Húsvét 2024 - és Chuck Norris miniszobor

Az idei húsvéti bulit is tesóm rendezte, és ilyenkor szoktuk tartani Viki szülinapját, ami pont ma van, amikor írom ezt a bejegyzést. (Hát innen is nagyon boldog szülinapot kívánok, Viki!). Szóval egy kicsit előrehozott szülinap volt vasárnap, de már hagyománnyá vált, hogy a húsvétot és Viki-nyuszit együtt ünnepeljük. Megint gyönyörűen meg volt terítve, és mindenkinek a tányérján volt egy Ferrero csokinyuszi vagy rózsaszín vagy zöld színű tojással. Voltak még kicsi csokik is, és persze nekem megint hozott a nyuszika katicás és méhecskés csokikat. 

Csincsilla rám parancsolt, hogy fotózzak le mindent, de nem jutottam szóhoz/fényképezőgéphez, mert Szabi mindent elintézett, mire odaértem. A kaják ezek voltak:

- kötözött sonka

- főtt tojás

- kaszinótojás

- körözött

- zöldségtál (paradicsom, paprika, retek, újhagyma, uborka)

- sajttál (sokféle szeletelt sajt, és mackósajt is)

- kenyér

- kalács

És voltak az újdonságok

úgymint:

- tojáskrém (nincs róla fotó)

- hummusz (legelső képen)

- csicseriborsós sültkápiapaprika-krém (fenti képen)

Nálam egyébként ez volt az a sorrend is, hogy mennyire ízlik (1. tojáskrém, 2. humusz, 3. paprikakrém). A tojáskrémről sajnos nincs se fotó, se recept (egyelőre). Isteni volt, pedig úgy tudtam, hogy én azt nem is szeretem annyira. Csináltam egyszer egy füstöltlazacosat, de az se volt olyan finom, mint ez. A füstölt lazac akkor is csak azért került bele, hátha úgy jobban ízlene. (Frissítés! Megjött a tojáskrém receptje: 3 főtt tojás, 1 ek mustár, 2 óriás vagy 3 normál ek majonéz villával összetörve és keverve, só, bors. A tetejére egy újhagyma fehér részének a fele felaprítva (ollóval vagy késsel, ez most még nem tisztázott), díszítésnek.)

A humuszról sincs recept, mert Mazsi érzésre dobált össze mindent. Külön érdekesség, hogy a tahinit is házilag készítette Mazsi, de sajnos arra se emlékszik, hogy hogyan (lehet, hogy így), csak abban az egyben biztos, hogy botmixerrel csinálta. (Frissítés! Megjött a recept: a hummusz ilyesmi volt: kb 3-5 ek csicseri (a maradék), egy nagy teáskanál tahini, fél fokhagyma, 3 ek olaj, 2-3 ek citromlé, só bors.)

A paprikakrém ebből a receptből indult ki, de aztán nem pont ez készült el. A változtatásokat (még) nem tudom, csak azt, hogy megsütöttek valamennyi kápiapaprikát, amit aztán aprítógéppel krémesre turmixoltak valamennyi konzerv csicseriborsóval, darált dióval, olívaolajjal, tahinivel és sóval, borssal. Szerintem nem volt benne fokhagyma, de az is lehet, hogy igen. (Frissítés! Megjött ez a recept is: recept szerint ment minden csak csökkentett adagokkal, 2 kápia, fél fokhagyma, 2 teáskanál tahini, 3/4 konzerv csicseri, 3 dkg dió, citrom, só, bors.)

Volt még: Nápolyból hozott többféle felvágott, amik nem is hasonlítanak egyetlen itthon kapható felvágotthoz se: nem volt tömény fokhagymaíze, nem volt elsózva, nem voltak benne porcdarabok és egyéb ehetetlen részek, és a hajszálvékonyra szeletelt szalámik csak úgy olvadtak szét az ember szájában, egészen enyhe, még pont élvezhető füstölt-ízzel, félek, hogy erre is rá fogok szokni. (A legelső fotón látszanak egy kicsit a bal alsó sarokban kibontva is.) Ezek voltak: Bresaola, Salsiccia Dolce, Manzo Delicat, Salami Emiliano, Proscuitto Crudo, Coppa. Egyébként idén a füstölt sonkánk is pont megfelelő mértékben volt füstölt és sós, és nagyon-nagyon finom volt.

Aztán tanultam még egy érdekességet Mazsitól. Ő csinálta a kaszinótojást is, és berágott arra, hogy nem lehet megpucolni normálisan a tojásokat. Rákeresett a tiktokon, hogy van-e valami trükk, és talált is egyet!

