikőrt. Teljesen kihűtöttem. A hideg, nyers tésztát megszórtam a zsemlemorzsával, rákanalaztam az almás-körtés cuccot. A tetejét kiraktam vékonyan felszeletelt nyers almával. Megszórtam fahéjjal és barna cukorral, mehetett a 200 fokos sütőbe. Amikor már majdnem kész volt (onnan látszik, hogy jól megpirul a széle), lekentem a félretett körteszósszal, és megszórtam a mandulával. Már csak addig sütöttem, míg éppen csak megpirultak rajta.

Napi cukinak meg egy pont megfelelő forma. A dagi cicánk annyira gusztusosan el tudja rendezni magát, hogy az valami csuda.






2014. augusztus 11., hétfő

Mángoldszár sajttal, krumplival és kaporral


Szóval ott hagytam abba, hogy volt egy szép nagy doboz mángoldszáram, amivel csak kellett valamit kezdjek.


Először is feldaraboltam. Aztán sós, cukros vízben megfőztem, mintha spárga lenne. Leszűrtem, és hagytam egy szűrőn lecsöpögni. (Ha mostanában ennénk levest, akkor a levét is hasznosítottam volna, de így egyszerűen kiöntöttem, sajnos.) Utána két nagyobb krumplit meghámoztam, felkockáztam, félig megfőztem sós vízben. Egy nagy serpenyőben nagyon kevés zsíron megpirítottam. Amikor kész lett, megkívántatott, szóval csináltam belőle egy új adaggal. Aztán kiöntöttem egy tányérra. Ugyanabba a serpenyőbe megint tettem egy fél kanálnyi zsírt, és megpirítottam a felkockázott sajtot.


Az eddig is használt serpenyőbe beledobtam a kicsinyített kaprot, és összeforrósítottam a sajt után maradt pici szafttal. Hozzákevertem a krumplit:


Aztán meg a többit. Pici só, bors, és annyi. És isteni.

Hozzávalók utólag:
3 nagy csokor mángold szára
20-25 dkg grillsajt
2 nagyobb krumpli
kicsi zsír
1 nagy csokor kapor

bors

Napi cukinak meg egy kis hűsítő havas Kófic. Így beleragad a bundácskájába a hó. Ilyenkor, egy szál ruhában, papucsban, el sem tudom képzelni, hogy egyszer megint tél lesz.








2014. augusztus 10., vasárnap

Mángold gombával


Szombaton levágtattunk a helyi piacra, egy-két csokor kerti virág kellett volna, azt meg csak ilyen helyeken lehet kapni. Nagyon kellemes meglepetés volt. Régebben nálunk, a piactéren volt a szombati piac, mindig ugyanaz az egy-két néni volt, meg a helyi zöldségesek kihelyezett tagozatai, szóval semmi érdekes. Aztán áthelyezték a művház elé, nem szoktunk arrafelé járni. De most ugye muszáj volt. Nem volt sok árus, olyan 4-5-6, de egyik jobb volt, mint a másik. Volt persze szép virág is (tényleg szép!), meg egy csomó vonzó cucc: hatalmas fűszercsokrok, helyes, göcsörtös tökök (tuti nem kínai import), tökéletlen őszibarackok, és irgalmatlan méretű mángoldcsokrok. Gyakorlatilag fillérekért, nem is értem, ez hogy érheti meg valakinek. A nagy kupac mángoldok 100-150 forintba kerültek, a tényleg kövér mentacsokrok egy százasba. Nem is akartunk semmi zöldséget venni, de a gyönyörű mángoldot egyszerűen nem lehetett otthagyni. Na, ezért ettünk egész hétvégén mángoldot. Nem sokszor volt még vele dolgom, néha Horvátországban vettünk a helyi piacon, meg egyszer vagy kétszer Tésán is növesztettem. Az eddigi mángoldos receptjeink itt vannak.
Mivel érkezett a házba egy kis kosárnyi erdei gomba is, gombával ettük, nagyon jó volt.

