2012. október 27., szombat

Babos csiga


Mindenféle elveimmel ellentétben időnként bevásárolok néhány zacsi fagyasztott leveles tésztát, mert ha éppen úgy jön ki, és éppen úgyis forró a sütő, mert mondjuk kenyeret sütök (vagy életmentő sütit a hidegre és esőre való tekintettel), akkor beteszek egy tepsivel ebből a növényi zsiradékos izéből is, mert semmivel sem rosszabb, mint a legtöbb pékségben kapható ez-az, csak jóval olcsóbb. Amit azért időnként csak megveszek, mert a gyerek sós reggeli péksüteményre vágyik. Arra pedig már végképp nincs időm és kedvem, hogy az összes ilyesmit saját magam süssem a magam által köpült vajjal készült biolisztes tésztából. Nem találtam még vajas változatot, legalábbis azokban a boltokban, ahol időnként előfordulok. Amikor utoljára néztem, a Tante Fanny is margarinos volt.
Most nem a szokásos pizzás változat készült (bolti ketchup - magyarázat fent - és sajt), hanem ez a babos. Van egy univerzális paradicsomszószom, tulajdonképpen ezt szoktam variálni, és bármivel is vagyon előadva, mindig finom. Majdnem olyan jó ezeken a cuppogós napokon, mint egy csokis süti. Tésán szerepelt életmentő vacsoraként, Dóri kérésére kolbászmentesen, a maradék pedig beköltözött ezekbe a helyes kis csigákba. Nem kóstoltam, de szerintem jó volt:) Merthogy elég gyorsan elfogyott.

Hozzávalók a paradicsomos-padlizsános babhoz (ez egy nagyon nagy adag, magához a csigához ennek kb. a hatoda szükséges):
- 3 vörösbab-konzerv
- 1,2 dl sűrített paradicsomlé
- 2 vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- egy darabka füstölt szalonna
- 2 közepes padlizsán
- 1 zöld paprika
- só, cukor, római kömény, bors, csili

Zsírjára sütöm a kockára vágott szalonnát. Erre jön a felkockázott vöröshagyma, ha már az is halványbarna, akkor ráteszem az átnyomott rengeteg fokhagymát, fél perc pirítás együtt. Ekkor mehet rá a meghámozott, dobókocka nagyságúra vágott padlizsán. Kevergetve átsütöm pár percig, hogy félig megsüljön a padlizsán. Utána mehet rá az összes többi hozzávaló. A babokat egy szűrőben átmosom, nem szeretem a konzervdobozízt. Nekem úgy ízlik a legjobban, ha picit csípős, de ez szabadon választható. Fedő nélkül főzöm, időnként megkeverve, hogy összeérjenek az ízek, és jól besűrűsödjön. Na, ennek a maradékából lett a töltelék, úgy, hogy botmixerrel kicsit átnyomtam (villával is lehetett volna).

Hozzávalók a csigákhoz:
- maradék szósz
- 300 gramm fagyasztott leveles tészta
- 20-30 dkg trappista

A felengedett tésztát kinyújtottam, megkentem a krémmel, megszórtam a lereszelt sajt nagyobbik részével. Feltekertem, felvágtam, pont 12 darab lett belőle. A tetejére ment a maradék sajt, és 200 fokos sütőben sült.


Megsülve:


Végre elérkeztünk a desszerthez, ami a lényeg. Nógrádi várat csodáló ebek következnek, megint teljes szinkronban, annyira, de annyira édesek, figyeljétek, még a szemük is általában egyformán áll. Nem válogattam a képeket, egyszerűen beraktam őket sorban:) Cukorfalatok.












2012. október 18., csütörtök

Dóri gluténmentes túrótortája

Eredetileg a Vidék íze 2012. júliusi számban jelent meg, másik két gluténmentes recept társaságában (volt még egy csokis muffin akkor épp málnahabbal meg egy habos barackos). A recepteket Dóritól (Villámgazdi) kaptam, aki már több éve gyakorolja a gluténmentes sütiket, és isteni receptjei vannak. Ez a túrótorta halálos, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Már nem is tudom, hányszor készült el azóta nálunk, de valamiért csak most fényképeztem le. Melegen, hidegen, bárhogy, soknaposan, ha éppen maradna. Isteni, egyszerűen. Már csak azért is be kell ide írni, mert a múltkor alig találtam meg a receptet. Ráadásul pár perc alatt össze lehet dobni.

