2010. április 28., szerda

Tejfölös gombagulyás

...avagy a leveses család újra akcióban. :) Mazsolino főzte ezt a finom, zöldséges levest.

A receptet egy régi Nők Lapja újságkivágáson találták. Anyu régen összegyűjtött egy csomó receptet a Nők Lapjából. Akkoriban még Frank Júlia konyhája néven szerepelt a heti főzős rovatban 4 étel. Manapság Lajos Mari és Bereznay Tamás "főznek" abban a bizonyos újságban, de valahogy nem tetszik a receptek elrendezése. Frank Júlia receptjeit szépen ki lehetett vágni, le lehetett fűzni. A lyukasztóval készíthető lyukak helye még oda is volt nyomtatva minden egyes recept mellé és így kis füzeteket lehetett kialakítani belőlük témánként (leves, főétel, desszert, saláta, stb...). Ilyen füzetekből van anyuéknak egy csomó és ebben találta tesókám a gombagulyás receptjét.

Hozzávalók:
- 40 dkg gomba
- 60 dkg burgonya
- 50 dkg vegyes leves zöldség
- 2 dl tejföl
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 5 dkg füstölt szalonna
- 1 evőkanál olaj
- 1 evőkanál ételízesítő
- pirospaprika
- 1 teáskanál liszt
- só, bors

A szalonnát apró kockákra vágjuk és fazékba tesszük. Az olajat ráöntve kiolvasztjuk a zsírját. Hozzáadjuk a finomra vágott hagymát és kevergetve üvegesre pirítjuk.
A tűzről lehúzva gyorsan belekeverjük a pirospaprikát, majd ráöntünk 2 evőkanál vizet. Visszahúzzuk a tűzre, felforraljuk.

Ezután beletesszük a megtisztított, szeletekre vágott gombát. Sózzuk, borsozzuk, kevés ételízesítőt is adunk hozzá és fedő alatt félpuhára pároljuk. Hozzáadjuk a felkarikázott zöldséget és a kockára vágott burgonyát. Felöntjük vízzel, felforraljuk majd kis lángon puhára főzzük a zöldségeket.

Amint megpuhult minden, a tejfölben simára keverjük a lisztet és behabarjuk vele a forrásban lévő levest. Még 5 percig főzzük és forrón tálaljuk.

Sajnos nem volt szerencsém megkóstolni, de nagyon szimpatikusnak tűnik. Biztosan meg fogom csinálni. Annyi leves receptje került már fel a blogra, mégis mindig bajban vagyok, amikor azon gondolkodom: milyen levest főzzek? :)



2010. április 27., kedd

Medvehagyma medvehagymával

Szombaton Micike főzött nekem nagyon finomakat. Az az igazság, hogy bár ilyenkor tavasszal még a csapból is medvehagyma folyik, én még sosem kóstoltam, bár a kertbe is ültettem pár tővel tavaly. Onnan a kutyák miatt nem tudom megkóstolni, annak pedig még nem jött el az ideje, hogy vegyek egy adaggal. Ezétt is örültem nagyon a következő nagyon menő menünek:

- Medvehagyma-saláta
- Medvehagymaleves
- Tonhalas-olajbogyós tészta - ez kicsit kilóg a sorból, bár majdnem jutott bele egy adag medvehagyma is.

Medvehagyma saláta

Hozzávalók:

- 8-10 levél medvehagyma
- 1 fej saláta
- 2-3 szem paradicsom
- 3 ek. olívaolaj
- 1 citrom leve
- Só
- bazsalikom

A medvehagymát apróra vágtam, paradicsomot felkockáztam, a salátát megtépdestem, az olívaolajat összekevertem a citromlével, sóval, bazsalikommal, és ráöntöttem a zöldekre - írta meg nekem Micike. Nagyon finom saláta volt, a medvehagyma tényleg hagymaízű, de nem olyan erősen, mint képzeltem. Ez volt az előétel.



Medvehagymaleves

- 1 csomag medvehagyma
- 3 ek. olívaolaj
- 2 dkg vaj
- só
- fehérbors
- szerecsendió
- gyömbér
- 2 dl tejszín
- 1 ek. liszt vagy egy krumpli

A medvehagymát apróra vágtam, rádobtam az olívaolajos vajra, hozzátettem a fűszereket, felöntöttem bő egy liter vízzel, beledobtam a felkockázott krumplit. Amikor a kolompér megpuhult, botmixerrel pépesítettem a cuccot, és hozzákevertem a tejszínt - így készítette Micike a második fogást. Nagyon-nagyon ízlett, bár azon meglepődtem, hogy a medvehagymának főzve már nincs is hagymaíze, inkább spenótlevesre emlékeztetett, de ez semmit nem vont le az értékéből, sőt!


Amint elkezdtük enni a tonhalas tésztát, Folti is megjelent, és elfoglalta törzshelyét az egyik széken. Persze annyit izgett-mozgott, hogy csak egy éles képet sikerült készíteni róla.

Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt minden, és annyira jól éreztem magam, hogy csak azért indultam haza hajnali kettőkor, hogy ne virrasszon tovább miattam a fiam. :-)



Citromos kalács, teljes kiőrlésű liszttel


Terápiás sütésre volt szükségem, egyébként is üres a fagyasztó (végre!), a reggeli házisütimhez pedig ragaszkodom, na meg mostanában citromban utazom, szóval rögtön rávetettem magamat erre a remek receptre. Nagyon közeli rokona az aranygaluskának, mondjuk, még akkor is, ha nem diózza össze az ember.
Nem mondanám, hogy szó szerint követtem, a saját, tojásmentes és némileg megreformált édes kelt tésztámat használtam hozzá, és tettem hozzá diót is (eredetileg egy bögre egész mákot akartam a tésztájába dagasztani, citromos-mákos, még a neve is milyen szép, de kifelejtettem:)), de a formázás és az ízesítés ötletét innen vettem. Mindenféleképpen érdemes megnézni az eredeti receptet, nagyon sok és jól követhető fázisfotó van hozzá (így azzal én már nem is bajlódtam).

