2012. február 28., kedd

Lencsegulyás

Nagyon kevés lencsével készült étel szerepel a blogunkon, ezért is örültem különösen amikor anyukámék ezzel vártak múlt héten. Tulajdonképpen nem is leves ez, inkább egytálétel, mert olyan sűrű, laktató, hogy megáll benne a kanál. :) Ettem belőle egy tányérnyit és utána már semmi mást nem tudtam volna.


A recept innen van. Ha jól emlékszem anyukámék csülök helyett füstölt combbal készítették. De bármilyen füstölt hússal finom lehet.

Hozzávalók:
- 30-40 dkg füstölt hús
- 30 dkg marhalábszár
- 40 dkg lencse
- 2 közepes vagy 1 nagy fej hagyma
- 2 szál sárgarépa
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors, babérlevél,
- olaj + liszt + pirospaprika a rántáshoz
- citromlé

A lencsét előző este beáztatjuk hideg vízbe.



Másnap a füstölt húst (egyben, darabolás nélkül) feltesszük főni kb. 1,5 liter vízben. Közben felkockázzuk a marhahúst és ketté-, majd félkarikára vágjuk a hagymát. 25 perc után hozzáadjuk a füstölt húshoz.

Kb. fél órát főzzük, majd belekeverjük a leszűrt, átmosott lencsét és a megtisztított, felkarikázott sárgarépát. Sóval, borssal, babérlevéllel ízesítjük.

Amint a húsok és a zöldségek is megpuhultak, a füstölt húst kiemeljük a levesből, kis kockára vágjuk, majd visszatesszük.

Olajból, lisztből és pirospaprikából rántást készítünk, ezzel sűrítjük a levest. Kevés citromlével (esetleg ecettel) savanyíthatjuk.



Ajándék az Árnyastól és nyereményjáték a Facebook-on

Rendhagyó módon nem recepttel vagy gasztronómiai élménybeszámolóval jelentkezünk, hanem két nagyon fontos hírrel.


1. Az Árnyas Étterem és Kertvendéglő valamint blogunk között hamarosan egy speciális együttműködés kezdődik. Ennek részleteiről a későbbiekben tájékoztatunk Benneteket, addig is hadd maradjon meglepetés.

Viszont! Első lépésként az étterem tulajdonosa, Giber János felajánlotta, hogy Facebook oldalunk minden 100. lájkolója ajándékot kap, méghozzá azt, hogy féláron ehet bármit az Árnyas Étterem aktuális kínálatából! E sorok írásakor 185-en csatlakoztak oldalunkhoz, így már a 200. lájkoló jogosult lesz az ajándék felhasználására.

Facebook oldalunk a következő linken érhető el:
https://www.facebook.com/pages/A-kozos-konyhakert/196578233757992


2. Szintén Facebook oldalunkhoz kapcsolódik második hírünk. Nyereményjátékot hirdetünk, amihez első lépésként 200 olvasóra van szükségünk - jelenleg 185-en vagyunk.

A nyereményjáték szabályzatát akkor fogjuk pontosítani, ezt kiposztoljuk majd ide a blogba és a Facebook oldalra is. Nem lesz nehéz, mindössze egy kérdésre kell válaszolnotok adott időn belül és segítséget is kaptok hozzá. Terveink szerint három hetente-havonta hirdetünk majd egy-egy játékot, amiért természetesen bizonyos ajándék is jár.


Kedves Olvasók! Játékra fel, előre a nyereményekért! :)



2012. február 26., vasárnap

Majonézes hagymás burgonyasaláta

Életemben először, tavaly szilveszterkor csináltam majonézes krumplisalátát. Olyan nagy sikere volt, hogy az egész elfogyott és már akkor eldöntöttem, hogy hamarosan újra elkészítem. Valamelyik hétvégén sült hús volt az ebéd és pont jól illett. :) Az én salátám tulajdonképpen a hagymás krumplisaláta és az Andi által bejegyzett Bori-féle hagymás krumpli keresztezése.


A fogyasztás előtt két nappal kezdtem hozzá, méghozzá úgy, hogy egy nagy adag krumplit sós vízben héjában puhára főztem. Amíg hűlt, felkarikáztam egy nagy fej lilahagymát és elkészítettem a salátalevet víz, őrölt bors, cukor, só és fehérborecet keverékéből. Nem tudok mennyiséget írni, eddig kétszer készítettem különböző arányokkal. :)

A kihűlt krumplit meghámoztam, felkarikáztam. Egy tálba rétegesen leraktam, váltakozva a hagymát és a krumplit, majd leöntöttem a salátalével úgy, hogy teljesen ellepje. Lefedtem a tálat és egy éjszakára hűtőbe tettem.


