Rántott cukkinihasábok a sütőből

Hát még ez a kaja is kapcsolódik a szülinaphoz, mert kedvenc zöldségesboltom szabadság miatt zárva volt, és a Lidlben kellett bevásárolnom a zöldségeket, ott viszont aznap este, amikor próbálkoztam, nem volt más cukkini, csak a kettesével csomagolt biocukkini. Nekem elég lett volna egy is, de gondoltam, nem érdekel, nem megyek már máshova vásárolni, majd csinálok valamit a másikkal. A receptet itt találtam, és csak annyit módosítottam, hogy feleztem a mennyiségeket.

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db cukkini
• 1 nagy tojás
• ½ teáskanál só
• 3 púpos evőkanál liszt 
• 1 bögre zsemlemorzsa
• 1 csipetnyi fokhagymagranulátum (aki bírja, tehet többet, sőt tegyen is, mert csak jó lehet)
• ½ teáskanál füstölt pirospaprika
• ½ teáskanál őrölt feketebors
• cayenne bors vagy chilipehly ízlés szerint (nekem lehetett volna több is, csak 2-3 csipetnyit használtam, de nem csípett eléggé)

A fűszerekkel kísérletezni kell, mert a cukkini önmagában nem túl karakteres ízű, mondhatni ízletlen. 

Azzal kezdtem, hogy 1 tojást felvertem ½ teáskanál sóval. A lisztet kimértem, majd a zsemlemorzsát is, amibe belekevertem a fűszereket (a só kivételével). A cukkinit meghámoztam, 3 egyforma darabra vágtam. A darabokat hosszában félbevágtam, és a feleket megint csak hosszában 3 hasábra. Így lett 18 darab majdnem egyforma kis hasábom. Nem sóztam be, hogy ne engedjen levet (de később kipróbáltam besózva is). Viszont azonnal elkezdtem panírozni. Ez nem volt annyira unalmas, mert csak egy személynek való adagot csináltam, de ha egy buliba készülne ilyen, akkor sajnos gyerekrabszolgákat kell alkalmazni, vagy meghallgatni valami jó hangoskönyvet közben. Szóval kicsit hosszadalmas, de ez a miniadag nem tartott tovább, mint hagymát aprítani a pörkölthöz, azzal az előnnyel, hogy ez nem csípte a szememet.

Amikor bepanírozódott valahogy az összes hasáb, akkor a sütőpapírral borított tepsin szépen egymás mellé rendeztem őket és meglocsoltam leheletnyi olívaolajjal minden hasábot. Ehhez nagyon kell, hogy legyen egy olyan fém szűkítő cucc az olajosüvegen, amivel épp csak csordogál az olaj. (Legközelebb lefotózom az enyémet, most vettem, és nem tudom, hogy tudtam eddig élni nélküle.) 180 fokon légkeveréssel sütöttem 25 percet, félidőben megforgattam a hasábokat. Sütöttem mellette félbevágott krumplikat, és 2 szál újhagymát is, mert azt találtam a hűtőben. 

Tálaláskor kevertem hozzá egy kis majonézt tejföllel (kétharmad majonéz, egyharmad tejföl), majd ollóval rávagdostam 4 db bazsalikomlevelet, amit az erkélyen nevelt bazsalikomról szedtem. Petrezselyemmel is biztos nagyon finom (de az nincs az erkélyen). Meg valami sokkal fűszeresebb mártogatóval. Nagyon finom volt, ropogott a bundája és belül krémesre sült. Rögtön meg kell enni, mert kihűlve a ropogósság elmúlik. De KÉPZELJÉTEK! Én nem bírtam az egészet megenni. Biztos van valami bajom!

Frissítés: Csincsilla kommentje alapján elkészítettem az ő verzióját is, ami több ponton eltér ettől, de főleg abban, hogy előre besózza a cukkiniket, amitől tényleg finomabb lett, itt írtam róla.

Napi cuki az erkélyem lesz, mert mióta Toma felfúrta a felfúrnivalókat és átfúrta az átfúrnivalókat és lejjebb helyezte a polcokat, azóta megint imádok kint kertészkedni.