Hozzávalók a tésztához:
- 3 és fél csésze liszt (most 2 csésze finomliszt és másfél csésze teljes kiőrlésű búzaliszt)
- kb. 3 dl folyadék (ez most 1 dl házi joghurt és 2 dl tej volt)
- 1 narancs és 1 citrom frissen préselt leve
- 25 gramm friss élesztő (most épp nem volt semmiféle kovászom)
- egy mokkáskanál só
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- kb. 3-4 dkg vaj
- valami édes (most egy evőkanál méz, egy evőkanál fruktóz és egy evőkanál barna cukor)


A fentieket a vaj kivételével beledobtam a kenyérsütőgép tartályába, és fényes tésztát dagasztattam vele (figyelni kell, és korrigálni liszttel vagy folyadékkal, szép, puha gombócot kell kapnunk). Félidőben hozzáadtam a vajat is. Hagytam a duplájára kelni .

Hozzávalók a citromos töltelékhez:
- 3 citrom reszelt héja
- 1 narancs reszelt héja
- 2 evőkanál barna cukor
- kb. 80 gramm olvasztott vaj
- három maréknyi durvára vágott dió (aprítógép!)

A reszelt citrushéjat meg a cukrot összekeverjük egy kis tálban. A vajat megolvasztjuk.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrtam, nagyon vékonyra (gyúrótáblaméret) kinyújtottam. Megkentem az olvasztott vajjal. A rövidebb oldalával párhuzamosan pizzavágóval felvágtam 6 darab 8-9 cm széles csíkra. Az első csíkot megszórtam a citrushéj-cukor keverékem hatodával, erre mehetett a dió hatoda. Ügyesen ráemeltem a következő csíkot (természetesen úgy, hogy a vajazott teteje felfelé essen). Ezt is megszórtam a következő hatodokkal, és így tovább. A végére volt egy hat csíknyi magas hosszú építményem, aminek a tetejét is megszórtam az utolsó hatoddal. Most ezt keresztben felszeleteltem kisebb téglalapokká, így kaptam tíz darab emeletes tornyocskát.
Két normál méretű szögletes formát kibéleltem sütőpapírral, és mindegyikbe beleállítottam egymás mellé öt-öt tornyocskát. Mehettek a 45 fokos sütőbe kelni.
Amikor már szépen felemelkedtek, akkor kivettem őket a sütőből, gondosan letakartam őket, még egy plusz könnyű plédet is kaptak a nyakukba, nehogy megfázzanak, és felforrósítottam a sütőmet 200 fokra. A forró sütőbe betoltam a kalácsokat, és öt perc múlva levettem a hőmérsékletet 180 fokra, és szép pirosra sütöttem őket (20-25 perc elég volt).

Közben összeállítottam a tetejére a mázat:
- 125 gramm krémsajt
- 1-2 evőkanál porcukor
- 1-2 evőkanál tej
- 1 nagy citrom leve

Ezeket egy kis tálban krémesre kevertem.

A kisült kalácsokat néhány perc pihenés után kiborítottam, és rácson langyosra hűtöttem (nem könnyű vele bánni, mert a hajtásoknál szeretne darabokra hullani:)). A langyos kalácsok tetején igazságosan elosztottam a krémsajtos-citromos krémet, aztán hagytam teljesen kihűlni őket.





Nagyon finom, foszlós, erősen addiktív.


És a napi cuki: Rebeka telefonnal lőtte, szóval a minőség nem az igazi. Az én édes kicsi cicám a postaládán ülve szemléli az utca forgatagát. Annyira jól áll neki, nem?




2010. április 26., hétfő

Meggyes krémes lepény


Évának "dobtam össze" ezt a finom sütit. Sajnos nem tudom megmondani, honnan van a recept, mert egy fénymásolt újságoldalból dolgoztam, amin nincs rajta a lap neve.

Hozzávalók a tésztához:

- 10 dkg vaj
- 4 dkg őrölt mandula
- 10 dkg finomliszt
- 1 mokkáskanál rum (kihagytam)
- 1 mokkáskanál szárított sütőélesztő
- 2 tojás
- 10 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás cukor

A tésztához a vajat felolvasztottam, és én nem őrölt mandulát, hanem szeletelt mandulát beleszórtam és pár másodpercig pirítottam. A tűzről lehúztam és belekevertem a lisztet és az élesztőt, de itt kellene beleönteni a rumot is. A 2 tojást a cukorral és a vínaliás cukorral habosra kevertem, majd a mandulás, lisztes vajas keverékkel tésztává "gyúrtam". Amíg a tölteléket készítettem, a tésztát letakarva hűtőszekrénybe tettem.

Itt kell megjegyeznem, hogy ahhoz, hogy majd a fodros tortaformát ki tudjam bélelni a tésztával, és a tetejére hagyott maradék tésztát ki tudjam nyújtani, ehhez a masszához még 5-8 evőkanál lisztet kellett szórnom a masszába, és még így is csak egy nagyon sűrű, csirizes, ragacsos nokedlitésztám volt. Reméltem, hogy a hidegtől egy kicsit még szilárdulni fog.


Hozzávalók a krémes töltelékhez:

- 2 dl tej
- 2 tojás sárgája
- 2 evőkanál kristálycukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál étkezési kukoricakeményítő
- 25 dkg meggy (fagyasztott, felolvasztott, magozott meggy volt, több, mint 25 dkg)

A krémhez a tojássárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a keményítőt, majd ráöntöttem a hideg tejet is (a recept szerint a tejet előbb fel kellett volna forralni, de én inkább hidegen adtam a tojáshoz). A cukros-tojásos tejet a tűzhelyen kevergetve kb. 1 percig forraltam, ez idő alatt jól besűrűsödött.

Itt kell megjegyeznem, hogy ez az adag krém egy fél sütihez se lett volna elég, tehát öntöttem még bele kábé 1 deci tejszínt, majd tovább kevergetve besűrítettem ismét. De nyugodtan mehetett volna bele akár 2 deci tej vagy tejszín is, akkor se lett volna túl sok a sütibe.

Kíváncsi vagyok, ezt a receptet valaha valaki megsütötte-e, mielőtt betette egy újságba. Valószínűleg a fotón látható süti egy másik recept alapján készült, ezt csak papíron tervezték meg...