A videót még nem kaptam meg, de Mazsi bemutatta a trükköt, jobb is, ha inkább őt nézzük. Szóval a nyers tojásokat az alján egy ponton addig kell gyengéden kocogtatni egy kiskanállal, amíg egyszer csak ad egy olyan hangot, mintha megrepedt volna, de nincs repedés, csak ez a hang. Ha így fő meg a tojás, ezután a kocogtatás és roppanás után, akkor simán lejön a héja. Kipróbáltam egyébként pár nappal később, és 4 tojást kocogtattam végig, de hangot nem hallottam, viszont a főzés után kettőt szuperül meg lehetett pucolni. Ilyet már évek óta nem tapasztaltam! (Frissítés! Megkaptam a videót, 1:15-től hallható az a bizonyos varázshang. Én azt rontottam el, hogy nem csak az alján, egy ponton kocogtattam, pedig Mazsi úgy mutatta.)

Én csak egy krumplis kenyérrel készültem, de idén se tudtuk felvágva lefotózni, mert olyan gyorsan elfogyott, és vittem még egy szendvicskenyeret is, amit a mélyhűtőből varázsoltam elő. (Mindkét recept Limara: Házi pékek alapkönyvéből van.)

Korábbi húsvétjainkat már összegyűjtöttem ebben a 2023-as húsvéti posztban.

Viki gyümölcstortát kapott szülinapjára, ahogy minden szülinapjára, amire visszaemlékszem. A linken épp egy 2008-as szülinapi gyümölcstorta receptje olvasható. Én mindig megkérdezem, hogy tudja még azt az óriási szelet tortát is megenni kaja után, és mindig azt válaszolja, hogy a desszertnek külön helye van. Jövőre is meg fogom kérdezni!

Húsvét hétfőn, ami most éppen április elsejére esett, bolondok napjára, kikerült egy új miniszobor a Megyeri hídra. Ez egy gúzsba kötözött Chuck Norris szobrocska, és nem volt könnyű megtalálni. Annyit segítek, hogy nem a bicikliút mellett kell keresni, hanem a gyalogos oldalon.

Ennyire pici:

Elég furcsa volt ez a nap, mert több okból nyűgös voltam: dolgoznom kellett, mert elseje volt, ráadásul olyan meleg lett, mintha nyár lenne. 27-30 fok lehetett napközben, és éjszaka is egy szál póló elég volt. Szóval a nyűgösködés után elmentem moziba (Lefkovicsék gyászolnak - nagyon jó!), hogy legyen már valami jó is, majd este 8 körül tekertem hazafelé, amikor hívott Olgi, hogy nem megyünk-e valahova ebben a melegben, mondtam, de, keressük meg az új miniszobrot. Így aztán szépen hazamentem, összeszedtem a nélkülözhetetlen dolgokat (alábbi képen), és elindultunk este 9-kor, de csak egy fröcsit ittunk Chuck-kal, mert aztán jött a vihar, és indulni kellett, így is éppen csak hogy hazaértünk éjfélre, a vihar előtt. 

Na egy utolsó művészi kép Chuck Norrisról. Olgi a mérete miatt csak kabócának vagy csótánynak hívta. De csak mert annyira cuki pici. Ő a mai napi cukiság.

Indiai csicseriborsó curry (Chana Masala)

Hát jó régen írtam, aminek oka, hogy nem főztem semmi érdekeset, vagy ha igen, akkor nem fotóztam, vagy ha igen, akkor nem volt időm írni. Azt előre tudtam, hogy nehéz lesz a január a sok munka miatt, de szerencsére sok jó programom is volt, úgymint két vagy három színház, egy buli nálam, egy másik buli Adri kolléganőm 10. évfordulójának megünneplésére a Szilvakék Paradicsomban, egy kirándulás a Normafánál és egy Hűvösvölgyben; és kevésbé szerencsére sok elintéznivaló is várt rám, úgymint egy bringaszerelő, egy szekrényszerelés és -átalakítás, hogy az új hűtőm fölötti szekrényke végre használható legyen, meg kötelező üzemorvosi vizsgálat, és a legjobb ügyintézés: egy új mosógép beszerzése. Persze halálra izgultam magam mindegyiken. Azt már írtam, hogy január 10-én beadtam a nyugdíjigénylést, de azt még nem tudjátok, hogy már nyugdíjas vagyok, van törzsszámom, olcsóbban utazhatok a távolsági buszokon és a vonatokon, és már kaptam is nyugdíjelőleget. Hurrá! 57 évesen! Még nem tudom elhinni. 

