2010. október 31., vasárnap

Sörös marharagu krumpligombóccal


Ezt az ételt egy kirándulós napra terveztem ezen a hétvégén, de a kirándulás még nem jött össze, az étel viszont elkészült. Nem tudom hány napos hétvége kéne, hogy minden beleférjen, amit elterveztem. Azt hittem, amikor Marcsitól plusz egy szabadnapot kaptunk, hogy most aztán biztosan nem lesz időhiányom. Csak képzeltem! Pedig ma még nyertünk is egy egész órát, amit kirándulás helyett a kiskertem rendbetételére fordítottam. Simán ki tudnék békülni a 25 órás nappal, és a négynapos hétvégékkel! :-)


A receptet megint Piszkénél találtam, és mint már említettem, egy kirándulásos napra akartam időzíteni, mert hosszan és lassan sül-fő a sütőben, nem kell vele sokat törődni. Leírom hogyan készült, mert bár szinte ugyanúgy csináltam, mint ahogy nála olvasható, azért volt egy-két apró eltérés.

Hozzávalók:

- 1,5 kiló marhanyak felkockázva
- 4 ek olaj
- egy nagy marék szárított trombitagomba (vagy 25 dkg gomba)
- 2 fej vörös és 1 fej lilahagyma
- másfél darab nagyobb sárgarépa
- 2,5 dl sör (én ennyit tudtam szerezni!)
- 1. tk. bors,
- só
- 2 babérlevél
- 1 ág rozmaring
- én még tettem bele plusz: egy kis maradék zöldpaprikát, egy paradicsomot negyedelve, egy kis zellergumó felét egydarabban, egy gerezd fokhagymát felaprítva és két evőkanál paprikakrémet

Egy nagyobb teflon serpenyőben megsütöttem a húst az olívaolajon, s amikor már szép piros volt a nagy része, rászórtam a durvára darabolt hagymát, megsóztam, és lefede hagytam, hogy levet engedjen. Amikor ez meglett, felöntöttem az egészet a sörrel, egy kis vízzel, és beleszórtam a fűszereket (sót, borsot, babérlevelet, rozmaringot, szárított erdei gombát, zöldpaprikát, paradicsomot, zellert, fokhagymát, nagyobb darabokra vágott répát, paprikakrémet). Mivel minden edényem műanyag nyelű, átöntöttem az egészet egy jénai tálba, lefedtem, és betoltam a 170 fokos sütőbe 3 órára. Közben néha ránéztem, ha kellett, öntöttem még egy kis vizet rá. Amikor a harmadik óra is megkezdődött, nekiálltam a krumpligombócoknak.

Hozzávalók a krumpligombóchoz:

- 40 dkg főtt áttört krumpli
- 10 dkg liszt (réteslisztet használtam)
- 1 csokor petrezselyem (vagy szárított, nekem most ez volt csak)

A krumplit felkockáztam, sós vízben megfőztem. Még forrón krumplinyomóval áttörtem, és hagytam hűlni. Amikor már jó langyos lett, összegyúrtam a liszttel és a petrezselyemmel, kicsike gombócokat formáztam és beletettem a ragu szaftjába, majd a krumpligombócokkal együtt még 15 percig sütöttem 200 fokon.



Nagyon tartalmas, különleges vacsora lett, a hús olyan puhára főtt, hogy szálaira omlott szét. Különösen jól esett volna egy jó nagy kirándulás után... (Ha nem sürget annyira az éhező gyermek, a fotó kedvéért áttehettem volna egy szép tiszta edénybe, biztos jobban nézne úgy ki. De elhihetitek, hogy élőben gyönyörű volt!)




2010. október 30., szombat

Túró Rudi torta


A fiam akármennyi túrórudit képes lenne megenni, ha tehetné, egész nap túrórudin élne. Már ezért is nem veszek, büntiből, mert nem főételnek szánom, ha van itthon, hanem desszertnek. Gondoltam, meglepem ezzel a gyönyörű tortával, amit Mohától lestem el. A recept azt ígérte, elkészíteni gyorsabb, mint leírni, ezért éreztem, ez nekem való. Több őse is létezik, itt és itt, mind nagyon jópofa, de mindegyik kicsit eltér a másiktól. Azért választottam Moháét, mert szerintem az lett a legszebb, és mert nem sodrófával töri a kekszet az alaphoz, hanem aprítógéppel, így nekem egyszerűbbnek tűnt. Viszont az enyém se hasonlít teljesen az elődjére, mert nem kétszintes, hanem csak egy.

Hozzávalók az alaphoz:

- 1 cs. Győri Édes zabkeksz
- 5 dkg étcsoki
- 10 dkg vaj (nekem elég lett volna 5 dkg is!)

Az alaphoz a kisebb kockákra tördelt csokit és a zabkekszet aprítógépben megdaráltam, majd ezt a darát villával beleforgattam az olvasztott vajba. Ezután a masszát jól belenyomkodtam egy sütőpapírral bélelt 24 cm-es tortaformába. (Itt most különösen hasznos a Csincsillától tanult módszert alkalmazni, hogy nem előre kivágom a kör alakot a tortaformába, hanem ráfektetem a sütőpapírt a forma aljára, majd így csíptetem rá a karimát. A kilógó részeket ezután körbevágtam, de hagytam neki egy kis túllógást, ezáltal könnyebb volt megfogni és lehúzni a tortaformáról a kész tortát, végül le is tudtam ügyeskedni a torta aljáról a papírt.) Betettem a hűtőbe dermedni, amíg elkészítettem a túrókrémet.

Hozzávalók a krémhez:

- 25 dkg túró
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2 evőkanál porcukor
- 3 evőkanál sűrű házi joghurt (vagy nem házi tejföl)
- fél citrom reszelt héja (kihagytam)
- 2 dl tejszín
- 1 zacskó zselatin fix (ez nekem nem volt, ezért habfixálót használtam a tejszínhabba)

Tetejére:

- 10 dkg étcsoki
- 1 evőkanál olaj

Először felvertem a tejszínhabot, majd ahhoz hozzáadtam a habfixálót és addig vertem tovább, amíg jó kemény nem lett. Ezt félretettem, majd ezután a túrót és a joghurtot (vagy tejfölt) robotgéppel simára kevertem (itt kéne beletenni a zselatin fixet), hozzáadtam a cukrokat, végül belekevertem a tejszínt. A kész krémet a tortaalapra öntöttem, szépen elsimítottam és visszatettem a hűtőbe.

Gőz fölött felolvasztottam az étcsokit az olajjal. A kapcsos karimát levettem a tortáról, áthúztam egy tálcára és ráöntöttem a csokit, mindenhová eloszlattam úgy, hogy gyönyörűen lefolyjon néhol az oldalán. Mehetett vissza a hűtőbe, amíg meg nem kóstoltuk.