A sütisütés végéhez érkezvén a fodros tortaformámat kivajaztam, erősen lisztezett kézzel és folyamatos lisztezés mellett belenyomkodtam a tészta kétharmadát a formába úgy, hogy a peremére is jusson. Megvártam, míg a krém langyosra hűl, addig a tésztát tortaformástól visszatettem a hűtőbe. Később a krémet a tésztára öntöttem, a meggyet beleszórtam, kicsit bele is nyomkodtam, ahol nem süllyedt el. A maradék tésztát 21 centis körré kellett volna lapítani, de nem akartam a pultomat összecsirizezni, szóval lisztezett tenyerem között próbáltam kilapítani és több részletben a tészta tejejére illeszteni. 200 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.

Ahhoz képest, hogy ennyire rossz volt a recept, a süti nagyon-nagyon ízlett. Éva is és Toma is 2-2 szeletet bevágtak belőle langyosan. Egy kis hideg, édes tejszínhab nem rontotta volna el.




2010. április 24., szombat

Spenótos-sonkás spagetti

Annyira megtetszett múltkor Csincsilla spenótos tésztája, hogy abban a pillanatban, ahogy megláttam, eldöntöttem, én is csinálok olyant. Imi kicsit szabotálta a dolgot, mert azt mondta, hogy ő is enne spenótos tésztát, de lehetőleg paradicsom és tejszín nélkül elkészítve.  Elkezdtem keresgélni a neten, de szinte mindegyikben szerepelt a tejszín, mint hozzávaló.  Amikor közöltem Imivel,  hogy nem lesz tejszín nélküli spenótos tésztája, ő rávágta, hogy dehogynem,  és felsorolta azokat az összetevőket, amiket megálmodott hozzá. Ez lett a végeredmény:


Hozzávalók:

- friss spenótlevél

- sonka

- lilahagyma

- fokhagyma (sok)

- só, bors

- olaj

Húztam a számat, hogy ebben nem látok semmi fantáziát, biztos nem lesz finom, de úgy voltam vele, hogy Iminek megcsinálom ezt a változatot, magamnak meg kiveszek belőle egy adagot és felöntöm tejszínnel.


Egyébként ez egy tökéletes étel a maradék sonka hasznosítására. Most is ez történt. :)

Az olajon megpirítottam a kis kockákra vágott sonkát. Rádobtam a félkarikára vágott lilahagymát és a karikákra szeletelt fokhagymát. Fedő alatt pároltam-pirítottam 2-3 percig, majd hozzáadtam a csíkokra vágott, alaposan megmosott spenótlevelet is.  Sóztam-borsoztam, jól összekevertem és éppen csak addig főztem, amíg a spenót összeesett és egy kis levet eresztett.

Spagettivel tálaltam. Ezután megkóstoltam én is, hogy azt mondhassam Iminek, na látod, hogy hiányzik belőle a tejszín. De nem tudtam azt mondani, mert nagyon-nagyon finom volt így is. Sajttal és sajt nélkül is.   

És most azt írom, amit Csincsilla szokott: a képeket Imi készítette. :)


Nem véletlenül töltöttem fel magam spenóttal: kellett mára az energia, hiszen Imivel és Carlo Cazo-val (és még 30.000, más források szerint 35.000 emberrel együtt) részt vettem a 11. Critical Mass-en.  Tavaly ősszel ültem utoljára bringán, el is fáradtam rendesen.  :)

A rendezvény azzal kezdődött, hogy a Roosevelt téren várakozó tömeg azt az őrültet figyelte, aki a Lánchíd tetején, a feje fölé emelt biciklivel súlyzózott. :)


Gyülekező a Roosevelt téren, Carlóval és Imivel várjuk az indulást. 


A végállomás a városligeti nagyréten volt. 


Aranyos történet: tudni érdemes, hogy az idei Critical Mass útvonala a következő volt: 15:00-kor indult a Roosevelt térről, aztán  Lánchíd, Alagút, Attila utca, Krisztina krt., Erzsébet híd, Március 15. tér, Pesti alsó rakpart, Kossuth tér, Alkotmány utca, Szemere utca, Szent István krt., Teréz krt., Oktogon, Andrássy út, Városliget napozó rét.

Ahogy elindultunk a Lánchídon, egy idős néni, aki a gyalogosjárdán sétált, megkérdezte a tömegtől, hogy hova megy ez a rengeteg bringás. Többen válaszoltak neki, hogy a Városligetbe. Erre a néni elkezdett sopánkodni, hogy "Jaj, kedveskéim, hát akkor rossz irányba mennek, a Városliget arra van (és mutatott az Andrássy út felé)!"




2010. április 22., csütörtök

Máglyarakás

Ez az az édesség, amit nagyon ritkán csinálok, mert ámbár mindenféle sütit nagyon szeretek, van néhány különösen veszélyes, mint pl. az Andi jugó rétese, meg a Beáék-féle rakott kifli, ezekből bármikor meg bírok enni egy teljes tepsivel, szóval egyetlen fegyverem van ellenük, nem jöhetnek be a konyhámba. Most azonban muszáj volt valamit csinálni a fagyasztótakarítás miatt melegre bukkant néhány kiflivel és kalácsmaradékkal. (Egyébként a száradni készülő kalácsvégeket, süteményvégeket, minden ilyen kacatot nem a szemétbe dobok, hanem a fagyasztóba, és ha összegyűlt egy adagnyi, akkor valami ilyesmihez elhasználom.) Egyébként is jó maradékfelhasználó süti, rendesen elnyel néhány elfekvő tojásfehérjét, de sárgáját is, ha úgy adódik, maradék lekvárt, diót, mákot, bármit:)

Hozzávalók:
- 6 szárazabb kifli (nálam 3 kifli volt és némi kalácsmaradék)
- 5 egész tojás
- kb. fél liter tej
- néhány alma (nálam most konkrétan egy darab volt)
- néhány kanál baracklekvár (minden lekvárom elfogyott, szóval ez most kimaradt)
- egy marék csokicsepp (ez végképp elhagyható, bánatomban tettem bele, lekvár helyett)
- cukor, ízlés szerint
- vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- kicsi vaj a forma kikenéséhez