A legfölső polcon kakukkfű van, alatta bazsalikom, borsikafű (csombor), zsálya, legalul varjúháj (ez sajnos nem ehető), mellette menta és rozmaring

Itt a korláton túli részen krizantémok vannak, halottak napján innen szoktam virágot vinni a temetőbe, persze szigorúan bringával a Farkasrétibe. Ezzel tesztelem az öregedést, tavaly még fel bírtam tekerni megállás nélkül.

A belső részen rózsa van, törökszegfű, varjúháj (sajnos eddig a részig egyik sem ehető), utána snidling, mellette citromfű, aminek csak egy kicsi része látszik a cserepéből (mind nyami!).

Ő pedig egy pocok, amit Szabi fotózott nemrég egy kiránduláson, én meg csak ámulok, hogy lehet ilyen képeket csinálni. Olyan, mintha rám nézne, és beszélgetni szeretne.

Fetával töltött sült paprika

Mostanában elég sokat kísérleteztem a sült paprikával, valamiért jól rákattantam, gondolom azért, mert finom. Szerencsére Toma és Szabi odavoltak ezért a fetával töltött verzióért, amit megint csak Annától tanultam, amikor egy alkalommal grilleztünk Tahiban. Tűzön sütve a paprika persze egész más, sokkal de sokkal finomabb, de ha nincs tűz, akkor jó lesz a sütő is, ez nem lehet akadály.

Jó lett volna kicsit megpucolni a sütőajtót fotózás előtt, de nem tudtam, hogy fotózni fogok.

Szóval, a paprikákat megmostam és 200 fokon légkeveréssel sütöttem addig, amíg kicsit meg nem feketedett a héjuk. Közben egyszer vagy kétszer megforgattam őket a száruknál fogva, itt vigyázni kell, mert elég forró, akár lehet használni valami csipeszt hozzá. Olvastam több helyen, hogy a gáztűzhely gázlángján, vagy grill fokozaton is lehetne sütni. Mindegy egyébként, bárhogy finom lesz.

Amikor megsültek a paprikák, át kell tenni egy tálba, és lefedni őket folpackal vagy egy fedővel/tányérral, hogy a saját gőzében felpuhuljon a héjuk, amit aztán így (viszonylag) könnyen le lehet húzni. A vékony héjú hegyes erős zöld paprikáról nem annyira könnyű még így sem. Érdemes a kétféle paprikát külön gőzölni, nehogy a piros édes paprika átvegye a csipősséget. Egy fél óra gőzölés után (ami lehet több idő is), lehúztam minden paprika héját, eltávolítottam a szárát és a magokat is amennyire tudtam, majd a pirosakat két csíkra vágtam, félbehajtottam és a csíkra fetasajtot tettem, és így feltekertem. A zöld paprikát nem vágtam félbe, hanem ahogy volt, úgy ráhelyeztem a fetát és feltekertem. Összetűztem egy fogpiszkálóval, mert szeretne szétesni. Csak olívaolajjal öntöztem meg a végén, mert a sós feta helyettesíti a sót. 

Nagy sikere volt, pedig nincs vele sok meló. A feltekerésbe is bele lehet jönni talán, hogy ne ilyen kis bénák legyenek a falatkák. Toma a vendégek érkezése előtt 2 vagy 3 pirosat felfalt, Szabi pedig 2 erőssel küzdött meg, Mazsi ette a harmadikat, hát gratulálok nekik!

Sült paprikás receptek a blogon:

- Ajvár
- Sültpaprika-saláta
- Sült paprikás hummusz
- Erdei gombás rizs sült paprikával, kaporral
- Sült paprika ezzel-azzal
- Jamie paradicsomlevese
- Rántott paprika
- Ilonka zakuszkája

Napi cuki pedig Amy, aki bemutatja, hogy kell olyan szomorúan nézni, hogy az ember azt higgye, hogy rettentő szörnyű sorsa van. És egyébként is éhen hal.