Moha receptjében az első réteg túrókrém után egy vékony réteg csokimáz következik, majd még egy ugyanilyen adag túrókrém, végül jöhet a tetejére is a csoki. Az gyönyörű is, mutatós is, de én most ilyen vékonyka tortát képzeltem el. Ha valaki nekiáll ennek a tortának, mégis érdemes a dupla túróréteggel kipróbálni, mert úgy sokkal jobb lehet. Amúgy tényleg nagyon gyorsan elkészül és finom is!
Utólagos megjegyzések magamnak:
25 dkg túró - OK, de ki kéne próbálni duplával
3 ek házi vaníliás cukor - sok! túl édes!
3 ek tejföl - OK
fél citrom reszelt héja - feltétlen kell bele, de ha mégsem, akkor legalább a leve
2 dl tejszín - semmiképpen ne legyen több!
1 z. zselatin fix - mindenképpen ezzel!
10 dkg étcsoki - ne 70%-os legyen! túl keserű!



2010. október 29., péntek

Almás koszorú, karamellöntettel

Meghülyített az Andi a karamellszószával, muszáj volt nekem is valamit locsolgatni vele. Na és belebotlottam ebbe is. És továbbra is alma/diófelhasználásban utazom, egyrészt imádom, sok fahéjjal, másrészt még mindig van néhány üveg 2008-as almaszószom a kamrában, meg némi tavalyi dió a fagyasztóban, ideje lenne kivégezni őket.
Ez egy villámgyorsan összedobható sütemény, elronthatatlan és nagyon finom, nálam most épp ez a favorit.
A tészta a kedvenc kevert tésztám (2 tojás, 2 pohár liszt, 1 pohár cukor, 1 pohár joghurt, fél pohár olaj helyett vaj, tejszín, ilyesmi), ilyen-olyan állapotú almával és dióval feltunningolva.

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 2 pohár rétesliszt (teljes kiőrlésűvel akartam csinálni, elfeledkeztem róla, azzal, sztem még jobb)
- 1 pohár barna cukor (fehér is jó)
- 1 pohár joghurt
- 2 evőkanál langyos, olvasztott vaj, 2 evőkanál tejföl
- késhegynyi szódabikarbóna (mehet bele helyette fél zacskó sütőpor, akkor lazább lesz)
- másfél pohár almavelő
- 1 zöld alma, felkockázva
- 2 nagy maréknyi dió, csak úgy darabosan
- egy evőkanálnyi csokicsepp, tényleg nagyon kevés, nyugodtan el is hagyható
- egy zacskó vaníliás cukor vagy egy teáskanál kivonat
- 1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
 A poharam a szokásos, 2,35 dl-es.

Almavelő (ha nem lenne a kamrapolcon). 4-5 almát meghámozunk, magházát kiemeljük, összevágjuk nagyobb darabokra. Kis lábasban elkezdjük főzni. Érdemes tenni alá egy pici (1-2 evőkanálnyi) vizet, nehogy leégjen, aztán már úgyis ereszt levet. Addig kell főzni fedő nélkül, néha megkeverve, amíg meg nem puhul, kb. tíz perc elég szokott lenni. És kész is van.

Ezt a tésztát hagyományosan úgy kell csinálni, hogy egy tálban összekeverjük a száraz, egy másikban meg a nedves hozzávalókat, aztán vegyítjük a kettőt. De változatlanul utálok mosogatni, szóval mostanában ezt megoldom egy tálban.
A robotgép táljába beleteszem a két egész tojást a cukrokkal, és habosra keverem. 3-as fokozaton folyamatosan járatom a gépet, úgy mennek bele a tálba a hozzávalók, sorban. Tehát megy bele egy pohár liszt, utána a vaj és a tejföl, utána az almavelő, mindegyikkel habosra keverem. Joghurt, almavelő, második pohár liszt, szódabikarbóna. És a végén az ízesítő anyagok, a fahéj, dió, csokicsepp, almakockák. Kicsit aggódtam, hogy az almavelő miatt nem kell-e bele még liszt, de nem kellett, pont jó volt az állaga.
Kivajaztam-liszteztem egy kuglófformát, beleöntöttem a tésztát, és 180 fokon sütöttem kb. fél órát, amíg kívül szép piros nem lett. Tűpróbával azért ellenőriztem.
A karamellszószhoz egy tubus sűrített tejet belenyomtam egy vastagtalpú kis lábasba, és kis lángon, gyakran kevergetve kicsit karamellizáltam. Amikor elfeledkeztem a kevergetésről, akkor rögtön kis kemény karamellcsöppek keletkeztek, ettől nem lett szebb a dolog, de végül is még belefért az elfogadhatóba:) Amíg sült a süti, bőven elkészült, a végén még egy kicsi tejjel hígítanom kellett, hogy folyékonyabb legyen.
A tésztát deszkára borítottam (nagyon könnyen kijött), és még forrón megszúrkáltam hurkapálcával, és ráöntöttem a karamellszószt.

Ápgréd: azóta már megsütöttem vagy háromszor-négyszer, mivel annyira ízlik. Most már általában nem felejtem el, hogy teljes kiőrlésű lisztet tegyek bele, és mivel a sűrített tejem már rég elfogyott, más karamellszósszal dolgozom, egyszerűbb is, a hozzávalókat tekintve, és finomabb is. Egy vastagtalpú kislábasban karamellizálok három evőkanál kristálycukrot, csak világos borostyán színre, mert még úgyis fog sötétedni.  Öntök hozzá fél-egy dl tejet (attól függ, mennyire sűrű szószt akarok), ez kemény röggé rántja össze a karamellt, de nem kell megijedni, folytatni kell a forralást, szépen fel fog olvadni. Folyamatosan keverni kell most már. Ha már megint elolvadt a karamell, mehet bele 5 dkg vaj, azzal már nem kell forralni, csak addig tartani a tűzön, amíg fel nem olvad. Kész is vagyunk. Lehet vele locsolgatni a koszorút. Ámbár J.O. azt mondta a tévében, hogy akkor jó öntözni, ha az egyik hozzávaló tűzforró, a másik meg hideg, de én ezt sosem tudom elérni, mert a karamellszósz ugye eleve meleg, a tészta kihűlését meg sosincs időm megvárni.


Sajnos, mire le tudtam fényképezni, már csak egy darabka maradt belőle:(

Nagy bögre forró kávéval, isteni, egyszerűen nem lehet abbahagyni.

