2018. január 22., hétfő

Mákos kölespuding reggelire kókusztejjel, okoskodással


Már mutattam pár reggeli kását, itt a folytatás. Ez is pont annyira bonyolult, mint a kis társai. Most vettem először kölesdarát, és bele vagyok szeretve. Szeretem nagyon a kölest, de utálom mosogatni, aztán meg ott állni mellette, amíg fel nem forr, mert tuti kifut (mondjuk így is mindig kifut, mert pont akkor nézek félre, amikor nem kéne). A kölesdara pont úgy működik, mint a búzadara, csak sokkal gyorsabban fő meg. Sokszoros vízben főzöm meg, ha nem találom el az arányokat, akkor nyugodtan lehet utólag vizezni vagy még kölest adni hozzá. Sajnos nem lesz csomós, pedig imádtam a tejbegrízben a kis csomókat... Álltában nagyon sűrűsödik, érdemes erre is gondolni. Nálunk a kutyáknál is elég jól bejött, ha hirtelen kellett valami szénhidrát a vacsiba, tényleg pár perc alatt készen van.
Szóval ez úgy készült, hogy sok vízben megfőztem pár evőkanál kölesdarát pár evőkanál darált mákkal. Aztán kevertem hozzá egy-két evőkanál kókusztejet, cukorpótlót (eritrit és sztívia), kis fahéjat, mert imádom. A tetejére meg cukormentes őszibarack meg némi mogyoró. Mellé meg kávé.

Kókusztej.
Lidlben vagy Aldiban veszem akkor, amikor le van árazva, 400 ml egy doboz, 300 Ft környékén szoktam venni, ilyenkor veszek egy tálcával. A lidlis talán egy picit jobb, de az Aldiba gyakrabban járok. Mind a kettő szép sűrű. Spejzban szépen eláll. Amikor kell, akkor kinyitom, és használok belőle, a többit beletöltöm egy üvegbe, és a hűtőben tartom. Mivel alapvetően csak én eszem a családban, megpróbálok odafigyelni, és használni, mert viszonylag gyorsan romlik, kb. egy hetet bír ki így. Maximum. Ez 6 reggeli kása, egy süti, és a végét majdnem mindig ki kell dobnom, de még így is sokkal olcsóbb, mintha a kis dobozos méregdrágát venném. Lehet, hogy le kéne fagyasztani pici adagokban, de még nem próbáltam, nem tudom, mennyire tudnám menedzselni, hogy éppen hol van és mi, meg előre kivenni, hát, majd meglátom. Nem szeretek élelmiszert kiönteni.

Napi cukinak meg Kóficka. Március elsején lesz 15 éves. Több kilométert lehet még vele sétálni (tempótól függ, de az 5-6 szép lassan még megy). Persze sokszor beledugjuk a hátizsákba is, ha elfárad. Van egy régi Deuter zsák, ami pont jó méret.



Teljesen süket, de ez inkább bennünket zavar:) Volt több kisebb egészségügyi problémája mostanában, most csirkementes, erősen zöldséges fogyasztó diétán van, szépen karcsúsodik is, szép lassan. Van egy száraz köhögése, ami nem nagyon akar elmúlni, igazából okát nem találják (asszem, már minden irányban kivizsgálták ez ügyben is). Néhányszor leszedték már a fogköveit, de megint aktuálissá vált. Eléggé roncsiztam egy 15 éves kutya altatásától, de virgoncabban kaptam vissza, mint ahogy bevittem (köszi, Család utca). A fogkövekkel együtt jó sok foga is távozott, de ez nem ront a szépségén. Szóval az elmúlt két-három hónapban volt sok szurkálás, vérvétel, infúzió, egy altatás, röntgen, több ultrahang, már majdnem felmondott. Nem bírja a vegzálást. Remélem, a következő száz évben ennél sokkal szórakoztatóbb programjai lesznek. Illetve hát egy kozmetikus még muszáj, mert megint úgy néz ki, mint egy kis hajléktalan. De aztán háváj.