Csak azt sajnálom, hogy azt az arcát nem fotóztuk le, amikor a babzsákban tekergett, hogy fészket rakjon magának, de a babzsák folyton megváltoztatta a formáját. Elég ideges feje volt! 

Csicseriborsókrém (hummus, hummusz, humusz - bárhogy is írják)

 

A hummuszt valaki vagy szereti, vagy nem, szerintem köztes lét nincsen, szóval olyat nem ismerek, aki nincs oda érte, de azért meg tudja enni. Én se szerettem, amíg meg nem kóstoltam az aldis pikáns hummuszt. (Amúgy többfélét is kóstoltam, de csak ez az egy jött be eddig. Meg a sajátom. Meg azóta még egy sparos is.) Ennek egyáltalán nincs csicseriborsó vagy szezámmag íze, inkább ecetes és picit csípős, és pont ezt imádom. Régóta szeretném már magamnak elkészíteni, de a leírások alapján olyan nehéznek tűnt, 2 óra főzéssel riogatnak, és azt azért nem szeretném. Aztán megtaláltam egyik új kedvencem, Zsombi youtube-csatornáján és a weboldalán is a receptet, és kiderült, hogy nagyon nem nehéz előállítani a hummuszt. 

Nem akartam konzervből csinálni, mert abban nincsen semmi kihívás, és kíváncsi voltam, hogy tényleg 30 perc alatt megfő-e kuktában a nem beáztatott száraz csicseri, ahogy azt valahol máshol olvastam, de eddig a pályáig még nem merészkedtem el, ez haladóknak való. Van egy gyönyörű kuktám, és szeretek rögtönözni, szóval előbb-utóbb sor kerül majd arra is, hogy nem áztatom be előre, de például muszáj lesz aznap csinálnom valamiért egy finom hummuszt, és akkor jön majd a kukta. 

Én most kétfélét csináltam, egy simát és egy sült paprikásat, de próbáltam már csilis-sültpaprikásat is, nekem nagyon bejöttek. Még a sima is!

Hozzávalók:

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 2 teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál tahini
• pici fokhagymapor (vagy fokhagyma azoknak a szerencséseknek, akik még nem lesznek rosszul tőle)
• 1 teáskanál őrölt kömény
• ecet vagy citromlé ízlés szerint
• só, bors, olívaolaj ízlés szerint
• pár kanál hideg víz a megfelelő állag beállításához 

------------------------------------------------------------------------

• A sült paprikáshoz: sült paprika
• A csilis sült paprikáshoz: sült paprika, csilipaprika, csilipehely
• A tetejére díszítésnek: olívaolaj, füstölt pirospaprika, zöldfűszerek (pl. koriander)

A csicseriborsót előző este megmostam, és beáztattam kétszeres mennyiségű vízbe, és adtam hozzá 1 teáskanál szódabikarbónát. Másnap leszűrtem, és újabb 1 teáskanál szódabikarbónával sós vízben megfőztem. Nálam 35-40 percig tartott a főzés nem lobogó sós vízben. (És kuktában is 30 perc, de ott nem kell beáztatni állítólag. Ezt még ellenőriznem kell.) Akkor jó, ha két ujjal könnyen szét lehet nyomni a csicseriborsókat.

Nagyon sok vízben többször átöblítettem, hogy minél több héjtól megszabaduljak (Zsombi videójában 2.20-nál látszik, hogy milyen héjról is van szó.)

A sült paprikáshoz a kápia paprikát (vagy bármilyen piros színűt) megsütöttem sütőben, aztán lehúztam a megfeketedett héjukat, a szárat eltávolítottam, és a magokat is nagyjából, és ezzel a paprika is készen állt a felhasználásra. (Szép fázisfotók Csincsillától a sült paprika elkészítéséről itt.) Egy szűrőbe téve a  paprikák levét érdemes lecsöpögtetni amennyire lehetséges.