Hozzávalók:
3 nagy csokor mángold
1 kis kosár erdei gomba
1 szeletke füstölt szalonna
1 marék főtt barna rizs
fokhagyma
vaj
bors


Kivágtam a mángoldlevelek erét, abból ma főztem egy serpenyőst, jön majd az is. A többit felcsíkoztam, vajon átsütöttem fokhagymával, sóval, borssal. A gombával kb. pont ugyanez történt, csak kis szalonnán indult, nem vajon (itt kicsit részletesebb voltam). Az idén a nagy gombabőségben mindig ezt esszük, mindig van bőven olyan gomba, amit úgysem lehet szárítani, szóval meg kell enni. Mi meg beáldozzuk magunkat.  Nagyon-nagyon jó volt. Folyt. köv.

Ha meg már gomba, meg bőség, akkor jöjjön egy óriás őzláb egy cuki tacsival. Két ilyen hatalmas gombát találtunk. Muszáj volt Kófickát odaállítani, hogy lássuk a pontos méretet (sörösüveg épp nem volt nálunk).









2014. augusztus 9., szombat

Ilonka zakuszkája

 Apukámék kilencen voltak testvérek. Én már csak hetüket ismertem, a kis Katika még kisbabakorában meghalt, Karcsi pedig 19 évesen, tüdőgyulladásban. Nagy volt a család, voltak, akikkel viszonylag gyakran találkoztam gyerekkoromban, voltak, akikkel ritkábban. A ritka csoportba tartozott Éva néni, apukám gyönyörű húga. Kőgazdagok voltak, gyerek nem volt. Férje, a Feri bácsi már az ötvenes években is maszek könyvelő volt, Éva néninek pici kötödéje volt, szóval élelmesek és ügyesek voltak, na. Szemben az élhetetlen apámmal, aki a boldog hatvanas-hetvenes években - amikor mindenki a kézitáskájában hordta haza, amit csak talált a munkahelyén -, kiürült és gondosan félretett lisztes és cukros papírzacskókban hordta örök délutános műszakjára a zsíros kenyerét, nehogy véletlenül is valaki azt higgye, hogy lopja a nylonzacskót a gyárból - mert hogy a helyi telefongyárból származott akkoriban a falusi otthonokban a gyári hegesztővel gondosan többféle méretre gyártott nylonzacskó, a selyempapír, a varrócérna, az erős zsinór, amiből a horgolt szatyrok készültek, meg nyilván sok más is, amit gyerekként fel sem fogtam ésszel. (Egyébként ezzel kapcsolatban DT-tól hallottam a legjobbat: nagypapi az aktatáskájában minden nap hazavitt egy téglát, és ebből épített aztán csinos disznóólat a Wekerlén.) Aztán szépen sorban meghaltak a testvérek, először apukám, aztán Vera néni, Pista bácsi, Jóska bácsi, Sanyi bácsi és végül Juci néni. Éva néni maradt egyedül. Akkor már meghalt egy-két éve Feri bácsi is (remélem, tudtok követni), hatalmas vagyon maradt (legalábbis nekem az), saját gyerek nem volt, de Feri bácsinak az előző házasságaiból volt egy vagy két (?) gyereke, szóval megindult a jóízű pereskedés - ami természetesen még mindig tart, és szerintem soha nem is fog véget érni. Szerintem Éva néni, aki még hetven évesen is gyönyörű volt, ebbe halt bele, utolsó éveiben már csak ezzel foglalkozott. Nagyon ritkán találkoztam vele. Élete utolsó pár hetében odaköltözött hozzá Erdélyből Ilonka, hogy segítsen neki. És én tulajdonképpen azért mentem fel hozzájuk, hogy leírjam Ilonka fantasztikus erdélyi receptjeit, mert azt mesélte az unokatesóm, hogy nagyon-nagyon jól főz. Felmentem, nagyon helyes volt ez az Ilonka, és Éva néni is örült nekem. Tök jó délután volt, elővettük a fényképes dobozt, régi fényképeket nézegettünk, az ötvenes-hatvanas évek bombázóit - értve ezalatt Éva nénit és Juci nénit -, jó pasikat (mert a Feri bácsi nem csak élelmes volt, hanem rohadt jól is nézett ki), és drága nyugati kocsikat, amikből akkoriban nem sok szaladgált az országban, de a nagynénémék abban feszítettek. Ilonka kölcsön adott egy jó kis erdélyi füzetet, lediktálta a tuti zakuszkáját, aztán már sosem mentem arrafelé, mert Éva néni meghalt egy hét múlva. Ilonka meg hazament, még a rendes nevét sem tudom, vissza sem tudom adni a füzetkéjét. A zakuszkája viszont tényleg fantasztikus. Megjelent a Vidék íze tavaly szeptemberi számában (sajnos, azt hiszem, nincs fent a honlapon), én is rengeteget csináltam tavaly. Az eredeti változat valahogy így volt:
- 1 kg hagyma
- 5 kg sült padlizsán (hámozva, lecsöpögtetve)
- 5 kg paradicsompaprika (kicsumázva, ledarálva)
- valamennyi házi vagy bolti paradicsomlé (kb. 1 liternyi a sűrűbb fajtából)
- só, bors, babér
- 1 liter olaj