Csicsókás-sütőtökös serpenyős, füstölt kolbásszal


Hát ezt már több hónapja szeretném beírni, de mindig estére készült el, és sem fény, sem idő nem volt a lefényképezésére. Először véletlenül jött össze ez a három dolog egy serpenyőben, azóta meg direkt. Mert elképesztően finom, bármikor bármennyi jöhetne belőle, egyszerűen a rosszullétig tudom enni. Évek óta vergődöm a csicsókával. Ld. például itt. De most megtaláltam a tutit. Ráadásul villámgyors, jól melegíthető, egytál, annyira jó. Szerintem nincs ember, aki ezt ne enné meg nagy kedvvel, pedig  van benne ugye bőven a megosztó csicsókából és a sütőtökből, szerintem még a gyerekek is megennék.
Egyébként most, hogy belinkeltem a csicsókatócsnit (ami tényleg nagyon finom, de nincs az az isten, hogy én télen nekiálljak a házban olajban sütögetni), látom, hogy épp a konyhafelújítás első része van benne napi cukiként. Amit sosem folytattam, mint ahogy a konyha sem lett soha teljesen befejezve. Most megint konyhafelújítunk, haha. Tönkrement a tűzhelyem sütője, Gorenje nem olcsó, pár évig bírta, aztán szép sorban kipurcant minden a sütőjében, nem volt érdemes javíttatni már (két vagy három nagyjavítása volt mondjuk 10 év alatt). Sokat sütök, de azért nem éjjel-nappal, és két-három felnőttre, nem egy hadseregre. Egyébként nekem ebből az a tanulság, hogy nem érdemes drágát venni, mert úgyis tönkre fog menni záros határidőn belül. Most sokat gondolkodtunk, hogy vegyünk-e egyszerűen egy újat, és toljuk be a helyére, vagy bombázzunk szét mindent. Nyilván az első sokkal olcsóbb megoldás lett volna, mondjuk száz ezerért kaptam volna egy újat, és kalap-kabát. Naná, hogy nem ezt választottuk, és szerintem jól tettük. Tehát különválasztjuk a főzőlapot és a sütőt. A sütő maradt sokfunkciós villany, megvettem a legolcsóbb, viszont 5 év garanciás Bekot, ez 50 ezer forint volt leszállítva, bőszen használom is, egyelőre a pulton áll. Sokat gondolkodtam, hogy villany, indukciós vagy gáz legyen a főzőlap, végül a gáz mellett maradtam. Irtó szépet vettünk az Ikeában, majd mutatom, ez is 50 volt. És akkor most következik a konyha szétbombázása, ez is több részletben, sem időnk, sem pénzünk, sem energiánk.
A szép nagy, négyméteres fa konyhapultomba lesz beépítve a főzőlap, holnap jön a gázos, át kell rakni a gázcsövet, kell hozzá villanyt szerelni, csempézni, szóval mindenből egy pici, amire szinte lehetetlen mestert találni. A sütő pedig felkerül szemmagaságba, most is úgy használom (ideiglenesen a pulton áll), és isteni, nem is tudom, hogy tudtam eddig elviselni, hogy lent van a földön. Nem a lehajlásra vagyok lusta, csak egyszerűen sokkal átláthatóbb, takaríthatóbb, stb., stb. Ehhez szét kell szedni a mosogatót és környékét, itt is lesz némi víz- és villanyszerelés, és sok-sok kiadás. Majd ha lesz kedvem, akkor posztolgatok róla. Meg hát nyilván kell egy meszelés is a sok falbizergálás miatt.

Na, akkor visszatérek a csicsókára.
Hozzávalók:
2 vöröshagyma
olívaolaj vagy/és zsír vagy/és pici füstölt szalonna
1 kg csicsóka
kb. ugyanennyi nyers sütőtök
1 hosszú szál füstölt parasztkolbász
fűszerek: só, bors, kakukkfű, kömény, fokhagymapor, valami kis csípős, füstölt pirospaprika

Ha szalonnázok, akkor kipirítom a wokban. A csicsóka nem olyan, mint a krumpli, nem szívja fel a zsírt (és a tök sem), szóval nem szabad sok zsírt vagy szalonnát használni, mert undorító lesz. Ha szalonna, akkor 2-3 dkg, ha zsír, akkor egy csapott evőkanál. És olajból is ennyi, mármint olívából. A felvágott hagymát (nem kell nagyon apróra) üvegesre párolom rajta, hozzáadom a megpucolt, apró kockára vágott csicsókát. Viszonylag sűrűn keverem. Közben megpucolom a tököt, és kockára vágom. Az a cél, hogy a csicsóka kicsit túlfőjön, és krémes legyen, a tök pedig roppanós. Tehát akkor dobálom bele a tököt, amikor olyan félidős a cukkini. Közben vigyázok, hogy ne égjen le, valamikor sózom, és ha kell, kis vizet is öntök alá. Fűszerezem is a fentiekkel. Amikor már majdnem kész, akkor megy bele a felvágott, héjatlanított kolbász. Jól összerotyogtatom, és készen is van. A csicsókának van egy füstös alapíze, ami zseniális az édes tökkel, a kis csípősséggel meg a füstölt kolbásszal. Tényleg nem lehet abbahagyni. Szerintem savikápival a legjobb.