Jöhet az összeállítás: a csicseriborsó felét az aprítógépbe kanalaztam, hozzátettem a tahinit és a fűszereket. Folyamatosan kóstolgattam, és amikor úgy éreztem, hogy jó lesz, akkor egy részét kiszedtem egy kis tálkába. Megjegyzem, én most nem citromlét használtam, hanem ecetet, mert azzal nekem jobban ízlik (Réka meg pont azt szereti kevésbé). Az olívaolaj és a víz azért van a hozzávalók között, mert elég sűrű ez a krém, ezekkel lehet kicsit lazítani, de apránként kell adagolni, nehogy túl híg legyen végül.

Az aprítógépben maradt kevéske hummuszhoz tettem a maradék főtt csicseriborsót, a 3 db sült paprikát, és további fűszereket, és ezt is krémesítettem. (A paprikát jobban le kell csöpögtetni felhasználás előtt, mert eléggé felhígította.)

Tálaláskor kis olívaolajjal, füstölt paprikával és félretett főtt csicseriborsószemekkel, esetleg valami zöldfűszerrel lehet díszíteni. Azt imádom ebben a kajában, hogy olyan jól lehet díszíteni, és minden fotón jól néz ki, még az enyémeken is. 

A tanihiról: Csincsillának is van humusz-receptje már a blogon, és ott az derül ki, hogy ő ilyen tahinit használ:

Én meg ilyet találtam, nagyon nehezen:

Még annyit szeretnék itten okoskodni, hogy ha túl sokat sikerül egyszerre főzni, akkor be lehet tenni a mélyhűtőbe, sőt teljesen elkészítve is be lehet tenni, nekem most van is bent egy adag sült paprikás. Bármikor elővehető, és amiért még nagyon izgatja a fantáziámat, az az, hogy ezerféleképpen lehet fűszerezni, tuti, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt, ami mégis csak ízlik neki. Itt egy recept a drága Ottolenghitől, itt pedig egy currys-diós-mazsolás érdekesség, amiben még az is újdonság, hogy csak villával összetörik a főtt csicserit, és ilyen rusztikusan tálalják. Ezt majd szeretném kipróbálni.

Most pedig jöjjön végre Szabi csodás fotója az egyik ünnepi asztalról a kétféle hummusszal, fetakockákkal, Old Gouda sajtkockákkal (nagyon finom, kóstoljátok meg, a Lidlben kapható), tortillával, dinnyefalatokkal, és a mártogatókhoz répa-, kaliforniai paprika- és szárzeller-darabokkal, sós napraforgómaggal és tesóm kezével (aki nagyon éhesen érkezett!):

És ki más lehetne a napi cuki, mint Amy, aki valószínűleg rájött, hogy itt finomságok vannak az asztalon. Lehet, hogy ő szereti a hummuszt!

Mert persze természetesen ő is jött felköszönteni az ünnepeltet. 

Aztán karácsonykor Tomával csináltunk egy újabb humuszt, amihez egyszerre két receptet használtunk. Mindkettőt bejegyzem ide, mi kevertük őket.

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvéből:

• 250 g csicseriborsó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 270 g világos tahinipaszta
• 4 evőkanál citromlé
• 4 gerezd fokhagyma áttörve
• 1,5 teáskanál só
• 100 ml jéghideg víz

1. Előző éjszakára kétszeres mennyiségű vízbe beáztatni, majd másnap leszűrni. 
2. Egy felforrósított lábosban a lecsepegtetett csicseriborsót a szódabikarbónával folyamatosan kevergetve 3 percig pirítani.
3. 1,5 liter vízzel megfőzni (kb. 20-40) perc, közben a keletkező habot leszedegetni.
4. Leszűrni, és ilyenkorra kb. 600 gramm lesz a megfőtt csicseri.
5. Aprítógéppel vagy turmixszal pürésíteni, majd járó motor mellett hozzáadni minden hozzávalót, legutoljára a jeges vizet. 
6. Öt percig turmixolni.
7. Amikor kész, egy lapos tálban szétteríteni, fóliával letakarni és hűtőben pihentetni 30 percig.
8. Fogyasztás előtt 30 perccel elő kell venni a hűtőből.