Hozzávalók:
- 6 tojás
- 30 dkg cukor (ezt felezni szoktam)
- 20 dkg vaj (ezt sajnos nem)
- 2 csomag Haas vaníliás pudingpor (persze más is jó, ha nem baj a glutén)
- 1 kg túró
- 1 citrom reszelt héja
- fél citrom leve
- 2 csomag vaníliás cukor a tetejére

Habot verek a fehérjékből a robotgéppel, majd kitessékelem egy másik tálba. Keverőre cserélem a habverőfejet, és habosra keverem az összes többit. Beleforgatom a habot, és kész is van. Ha tortaformában sütöm, akkor annak az aljába papírt szabok, az oldalával nem foglalkozom. Ha tepsi, akkor kivajazom, kilisztezem (ki-ki használjon gluténes vagy gluténmentes változatot). 180 fokos sütő, olyan szűk óra, de azért elégetni nem kell, látja az ember, mikor sül meg. Nyilván kicsi formákban gyorsabban. Ha kész, kivesszük, a formában kihűtjük. Melegen még nemigen szeletelhető, de már akkor is ehető:) Vaníliás cukorral megszórjuk. Előre szóltam, hogy addiktív.

Kaptam magamtól egy szép új játékot:


Az Aldiban lehetett kapni, gyerek tortaforma, 16 (!) cm-es, irtó kis tünci, nem? A méretezés miatt tettem hozzá a narilevet. A csöpp torta ebben sült. Persze jóval nagyobb adag, a többi ment egy jó nagy tepsibe:



Napi cukinak meg a gyogyós fekete cicánk, annyira gusztusosan tud aludni, hogy a legszívesebben mellé feküdne az ember. Egyébként is az én ágyam.


Ő az, egyébként, aki úgy egy hónapja, nyilván akkor is lapzárta volt, lezuhant a cirka másfél méter magas emeletes ágyról, és úgy összetörte magát, hogy egy hétig járt házhoz az állatorvos. Már rendben van, kicsit biceg néha szegénykém, megszakad az ember szíve, ha ránéz. Közben meg ordítva dorombol.




2012. október 17., szerda

Petrezselymes csirkeraguleves


Annyira szeretném a tárkonyos leveseket, ha nem lenne bennük tárkony meg tejszín, na, ez leves pont ezeket tudja. Valami jó tartalmas, húsos levest akartam főzni hétvégén, hogy legálisan süthessek almás klafutit, most épp egy századik fajtát, és ez lett belőle. Nekem nagyon-nagyon ízlett, annyira, hogy napok óta ezt eszem, mert szokás szerint rengeteget főztem belőle.

Hozzávalók:
- jó sok csirkehús lehetőleg bőr nélkül, nálam 2-3 csirke aprólékja, beleértve a mellcsontot is, egy csirkemell
- 2 szál sárgarépa
- 1 gyökér
- 1 zeller
- 1 irtózatosan nagy csokor petrezselyem (mert irtózatosan sok van a picike kertemben)
- só
- egész bors
- némi libazsír

A zsíron félig megsütöttem az apró kockákra vágott zöldségeket.  Hozzáadtam a húsféléket, az aprólék ugye adja magát, a mellet pedig felkockáztam. Felöntöttem vízzel, nem szabad túlhígítani, nem lesz íze. Aztán só, egész bors, és addig főztem, míg mindenki meg nem puhult, a végefelé beledobtam a felaprított petrezselyem felét. Ekkor jöhetett a műtét, szűrőkanállal kivettem egy csomó zöldséget (húst nem:)), és némi lével átturmixoltam, ezzel sűrítettem be. Aztán megkapta a maradék petrezselymet is, azóta is ezt eszem.







2012. október 16., kedd

Birsalmasajt 2.


Andi alapkőletevő bejegyzése itt.