Másnap egy flakon majonézt kikevertem 4 evőkanál tejföllel. Sajnos én lusta vagyok házilag majonézt készíteni, de aki szeretné, az a korhelysalátánál megtalálja a receptet.

A krumpliról leöntöttem a salátalevet. A hagymakarikákat kiválogattam közüle és felaprítottam. Visszatettem a krumpli közé, leöntöttem majonézzel és az egészet jól összekevertem. Ismét mehetett egy éjszakára a hűtőbe.


Már másnap nagyon finom volt. De akkora adagot készítettem, hogy harmadnapra is maradt, és addigra még jobban összeértek az ízek.



2012. február 22., szerda

Sütőtökös-csokis keksz

Tesókám a múltkori masszázs-napra ezzel a sütivel készült. A receptet itt találták még ősszel. Már nem először sütötték meg, de ha lehet, most még finomabbra sikerült mint az előző.

Először nem merte elmondani a barátoknak, hogy sütőtök van a kekszben, mert félt, hogy akkor senki nem kóstolná meg. De a félelem alaptalan volt. Egyrészt egyáltalán nem lehet érezni benne a sütőtököt, csak azt a finom, édes ízt, ami ennek a zöldségnek köszönhető. Másrészt mindenki rávetette magát és a hatalmas tálca sütiből nem sok maradt nap végére. Egyesek szerint mézeskalács íze van, mások egyszerű csokis keksznek gondolták.


Hozzávalók:
- 30 dkg vaj/margarin
- 40 dkg cukor (barna ha lehet)
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 tojás
- 40 dkg liszt
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 10 dkg étcsokoládé
- 40 dkg sütőtök
- 1 csipet só
- 10 dkg mazsola
- 10 dkg darált dió

A sütőtököt kisebb darabokra vágva forró sütőben puhára sütjük. Félretesszük hűlni.

A vajat/margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadjuk a tojást és a héjától megszabadított tököt is. Egy másik edényben keverjük össze a lisztet, a szódabikarbónát, a felaprított csokit, a sót, a fahéjat, a diót és a mazsolát. Apránként adjuk a tökös masszához és jó alaposan vegyítsük el.

Egy evőkanál segítségével adagoljunk diónyi halmokat a tésztából sütőpapírral bélelt tepsire vagy sütőlapra. Érdemes egymástól elég távol helyezni a kupacokat, mert el fognak terülni. Forró sütőben 150 fokon süssük 20-25 percig.

Frissen is nagyon finom, de hetekig eltartható jól zárható dobozban. Az eredeti recept szerint zabpelyhet is keverhetünk bele és még finomabb, na és persze egészségesebb, ha teljes kiőrlésű lisztből készül.


Muszáj leírnom, hogy amikor tesóm beállított a hatalmas tálca sütivel, a húsimádó fiúk rögtön megjegyezték, hogy milyen jól néz ki ez a rengeteg rántott hús. :) Később rántott marhanyelvnek, rántott májnak nevezték. Azt hiszem ezek a becenevek már rajta maradnak ezen a sütin.



2012. február 20., hétfő

Virslivel és párolt káposztával töltött burgonyás párnák

Ahogy elnézem, anyukámék végigpróbálták a Vidék Íze januári számából az összes gyorsan elkészíthető ételt. :) Ez a recept is onnan van és azon mosolyogtam magamban, hogy a hozzávalók felsorolása majdnem több karakter mint maga az elkészítés leírása. Tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyszerű, de laktató ételeket. Akár főételként egy tányér leves mellé, akár uzsonnára - tökéletes.


Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg főtt, áttört burgonya
- 2 dkg élesztő
- 1 kávéskanál cukor
- 2 dl langyos víz
- 10 dkg vaj
- 1 csapott evőkanál só

A langyos vízben elkeverjük az élesztőt és a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény tésztát dagasztunk. Cipót formálunk belőle és meleg helyen hagyjuk kelni.