A mozgalmas január után persze megint beteg lettem, ebből viszont kezd elegem lenni, a december felét is elvitte egy nyavalya, most meg egy újabb, szóval ezt jó lenne abbahagyni. Bár lehet, hogy a nyugdíjasoknál ez kötelező elem.

Ezt a kaját sem én főztem, hanem Mazsi, és a csodafotókat Szabi csinálta szokás szerint. A nagyon komoly nevet (Chana Masala) viszont én találtam a neten a csicseriborsó curryre, és ott azt is megtudtam, hogy a chana csicseriborsót jelent, a masala pedig fűszeres mártást. Nagyon finom volt, kaptam kóstolót belőle!

A receptet Mazsi jegyzeteiből írom, tehát a hozzávalók:

• 2 konzerv csicseriborsó
• 3 picike hagyma (vagy egy óriási)
• chili
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál őrölt kömény
• 1 evőkanál őrölt koriander
• 1 evőkanál currypor
• hüvelykujjnyi gyömbér
• korianderzöld/petrezselyemzöld
• bébispenót
• kókusztejszín (vagy kókusztej)
• darabolt paradicsom és paradicsompüré is

Alább ábrázolom is:

Mazsi annyit változtatott, hogy mivel nem volt őrölt koriandere, ezért a koriandermagot megőrölte, és úgy használta. (Ne felejtsek el venni neki, mert már a múltkori indiai kajánál is gondok voltak az őrölt fűszerekkel, és garam masala se volt.)

Elkészítés 6 lépésben:

1.) A hagymát apróra vágni és chilivel dinsztelni.

2.) Turmixba: dinsztelt hagyma, fűszerek, só, gyömbér, fokhagyma, 1 evőkanál paradicsompüré.

Ábra:

3.) A turmixolt cuccot serpenyőben kicsit megpirítani.

4.) Bele a csicseriborsó és a paradicsomkonzerv, ezeket főzni amíg el nem fő a leve (a csicserikonzervet nem kell lecsöpizni?)

Ábra:

5.) Kb. 2 dl (vagy amennyi szimpatikus) kókusztejszín (vagy kókusztej) megy még bele.

6.) Főzni szimpatikus sűrűségűre, és a végén kell hozzáadni 2 maréknyi zöldet + a bébispenótot.

Ábra:

Nagyon-nagyon finom volt, csak egy kicsit hiányoltam a naan kenyeret, illetve hazudok, mert akkor eszembe se jutott, csak most, hogy összehasonlítottam Mazsi kétféle indiai receptjét. Azt mondta, hogy neki ez a nyerő, én még egy kóstolást szeretnék kérni mindkettőből, hogy el tudjam dönteni.

Napi cuki pedig Winston lesz, mert ő már olyan régen volt. Szerintem itt éppen a receptet olvasgatja:

És igeeeen! 

Ha nem recepteket olvas, akkor féltékeny pillantásokkal próbálja elriasztani a többi pasit Mazsi közeléből:

Jó, hát nem mindig sikerül a komoly férfi imidzsét megtartani:

De ez nem baj, már attól tökéletes, hogy fekete. Szeretem a feki fijjúkat. Vagyis nem mindet, hanem csak kettőt.

Joghurtos uborka

Annyira furcsa ilyen jó kis téli időjárásban nyári kajáról írni, bár igazán megszokhatnám már, hogy mindig van uborka, meg paradicsom, paprika, szőlő és dinnye. Tesóm szokta forgatni a szemét a boltban, amikor megkérdezik, hogy milyen a paradicsom, édes-e. Hát milyen legyen decemberben, csókolom? Szar! És a dinnye/eper/szőlő nem magyar, ne tessék megkérdezni! Hogy lenne magyar, hülyék? Tök jó bemenni a boltba, és a szemmel beszélgetést gyakorolni tesómmal. Sokszor össze se kell néznünk, a háta is sugározza a véleményét. És igen, a kígyóuborka sem a legjobb most, de mit tegyünk, ha egyszer azt akarunk enni? Azt eszünk, és kész. Ráadásul ez a joghurtos uborka teljesen ugyanolyan, mint egy jó kis tzatziki, de a recept Ottolenghitől van, úgyhogy ez még annál is sokkal jobb (nekem).