Ács Bori Telex-cikke szerint:

• 250 gramm szezámmag vagy ugyanennyi kész tahini
• 300 gramm száraz csicseriborsó
• egy teáskanál só
• egy teáskanál szóda karbonát/szódabikarbóna
• 2 gerezd fokhagyma
• egy citrom leve
• 2 evőkanál olívaolaj

1. Legalább ötszörös mennyiségű vízbe beáztatni a szódakarbonáttal és a sóval. Hűtőben ázzon 8-12 órán át.
2. Másnap ugyanebben a vízben megfőzni, alacsony lángon főzni, a habot leszedegetni. 
3. A tahinihoz a szezámmagot az aprítógépben egy evőkanál olaj társaságában vaj állagú pasztává pürésíteni.
4. Fokhagymát egy mozsárban összetörni sóval (ezt Toma csinálta, olyan szép lett!), majd a citromlével.
5. A fokhagymakrémet a tahinihez keverni.
6. Amikor nagyon puha a csicseri, akkor leszűrni, de a főzőlevet megtartani. Konyharuhára borítani és a héjat eltávolítani.
7. A csicserit az aprítógépbe tenni a tahinihez és hosszan simára turmixolni, közben apránként a langyos főzővízből adagolni hozzá.

Amit most csináltunk Tomával:

Csak 1 gerezd fokhagymát használtunk miattam, de mégis fájt a gyomrom tőle, tehát ezt mindenképpen ki kell hagyni, és helyette fokhagymagranulátumot kell használni legközelebb. Jeges vízzel turmixoltunk úgy, hogy jégkockákat tettünk a vízbe, hogy minél jegesebb legyen. (Ez fontos, Toma mondta, hogy mindenképpen jegyezzem fel.) Tahinipasztát használtunk, és nem mértük; 3 kávéskanál volt. Elég volt bele.

Csincsilla humusza. Hogy ezt mért nem próbáltam még ki, nem tudom, nagyon jónak tűnik!

Sült oldalas Toma 35. szülinapjára

 

Nem nagyon értem, hogy lehet Toma 35 éves. Amikor kicsi volt, azt mondták, élvezzem ki azt a pár évet, mert olyan gyorsan fel fog nőni, és én ezt egyáltalán nem hittem el, és folyton sürgettem az időt, hogy mikor fog már járni, mikor fog már beszélni, mikor lesz szobatiszta, mikor lesz már önálló, mikor lesz már nagykorú, mikor lesz már, hogy elmúlik az a kis görcs a gyomromból az állandó aggodalomtól (azt hiszem, soha), legyünk már túl ezen, legyünk már túl azon, és aztán egyszer csak elköltözött itthonról, és ennek is már jó tíz éve. Azon is megdöbbentem egy kicsit , amikor 30 lett, de ez a 35 már tényleg túlmegy minden határon! Szegénynek mindig elmesélem a születése körüli napjaimat, néha már forgatja a szemét, mert a könyökén jön ki a sztori, és nem is annyira érdekes, de akkor is jó feleleveníteni, mert hát majdnem tegnap történt. Hova lett ez a 35 év? 

A szülinapi bulijára ki akartam próbálni egy csomó újdonságot, és jól ki is használtam most az alkalmat, hogy Vid kivételével az egész család itt volt, szóval voltunk néhányan, akikre lehetett főzni. Ezek készültek:

• Sült oldalas (amit Annától tanultam és itt már le is írtam röviden)
• Sült tarja (mert tesóm aggódott, hogy nem lesz elég hús az oldalasokon)
• Csirkenyárs (amit meg Mazsitól tanultam, és itt már le is írtam)
• Krumplipüré
• Héjában sült krumpli
• Bazsalikomos-fokhagymás görög joghurt öntetnek a héjában sült krumplira, vagy bármire
• Fetával töltött sült paprika (édes és erős verzió)
• Uborkasaláta
• Paradicsomsaláta
• Kétféle hummusz (egy sima és egy sültpaprikás, majd jönnek a recik)
• Bazsalikomos-fokhagymás labane
• A torta pedig Guiness-torta volt
• Házi szilvás őszibaracklé volt még (arról sajnos nincs fotó, úgyhogy nem tudom leírni)
• és tesómnak egy picike orosz pezsgő dinnyelével ízesítve