Hozzávalók a töltelékhez:
- 0,5 kg savanyú káposzta
- 1 evőkanál libazsír
- 4 pár virsli
- 1 tojásfehérje

A tetejére:
- 1 tojássárgája

A káposztát kissé felaprítjuk, ha nagyon savanyú, vízzel átöblítjük, majd a zsíron megpároljuk. Belekeverjük a felkarikázott virslit, kihűtjük.

A tésztát kinyújtjuk, téglalapokat vágunk belőle, rápakoljuk a tölteléket. A tészta széleit tojásfehérjével megkenjük, kettéhajtjuk és összenyomkodjuk. A tetejét a felvert tojássárgájával megkenjük. Előmelegített forró sütőben pirosra sütjük.


És hogy legyen egy kis napi cuki is, mert már régen szerepeltek. Egy hete masszázs-nap volt nálunk, sok emberrel. A Vilma és Frakk pedig akkor érzik jól magukat, amikor sokan vannak körülöttük és mindenki velük foglalkozik. Mire a nappaliban összegyűltünk, el is fáradtak rendesen a sok simogatástól és megtalálták a helyüket. Vilma mint egy királykisasszony a meleg radiátor előtt, a dupla párnán merült mély álomba...


... Frakk pedig a szoba közepén a szőnyegen. Kutyaéletük van, na.





2012. február 18., szombat

Disznótoros est az Árnyas Étteremben

Egy kis kitérőt szeretnék most tenni a receptek világából és beszámolni a tegnap esti Árnyas-beli disznótoros vacsoráról. A helyet azt hiszem, már nem kell bemutatnom, hiszen az egyik bejegyzésemben említettem. Ott ünnepeltük tesóm szülinapját decemberben. Azóta már többször jártunk náluk, a kedvenc helyünkké nőtte ki magát és ebben sok minden szerepet játszik: a hely hangulata, a finomabbnál finomabb ételek, az akciók, és természetesen nem utolsósorban, Jani, a tulajdonos személyisége. Többször jártunk ott barátokkal, családdal és eddig még mindenki pozitívan nyilatkozott róla. Most családi-baráti vacsora volt vegyesen.

Ezen a télen minden hónapban rendeztek disznótoros vacsorát, amire eddig sajnos nem volt lehetőségünk eljutni. Azonban a februári, utolsón mindenképpen szerettünk volna részt venni, úgyhogy már jó előre lebeszéltük, összeszerveztük azzal aki akart jönni. Ez egy olyan rendezvény volt, ahol fix összegért annyit és annyifélét lehetett enni a svédasztalokról, amennyi az emberbe belefért. A társaságunkból ketten ettek a' la carte ételeket, mindenki más a svédasztal mellett döntött.

Nem bántuk meg. Alighogy elfoglaltuk a helyünket Imre pincér megjelent egy kis étvágygerjesztő házipálinkával. Attól még inkább megjött az étvágyunk, hogy megláttuk a hideg ízelítőkből álló asztalt. A fenti képen látható, hogy mindenki megtalálhatta, ami neki ízlik a kolbászok, abált szalonna, töpörtyű, disznósajt és a különböző zöldségek közül.


Mindehhez többféle ízesítésű, kemencében sült friss házikenyér és péksütemények közül lehetett választani. Már ezekkel eltelt mindenki és akkor még csak ez után következtek a meleg ételek.


A forrón gőzölgő orjalevesről sajnos nem sikerült túl jó képet készítenem. Nagyon jól esett ezen a hideg, nyirkos téli estén.


És jöttek a kedvenceim: véres és májas hurka, kolbász...


... hagymás tört burgonyával és párolt lilakáposztával. Nem szégyellősködtem, szedtem belőle bőven.



Kár volt, ugyanis ez után egy csomó mindent meg sem tudtam kóstolni, annyira jóllaktam. A fenti étel annyira jól nézett ki... mégsem jutottam el odáig, hogy kiderítsem, mi is az. (Közben megkaptam az infót Janitól: ropogós bőrös malacsült szeletelve - nagy kár, hogy kihagytam.)


Mint ahogyan a pörkölt is hiába volt csábító, egy falatot sem ettem belőle.


Viszont a toros káposztát nem hagytam volna ki semmiért. Pontosan olyan finom volt, mint amilyennek vártam. Nekem egy pici tejföl (na jó, sok tejföl) hiányzott hozzá, de kárpótolt az a falatnyi fűszeres péksüti, amit apuéból törtem hozzá.