Egy nagy tálban összekeverjük az öt tojás sárgáját a fél liter tejjel néhány evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral. Belevagdaljuk a száraz péksüteményeket, jól összekeverjük. Ha kell, öntünk még rá egy kis tejet, az a lényeg, hogy jól itassa át a tésztaféléket, ne legyen se száraz, sem nagyon lucskos.
Egy tortaformát kivajazunk. Belesimítjuk a tojásos masszánkat. Most jöhet rá és bele minden finomság, csokicseppek, ha teszünk bele, ezt érdemes egy kicsit belekeverni. Szeletelt alma a tetejére. Baracklekvárral megkenni, ezt is érdemes egy villával kicsit mélyebbre is bejuttatni. Kis darabos dió vagy mák, nálunk ezek általában embargósak.
Mehet a forró sütőbe sülni. Kb. egy félóra alatt jól összesül. Közben felverjük a tojásfehérjéket egy csipet sóval. Ha már majdnem kész a hab, keverjünk hozzá némi lekvárt, ugye a legjobb a baracklekvár lenn, én most egy kis bolti eperlekvárt tettem bele.
Kivesszük a sütőből a formát, ráhalmozzuk a tojáshabot, és olyan 140 fokon még szárítjuk egy negyedórácskát, vagy kicsit többet, amíg szépen megpirul a teteje. Úgy kell vele bánni, mint a sült habokkal általában, mert hajlamos az összezuhanásra, szóval ha kész, akkor hagyjuk kicsit hűlni a kitámasztott ajatú meleg sütőben. Nekem nem a barátom a tojáshab, mindig csúnyán összeomlik, ez most egy hajszálnyit kevésbé, szóval igazán jó tanácsokat nem tudok adni, azon kívül, hogy forduljunk balra háromszor.
Langyosan a legfinomabb.





Paprikás krumpli

A paprikás krumpli legalább annyira megosztja az emberiséget (legalábbis errefelé), mint a lecsó. Ennek is ezerféle változata van, mindenki a sajátjára esküszik. Most az a változat következik, amit én a legjobban szeretek. Kíváncsian várom a többit is:) (Ámbár Andi is, én is úgy emlékszünk, hogy Andi már rakott fel egy versenyzőt, de szégyenszemre nem találjuk a saját blogunkon.)
Szerintem a jó paprikás krumpli ott kezdődik, hogy nem olajjal készül, pláne nem olívával, hanem zsírral. Házi zsírral, mondjuk, mangalicával, de a libazsír sem rontja el. Rengeteg hagyma van benne, hogy jó sűrű legyen a szaftja. És nincs rajta tengernyi lé, semmi esetre sem indul el a leves felé. Van benne némi húsféle, valami jobbfajta kolbász, de nem túl sok, az is apróra vágva, ne vegye át teljesen az irányítást, alapvetően a krumpli ízét szeretnék érezni. Olyan, mint a töltött káposzta, frissen nem az igazi, melegítve a legfinomabb, ezért érdemes jó nagy adagot csinálni, néhány nap alatt úgyis el fog fogyni.

Hozzávalók ahhoz a jó nagy adaghoz:
- 2 kg krumpli (most sárga, és jó volt)
- fél kg vöröshagyma
- egy fél tenyérnyi mangalicaszalonna
- egy pár jó szárazkolbász
- 1 evőkanál pirospaprika
- kis darab zöldpaprika, paprikakrém, fél paradicsom, ilyesmi
- fél mokkáskanál őrölt kömény, késhegynyi római kömény, icipici erős paprika
- só, bors

A szalonnát kis kockákra vágom, egy nagy lábasban kiolvasztom, ropogós pirosra sütöm. Ha túl sok lenne a zsír, akkor kiveszek belőle. A hagymát meghámozom, kockákra vágom (nem kell túl apróra), és beleteszem a forró zsírba. Megsózom, öntök hozzá vagy fél decinyi vizet, és fedő alatt puhára, krémesre párolom. Közben felkarikázom a kolbászt, elég apró darabkákra, hozzáadom a hagymához, és kevergetve alaposan átpirítom (négy-öt perc is lehet). Most lehúzom a tűzről, és hozzáadom az őrölt pirospaprikát, alaposan elkeverem. Hozzáöntöm a meghámozott, felkockázott krumplit, némi vizet. Mehetnek a fűszerek, ízesítők, fedő alatt puhára párolom, vigyázni kell, hogy ne főjön szét a krumpli. Ha kész, akkor fedő nélkül hagyjuk állni legalább egy fél órát, sokkal finomabb lesz:) A fedőt azért kell levenni, hogy a krumpli már lehetőleg ne puhuljon tovább.
Kovászos uborkával az igazi, de tudunk kompromisszumot kötni, és azért csemege uborkával sem válik ehetetlenné.

Lassan itt az újkrumpliszezon, illetve már itt is van (tegnap már tele volt a piac újkrumplival, igaz, kissé borsos áron), főzhetünk tejfölös paprikás krumplit is.



2010. április 20., kedd

Tyúkhúsos ravioli


Avagy tyúkhússal töltött derelye, mert Domi reklamált, hogy miért nem magyar neveket adok az ételeknek, s igaza van.

Csincsillától is kikaptam, amiért régóta nem írtam a blogba. Pedig annyira készültem a hétvégén újfajta kajákkal, de a futóversenyen való részvétel után csak arra voltam képes, hogy a másfél kilós tyúkocskámból egy finom levest főzzek. Még hogy főzzek! Amíg vízszintes helyzetben próbáltam kipihenni a 3,3 kilométer okozta fáradalmakat, addig mintegy 3 óra alatt magától megfőtt a leves.

Úgy terveztem, hogy valami újfajta levesbetéttel fogom meglepni családomat és a kedves blogolvasókat: tojáskocsonyát akartam készíteni, de ez pont annyira nem jött össze, mint a főtt tyúkhúsból tervezett currys tyúk. A currys tyúk elkészítését leginkább nem az én fáradtságom, hanem családom igen-igen jó étvágya akadályozta meg; legnagyobb örömömre majdnem az összes húst lecsipegették a csontvázról. A maradék húst ezért leszedtem még melegében a tyúkról, a csontokat becsomagoltam Zokni-kutyának, a húscafatokat pedig a kiszáradás ellen annyi levessel öntöttem le, hogy ellepje. Így szépen előkészítve várták a mai napot.