És a napi cuki:
Az a bizonyos déli ablakunk, amit felváltva használnak a macskák és a lassan teljesen elcicásodó foxink:






Mézes-rozmaringos csirke, körtével, Piszkétől


Semmi különös, de nagyon finom, szinte nulla befektetéssel. Annyira részletesen le van írva az elkészítése Piszkénél, hogy én nem is bajlódnék vele. Juharszirupom nem volt, ezért összekevertem egy tálban egy evőkanálnyi mézet, némi szezámolajjal, pár csepp mustárral és szójaszósszal, és azzal kenegettem a csirkémet, meg persze a körtéket is.
A körtéket külön, kivajazott tálban sütöttem meg, a barnára pirult vaj ízével még izgibb volt az összeállítás.


És a szép őszi ebéd (nálunk ugyan vacsora) mellé néhány szép őszi kép a múlt hétvégi kirándulásról:

Zazika, szerelme tárgyával:
Itt meg sikerült mind a három imposztort egy képre terelni:




2010. október 28., csütörtök

Pulyka saltimbocca sáfrányos tésztával


Ennek az ételnek az elnevezéséből is rá lehet jönni könnyen, hogy nem az én fejemből pattant ki a recept, hanem Stahl Végre otthon! c. szakácskönyvében találtam. Igazából a sáfrányos-tejszínes szélesmetélt miatt ugrottam rá, leginkább az keltette fel az érdeklődésemet. A hústekercsekért amúgy nem vagyok oda - most se lopta bele magát teljesen a szívembe -, de legutóbb a snidlinges-paradicsomos sajtkrémmel töltött pulykamelltekercsnél olyan aranyos kommentet kaptam, Matitól, gondoltam elkészítem ezt az ételt, hátha ő is kedvet kap egy újabb kísérletre és kapunk megint valamennyi hosszabbítást a férjétől. :-)

Hozzávalók a hústekercshez:

- pár szelet pulykamell (nálunk most 6 szelet)
- ugyanannyi szelet pácolt, szeletelt, szárított sonka (vagy valami más)
- szeletenként 2-2 friss bazsalikomlevél (vagy szárított) (az eredeti receptben zsálya)
- só, bors
- 5-10 dkg vaj

Az igazság az, hogy a kiszáradt hústekercsekhez - mint már írtam - nem volt sok kedvem, ezért, hogy javítsak a helyzeten, a húst 1-2 napra fokhagymás tejben pácoltam, attól általában finom puha, porhanyós lesz. De még mielőtt a pácba kerültek volna, minden szeletet félbevágtam előbb, hogy akkorák legyenek, mint a tenyerem (az ujjaim nélkül), kicsit kiklopfoltam mindkét oldalukat, és sóztam-borsoztam is őket. Amikor főzni kezdtem, a húst kivettem a pácból, lemostam róluk a tejet, leszárítgattam, és mindegyikre helyeztem 2-2 bazsalikomlevelet, egy szelet sonkát, egy kávéskanálnyi puha vajat, feltekertem és fogpiszkálóval megtűztem, hogy sülés közben nehogy szétnyíljanak. Kívülről még egyszer megsóztam és megborsoztam mindet. Áttettem a tekercseket egy sütőpapírral bélelt sütőtálba, a tetejükre is morzsoltam egy kis vajat és 200 fokon addig sütöttem, amíg szép pirosak lettek. Ezalatt elkészítettem a tésztát.

Hozzávalók a sáfrányos tésztához:

- 2,5-3,5 dl tejszín
- 1-2 csipet sáfrány
- szélesmetélt annyi személyre, ahánynak készül a kaja
- só, bors

A tejszínt meglangyosítottam, beleszórtam a sáfrányt és félretettem, hogy kiázzon belőle a sáfrány szép színe és - állítólag különleges - íze. Lehet ezzel kezdeni az egész főzést, mert minél tovább ázik, análl jobb. A tésztát kifőztem, lecsepegtettem, és kevergetve összemelegítettem a sáfrányos tejszínnel. Tálaláskor a tányérra halmoztam egy jó adag tésztát, és szépen a tetejére helyeztem a megsült hústekercseket.


A tészta valóban nagyon finom lett, különlegesen szaftos a tejszíntől, de csak frissen. Mert igen gyorsan felszívta a szaftját, melegítve már nem volt annyira hatásos, kicsát száraz lett, amint ez a képen is jól látszik. (Ezt a képet megint később kellett készítenem, mivel az elemekkel megint gond volt.) A hústekercsre hozta a formáját, azaz kicsit kiszáradt, de azt találtam ki, ha legközelebb nekiállok ilyennek, hogy serpenyőben fogom kívül megpirítani, majd vagy itt a serpenyőben lefedve, vagy a sütőben, alufóliával letakarva fogom teljesen készre - és remélhetőleg puhára - sütni/főzni.



2010. október 27., szerda

Marcsi kedvenc tésztája


Pár hete a hűtőben található kornyadozó és finoman rohadni készülő cukkíni, padlizsán és kaliforniai paprika felhasználására kényszerítő érzés miatt dobtam össze ezt a tésztát, s olyan sok lett, hogy vittem be a munkahelyre is. Szrencsére mindig találok kuncsaftot az ilyen "fölöslegek" eltüntetésére. Annyira ízlett, hogy rá egy-két héttel megismételtem a tésztát, de akkor már nem kornyadozó zöldségekből, viszont tejszínnel, sajttal, másféle tésztával, és megint megettük a szép nagy adagot. Hát gondoltam, leírom, hogyan készültek, de tudom, belinkelhetném forrásreceptnek a világ összes szakácskönyvét és gasztroblogját, sőt, lehet, hogy még a sajátunkon is megtalálható ez a tészta.

Első alkalommal úgy készült, hogy a padlizsánból és a cukkíniből ami megmenthető rész volt, felszeleteltem, megsütöttem olívaolajon. Rádaraboltam azt a maradék kaliforniai paprikát, és együtt sütöttem őket, amíg a padlizsán szépen megbarnult. Ekkor egy-két apróra vágott fokhagymagerezdet is kevertem hozzá, majd pár szem puha és romlásnak induló részektől megszabadított, héjatlanított paradicsomot. Só, bors, penne, ez volt még hozzákeverve. (Na mindjárt verset is írok...)

Második alkalommal kihagytam a paprikát, viszont a szavatossági időn innen vagy túl lévő 1 deci tejszínt öntöttem az 1 kicsi padlizsánból, 1 kicsi cukkíniből, 3-4 szem vacak paradicsomból és 3 gerezd fokhagymából álló ragura. Az öreg, fonnyadt paradicsomokat azért szeretem főzésre használni, mert mindenféle forrázás nélkül le tudom húzni a héját, s úgy kockázom fel. Végül belereszeltem egy kis darab - szintén régi, maradék - gouda sajtot (Marcsi, nem tudod miket eszel te ezen a konyhán!). Só, bors, masnitészta és kész.