A desszertről, az almás rétesről sajnos nem készült fotó, pedig ettem belőle, kettőt is. Úgy gondoltam, ha üldögélünk egy kicsit, kezdhetjük előlről az evést, és akkor sikerül megkóstolnom azokat is amiket eddig nem.

De nem így történt. Megittam még egy jó nagy pohár forralt bort - szintén benne volt az árban - jókat beszélgettünk és időközben megérkezett Jani is, aki odaült hozzánk és szórakoztatott bennünket. És ennél több nem is kellett nekem, így volt tökéletes az este. :)

Hallgattuk Lajos úr tangóharmonikáját - nagyon édes az öregúr - aztán előkerült Jani szájharmonikája és ő is zenélt nekünk.
Így:



Meg így is:



Mintegy ízelítőként a jövő heti blues esthez, ahol zenekarával lép fel szintén az Árnyasban és amire hivatalosak vagyunk mi is. Ott leszünk. :)

Nagyon jól telt az este, mindenkinek ismételten csak ajánlani tudom a helyet. Honlapjukon lehet tájékozódni a különböző rendezvényekről, akciókról, hétvégi ajánlatokról.

Köszi, Jani! :)



2012. február 14., kedd

Sertésborda cecei módra

A változatosság kedvéért egy olyan recept következik, amit nem a Vidék Ízében találtak anyuék, hanem Lajos Mari 99 Húsétel című könyvében. Szerintem már többször is elkészítették, de csak most készültek fotók róla.

Azt sajnos nem tudom, hogy miért pont cecei módra a neve, de hátha valamelyik kedves olvasónk fel tud világosítani erről.


Hozzávalók:
- 8 szelet sertésborda (sertéskaraj)
- 1/2 kg húsos paprika
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 nagy fej hagyma
- só, bors, pirospaprika
- olaj
+ díszítéshez paradicsom és kolbász

A hússzeleteket megmossuk, szárazra töröljük, kissé kiverjük, gyengén besózzuk, zúzott fokhagymával mindkét oldalukat megkenjük. Fél óráig állni hagyjuk. Ezután kevés olajon hirtelen elősütjük és félretesszük.

A paprikát és a hagymát felkarikázzuk. A visszamaradt zsiradékon fedő alatt kevés sóval puhára pároljuk a hagymát. Belekeverünk egy pici pirospaprikát, majd rádobjuk a karikára vágott paprikát. Sóval, borssal ízesítjük. Néhány percig lefedve főzzük.

Visszatesszük a húst a lábasba és puhulásig pároljuk a paprikával és hagymával. Azonnal, forrón, frissen tálaljuk. Friss paradicsommal és kolbászkarikákkal díszítjük. Igazi magyaros húsétel, ami természetesen krumplival a legfinomabb.


A fotósom, az én tesóm azt szeretné, ha jó kedvünk lenne ebben a hideg, szmogos időben, ezért sok szeretettel küldi a fenti képet mindenkinek. :)



2012. február 12., vasárnap

Madártejberizs

Egy igazi, vasárnapi desszerttel jelentkezem. Gyorsan elkészül, úgyhogy még van idő nekiállni és délután a pihenés közben elfogyasztani. Szerintem a siker garantált, mert még nekem is - aki nem szereti a madártejet - ízlett.

A recept természetesen a Vidék Ízéből származik, a januári számból. A két féle fotóra pedig a következő a magyarázat: először anyuék csinálták meg, náluk megkóstoltuk. A következő napon pedig mi is elkészítettük. :) Az eredmény nagyon hasonló lett. Az első kép a miénk, a második anyuéké.


Hozzávalók:
- 8 evőkanál rizs
- 1 liter + 8 dl tej
- só
- 15-20 dkg kristálycukor
- 10 dkg tejcsokoládé (vagy 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 csomag vaníliás cukor
+ aki szereti: reszelt citromhéj
+ díszítéshez csokiforgács

1 liter tejben csipetnyi sóval megfőzzük a rizst. Amikor puha, hozzáadunk 5 evőkanál cukrot, belereszeljük a 10 dkg csokoládét, majd lefedve hagyjuk állni, tovább puhulni.
Megjegyzés: anyuék így készítették, mi pedig a csoki helyett kakaóport kevertünk a rizshez.

A tojások sárgáját simára keverjük 5 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, a liszttel és a reszelt citromhéjjal.