Menet közben elvetettem ezeket:

• Sült padlizsán görög joghurttal
• Zsombi-féle babsaláta (Zsombi az új kedvencem)

A szép képeket Szabi csinálta

Az oldalas nagyon egyszerű volt tényleg. Egyébként az Auchanban vettem, és meglepődtem, hogy nem egy csupa csont valami volt, hanem rengeteg hús volt nagyon-nagyon kevés csonton. Úgy kellene sütni, hogy a zsír teljesen ellepje a húsdarabokat, de mivel ilyen sokat sütöttem egyszerre, és nagy tepsiben kellett csinálnom, nem akartam annyira sok zsírt használni. De így is nagyon-nagyon finom lett, kérdezzétek meg a családomat! Nem is hinnétek, hogy mennyire!

Hozzávalók:

• oldalas
• 2 szál szárzeller
• 1 fej lila hagyma, 1 fej vörös hagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 4-5 evőkanál sűrített paradicsom
• annyi zsír, hogy ellepje, de én most csak egy 500 grammos zsír felét használtam, elég is volt

A képen a 2 darab oldalas (sajnos a súlyukat nem tudom) és a 4 szelet tarja. 

A tepsibe sütőpapírt tettem, és beleszórtam 1 szál szárzellert feldarabolva, 1 fej lila hagymát felcsíkozva és 4 gerezd fokhagymát egészben. (Lehet növelni a mennyiségeket, ez csak első próba volt.) Rátettem a husikat és mindkét felüket megsóztam és megborsoztam. A húsokat megkentem a sűrített paradicsommal, és a tetejükre is szórtam 1 szál feldarabolt szárzellert és 1 felcsíkozott vöröshagymát (nem volt több lila). Egy gerezd fokhagymát még rádobtam a biztonság kedvéért. Ezután a húsokra kanalaztam a zsírt, és betoltam 150 fokra a sütőbe. 2 órát sült így, közben többször megforgattam, mert mint említettem, nem lepte el teljesen a zsír a húsokat, és féltem, hogy kiszáradnak.

(A sorrend egyébként az volt, hogy amíg 2 órát sültek szépen lassan ezek a húsok, addig a csirkenyársat felfűztem – előző nap bepácolt csirke + gomba + csirke + kaliforniai paprika + csirke + hagyma + csirke + cukkini –, és amikor megsült az oldalas, kivettem, letakartam, és a helyére betoltam a nyársakat a pár szem krumplival, amit jól lesúroltam. Ezeknek már elég volt úgy 30-35 perc 200°C-on, légkeveréssel, egyszer megforgatva a nyársakat.)

Tálaláskor szépen feldaraboltam a húsokat és külön tálkába kiszedtem a finom, sűrű szaftot, amivé a zöldségek átalakultak. 

A padlizsánt pedig megsütöttem másnap vagy harmadnap a maradék bepácolt csirkével és a mártogatósokhoz feldarabolt zöldségekkel, újhagymakarikákkal, gombával, és egy kis krumplival, az nem maradhat el, mert nagyon szeretem.

A megsült állapotról nem sikerült jó képet csinálni, mert nagyon éhes voltam és a nap is nagyon sütött.

Napi cuki pedig maga az ünnepelt, aki azzal a két foggal született, amelyik a képen is látszik. Persze születésekor nem volt ekkora az a két szép fog, akkor még éppen csak kibújtak. Sírt is folyton, mert fájt neki.

A kép 34 évvel ezelőtt Fóton készült róla, ahová akkoriban költöztünk. Itt egy óriási lavórban fürdetem éppen, és szorgalmasan sürgetem az időt, hogy tudjon már egyedül fürdeni.