Most, harmadszorra nagyjából a második verziót ismételtem, csak az első fajta tésztával, teljesen friss, hozzávalókkal olyannyira, hogy a tejszínt, ami belekerült, is csak tegnap bontottam fel a sütihez. Naggyon sok parmezánnal az igazi!



2010. október 26., kedd

Epres-mascarponés pite karamellszósszal


Kedves Blogszerzőtársaim, ti csak pihenjetek nyugodtan, én majd dolgozom, hiszen annyi jó receptet találtam mostanában. Ez a pite például megint Piszkétől van, eredetileg sárgabarackkal készült és egy számmal kisebb méretben, ami meg is tekinthető nála. Az enyém 24 cm-es tortaformában készült, és – mint a nevéből is kiderült – eperrel.

Hozzávalók a tésztához:

- 13 dgk liszt
- 4,5 dkg cukor
- 9 dkg vaj (asszem ezt a tételt megint nem sikerült átszámítanom)
- 4,5 dkg darált mogyoró
- 1 tojás sárgája
- 1,5 evőkanál hideg víz

A lisztet összekevertem a darált mogyoróval, majd géppel morzsásítottam benne a vajat. Ezután hozzáadtam a cukrot, a tojást, és a vizet, majd amikor összeállt (kicsit kézzel is rá kellett segítenem), enyhén lisztezett munkalapon fél centisre kinyújtottam és beleügyeskedtem a tortaformába. Ahol csak lehetett, 2 cm-es peremet is készítettem neki. Ezután betettem a hűtőbe, legalább negyedórára. Amikor elérkezett az idő a sütésre, sütőpapírból véletlenül pont jó méretű kört vágtam ki, megszórtam az erre tartogatott rizzsel és 180 fokos sütőben sütöttem 15 percig. Ekkor Levettem róla a sütőpapírral együtt a rizst és még visszatettem 5 percre a tésztát. Amíg hűlt, összeállítottam a krémet, és elkészítettem az öntetet.

Hozzávalók a karamellöntethez:

- 15 dkg tejkaramell
- 9 evőkanál tej

Itt már a jó mennyiségeket írom nektek, de én sajnos csak az eredeti adagot készítettem el, kicsit kevésnek bizonyult. Az elkészítés viszont ugyanaz: a tejben felolvasztottam a karamellt és félretettem ezt is hűlni.



Hozzávalók az epres mascarponéhoz:

- 25 dkg mascarpone
- 1,5 dl tejszín
- 1 púpozott evőkanál porcukor
- 20 dkg mélyhűtött eper felengedve (lehet több is)
- Fél pohár joghurt (Csincsilla kedvéért)

Először felvertem a tejszínhabot, ezt áttettem egy másik edénykébe, majd ugyanebben a tejszínhabos tálban a mascarponét magas fokozaton elkevertem a porcukorral. Ekkor adtam hozzá egy fél doboz natúr joghurtot, csak hogy Csincsilla hasikája ne fájjon a sütitől holnap, ha kap belőle, de ezt még nem tudom, nem döntöttem el... A mascarponés-joghurtos krémhez finoman hozzákevertem a tejszínhabot, és végül beledobáltam és szépen eloszlattam a krémben a felengedett, lecsöpögtetett eper nagy részét. Pár szemet félretettem díszítésnek.

Összeállítás:

A kihűlt tésztakosárba öntöttem a kihűlt karamellszósz nagy részét (felét kellene, ha jó mennyiséggel dolgoztam volna), belehalmoztam az epres mascarponekrémet, a tetejére epreszemeket szórtam és leöntöttem a maradék karamellel.



Annak ellenére nagyon finom lett, hogy a vajból nem sikerült az eredeti recepthez képest arányosan többet tennem a tésztába, ezáltal olyan, mint egy ropogós keksz, és kevés volt a karamellöntet is, bár ez annyira nem zavaró, legfeljebb a díszítésnél hiányzott a több karamell, hogy az előre elképzelt virágmintát rá tudjam csorgatni a sütire. A legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor a gyümölcsből nem tettem kétszer annyit a sütibe.




2010. október 25., hétfő

Rántott hús a sütőből


Bori egyik kedvence ez a fajta rántott hús, de ő Nigella receptje alapján készíti: a húst felcsíkozza, joghurtban pácolja egy ideig, nem sózza, de a joghurtból kivéve porrá tört sós kekszbe forgatja és így süti meg sütőben a húscsíkokat.

Mivel nem volt itthon joghurt, tesómtól kaptam már elkészített joghurtos-római köményes pácba tettem a kilopfolt, sózott és borsozott hússzeleteket. Mivel ez a pác nagyobb darabban hagyott hagymát is tartalmaz, ezért nagyjából azt (sajnos a joghurt nagy részével együtt) lekapargattam a hússzeletekről, majd így forgattam őket zsemlemorzsába. 200 fokon sütöttem légkeveréssel, hogy szépen piruljon, de sajnos a védő joghurtréteg hiánya és a légkeverés miatt a hús végül kicsit kiszáradt. Amúgy nagyon finom volt. Érdemes vele tovább próbálkozni.


Ha egyébként is szárazra sikerülne ez a fajta rántott hús, legjobb majonézes krumplival, vagy hagymás krumplival tálalni, ha ez nincs, akkor valami izgalmas salátával. (Most látom, hogy ezt a Bori-féle hagymás krumplit még nem tettem fel a blogba, így készül: egy kis mustárt citrommal, szerecsendióval, pici cukorral simára keverünk és jó sok tejföllel hígítjuk. Ebbe kerül a felkarikázott, héjában főtt krumpli és az apróra vágott lila- vagy vöröshagyma. Nagyon finom!)



2010. október 24., vasárnap

Csokis fánk a sütőből


A fánk nekem nem az erősségem, azazhogy még sosem sikerült. Ezért is örültem meg, mikor új kedvencemnél, Piszkénél, ráakadtam ennek a sütőben sült fánknak a receptjére (is). Mivel a fiam a tegnapi desszertkísérleteim után valami csokis édességet követelt, gondoltam, kipróbálom ezt a fánkot nutellával töltve. Bár tudom, hogy a blogunk tele van jobbnál jobb fánkreceptekkel Beától és Csincsillától, eddig azokkal még nem mertem megpróbálkozni.

És bár a bejegyzésben és a hozzájuk tartozó kommentekben garantálták a tuti sikert, én csak a felével próbálkoztam meg első nekifutásra.