Ezeket kellett értelemszerűen összefőzni, a hagymával indítva. Az olaj mennyiségét már tavaly is drasztikusan csökkentettem. És tettem hozzá egy kis csilit meg egy kis mézet, pikánsabb tőle. Csináltam olyan változatot is, hogy sült kápia paprikát tettem hozzá a nyers paradicsompaprika helyett. Sokkal drágább, sokkal macerásabb, és nekem sokkal kevésbé ízlett, valahogy túl krémes, túl selymes lett. Szóval az egyszerűbb nekem jobban bejön.

Az idén kicsit szórakoztam vele. Mert egyrészt annyira ízlik a Joli zakuszkája, aki cukkiniből csinálja, nem padlizsánból. És úgyis tenger a cukkinink az idén, gondoltam, én is rakok bele. Meg egyéb okokból kicsit másként csináltam. Kicsit túl lett spilázva szerintem is, de rohadt jó lett, szóval muszáj posztolnom legalább magamnak, hogy jövőre tudjam, hogy is csináltam.

Hozzávalók az idei változathoz:
- 4 nagy vöröshagyma
- kb. 2 dl olaj
- 1 kg sült padlizsán (tisztítva, lecsöpögtetve)
- 2 kg kicsumázott paradicsompaprika
- 4 közepes padlizsán és 1 jó nagy cukkini
- 2 félliteres Sparos sűrített paradicsom
- só, bors, babér, méz, fél erős paprika

A paprikát az aprítógépben összezúztam, és azt is lecsöpögtettem, nyersen. Viszonylag sok lé kijött belőle. A nyers padlizsánt és a cukkinit meghámoztam, felkockáztam, és vokban só nélkül megsütöttem pici olajon (a vegák miatt nem akartam zsírt használni). Aztán az összes hozzávalót kb. egyszerre (na jó, a hagymát egy perccel előbb) beleraktam a nagy öt literes lábasomba, pont belefért, és jól összerotyogtattam. Ekkor botmixer, újra felforraltam, és mehetett az üvegekbe. Még a múltkor lemértem a sűrű, de ennél azért hígabb baracklekvárnál, hogy ekkora adagnál felül inkább 60 mint 70 fok a hőmérséklet, és nem is tudom, ennél magasabbra varázsolni. Ilyenkor már rémesen pöfög, mert alul ugye forr, de ez a hőmérséklet szerintem nem elég a tartósításhoz. Szóval az ennyire sűrű cuccokat kidunsztolom. Tartósítószert nem használok. A tésztafőző nagy, hat literes fazekamat használom erre a célra, a szűrőbetéttel együtt tökéletes a célra. A betét aljára azért teszek egy konyharuhát, arra pedig a megtöltött, lezárt üvegeket, kicsit csavargatok közé konyharuhát, hogy össze azért ne érjenek. Háromnegyedig eresztem vízzel, fedő rá, és forrástól számítva kb. 20 percig dunsztolom. Nagyobb üvegnél esetleg 30. Nem nagy macera, ha egyszer már kitalálta az ember. Besárgult, foltos konyharuhám meg van bőven. Régebben újságpapírt használtam, de szerintem az mérgező, és nincs külön dunsztoló fazekam.
Isteni lett most is. A fenti adagból lett az a nyolc nagy üveg, ami a képen van, meg még 3 kisebb.


Napi cukinak meg a pomázi futóklub egyik új tagja. Pimasz a neve, kislány, és 12 hetes. Nem tudom,  hogy lehet valaki ennyire édes. A cuki képeket a gazdi, Rozi csinálta.