Napi cukinak meg betegeskedő Zsuzsika. Emlődaganat, egy műtéten túl vagyunk, két hónap múlva még egy. Utána meg még sok boldog, vidám év, hiszen 12 évesen még előttünk az élet. De most lábadozunk, és természetesen meglehetősen cukik vagyunk. Ámbár elég kiborítók is (sokszor juttatott a totális hisztériáig az elmúlt napokban-hetekben). Holnapután varratszedés.







2018. január 4., csütörtök

Lencsefasírt (gluténmentes, tejmentes)


Minden szilveszterkor lencsét eszünk, illetve újévkor, hogy ilyen jó gazdagok legyünk, mint tavaly voltunk. Éveken keresztül lencsefőzelékkel kínoztam a családot, marha finom volt, mindenki szerette, de senki nem ette. Tavaly lencsesalátát csináltam, ez már nagy ütemben fogyott, szóval az idén is ezt csináltam, persze nem fényképeztem le. Mondjuk semmi extra, megy bele minden, ami arra jár. Először is megfőztem 50 dkg lencsét, tudom, hogy ez nagyon sok, de minek főzzem háromszor, gondoltam, csak jó lesz valamire a maradék. A főzővízhez raktam egy megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát, pár babérlevelet, borsot, sót, egy jó darabka füstölt tarját. Tehettem volna citromhéjat is, ha el nem felejtem. Iszonyú mennyiség lett. A feléből lett a saláta, ment hozzá virsli karikázva, előre lesózott, átmosott lila hagyma, reszelt citromhéj, felkarikázott főtt tojás, majonéz.
A másik feléből meg most lett ez a lencsefasírt, és nekem nagyon bejön. Egy nagy tálba beleöntöttem (simán elállt pár napig a hűtőszekrényben a főtt lencse), adtam hozzá egy összevágott vöröshagymát, és mindenféle fűszert: fokhagymaport, füstölt pirospaprikát, jó sok köményt, borsot, sót, egy kis csípős paprikát. Ment hozzá még egy tojás, és hogy együtt is maradjon, 2-3 evőkanálnyi útifűmaghéj. Botmixerrel tessék-lássék átnyomtam, hogy azért maradjanak benne egész szemek is. Vizes kézzel kis placsnikat csináltam belőle (nem volt elég szilárd a massza, kicsit aggódtam is, hogy vajon egyben fog-e maradni), és olívaolajjal lekent papírra raktam. Amikor kész volt, akkor felülről is meglocsoltam olívaolajjal, aztán 200 fok és sütő. Viszonylag sokáig sült, de jó ropogós lett alul-felül. Zöld salátával valami isteni.



Napi cukinak meg dagi cicánk, aki fantasztikusan tud helyezkedni. Az egyik napsütötte délután például az egyik szobanövényünk közepébe feküdt szundikálni. Hiányzik már neki a nyár (akkor a levendulabokor közepén szokott sziesztázni).