Kicsit változtatni akartam az előző raviolibejegyzéshez képest, ezért nekiálltam az interneten recepteket keresni. Egyik kedvenc találatom a húsos ravioli receptje volt, amely úgy kezdődött, hogy hozzávalók: 50 db húsos ravioli. Ugye viccelsz? Köszi!

Hozzávalók a tésztához:

- 25 dkg rétesliszt
- csipetnyi só
- 1 evőkanál víz
- 3 tojás
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 tojássárgája (fehérje félretéve!)

Amikor nekiálltam a Jamie-től tanult módon aprítógéppel tésztát "gyúrni", eszembe jutott az a könyv, amit egyszer Csincsillától kaptam kölcsön (sajnos a címére nem emlékszem), és amiben a főhősnő kedvenc szabadidős tevékenysége egy hosszú munkanap után a főzés volt. Na pont így voltam ezzel én is, annyira élveztem, hogy ma egy ilyen bonyolult és kissé hosszadalmas vacsorára szántam rá magam.

Szóval robotgéppel állítottam össze a tétsztát. Nem tudom mitől függ, hogy néha fantasztikusan morzsássá áll össze, épp úgy, ahogyan Jamie mutatta be a tévében, más alkalmakkor meg borzalmas ragacsos dolog lesz belőle, ami majdnem leégeti a gépet is. Na ma a (b) verzió állt elő, ezért egy kis lisztet gyúrtam még hozzá kézzel, hogy ne legyen annyira ragacsos. A sok tojástól gyönyörű sárga gombóc lett a végeredmény. Folpackkal letakarva félretettem pihenni.


Amíg a tészta pihent, nekiálltam a töltelék elkészítésének. A húslevesből egy villával kikanalaztam a húscafatokat és az aprítógéppel pépesítettem. Ezután hozzáadtam még 2 hajszálvékony szelet apróra vágott szalámit, sót, borsot, szárított petrezselymet és egy tört fokhagymagerezded, egy nagyobb csipet reszelt parmezánt és egy jó löttyintésnyi tejszínt. Újból pépesítettem a géppel, végül kóstolgatás után még sóztam, borsoztam, kevertem, amíg elég finom nem lett.

A raviolikat a szokásos módon elkészítettem: tésztanyújtó gépemmel kinyújtottam a tésztát, közben azon gondolkodtam, nem is tudom mi lenne velem enélkül a fantasztikus gép nélkül. Na ez az a "nem is tudom mi lenne velem" kezdetű közhely, amelyik olvasásakor azonnal elkattintok másik oldalakról, mert tényleg, mi lehetne valakivel pl. egy tésztanyújtó gép nélkül? Hát semmi, minden ugyanolyan lenne, nem igaz? Mégis tényleg ezt gondoltam most én is. Mármint hogy mi lenne velem enélkül a szuper gép nélkül? :-)

A kinyújtott 10 centi széles tésztacsíkokra (2 csík lett, mert a bucit nagyjából félbevágtam nyújtás előtt) 5 centiméterenként tölteléket halmoztam, tojásfehérjét kentem a töltelékek köré és a tésztacsík szabadon maradt felét ráhajtottam a húspéppel pöttyözött tésztacsíkfélre. Jól lenyomkodtam, derelyevágóval felkockáztam. Amíg a víz felforrt, várakoztak a konyhapulton.


A paradicsomszósz most úgy készült, hogy egy fej lila hagymát felaprítottam, megdinszteltem olívaolajon, ráöntöttem az üveg alján lötyögő egy korty fehérbort, hozzáadtam egy hámozottparadicsom-konzervet, úgy 2-3 deci házi paradicsomlét, egy löket házi ketchupot, és a húslevest, amiben a husik áztak. Só, bors, bazsalikom, és a szokásos rotyogtatás következett, amíg jól be nem sűrűsödött a mártás.

Már csak a tészta kifőzése maradt hátra, és lehetett enni. Szerintem nagyon finom lett, megérte a kétórás konyhai alkotást, bár még azt se mondhatom, hogy megérte, mert jó volt látni, ahogyan a családom egy szempillantás alatt eltüntette a vacsorát, mert Toma csak a kedvemért eszi meg ezeket a töltött tésztákat. Saját magam miatt is megérte na!


A futóversenyről is írnék pár szót: Mazsival mi a 3,3 kilométeres szakaszon indultunk, és bár majdnem ennyit szoktunk futni a patak partján (amikor futunk), de ebbe most majdnem belehaltam. Csincsilla is velünk indult rögtön azután, hogy lefutotta a 6,4 kilométert, és nem sokkal azelőtt, hogy nekiindult a 12 kilométernek, egyszóval Csincsillának második távja volt ez a Minicitta 3,3 kilométer, de a cél előtt nem sokkal úgy elsprintelt mellőlem, mintha akkor állt volna be kipihenten, mindezt csak azért hogy megörökítse, amint beájulok a célba a mosolygós Mazsi támogatásával. Sajnos szem elől tévesztettük egymást, így a szörnyűséges célbaérkezésemről nincs fotó, csak percekkel később a naggyon piros arcomról. Mazsi az, aki mosolyog - természetesen. Csincsilla később lefutotta a 12 kilométert, amin indult Micike is. Az időket sajnos nem tudom, remélem megírják a kíváncsi utókor számára. A mi időnket Mazsi tudja, de valami 25 perc volt.



2010. április 19., hétfő

Tarhonyás hús

Ismét egy klasszikus recepttel jelentkezem. :) Ha jól láttam, még nem szerepelt a blogon a tarhonyás hús, pedig legalább annyira alapvető és magyaros étel, mint egy pörkölt.... mert tulajdonképpen abból készül. Szóval ha egy jó nagy adag pörköltből marad a hűtőben, de már unjuk harmadnap is azt enni, feldobhatjuk egy kis tarhonyával és máris egy másik ételt kapunk.



Hozzávalók:

- 70 dkg sertéshús (comb, lapocka)

- 1 nagy fej hagyma

- 1 db paprika

- 1 db paradicsom

- só, bors, pirospaprika

- olaj/zsír

- 50 dkg tarhonya

A húst felkockázzuk, a hagymát megpucoljuk és felaprítjuk. Olajon vagy zsíron üvegesre pároljuk és a tűzről lehúzva megszórjuk pirospaprikával. Felöntjük egy kevés vízzel és a tűzre visszatéve felforrósítjuk. Beledobjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk, majd hozzáadjuk az apró kockára vágott paradicsomot és paprikát. Jól összekeverjük, sózzuk-borsozzuk és annyi vizet öntünk alá, hogy ellepje a húst. Fedő alatt közepes lángon, időnként megkeverve főzzük.