Hozzávalók:

• 2 pici uborka (összesen 200 g) - sajnos nekem most kígyóuborkám volt, ami sokkal vizesebb, mint az a pici uborka, amire Y. O. utal 
• 500 g görög joghurt
• 1 gerezd fokhagyma, áttörve
• csipetnyi Cayenne-bors
• 1 evőkanál szárított menta (nem volt itthon, vagy nem találtam meg)
• 2 evőkanál aprított friss menta (az erkélyen még mindig van!)
• 2 evőkanál citromlé
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál őrölt fehér bors

Az uborkát meghámoztam és a nagylyukú reszelővel lereszeltem. (Y. O. azt írja a receptjében, hogy nagyon vékony szeletekre kell vágni, majd abban a formában is ki fogom próbálni.) Mivel a kígyóuborkának rengeteg leve van, egy 10 percre félretettem, hogy engedje ki. Közben az összes többi hozzávalót összekevertem egy tálban, és kinyomva hozzáadtam az uborkát is. 30 percre hűtőbe tettem, hogy jó hidegen tudjam tálalni.

A tetejére mentát tettem díszítésnek, és egy kiskanálnyi pácolt citromot, meg egy kis chilit. Sütőben sült rántott cukkinivel és krumplipürével ettem, és alig bírtam abbahagyni.

De ezt az egészet csak azért írtam le, mert annyira aranyos fotók érkeztek Amyről a hóesésben, hogy azt muszáj megörökíteni a blogban. Nem tudom jól látszik-e, mennyire nem örül itt Amyke a hidegnek és a hónak, még a "kezét" se rakja le, mert fázik. Vagy csak színészkedik, és sajnáltatja magát.

Na, hát tesóm szokott pont ilyen tekintettel hátrafordulni a boltban (oda, ahol én üldögélek, amíg ő kiszolgál), amikor megkérdezik, hogy magyar-e a déligyümölcs, vagy édes-e valami, ami egyébként  csak nyáron terem Magyarországon.

Pár perccel később már semmi baja nem volt Amynek a hóeséssel, és készen állt egy újabb hóember-építésre. De ehelyett inkább lesből megtámadta Vikit. Sajnos azt a videót nem tudom megmutatni, mert csúnya szavak hangzanak el benne. A támadás pillanatában. 

Fetakrém (fetás mártogató)

Ezt a fetakrémet Mazsi a munkahelyén tanulta egy kollégájától. Tök jó helyen dolgozik, időnként bevisznek saját készítésű kajákat és svédasztalos reggelit rendeznek. Nem emlékszem, ő mit vitt arra a bulira, amelyiken beleszeretett ebbe a fetakrémbe kábé egy évvel ezelőtt. De most végre Mazsi is megcsinálta, Szabi gyönyörűen lefotózta, ez az icipici meg jól megírta (sajnos nem az a sztori vége, hogy mind megette, nyaf). Jól megírta, mert mindenképpen ki akarja próbálni.

A recept nagyon egyszerű. Hozzávalók:

• Koktélpari (több színű)
• Fetasajt
• Bazsalikom
• Mascarpone (a krémesebb)
• Fokhagyma
• Bors,
• Picike só
• Olívaolaj

Elkészítés:

1. Parik tepsibe, olívaolaj, kicsi só, 200 fokos sütőbe, amíg elkezdenek feketedni, és a levük kijött.
2. Utána mehet mellé a feta, tolj rá olajat
3. Aztán amikor a feta elkezdett pirulni vedd ki 
4. Villával keverd össze, egy krémmé
5. Amíg még meleg reszelj bele egy gerezd fokit - keverd össze
6. Mehet bele egy-két evőkanál mascarpone
7. És amikor már nem forró de még meleg, jó vékonyra szeletelve mehet bele a friss bazsalikomlevél, kis bors, só nem kell sok mert a feta sós

Ahogy Mazsi készítette:

• Úgy csináltam, ahogy ő írta, csak nem többszínű pariból, mert csak piros volt, és nem koktél, hanem az eggyel nagyobb, de azért a lédignél kisebb parikból.
• Elnegyedeltem őket és úgy sütöttem, a többi a leírás szerint ment.
• Kivéve, hogy szárított bazsalikom volt benne, nem friss.
• És csak egy evőkanál mascarpone ment bele, mert Szabi nem szereti annyira.
• Abban a tálkában sütöttem, amelyikben fotózva van, annak az alja tele volt, talán 250 gramm paradicsom volt.
• A tálka méretei: hosszúság 21 cm, szélesség 15 cm, magasság 7 cm, térfogat 1 liter.
• Egy egész csomag feta ment bele.

Hát ennyi, nagyon szeretném megcsinálni, kéne rendezni megint valami bulit (amin halálra izgulhatom magam.)

Napi cuki pedig Penny a jógaóráján:

Kecses kéz- és lábtartással, és zabálnivaló combokkal.