Karácsony 2018






Az idén tök lazára vettük a karácsonyt, és ez nagyon jó volt. A nagy családban kijelentettük, hogy nem ajándékozunk. Minden évben vesszőfutottunk, hogy mit is vegyünk a szeretteinknek, akiknek szerencsére mindenük megvan, amire szükségük van. És időmilliomosok sem vagyunk, hogy saját kezűleg készítsünk ajándékokat, illetve próbálkoztunk ezzel is, de mivel nem vagyunk előrelátóak, tényleg nem hiányzott az ünnepek előtti kétségbeesett kreatívkodás. Szóval nagycsaládban csak a 18 éven aluli népesség (jelenleg egy cuki fiúgyermek) kap ajándékot, és játékot venni merő szórakozás. A nagyok semmit. Illetve mi azért kaptunk sok-sok csokit, jövőre majd mindenkit megkérünk, hogy ezt is csökkentse. A kis családban pedig azt mondtuk, hogy mindenki kétezer forintért vehet a másiknak ajándékot, tehát mindenki hatezerből megúszta az ünnepeket. Csak azért, hogy nem könnyű az átállás, és valamit bontogassunk. És ez is jó volt. Nem tudom szavakba önteni, hogy mindez mekkora könnyebbség volt.
Nagyon erősen visszafogtam a konyhát is. Egyrészt jóval kevesebb sütit sütöttem, mint szoktam, és lám, nem dőlt össze semmi, jövőre pedig még ennél is kevesebbet fogok. Mondhatni szinte semmit. Az idén volt kétféle zserbó (gluténes és gluténmentes), egy kis adag mákos bejgli, egy jó nagy tepsi flódni, meg elég kevés aprósüti. És még ezekből is mindig van a fagyasztóban, és csak pakolgatjuk, pakolgatjuk, jövőre tényleg maximum egy adag bejgli DT-nek. Ja, volt gluténmentes mézeskalács is, de az pillanatok alatt köddé vált, nem kellett pakolgatni sehová:)
Rendes ételekben is szinte normálisan viselkedtem. A 24-i menün el sem igen gondolkodtunk, négyen voltunk, és mindenki csak egy kis békességre és nyugira vágyott. És nem akartuk nagyon teleenni magunkat, mármint a rosszullétig. Szóval volt valami leves, de egyszerűen nem bírok visszaemlékezni, hogy mi volt:) Nyilván valami zöldség. Utána kakukkfüves-citromos pisztráng sült édeskrumplival és rengeteg zöld salátával. A desszertet Rebeka csinálta, isteni volt,gluténmentes sütőtökös-diós kenyér mézes ricottával (már akinek). Ez is szuper volt.
Másnap volt inkább az érdekes, nálunk volt az ajándékozás helyett bevezetett nagy családi buli, talán 11-en voltunk, ha jól számolok. Nyilván ennyi embernek jóval több kaját készít az ember, mert nem lehet kiszámolni, ki mit eszik, és az annyira gáz, ha valakinek valami nem jut. De ez is olyan jól sikerült, hogy két nappal utána már minden maradék elfogyott. Hurrá! Tehát volt kétféle leves, egy fúziós halleves volt az egyik. Rebeka hozott magával egy belga-svéd francia hallevest, aztán a karácsonyfa-vásárlásnál kaptunk egy másikat, és ezek lettek összemixelve. Rebeka főzte, én csak a nagy vonalakat tudom. Tehát készült egy jó sűrű halalaplé, többféle hal elejéből, végéből, ezt DT átpasszírozta. Utána ebben lettek mindenféle zöldségek megfőzve, egy része átturmixolva, talán, szóval egy jó sűrű, irtó finom lé volt, végül meglehetősen sok haltej és ikra ment belé, annyi, hogy halfilé már nem is fért bele. Nagyon-nagyon finom volt. Csináltam még mellé egy sütőtökkrémlevest, ha valaki nem szeretné a halat. A főfogás többféle husi és köret volt: Gyöngyi sógornőm hozott egy fantasztikusan ízes és porhanyós szarvassültet, mellé borlekvárt, isteni volt együtt. Mi sütöttünk pisztrángot (nem unjuk), gesztenyés-aszalt szilvás pulykamellet, meg előző éjszaka konfitáltunk két kiló csontozott csülköt a cserépkályhában. És persze voltak mindenféle köretek (sült cékla, édeskrumpli, százféle egyéb krumpli), saláták. Desszert pedig - a már meglévő és a kedves vendégeinek által hozott sütik mellett - kétféle torta volt, egy nutellás-mascarponés, hát ez tényleg isteni lehet, gyakorlatilag elfogyott aznap. A másik meg egy szinte kalóriamentes erdei szedres joghurttorta volt (mert valaki mindig diétázik). Természetesen mind a kettő gluténmentes volt, mondjuk tortában nem nagy fakszni, elég mindegy, hogy milyen lisztből sül a piskóta.
És nem volt töltött káposzta, mert hiába szeretjük, soha nem fér belénk, és csak rakosgatom. Majd egyszer csinálok, ha nem lesz más. Meg sok más sem volt, és nem is hiányzott. Hát, asszem ennyi.

Napi cukinak meg a két eb. Kófic és Zsuzsi hulla fáradtak voltak a sok szokatlan napirendi ponttól. Kis kosárkájukban próbáltak kipihenni minket.