Hozzávalók 24 db fánkhoz:

- 40 dkg liszt
- 2 ek cukor
- 5 dkg vaj
- 2 csomag szárazélesztő (egyenként 500 gr liszthez való)
- 1,5 dl langyos tej
- 2 tojás

Leírom a féladaghoz szükséges hozzávalókat is, mert nekem ez mindig gondot okoz, ugyanis valamelyik hozzávalót általában elfelejtem felezni:
Hozzávalók 12 db fánkhoz

- 20 dkg liszt (a mérleggel rosszban lévőknek: 8 púpos evőkanál az én kanalammal)
- 2 ek cukor (ezt nem feleztem, majd megírom miért)
- 2,5 dkg vaj
- 1 csomag szárazélesztő (500 gr liszthez való)
- 0,75 dl langyos tej
- 1 tojás

A lisztet összekevertem a cukorral és az élesztővel, majd morzsásítottam benne a vajat. Középen mélyedést kapirgáltam, és ide öntöttem a langyos tejet és a tojást. Géppel megdagasztottam, és bár elsőre úgy tűnt, kell majd még bele liszt, de végül tökéletesen összeállt, elvált a táltól, egyszóval úgy nézett ki, ahogy kell. Letakarva meleg helyen duplájára kelesztettem.

Amikor szépen megkelt, átgyúrtam, elfelesztem a tésztát és vastag rudakat formáztam belőle. A rudakat hatfelé vágtam, a részeket felváltva kézzel vagy egy pohár aljával kör alakúra lapítottam, mikor melyiket éreztem egyszerűbbnek. A körök közepére egy kávéskanál nutellát tettem, és igyekeztem szép gombócokat formázni belőlük. (A tészta a formázás közben is folyamatosan kelt a tenyeremben, Domikámnak biztos eszébe jutott volna valami róla, de nekem semmi se jutott eszembe, mert én nem vagyok Domika!) A sütőpapírral borított tepsin még fél órát kelesztettem, majd 190 fokon 12 perc alatt megsütöttem a fánkokat.

Készítettem 8 db csokisat és 4 db barackekvárosat. A csokis fánkok tetejét sima porcukorral, a lekvárosokét pedig fahéjas porcukorral szórtam meg.


Porcukrozás előtt lehetne szirupban is megforgatni a fánkokat, de én tudtam, hogy arra már nem lesz időm, ezért nem csökkentettem a cukormennyiséget a tésztában. A szirup így készül hozzá: 4 evőkanál cukorból és 4 evőkanál vízből (plusz mehetne bele egy kis fahéj) szirupot kell főzni, ebbe lehet beleforgatni a fánkokat, majd ezután porcukrozni. Ez biztos nagyon jól állna nekik!


A csokis fánkot még melegen fotóztam,



a lekvárosat meg pár órával később, amikor már teljesen kihűlt. Hihetetlen, de tényleg olyan íze lett, mint egy fánknak, csak a kihűlt fánkból "hiányzik" az olajíz.




Spagetti sült paradicsommal


Csak egyetlenegy jó képet sikerült róla csinálnom, mert amint elkészült ez az étel, lemerült az elem a fényképezőben és míg újra feltöltöttem, már muszáj volt megebédelünk. Ezért a képet csak sok órával később csináltam, amikor már nem olyan mutatós, főleg egy tésztaétel, ami beszívja a szaftot. A recept Stahl Végre otthon! c. szakácskönyvéből van, de én csak féladagot csináltam, az is többemberes adag lett.

Hozzávalók a sült paradicsomhoz (1/2 adag):

- 50 dkg paradicsom
- 1/2 fej fokhagyma
- 1 evőkanál balzsamecet
- 1 evőkanál olívaolaj (erdei gombás, mi más!)
- 1/2 evőkanál cukor
- só és frissen őrölt bors
- 4 friss kakukkfűág (az erkélyről), vagy 1 púpos kávéskanál morzsolt kakukkfű

Hozzávalók tálaláskor (1/2 adag):

- 25 dkg spagetti
- só
- 10 dkg mini mozzarella
- pár szelet füstölt sonka
- 5 dkg parmezán

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és egy szép sütőtálba sütőpapírt helyeztem. A paradicsomokat negyedeltem, a fokhagymagerezdeket pucolás után feleztem, és beleszórtam a tálba, Meglocsoltam a balzsamecettel és az olajjal, megszórtam a cukorral, sóval, borssal és kézzel jól összekevertem, majd egyenletesen szétterítettem. A kakukkfűágakat ezután tuszkoltam be a paradicsomok alá. 45 perc alatt a sütőben megsütöttem, én nem kevergettem menet közben, nem kellett.

A sütési idő vége felé kifőztem a spagettit, s amíg ez főtt, félbe tépkedtem a mozarellagolyókat, csíkokra a sonkát, és lereszeltem a parmezánt. A tésztát leszűrtem és a szűrőben hagytam is lecsöpögni , amíg a sütőpapírt kihúztam a paradicsomok alól és a szép és forró sütőtálamba visszakanalaztam a fűszeres sült paradicsomokat. Erre öntöttem végül a tésztát, összekevertem és a tetejére szórtam a mozzarellát, a sonkát és a reszelt parmezánt. Kicsit megint összekevertem és kész.

Nekem túl édes lett így a tészta, emlékeztetett a régi szép időkből a menzai milánói makarónira, úgyhogy legközelebb nem teszek rá cukrot, szerintem elég édeskés lesz a balzsamecettől is. Ha megmelegítem majd a maradékot, egy kis házi paradicsomlét fogok rácsöpögtetni, hogy szaftosabb, paradicsomosabb és savanykásabb legyen. Amúgy finom és egyszerű!



2010. október 23., szombat

Eper aszúmártással


Sürgősen össze kell gyűjtenem újra 10 tojásfehérjét, mert Bori, amikor meglátta a blogban a meggyes máktortát, azt mondta, semmi mást nem kér szülinapjára, csak ezt a tortát! Amúgy a Toblerone-kehely mellett ez volt tesómmal a másik nagy kedvencünk Stahl Gyorsan valami finomat! szakácskönyvéből, emlékszem, egy hirtelen ötlettől vezérelve dobtuk össze egy este gyorsan, mert tokaji aszú "véletlenül" volt itthon. Szerintem ezáltal a krém által még az is megszereti az aszút, aki idegenkedik attól a jellegzetes ízétől.