Annyira édes, hogy belehalok! Szeretnék vele jógázni.

Lemon curd

Évától kaptam karácsonyra ezt a citromos finomságot, vicces volt, amikor találkoztunk, én átadtam neki a fűszeres citromot, ő pedig hozta a lemon curd-öt. Remélem, csakis jót jelent citromot ajándékozni egymásnak, azaz nem savanyodunk majd be 2024-ben, hanem például frissek és illatosak leszünk, vagy gömbölyűek, vagy valami ilyesmi. De mire is lehet használni egy lemon curd-öt? Éva szerint pirítósra kenik az angolok vagy sütibe töltik. Én a karácsonyi linzereim egy részét töltöttem meg vele.

Éva egy Lila Füge recept alapján csinálta. Hozzávalók:

• 3 citrom leve és finomra reszelt héja (Éva kihagyta a héját)
• 100 gramm enyhén sós vaj
• 150 gramm cukor
• 3 egész tojás
• 2 tojássárgája

Elkészítés: A citromok levét, a vaj felét, a cukrot és az enyhén felvert tojásokat és a tojások sárgáit lábosba tesszük és alacsony lángon, kevergetve addig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni. Ekkor hozzákeverjük a vaj másik felét, és kevergetve addig főzzük, amíg sűrű és fényes lesz. A végén hozzákeverjük a citrom frissen reszelt héját is. Üvegekbe tesszük, langyosan lezárjuk és így hagyjuk kihűlni. Hűtőben 2 hétig eláll.

Nagyon finom, és a linzernek is nagyon jól áll! Ha nem fogy el mind 2 hét alatt, akkor a maradékot be kell tenni a mélyhűtőbe.

És még egy gyönyörű karácsonyi Amy a napi cuki rovatban:

Szabi csinált ilyen misztikus képet Amyről, természetesen.

A karácsony után az idei január 10-én még azt is ünnepeljük, hogy pont 41 éve, 1983. január 10-én kezdtem dolgozni az első munkahelyemen, a Kereskedelmi Építő és Szolgáltató Vállalatnál (KÉSZV). Először a hűtőgépalkatrész-raktárba kerültem, mint raktárkezelő, ott az első feladatom az volt, hogy a raktárkészlet nyilvántartását vezessem. Volt egy elég idős raktárvezetőnő, Ilonka néni, és egy közepesen idős nő, aki betanított a feladatra, a nevére nem emlékszem (talán Zsuzsi), csak arra, hogy azt terjesztették róla, hogy iszik! Azt mondták, zugivó. Akkoriban még azt se tudtam, hogy ez mit jelent, és eléggé megdöbbentett, súlyos betegségnek gondoltam. Gyönyörű, ápolt nő volt, nem tudom miért mondták rá, hogy iszik, talán mert boldogtalan volt a házassága (ezt is honnan tudták?). Emlékszem, még arra is, hogy ez a Zsuzsi, vagy ki azt mondta, hogy csak magas sarkúban tud járni, mert már úgy megrövidültek a vádliizmai, hogy ha leteszi a sarkát, akkor felborul (lásd Barbie-film).

Velük ültem egy szobában, Ilonka nénivel és Zuszsival, vagy kivel, és kartonokon vezettük a készletfogyást, isteni volt, szerettem. De aztán rájöttem, hogy az igazi élet a raktárban folyik, ahová bejönnek a szerelők a hűtőgép-alkatrészekért, és ott lehet flörtölni, meg sokat nevetni, meg Ilonka nénitől távolabb, egy másik helyiségbe kerülni (nagyon egyszerű nő volt ez az Ilonka néni, talán ha 8 általánosa volt, de kétlem, sőt úgy rémlik, hogy 6 volt neki.) És összesen itt 1 évet dolgoztam, aztán FELkerültem a központba a beszerzési osztályra, mert gyors- és gépíró tanfolyamot végeztem estin, de munkaidőben, és emiatt jogot formált a cég arra, hogy oda tegyen, ahova akar. Nagyon megviselt a váltás, de pár hónap alatt elfelejtettem a vicces fiúkat ... 17 éves voltam. Szerettem itt is dolgozni. Akkor még szerettem dolgozni.

Elég bő lére eresztettem hogy megírjam, hogy ezen a 41. évfordulón, pontosan 2024. január 10-én beadtam a nyugdíjigénylésemet a Nők40-nel, szuper kis évforduló lett belőle. Szeretni fogok majd nyugdíjasnak is lenni, rengeteg tervem van, ebben a bejegyzésben gyűjtöm az ötleteimet.