Na szóval, Pomázon iciripiciri udvarunk van. Amikor megvettük a házat, és az jó rég, egészen pontosan 20 éve volt, könnyű követni, mert a Bendi pont négy hónapos volt, amikor költöztünk, és most meg 20 éves és négy hónapos, na szóval akkor ezen a parányi udvaron volt két almafa, egy körte, egy sárgabarack, egy birs meg egy hatalmas meggy. Remélem, nem hagytam  ki senkit. Aztán maradt belőle végül ez az egy birs. Ja, meg a körte. Akkoriban ki lehetett volna kergetni a birssel a világból, szóval egyáltalán nem érdekelt a termése (szemben a többi fával, azok viszont ugye szublimáltak, ki ezért és így, ki azért és úgy). Viszont a birsnek van tavasszal a legeslegszebb virága, szóval volt helye az életemben. Egyébként is elég jó helyen van, függönyügyileg. De aztán teltek múltak az évek, és ráindultam a birs ízére, most már kifejezetten szeretem. Tehát nem hagyom a fa alatt rohadni a lepotyogó termést. Abszolút bio, nem szokunk permetezni. És sok kis állatot is tartunk a fával együtt, mert az idén eddig úgy három-négy egészséges darabot találtam, a többi lakott volt erősen, és ez egy elég jó átlag mifelénk. De jó nagy a fa, jut is, marad is, ráadásul az idén, úgy tűnik, kifejezetten sok az alma rajta, illetve alatta. Csináltam már belőle az idén is pár üveg lekvárt, de dolgozott bennem a kisördög, hogy most a nagy szárazság miatt annyira szárazak a gyümölcsök, hogy biztos ez a tuti birsalmasajt-készítő időszak, szóval nekivágtam, mert a kökényeltevés nem fájt annyira, a csipke meg még előttem van. Alaposan tanulmányoztam Andi leírását, aztán csináltam valami olyasmit.

Hozzávalók:
- sok birsalma
- kevés cukor
A birseket nagyon alaposan megmostam, és kefével ledörgöltem a szőröket róla. Jó nagy késsel négybe vágtam mindegyiket, aztán még feleztem a cikkeket. Így nagyon könnyen ki tudtam vágni a magházat meg a lakott részeket. A héját rajta hagytam, a benne lévő pektin miatt. Aztán jó alaposan megmostam, és feltettem főni a nagy befőző lábasban. Folyamatosan kellett alá önteni a vizet, mert annyira sűrű volt, és annyira puffogott még így is, hogy szinte folyamatosan kellett keverni. Nem mértem, de az ötliteres lábasom volt mondjuk háromnegyedig,  és majd egy liter vizet kellett hozzáadjak, tehát nem evőkanálnyi mennyiségekről van szó. Addig csináltam mindezt, míg meg nem puhult az összes. Akkor botmixerrel áttörtem az egészet, és visszaraktam a tűzre. Ekkor tettem hozzá cukrot, olyan 30 dkg-ot ennyi péphez, beleborzongtam a mennyiségbe, ki kéne találni a cukormentes birssajtot, de nem mertem kevesebbet tenni, mindenütt 1:1 arányt írnak, vagy még ennél is rosszabbat. Ekkor már folyamatosan kellett keverni, tényleg, rémes volt, mondjuk 10-15 percig, hogy tuti szépen feloldódjék a cukor. Karizom-erősítőnek sem semmi. Hagytam egy kicsit hűlni. Közben átlátszó fóliával kibéleltem két tepsit meg két hosszúkás sütőformát, és beleöntöttem a cukros birset. Aztán vártam, hogy megkössön. Amikor két nap múlva is épphogycsak bőrösödött a teteje, na jó, a felső 1 mm már kemény volt, akkor úgy éreztem, hogy rohadt sok munka után rám fog penészedni az egész, és bánatomban beraktam a sütőbe, légkeverés, 80 fok. Ment egy órát, aztán elzártam a sütőt. Vagy ha valamit sütöttem, akkor a maradék hőt mindig felhasználtam egy kis aszalásra. Amikor már elég vastag volt a felső, kemény réteg, ráborítottam egy tepsibe állított rácsra, alul még szinte teljesen folyékony volt. És akkor így szárítottam tovább, ez már hatékonyabb volt. Pár nap alatt kész is lett, a lapos, tepsibe öntött értelemszerűen hamarabb, a hosszúkás formába öntött később. Kicsit macerásnak tűnik, de mondjuk naponta kétszer ment 30-50 percet a sütő, meg a maradék hők. Szóval nem volt olyan borzalmas, mint ahogy leírtam. És ha már fűtési szezon lenne, egyszerűen feltettem volna a kályha tetejére.
Annyira finom lett, hogy az első adaggal, ami pedig nem volt kicsi, szinte már végeztünk is, most készül épp a második. Jó lenne, ha maradna karácsonyra is belőle, azt hiszem, eldugok majd egy darabkát. A csúnyább részeket felkockáztam, és kis barna cukorral megszórtam, szerintem kifejezetten tünci lett.