Hozzávalók:

- 20 deka eper (nálam most mélyhűtött, felengedett)
- 5 tojássárgája
- 10 dkg cukor (poharanként az csak 2,5 dkg!)
- 1 citrom héja (kihagytam)
- 1,5 deci tokaji aszú
- 1/4 teáskanálnyi őrölt fahéj

Az epret felolvasztottam és majdnem egyenlően elosztottam 4 borospohárban, de lehet üvegpohárban vagy akár tálkában is, és persze lehet teljesen egyenlően is, kinek hogy tetszik. Egy kis lábosban kézi habverővel összekevertem a tojássárgákat a cukorral és a borral, majd gőz fölött folyamatos keverés mellett enyhén folyós, puding állagúvá sűrítettem. Ezután megvártam, amíg langyosra hűl, majd rákanalaztam a poharakban várakozó eprekre. Végül mindegyik desszert tetejét meghintettem csipetnyi őrölt fahéjjal. Eszméletlen finom! Langyosan a legjobb a jéghideg eperszemekkel!


De egy kicsit drága édesség, mert a maradék 3,5 dl bort muszáj elfogyasztani mellé vagy utána, vagy akár a készítés alatt, nehogy már tönkremenjen!



Erdei gombás olívaolaj


Ezt a szépséges üveget kaptam Mazsitól és Vikitől szülinapomra, és már alig vártam, hogy találjak végre egy jó kis receptet a megtöltéséhez. Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvében leltem rá a megoldásra az ajándékok a konyhából c. fejezetben. Minden adott volt hozzá, Csicsilla finom szárított trombitagombája (aminek az üvegét ha kinyitom úgy szabadul ki belőle az az isteni erdőillat, mint a Dzsinn a palackból), az olívaolaj, a rozmaringág az erkélyről és ez a gyönyörű üveg.

De még mielőtt nekiálltam volna, szerencsére ráakadtam Piszke aszalt paradicsomjára, ahonnan két nagyon fontos dolgot tanultam: az egyik, hogy a rozmaringágat felhasználás előtt egy percre forró vízbe kell dobni, majd lerázogatni róluk a vizet, majd megszárítani, ezzel meg lehet akadályozni a penészedést. A másik, hogy az ilyen fűszeres-olívaolajos finomságoknak a hűtő ajtajában van a legjobb helyük, itt még nem dermed meg az olaj - ahogy írja -, akkor pici sárga gömböcskék jelennek meg az üvegben, de ezért nem szabad kidobni, csak egy kicsit meleg helyen hagyni. Milyen kár, hogy ezeket a trükköket a csilis olaj készítésekor még nem tudtam! Hát mindig tanulok valamit!

Hozzávalók:

- 5 dkg szárított erdei gomba
- 1 l olívaolaj
- 5 evőkanál szárított, morzsolt zsálya (ez nekem sajnos nem volt)
- néhány friss rozmaringág

A szárított gombát egy kisebb szűrőben hideg víz alatt alaposan átmostam, majd egy tiszta konyharuhán szétterítve megszárítottam. Egy kicsi lábosban vizet forraltam és ebbe dobtam a rozmaringágakat egy percre, trükkös módon a víz alatt tartva őket. Kivettem, lerázogattam a vizet róluk, és még meg is szárítottam ugyanazon a tiszta konyharuhán. Amikor a gomba már nem volt nedves, egy mélyebb serpenyőbe öntöttem az olívaolajat, beledobtam a gombaszemeket és ekkor kellene hozzákeverni a szárított zsályát is. Takaréklángon 8-10 percig melegítettem (vigyázat, forrni nem szabad!). Végül a tűzről levéve meg kellene várni, hogy kihűljön, de nekem erre nem volt időm, úgyhogy egyből a tisztára mosott üvegekbe szűrtem a finom fűszeres olajat. Díszítésként az üvegekbe ezután egy-egy rozmaringágat állítottam. Hűtőben (hűtőajtóban!) 1-2 hónapig eláll.


A trükkös mód a rozmaringágak víz alatt tartására pedig az volt, hogy egy húsfogó ollóval összecsippentettem őket, majd az ollót beleállítottam a forró vízbe, ezáltal nem tudtak a víz tetejére feljönni. Én nem használtam egy liter olajat, hanem épp csak annyit, amennyi a két szép üvegembe belefért, majd a másik üveget egyből tesómnak adtam. Úgy tervezem, hogy ezt a finom olajat olaszos tésztákhoz, sült hússzeletekhez, salátákhoz fogom használni. Az olajból leszűrt gombákat pedig betettem a mélyhűtőbe, tökéletes lesz majd valamilyen rizottó vagy tészta ízesítésére.



Isu desszertje


Isut nem ismerem személyesen, vagy ha igen, akkor épp csak annyira, hogy bemutatkoztunk, de nagyon kíváncsi lettem a receptjeire, amikor Bálint elmesélte, milyen szülinapi vacsorát dobott össze neki, ügyelve Bálint paleo-diétájára. A diétákkal kapcsolatos véleményemet most nem fejtem ki, hanem inkább kipróbálom a recepteket szépen sorban visszafelé. Kezdem a desszerttel.

Így hangzik: az általad szeretett gyümölcsöket jól összeturmixolod, majd alaposan lehűtőd. A banán az alapja, mert az sűríti be. A tetejére pirított mandula és mogyoró kerül. Egyszerű!

Nálam ezek voltak a hozzávalók: 3 alma, 2 kivi, Csincsilla cukormentes körtelekvárja, 3 banán, pár szem mélyhűtött, felengedett eper + a leve. A tetejére mézes diódarabokat szórtam. Nagyon finom volt, bár némi darabosság nálunk jobban bejött volna, úgyhogy legközelebb az egyik banánt turmixolás helyett inkább darabolva fogom beletenni. És lehet, hogy még egy "kis" házi narancslikőr sem ártott volna neki...


Toma első reakciója az volt, hogy "Ilyet jégerezés után szoktam látni!" - de mint tudjuk, a legfinomabb kaják éppen nem a legszebbek. Az ő adagjába egyébként nem tettem diót, hanem csokicseppel szórtuk meg.



Mustáros-hagymás csirke


Csirke és pulya. Nálunk legtöbbször csak ez készülhet, de most nem is neheztelek ezért Tomára, mert legutóbb, amikor a változatosság kedvéért marhahúslevest főztem, nagyon befürödtem vele, mert a levesnek színtiszta halszaga volt és valami borzalmas íze. Itt szeretném megjegyezni, hogy a húst a Tescóban vettem, és a címkéje szerint ír marha volt. Szerencsére tuti csirkelelőhelyem már van, most a marhához kéne valami jó hentest vagy tenyésztőt felkutatnom még akkor is, ha egy kezemen meg tudom számolni, hogy évente hányszor készül étel nálunk marhahúsból. Ez a recept Stahl Judit Végre otthon! szakácskönyvéből való, a napokban innen fogok idézni néhányszor, mert annyi jó receptet találtam most benne.