A tarhonyát kevés olajon/zsíron halványbarnára pirítjuk és amint a hús majdnem megpuhult, hozzáadjuk, belekeverjük. Ha a pörkölt időközben elfőtte volna a levét, most annyi meleg vizet öntünk hozzá, hogy a tarhonyát bőségesen ellepje. Fedő alatt készre pároljuk. Addig pótoljuk a vizet alatta, amíg a tarhonya teljesen megpuhul.

Frissen, házi savanyúsággal a legfinomabb.

A konyhám jelenlegi dísze ez a a gyönyörű, rengeteg virágú japán birs. Anyuék kertjéből származik. A japán cseresznyével egyszerre virágzik és ketten együtt halvány- és sötétrózsaszínbe borítják az egész kertet.






2010. április 15., csütörtök

Jugó rétes


Ez Éva kedvenc sütije, Zsófinál kóstolta először Pécsett. Amikor a név pontos írása miatt az imént rákerestem az interneten, legnagyobb meglepetésemre ezt a Vidék íze receptet adta ki - szerintem Zsófi is ebből dolgozott! :-) Én viszont kicsit eltérő receptet kaptam, nyilván egy elírás miatt: egyrészt másfél pohár olajat diktált Éva a fél pohár étolaj helyett, és a tetejére tojással ÉS olajjal lekenést, pedig vagy egyik vagy másik kell. Nem baj, így is akkora sikere lett, hogy csak kapkodtam a fejemet!

Íme a hozzávalók hosszú listája:

- 3 pohár joghurt
- 1,5 (!) pohár étolaj (azért írok mégis ennyit, mert én így készítettem és nem tocsogott az olajban)
- 3 tojás
- citromhéj (én kihagytam)
- 3 pohár búzadara
- 2 pohár kristálycukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1/2 zacskó sütőpor
- 1 csomag réteslap
- magozott meggy

A tetejére:

- étolaj VAGY felvert tojás

Azzal kezdtem, hogy az 1 pohár joghurtomból Csincsilla receptjét követve háromszoros mennyiséget csináltam, ezzel is csökkentve az amúgy sem magas előállítási költségeket. A joghurtos poharat kimostam, megszárítottam és félretettem mércés pohárnak.

Éva, mivel grízessüti-függő, gyakran készíti magának ezt az édességet, de kénytelen spórolni, ezért ki szokta hagyni a sütiből a réteslapot és a meggyet is, egyszerűen csak egy grízes-joghurtos sütit készít. Biztos vagyok benne, hogy úgy is ehető.


Először összekevertem a folyékony hozzávalókat: a joghurtot, a tojásokat és az olajat. (A felvert tojásokból félretettem 2-3 evőkanálnyit a süti tetejéhez, hogy ne kelljen egy újabb tojást beáldozni.) Ebbe a folyékony masszába kevertem a vaníliás cukrot és a sütőport, majd kanalanként adagoltam a grízt és a cukrot (ezeket egy másik tálban előbb összekevertem). Amikor mindent mindennel összekevertem, először is iszonyúan megrémültem a mennyiségtől, majd elővettem a nagyobbik, 26x35 cm-es tepsimet, kibéleltem sütőpapírral, majd egy réteg réteslappal (a réteslapot ollóval megfelelő méretűre vágtam a tepsi aljába). A tepsibe öntöttem a grízes keverék felét, beleszórtam egy jó nagy adag magozott, olvasztott meggyet, ráfektettem még egy réteg réteslapot, ráöntöttem a keverék másik felét, ide is szórtam magozott olvasztott meggyet jócskán, befedtem a maradék réteslappal és lekentem mindennel, amit Éva diktált. 150 fokon 70 percig sütöttem úgy, hogy az utolsó 10 percben rákapcsoltam a légkeverést is, hogy a sütim teteje jó ropogós legyen. Amikor kivettem a sütőből, egy papírtörlővel még forrón leitattam a tetejéről az olajat... Midenki szerint nagyon finom lett! (Kivéve persze a fiamat, aki csak azért nem ... ööö, hogyismondjam ... távolította el a szájából a kóstolónak belegyömöszölt falatot, mert lusta volt felállni a tévé elől és elcammogni a szemetesig)


Na és ezzel a sütivel szeretnék megemlékezni arról, hogy Apu ma lenne 76 éves, és ugyanezen a napon született Marcsi is, akinek nagyon boldog születésnapot kívánok innen is! :-)



2010. április 14., szerda

Spenótos tészta 3.

Most meg az Andi asztalán kotorászom, tészta így, tészta úgy, kicsit belekontárkodom. Főleg azért, mert az alant következő spenótos cucc nekem nagyon ízlett a múlt héten, muszáj volt ismételni. Ráadásul ilyenkor tavasszal a legszívesebben legelnék egy szép, esőáztatta zöld mezőn, és ez eléggé beleillik ebbe az irányvonalba. Szinte nyersek rajta a zöldségek, a spenótot épp csak átforgatom némi fokhagymás zsiradékon, és a paradicsom is gyakorlatilag nyers marad, épp hogy csak cseppet megrogyasztom. Garantáltan belefér a félórába, mosogatással együtt.
Volt már persze nálunk spenótos tészta, egy Andi-féle paradicsomszószos változat, meg egy Éva-féle paradicsomtalan. Nem tészta ugyan, de most, hogy kicsit visszaolvasgattam, botlottam bele Bea spenótos csirkemellébe, meg Stahl-Andi körtés spenótsalátájába, mind a kettőt meg fogom csinálni mostanában, nagyon tetszenek.