Édeshez édeset. Borzas még nem szerepelt, Villámgazdi imádója, én is i  mádom, ahogy néz rá:)) Picit gömbölyded, de minden pici darabkája cukorfalat!!! A szép virágos képet a mosolygó Borzasról természetesen Villámgazdi készítette, rá olvadozik épp az eb:)









2012. október 2., kedd

Kertészpite


Késő esti kép, azért ilyen remek. Jó kis zöldséges-krumplis, pont ilyen őszi estékre való.

Hozzávalók:
- 5 dkg vaj
- 1 teáskanál libazsír
- pár levél zsálya
- negyed sütőtök
- 3 szál halványító  zeller
- pár kisebb cukkini
- 1 marék zöldbab
- 1 kaliforniai paprika
- 1 nagy cikk káposzta
- kb. 1 kg krumpli
- 1 kis pohár tejföl
- 1 szelet sonka
- só, bors

Minden zöldséget feldaraboltam. A zöldbabot külön megfőztem némi sós vízben. Egy nagy serpenyőben kicsit megbarnítottam a vajat, rádobtam az összedarabolt zsályát, tuningoltam egy kis libazsírral, aztán puhulási rendben mehettek a zöldségeket. Kezdtem a tökkel, meg a cukkinivel, utána jött a zeller és a káposzta, és csak a legvégén a paprika. Amikor már levettem a tűzről, belekeverem a zöldbabot is. Közben sóztam, borsoztam. A krumplit héjastul megfőztem, hagytam kihűlni, csak utána karikáztam fel (lusta voltam pürésíteni).



 Egy szép nagy lapos tálat kivajaztam, arra ment egy réteg krumpli, arra a zöldségragu, a tetejére megint krumpli. Rákentem a pohár tejfölt, és megszórtam pici sonkával, de ez tényleg elhagyható. Forró sütő, míg szépen meg nem pirul.


Napi cukinak meg egy statikus Zsuzsi, mert már rég volt. És most úgyis tüzel, szóval nem könnyű neki. Egész nap be van zárva, szegény.





2012. október 1., hétfő

Almás-mákos rizses muffin (gluténmentes)


Ezt gyorsan szeretném megosztani veletek, mert annyira, de annyira finom volt. Mentünk le pénteken Tésára, és tele volt a hűtő egy kis ezzel meg azzal, na azokat dobáltam bele ebbe a muffinba (ne kelljen már kidobni), és egészen isteni lett a végeredmény. Semmi fűrészporfíling, szaftos puha, szerintem tökéletes őszi süti. Abbahagyhatatlan. És pillanatok alatt elkészül. Ma este is sütök ilyet, de dupla adag lesz.

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 200 gramm reszelt alma
-1 evőkanál darált mák (kihagyható, csak kár érte)
- só
- 1 vaníliás cukor vagy némi kivonat
- kevés barna cukor
- 4 dkg vaj
- 100 gramm főtt rizs
- szűk fél csomag sütőpor
- kb.1 dl tej
- 100 gramm rizsliszt


Valószínűleg nincs mindig kéznél 200 gramm reszelt alma, tehát kb. 60 dkg almát meghámozunk vagy sem, lereszelünk, megszórjuk egy bő evőkanálnyi kristálycukorral, összekeverjük, és hagyjuk állni egy fél órát. Utána a levét kicsavarjuk. Nem kell nagyon szárazra, de azért kicsit érdemes átnyomni.
Beledobáltam a robotgép táljába a két egész tojást, a mákot, sót, cukrot, vaníliát, puha vajat, habosra kevertem. Utána mehetett bele már fakanállal az összes többi, a legvégén a rizsliszt. (Ha nagyon faxni akarnék, akkor a fehérjéket csak a végén keverném bele, habbá verve.) A tej mennyiségét végül is az alma szaftossága határozza meg, az a lényeg, hogy muffintészta-állagot kell kapnunk. Nem annyira folyós, mint a piskóta, kanállal jól adagolható, de azért lágy, önterülő dologról beszélünk. A tésztát belekanalaztam egy papírral bélelt muffintepsibe. Pont 13 közepes darab lett, sokkal kevesebb, mint amennyi kellett volna belőle.