Felforraljuk a 8 dl tejet és közben a tojások fehérjét kevés cukorral kemény habbá verjük. Evőkanállal a forró tejbe szaggatjuk, mindkét oldalát megfőzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük és félretesszük a habgaluskákat.

A kikevert tojássárgáját lassan a forró tejhez keverjük és kis lángon besűrítjük. Vigyázzunk, hogy ne forraljuk fel.


Desszertespoharakba adagoljuk a csokis tejberizst, rákanalazzuk a madártejet végül a tetejére rendezzük a habgaluskákat. Csokiforgáccsal díszítjük.

Mi jól lehűtve ettük, de langyosan is biztos finom.



2012. február 8., szerda

Gombás burgonyakrémleves

Andinak megígértem, hogy megint egy levest posztolok a nagy hidegre való tekintettel. Mert ugyebár egy tál forró leves ilyenkor kincset ér. Íme egy újabb, anyukámék által kipróbált és bevált recept a januári Vidék Íze magazinból.


Hozzávalók:
- 30 dkg burgonya
- 30 dkg gomba
- 2 evőkanál vaj
- 1 dl főzőtejszín
- 1 kisebb vöröshagyma
- 1 sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 8 dl alaplé vagy víz
- fél teáskanál mustár
- 6 dkg füstölt szalonna
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- só, bors

Egy lábasban felforrósítunk két evőkanál vajat és megpároljuk rajta a finomra vágott hagymát. A megtisztított, felkockázott burgonyát, fehér- és sárgarépát hozzáadjuk a hagymához, felöntjük a vízzel vagy alaplével, puhára főzzük benne a zöldségeket.

Ezután levesszük a tűzről, kissé kihűtjük, hozzáadjuk a tejszínt, botmixerrel pürésítjük, mustárral, sóval és borssal ízesítjük. (Az újságban itt jön egy megjegyzés: ha még selymesebbre szeretnénk, akkor egy szűrőn át is passzírozhatjuk. Apuék ezt kihagyták, ha jól emlékszem.)

A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk egy serpenyőben. Hozzáadjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott gombát, sóval, borssal fűszerezzük, zsírjára sütjük.

A levest újra megmelegítjük, tányérokba merjük, tetejét a gombával és felaprított petrezselyemmel díszítjük.

Én csak egy kanállal kóstoltam meg Imi tányérjából. Ő elismerően nyilatkozott róla, úgyhogy biztosan el fogom készíteni én is. Nekem is ízlett az az egy kanálnyi . :)



2012. február 6., hétfő

Hófúvás

Móni kérésére gyorsan leírom, hogyan is készült anyuék hétvégi desszertje. Tesókám tegnap eldicsekedett vele a Facebook-on és egyik kedves exosztálytársnője gyorsan elkérte a receptet, annyira megtetszett neki a fotó alapján.

Ez is a januári Vidék Ízében jelent meg, a leírás szerint 25 perc alatt kész van. Anyu is azt állítja, hogy nagyon gyors édesség.

Hozzávalók:
- 12,5 dkg babapiskóta
- 5 dl fehérbor
- 10 dkg + 4 evőkanál cukor
- 4 tojás
- 5 dkg étkezési keményítő
- 1 evőkanál tejszín
- 2 evőkanál rum vagy konyak
- 1 csipet só
- 2 evőkanál mandulalapocska

Egy tűzálló tálat kirakunk babapiskótával. Egy lábasban vagy fém keverőtálban összekeverjük a bort, a cukrot, a tojások sárgáját, a keményítőt, a tejszínt és a rumot/konyakot. Vízgőz felett kevergetve besűrítjük. Levesszük a tűzről és kissé kihűtjük.


Ezután ráöntjük a krémet a babapiskótákra, lefedjük és állni hagyjuk 10 percig.

A tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk, kanalanként adagolva hozzá 3 kanál cukrot. A krém tetejére csúcsokat formázva átlapátoljuk a habot. Tetejét megszórjuk mandulalapkákkal és a maradék egy evőkanál cukorral. 250 fokra előmelegített sütőben megpirítjuk a sütemény tetejét.

Ennyi az egész. :) Tesóm azt mondta, finom volt, csak neki túl domináns volt benne a bor íze. Javasolta, hogy legközelebb készüljön hozzá egy kis vaníliás pudingkrém vagy sodó.