Hozzávalók (4 nagy adaghoz):
- fél kg száraztészta
- 1-2 evőkanálnyi zsiradék (nálam most olíva és libazsír keveréke)
- kb. 25 dkg friss spenótlevél
- 3-4-5 darab édes paradicsom, még jobb a koktél, de abból azért több kell
- néhány gerezd fokhagyma
- só, bors
- némi sajtféleség (most épp juhtúró és füstölt sajt)

Lecsípkedem a spenótlevelek szárát, mostanában olyan nagyokat kapni, mint egy-egy lapulevél, szóval ez elég gyorsan megy. Bedobom egy tálba, eresztek rá vizet. Felteszem a tésztavizet forrni.
Leszűröm a spenótot, még egyszer átöblítem, gyengéden kicsavarom, és deszkán durvára vágom, nem kell nagyon apróra. Megpucolok néhány gerezd fokhagymát. A paradicsomokat megmosom, felkockázom.
Egy serpenyőben felforrósítok egy evőkanál libazsírt egy evőkanál olívával, belenyomom a fokhagymákat, összemelegítem. Már mehet is rá a spenót, több adagban, amint kicsit összeesett, mehet egy újabb maréknyi. Három perc az egész. Közben só, bors. Már mehet is hozzá a paradicsom, ezzel végképp nem szabad túlfőzni, épp csak átrottyantani, a paradicsomkockák maradjanak egészben, a héja egy kicsit felpöndörödik (persze elegánsabb, viszont lassabb dolog meghámozni a paradicsomokat, én erre általában lusta vagyok, főleg hétköznap este). Kész is a szósz.
Közben talán felforrt a víz is, ki lehet főzni a tésztát.
A kifőtt tésztát összekeverem a spenótos szósszal, és jöhetnek a sajtfélék. Aztán még a tányérján mindenki azt tesz rá, amit akar.



2010. április 12., hétfő

Krémes est

Amint említettem, néhány hete Dávidéknál jöttünk össze egy kis péntek esti nassolásra. Úgy hirdették meg, hogy Bee süt egy kis krémest, várnak mindenkit szeretettel. Az "egy kis krémes"-ből kicsit több lett, mondhatni egy hatalmas, kalóriákban gazdag, jókedvű vacsora.

Fényképes beszámoló következik kevés szöveggel. :)

Terített asztal várt minket:


És Bee hihetetlenül finom, házi burgonyás kenyere - méghozzá egyből kettő is:


A receptet itt olvashatjátok. A kenyérnek nemcsak az volt a különlegessége, hogy nem lehetett abbahagyni az evését, annyira puha, illatos, kívül pedig finom ropogós héjú volt, hanem hogy Dávid dagasztotta be és sütötte meg.

Ennek sem lehetett ellenállni (a kolbász és a szalonna házi, ha jól tudom Halásziból származnak):


Még sajttállal is készültek:


Én tojáskrémet és körözöttet vittem a buliba, de legelőször természetesen a tepertőkrém fogyott el, amit Bee csinált és ami azóta nagy kedvence mindenkinek.


Amikor már úgy éreztük, hogy kidurranunk vagy lefolyunk a székről, megtámadtak minket a desszertek. :) Igen, így többes számban, hiszen kétféle sütivel is készültek.

Az eperjoghurtos tortát szintén Dávid sütötte (egy kis felügyelettel :) ) és csillagos ötöst érdemel érte, nagyon finom volt.


A krémest pedig Bee készítette. Mivel én alapvetően nem szeretem a bolti krémest a tojáshab miatt, így utólag töredelmesen bevallom, kicsit fenntartással voltam a süti iránt. De aztán megtudtam, hogy ez nem annyira tojásos, mint inkább vaníliapudingos és megnyugodva bevágtam egy szép nagy szeletet. A véleményem pedig: - Bori szavait idézve - ez volt a legfinomabb krémes amit valaha ettem.

Sajnos mindössze ezt a képet sikerült készíteni róla, mielőtt lemerült volna a fényképezőgép eleme:

Nem mintha nem lett volna még fényképezőgép a közelben, de inkább az evéssel foglalkoztunk mint a képkészítéssel. :)

Szuper este volt, köszönjük Bee és Dávid! A kismadarak pedig azt csiripelik, hogy májusban folytatás következik...




2010. április 11., vasárnap

Túrókifli


Mivel kedvenceim szinte egész hétvégére olvasnivaló nélkül hagytak, kénytelen voltam különböző blogokba belekattintani, s láttam ám csudákat! Hihetetlen mennyi kreatív, gyönyörű kézműves blog van a neten, kicsit irigykedve bámultam őket. Ezek között volt a szép nevű Szentimrey Réka gyönyörűséges blogjai, melyek közül a Réka konyháján találtam olyasmit, amit talán én is elő tudok állítani: a túrókiflit.


A túrókifli rettenetesen hasonlít Csincsilla túrós pogácsájára, készíthetnék ide egy frappáns kis összehasonlító táblázatot túrókifli és túrós pogácsa témakörben, de ezt az ötletet Csincsilla már elsütötte, ezért egyszerűen csak leírom, hogyan készültek ezek a finom kiflik.

Hozzávalók:

- 25 dkg vaj
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- 1 kiskanál porcukor
- csipet só
- lekvár

A lisztbe kevertem a cukrot és a sót, belekockáztam a hideg vajat, géppel morzsásítottam, végül hozzáadtam a túrót is. Cipót formáztam belőle, lisztezett konyhapulton fél centi vékonyra nyújtottam, s pihentetés nélkül háromszor összehajtogattam, nyújtottam, hajtogattam. stb. A harmadik hajtogatás után flopackba csomagoltam és betettem két órára a hűtőbe pihenni. Amikor kipihente magát, elővettem a tésztát, elfeleztem, és a fél bucikat nagyon vékonyra nyújtottam, pizzavágóval 8 háromszögre vágtam. Csincsilla finom sült szilvalekvárjából kanalaztam a háromszögek szélesebbik felére, feltekertem és kiflit formáztam belőle. A recept nem írja, de én tojással szépen minden kiflit lekentem. 225 fokon 15 perc alatt aranybarnára sütöttem, s még forrón vaníliás cukorba forgattam a megsült kifliket.


Szerintem a kiskanál porcukor kicsit kevés, én 1 evőkanállal tettem, de nem bántam volna, ha kicsit édesebb a tészta. Bár így is hihetetlenül finom, omlós tésztájú süti lett a végeredmény! Legközelebb azért vagy több cukrot teszek a tésztába, vagy a vaníliás cukorral még a sütés előtt megszórom a túrókifliket.