Sajnos petrezselymet elfelejtettem venni, pedig imádom, és azzal kellett volna tálaláskor megszórni a húsok tetejét. Toma még örült is ennek a hiánynak, és én sem panaszkodom, mert így is nagyon finom volt ez az egyszerű mustáros-hagymás csirke.

Hozzávalók (nálam):

- 3 csirke felsőcomb + 1 csontos csirkemell kétfelé vágva
- 2 fej vöröshagyma
- 2,5 dl száraz fehér bor (mit ad Isten, ezt ezt nem felejtettem el!)
- 2 evőkanál mustár
- 2 evőkanál olivaolaj
- só és frissen őrölt bors
- 1 csokor petrezselyem

A sütőt előmelegítettem 220 fokra, és amíg bemelegedett, elkészítettem a csirkét. A csirkemellet kétfelé vágtam, a combokat hagytam ahogy vannak, sóztam és borsoztam, majd két részletben szép pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Amíg a csirkék sültek, a bort kézi habverővel simára kevertem a mustárral, és két nagy fej hagymát felkarikáztam. Egy kisebb tepsit sütőpapírral béleltem, erre szedtem ki a megsült húsokat, s a serpenyőben visszamaradt olajon addig kevergettem a hagymát, míg szép aranybarna, és puha nem lett. Átügyeskedtem ezt is a csirkecombok és -mellek alá a tepsibe, rájuk öntöttem a mustáros bort, végül betoltam a sütőbe 45 percre.


A borzalmas marhahúslevest pedig elküldtem Zokninak és Orionnak, remélem át lehet őket verni, hogy nem marhahúst, hanem halat esznek.




2010. október 22., péntek

Mézes krémes másként



Habár ennek a sütinek az ihletője Nati anyukájának a repcetje volt, anyu nem pontosan a recept szerint járt el, mert megijedt a 16 dkg zsírtól, amit a tésztába kellett volna tenni. Ezért ehhez inkább a saját receptjét használta, majd a krém készítésekor is változtatott néhány dolgon, többek között a tojás sárgáját kihagyta, mert attól tartott, hogy akkor a krém "nem tart majd annyira" - ahogy ő mondta. Ettől függetlenül én az eredeti receptet fogom most leírni, és ha valaki elkészíti, kérek szépen kóstolót!

Hozzávalók a tésztához:

- 45 dkg liszt
- 5 dkg kakaó
- 2 tojás
- 4 evőkanál tej
- 4 evőkanál olvasztott méz
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 16 dkg porcukor
- 16 dkg zsír

A hozzávalókat összedolgozzuk, és legalább 6 órát pihentetjük. Öt részre osztjuk, kinyújtjuk és a sütőlap hátoldalán egyenként megsütjük. Anyu előbb említett receptjénél részletesen leírtam a tésztasütési hadműveletet

Hozzávalók a krémhez:

- 5 dl tej
- 3 kanál liszt
- 2 tojás sárgája
- 25 dkg porcukor
- 3 dkg Ráma (vagy vaj)

A tejeben a lisztet és a tojások sárgáját folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Félretesszük hűlni. A vajat a porcukorral simára keverjük, majd a kihűlt masszát is hozzáadva elkészítjük a krémet. A kihűlt lapokat ezzel a krémmel megtöltjük.



Anyu a vajas porcukorhoz még 3 evőkanál kakaót adott, végül még egy kis csokimázzal is bevonta a süti tetejét. Olyan gyorsan elfogyott, hogy alig tudtam pár képet készíteni róla.



2010. október 20., szerda

Joghurtos-kakaós torta mézes joghurttal

Pontosan így hangzott ennek a sütinek a neve, amit a múlt heti Nők Lapjában fedeztem fel Bereznay Tamás receptjei között. Mivel egy olyan kép volt mellékelve hozzá, amin a süti brownie-ra hasonlít és mivel Boriéknak köszönhetően mostanában bőven el vagyunk látva joghurttal, úgy gondoltam, feltétlenül kipróbálom.


Hozzávalók:
- 2 dl kristálycukor
- 3 tojás
- 3 dl sűrű görög joghurt
- fél dl olaj
- 3 dl liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 25 dkg meggy (cseresznyebefőttet használtam hozzá)
- fél dl cukrozatlan kakaópor

A cukrot az egész tojásokkal habosra keverjük, majd beledolgozzuk a joghurtot és az olajat.
Itt egy picit megtorpantam, ugyanis az eredeti receptben a hozzávalók között 4 dl joghurt szerepel, a leírásban pedig az, hogy a 2 dl joghurtot beledolgozzuk. Gondoltam, én maradok az arany középútnál, és 3 dl joghurtot adok hozzá. Jól tettem.

A sütőporral elkeverjük a lisztet és a kakaóport. Apránként hozzákeverjük a joghurtos keverékbe, jó alaposan beledolgozzuk.

Kivajazott, kilisztezett sütőformába öntjük, tetejét megszórjuk a kimagozott meggyel/cseresznyével és 170 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük.

Bereznay Tamás szerint a legfinomabb hozzá mézzel elkevert joghurt. Nekem tökéletesen megfelelt a Danone mézes görög joghurt. :)

Nagyon finom, könnyű tésztájú süteményt kaptam. Azon gondolkodtam, hogy legközelebb tortalaalapnak is ezt fogom használni, természetesen gyümölcs nélkül. Elfogyott az utolsó morzsáig.

Érdekességképpen bemásolom, amit a joghurtról olvastam a Nők Lapjában:

"Minden joghurt kitűnő protein-, kalcium- és B2 vitaminforrás. Ezeken kívül sok vitamint és többfajta ásványi sót is rejt, ugyanakkor viszonylag kevés kalóriát tartalmaz. Azok a savanyú tejtermékek, melyekben élő joghurtkultúra is található, még inkább támogatják egészségünket. Így a legújabb kutatások szerint a joghurtfogyasztás csökkenti egyes betegségek (például a vastagbéldaganat) kialakulásának kockázatát, megszabadítja a szervezetet a mérgező anyagoktól, és egyensúlyban tartja a bélflórát. Emellett erősíti az immunrendszerünket és csökkenti a vér koleszterinszintjét.

Hazánkban a lakosság körülbelül 1,5 százaléka nehezen emészti meg a tejcukrot, ezért nem fogyaszthat tejet. Joghurtot azonban igen. A rendszeres joghurtfogyasztás csökkenti a laktóz-intolerancia mértékét. További előnye, hogy felgyorsítja a zsíranyagcserét és megszabadítja a testet a zsírpárnáktól -, ezért fogyókúrákban rendszeresen szerepel."