2012. február 5., vasárnap

Zellerkrémleves tepertőgombóccal

A Vidék Íze magazint eddig is szerettük, de most hogy kedves blogszerzőtársam, Csincsilla lett a főszerkesztője, még inkább kedveljük. Nem tudom, hogy ennek a személyes vonatkozásnak köszönhető-e vagy egyszerűen csak sokkal több szimpatikus recept került a január-februári számokba, de anyuék szinte folyamatosan az újságban megjelent receptek közül válogatnak és főzik meg a finomabbnál finomabb ételeket.

Most, mintegy sorozatként megmutatom, hogy eddig mik készültek el, miket kóstoltunk meg.

Ez a zellerkrémleves a januári számban jelent meg. Én is kaptam belőle egy adagot tesztelés céljából és nagyon ízlett!


Hozzávalók:
- 1 zellergumó
- 40 dkg burgonya
- 10 dkg zsír
- 1 dl főzőtejszín
- 4 evőkanál liszt
- 10 dkg töpörtyű
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 2 tojás
- só, bors

A krumplit meghámozzuk, nagyobb kockára vágjuk, enyhén sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, a levét félretesszük, a krumplit még forrón áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

Meghámozzuk és kis kockákra vágjuk, vagy lereszeljük a zellert. Diónyi zsíron megdinszteljük. Felengedjük a burgonya főzővizével és addig főzzük, amíg a zeller megpuhul. Ekkor egy evőkanál lisztet kicsi vízzel elkeverünk, majd hozzáöntjük a tejszínt és ezzel behabarjuk a levest. Botmixerrel pürésítjük.

A gombóchoz apróra vágjuk (vagy aprítógéppel daraboljuk) a töpörtyűt. Összekeverjük a kihűlt krumplival, a finomra vágott petrezselyem zöldjével, sóval, borssal, 3 evőkanál liszttel és két tojással. Diónyi gombócokat szaggatunk a levesbe. Ha feljön a tetejére, még 1-2 percig forraljuk.
Ekkor kóstoljuk meg, hogy elég sós-e a leves, ha nem, ízesítsük.

Még két nap múlva is finom. Én mindenféle formában szeretem a töpörtyűt, de nem is gondoltam volna, hogy egyszer levesbetétként fogom enni. :)



2012. február 1., szerda

Pirított rizstészta csirkemellel

Imádom a thai/kínai pirított tésztákat, ezért isteni jelnek vettem, amikor Csincsilla néhány hete posztolta a saját receptjét, úgy éreztem, nekem is valami hasonlót kellene főzni (vagy sütni?). Hosszú idő óta próbálom előállítani azt a fajta thai tésztát, amit a bevásárlóközpontok thai büféjében lehet kapni, tudjátok azt a helyben elkészítem-feldobom-rázogatom tésztát. De nekem valahogy mindig hiányzik belőle valami. Most megfogadtam, hogy hosszas kutatás fogja megelőzni a kivitelezést. Két napig bújtam a netet, hasonlítgattam a recepteket, aztán végül ezt alkottam.


Hozzávalók:
- 1 csomag (300 g) rizstészta
- fél kg csirkemell
- szójaszósz
- 1 kávéskanál cukor
- 1 dl borecet
- őrölt bors
- 8 duci gerezd fokhagyma
- 1 nagyobb sárgarépa
- fél üveg bambuszrügy (konzerv)
- 1 marék szeletelt káposzta
- 1 póréhagyma
- 1 fej hagyma
- diónyi gyömbér, vagy fél kávéskanál gyömbérpor
- só, ha nem elég sós a szójaszószunk
- olaj

Előkészítettem a csirkemellet: vékony, rövid csíkokra vágtam, majd 3-4 evőkanál szójaszósz, a borecet, pici őrölt bors és a cukor keverékével bepácoltam. Kb. 1 órán át állni hagytam.

Ezalatt megtisztítottam, felkarikáztam a póréhagymát és a sárgarépát. A káposztával nem volt dolgom, mert egy fél zacskónyi maradt a hűtőben az előre csomagolt, salátának való változatból. A vöröshagymát először félbe majd csíkokra vágtam. A szeletelt bambuszrügyről lecsöpögtettem a levét, a fokhagymagerezdekről eltávolítottam a héját. 3 gerezdet összezúztam, 5 gerezdet felszeleteltem.