Az említett gyönyörű kreatív blogok, amiket nézegettem a hétvégén, előcsalogatták szépérzékemet és szép tavaszi ünnepi asztalt terítettem estére. Sokat gondolkodtam napközben, miért is nem varrok, hímezek vagy készítek bármi szépet, amihez mindig is volt kedvem? Pedig annyira érdekel a patchwork, a keresztszemes hímzés vagy gobelin, a gyöngyfűzés, és a többi kreatív tevékenység. Lehet, hogy beiratkozom valamilyen tanfolyamra... (A szép aranyesőt és a rózsaszín virágú ágacskát Zsuzsitól kaptam. Pont ilyen rózsaszín cserjét szeretnék ültetni még a kertbe, megpróbálom majd ezt a hajtást elültetni, hátha sikerül belőle növénykét nevelni.)





Díjat kaptunk!


Itt szeretném megköszönni Hédinek és Áginak, kedvenc kertész blogom gazdáinak, hogy gondoltak ránk és ezt a szép díjat ajándékozták nekünk. A díjjal jár némi feladat is, ezek egy részét elvégeztem, azaz: megköszöntem, a logót kitettem a blogra és belinkeltem akiktől kaptuk. Néhány további feladat megoldása blogszerzőtársaimra vár, hátha ők képesek rá. Én csak azért nem írok magamról 7 dolgot, mert már annyi mindent megírtam, amikor a receptekkel kapcsolatban eszembe jutottak, a díjat továbbadni pedig azért nem tudom, mert összesen nem olvasok 7 blogot, akiket pedig olvasok, már mind réges régen megkapták - legnagyobb örömömre!



Kiskertem - évelők

Avagy: mit lehet kihozni egy lakótelepi kutyasza..ató helyből. Tavaly már bemutattam erőfeszítéseimet, hogy eltüntessem az ablakunk alatt látható és a bejárattól egylépésre balra található kicsi földterület bevirágosításáról. Még mindig lehet kutyaszart, cigarettacsikkeket és egyéb szemetet találni a virágok között, de már korántsem annyit, mint azelőtt, amikor egy bolond szomszéd miatt semmilyen növénynek nem volt maradása. Csak a kutyaszarnak...


Ezt a boglárcserjét tavaly kaptam Évától a névnapomra. És ezen a héten kivirágzott a drága! Annyira szeretem, megfogadtam, ha elköltözöm valahová, kiásom őt és viszem magammal!


Itt a másik nagy kedvencem, a pénzlevelű lizinka, ami Ági, Hédi és unokatesóm, Éva segítségével jutott el a kertembe. Ez a növény is nagyon nagy kedvencem, viszem magammal őket is, ha lesz végre egy pici házam naaaagy kerttel! Hédi ígérte, hogy lizinkám terjeszkedni fog a területen, de ezt nem tudtam elhinni, amíg a pici hajtásokat idén tavasszal meg nem láttam! Nagyon nagy örömet okoztak ismét. Van egy könyvem, Évelő növények a címe, amiben a pénzlevelű lizinkához egy olyan virág fotója van betéve, ami nálunk a vasúti átjáró mellett található nagy területen, majd lefotózom egyszer. Nekem akkor is ez a növény marad az igazi pénzlevelű lizinka!


A színes margaréta is erősen hajt, remélem, hamarosan virágozni fog. Szegényről télen úgy kellett lehúzkodnom a kidobott karácsonyfákat. Úgy látom, nem sértődött meg nagyon, szépen hajt az első meleg napsütésre.


Ezt a szép kék virágot a szomszédaim ültették. Tavaly eléggé elnyomta őt a büdöske és a körömvirág, nem igazán tudott érvényesülni. Nem tudom a nevét, tudtok segíteni?


A berki szellőrózsa idén már nem csak ott hajt, ahová ültettem tavaly. Alig várom, hogy megpillanthassam a virágait.



És a szamárkenyér, ami a berki szellőrózsával, a pénzlevelű lizinkával és a színes margarétával együtt egyenesen a Szigetközből érkezett. Olyan, mintha szúrós-morcos növény lenne, de ez csak a látszat: az egyik legkedvesebb a kertben.


Új lakó a kiskertemben: Ferenktől kaptam egy újabb adag orgonát. Ez az akció egy kis fejtörést okozott nekem a héten, mivel a kerti szerszámaim bezáródtak egy olyan helyiségbe, ami nem nyitható mostantól soha többé. Ezért nem volt ásóm, Boritól kértem kölcsön egyet, s féltem, hogy nem bírja ki új orgonám ezt a hetet a vödörben az erkélyen. De nagyon ügyesen kivárta, amíg földbe kerülhetett. Toma ásott neki egy mély gödröt, köszönöm neki pótolhatatlan segítségét.


Ez az ismeretlen virág új hatása. Valamilyen kokárdavirág lehet, vagy esetleg ez egyben a neve is?



Íme a medvehagyma! Gyönyörűen kihajtott!!! Tavaly azt hittem, nem élte túl a költözést a Szigetközből, de igen, és már gyönyörűen hajt a virágágy szélén. Azért ültettem oda, hátha illatával elriasztja a kutyákat. Főzésre sajnos nem merem majd használni.


Az ásóval együtt Boritól érkezett egyik új lakó a kiskertben a gyöngyvirág. Bori szerint mindent túlél, és nagyon erősen el fog terjedni. Kíváncsian várom!



A Petitől kapott pampafű is elkezdett végre hajtani.


Ez a szép kis sárga virág szintén Boritól van és új lakója a kertemnek. A nevét nem tudom, Bori szerint valamilyen ibolya. Vajon mi lehet?


Ilyenek a levelei és a bimbói. Ez is évelő, remélem szeret majd nálam lakni és szintén elterjed, mint a többi évelőm.


A tűzliliom kábé egy hónapja...



és ma. Végül pedig szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy április 16-tól 18-ig Virágkiállítás és vásár lesz a Petőfi-hídnál, ahol nemcsak virágok, de fűszernövények is lesznek jó áron. Évával egyik évben vásároltam a kiállításon és minden ott kapott növénnyel tökéletesen elégedett voltam, sőt a legelső képen látható boglárcserje is onnan van.