A rizstésztának feltettem a vizet forrni, pici sót kevertem bele. Amikor felforrt, lezártam alatta a gázt, beletördeltem a tésztát, lefedtem és 8 percig állni hagytam. Közben a wokban olajat forrósítottam, eloszlattam a wok felületén és beledobtam az összezúzott fokhagymát. Leszűrtem a tésztát és a wokba öntöttem. Kevergettem, majd villával fel-felhúzogatva megpirítottam a fokhagymás olajon. Ezután egy edényben félretettem a tésztát.

Újabb adag olajat forrósítottam a wokban. Beletettem a bepácolt csirkehúst a páclével együtt. Ha túl sok a leve, akkor csak a felét öntsük a hús alá. Először pár percig fedő alatt, majd fedő nélkül, nagy lángon addig sütöttem-pirítottam, amíg a páclevet teljesen felszívta. A húst is áthelyeztem egy másik edénybe és félretettem.

Megint egy kis adag olajat öntöttem a wokba. Felforrósítottam és néhány másodperc alatt megpirítottam benne a szeletelt fokhagymát (ha friss gyömbért használunk, akkor apróra vágva azt is most, a fokhagymával együtt kell kezelni). Rádobtam a póréhagymát, sárgarépát, vöröshagymát, bambuszrügyet és a káposztát és néhány perc alatt, kevergetve megsütöttem a zöldségeket. Nem szabad megpuhulniuk!


Ezután beleöntöttem a húst és azzal is kevergettem-pirítottam 1-2 percig a zöldségeket. Megszórtam fél kávéskanálnyi gyömbérporral. Majd végül a tészta következett. Jó alaposan összekevertem a wokban mindent, meglocsoltam bőven sötét szójaszósszal (vigyázzunk, ha sós a szójaszósz, nehogy elsózzuk az ételt), és igyekeztem mindenhova eloszlatni.

Azonnal, forrón tálaltam. Aki szereti tehet rá csípős paprikakrémet is vagy darált pirospaprikát. Nálunk ez most kimaradt. Finom volt, elfogyott az utolsó falatig, de még mindig nem az igazi! Ezt is, ugyanúgy ahogy a Gundel palacsintát, tovább kell fejlesztenem. Már közelít az íze ahhoz, amit szeretek, de hiányzik belőle valami összetevő. Nem tudja véletlenül valaki, hogy mi lehet az? :)

Ja és életemben először használtam rizstésztát, de tuti, hogy nem utoljára.



Karamellizált alma


Tudom, hogy nem nagy szám, úgy egyébként, azt is tudom, hogy már az Andi is regélt róla, de nekem is van mondanivalóm:) Már csak azért is, hogy ne tűnjek el innen teljesen:) Egyébként meg annyira, de annyira finom. Mindenhez. És úgy nagyjából öt perc, na jó, lehet, hogy hat.
Szóval találtam néhány almát, ami már annyira fonnyadt volt, nyomorult, hogy a kukába kívánkozott volna, dehát én meg annyira sváb vagyok, hogy muszáj volt megmenteni őket, és azt hiszem, ennél szebb végük nem is lehetett volna.
Szóval néhány darab almát meghámoztam, feldaraboltam. Vastag öntöttvas serpenyőben vajat forrósítottam, addig, hogy picit megbarnuljon, ekkor beleszórtam az almákat, rászórtam egy csipet sót meg egy evőkanálnyi barna cukrot, és nagy lángon pirítottam. Lefogtam a kezemet, hogy ne kavargassam furtonfurt, akkor nem is törik, meg szépen karamellizálódik. Így is történt. Pont olyan finom és gusztusos lett, mint ahogy a képen látszik. Egyszerűen isteni. Aztán pont úgy folytattam, mint az Andi, egyedül felfaltam az egészet. Mert nem bírtam abbahagyni.
Egy részét az ebédhez, mandulás csirkemell meg sült krumpli, egyszerűen frenetikus volt így együtt.


A többit meg csak úgy. Közben meg mondogattam magamnak, hogy úgysem enné meg senki, mármint a családból, és valószínűleg így is van.

Utána meg csokitortát ettünk, az Andi olasz csokitortáját, csak egy picit túlsütöttem, sajnos (most épp nem én hülyültem meg, hanem a sütőm). De így is nagyon-nagyon-nagyon finom volt, még három nap múlva is!!!