Gondolom, a fentiek leginkább a házi készítésű joghurtra vonatkoznak, nem a "gyárira". Viszont én, aki nem vagyok egy nagy joghurtfogyasztó, megállapítottam, hogy a Danone joghurtjai legalább finomak és szívesebben eszem mint bármelyiket, ha már házi joghurtom nincs.




Az én kamrám 4.

Folytatásos kamraregényünk századik fejezete következik, én is nagy kedvet kaptam Anditól, remélem, Bea is beszáll a buliba:) Alapvetően azt terveztem, hogy én is eljuttatom a spájzomat (illetve az annak használt kis polcomat) meg a pincét a megfelelő (calm and assertive) állapotba (csipkével és egyéb csinos szegélyekkel), és majd akkor fényképezek, de be kellett látnom, hogy ezen az akadályon nem fogok túljutni mostanában.
Kezdjük akkor az almával. Viszonylag sok almát eszünk, mindet vesszük, mert a tésai alma, sajnos, nem áll el. A pomázi szedd magadban szoktuk szedni, az idén 100 forint volt kilója, most 90 kg-t szedtünk, ez nagyjából elég lesz olyan február-márciusig. A Dolinába járunk, van zöld alma és idared, meg jonatán is, de abból tényleg keveset szoktunk szedni, mert azt csak szeptemberben szeretjük. Tuti nem bio alma, hatalmasak és szépek, és rengeteg van a fákon, kb. egy óra alatt egyedül kényelmesen leszedem ezt a mennyiséget.
A házunk alatt van egy jó nagy pince, télen-nyáron tíz fok körüli a hőmérséklete. Ez zöldség- és gyümölcstároláshoz nem az igazi, túl meleg. Az alma is néhány hónap alatt kicsit megpuhul, tovább érik, én akkor már nem nagyon szeretem, de karácsonyig biztosan még nekem is finom lesz. 
Krumplit, hagymát, zöldségeket nagy tételben nem szoktunk venni, a meleg pince miatt, nem is vagyunk nagy krumplifogyasztók, ezekből mindig maximum egy-két kiló van otthon. Régebben mindig kaptunk a testvéreméktől néhány zsák krumplit ősszel, imádták a meleg, kicsit nedves és világos pincénket, már szeptemberben szinte elkezdek csírázni és fonnyadni, egész télen csak a krumplicsírákat szedegettem.
Egyéb gyümölcsök, lekvárok. Azt, ami van (általában alma, körte, szilva, ribizli), mindig igyekszem valahogy tartósítani, lekvárnak, kompótnak, fagyasztóba. Ezen felül van néhány kötelező gyakorlatom, az egyik a baracklekvár, ami fontos népélelmezési alapkellék nálunk, a másik meg az eperlekvár, ez pedig a hab kategória. Ezen felül mást csak akkor teszek el, ha kapok, vagy tényleg nagyon olcsón dobálják az ember után. A boltban kapható fagyasztott zöldségekkel/gyümölcsökkel általában nincs semmi bajom, kényelmesek, finomak, és ha nagy tételben vásárolom (két-három kilós zacskókat), akkor még olcsó is. Az üveges készítmények már más kategória, egyrészt ugye a legtöbben van néhány olyasmi, amit nagy íven kikerülnék (tartósítószer, guárgumi és társai), másrészt az igazán finomak nagyon-nagyon drágák (kis üveg lekvárok ezer forint felett, pl.).
Az idei év ugye nem volt az igazi, kevés és drága volt minden. A tésai cseresznyefánkon is megrohadt a gyümölcs a sok esőtől, mint általában az országban, szóval ez az idén nem került a fagyasztóba.
Az eperszezon nem lett volna nagyon rossz, ha nem vízízűek a szemek. Andi nagyon okosan nem tett el az idén lekvár, én azért néhány üveggel igen, meg ment jó néhány doboz a fagyasztóba is. Az epret is a pomázi és budakalászi szedd magadban szedem, hát, ez kicsit lassabb, mint az alma:) Összesen 25 kiló epret szedtem az idén, 385 Ft volt kilója, ebből  20 nagy doboznyi lett lefagyasztva, és 22 kis üveg lekvár lett, a többit felfaltuk nyersen. A lekvár nem olyan finom, mint tavaly és tavalyelőtt, vízízű, de azért biztosan el fog fogyni a maradék néhány üveggel is.


Ha éppen jókor vagyok Tésán, akkor szoktam venni nagy tételben málnát és ribizlit fagyasztani, tényleg nagyon olcsó arrafelé, a pesti árnak kb. a negyede, ötöde, és szép, friss, de az idén nem jókor jártam arrafelé, tehát ez is elmaradt.
A baracklekvár viszont nem maradhatott el. Az idén is 30 kg barackból főztem lekvárt. Mindig megpróbálom megtalálni azt az időpontot, amikor a legolcsóbb a barack, de nem mindig sikerül:) Az idén különösen drága és csúnya volt a sárgabarack, három helyen is vásároltam, sajnos, nem írtam fel, így aztán most fogalmam sincs, mennyiért. Lett jó sok üveggel, néhányat elajándékoztam, néhányat megettünk, és van még egy-kettő. Tényleg nem sok, sajnos.
Az idei baracklekvárjaim nagyon borulékonyak lettek, kb. egy hét alatt a hűtőben is megromlanak. Fogalmam sincs, hogy miért, mondjuk, nagyon kevés cukrot teszek bele, tartósítószert meg egyáltalán nem, de ezt évek óta így csinálom, Arra gyanakszom, hogy az idén a barackok is nagyon vizesek voltak, alacsonyabb cukorfokkal, nyilván, és talán ez az ok. Emiatt aztán az eleve kevés lekvárból is jó sokat ki kellett dobni, mire rájöttem a megoldásra (a Tamásnak jutott eszébe, amikor már nagyon sírtam), ha felbontunk egy üveggel, akkor az üveg kétharmadát lefagyasztom (kis műanyag tálkákban), így aztán nem kell a felforrt lekvárokat kidobálni, mindig csak egy pici üveg van a hűtőben nyitva. Remélem, karácsonyra marad még néhány üveggel.


2010 nagy bősége a körte. A kis tésai körtefán iszonyat mennyiség volt az idén, némi körtét el tudtam ajándékozni, de a nagy részével nekem kellett megküzdenem. És ugyan nincs szükségem ennyi cukormentes körtelekvárra meg körtekompótra, de egyszerűen képtelen vagyok a kukába dobni a gyümölcsöt, pedig több napon át körtéztem, és már rettenetesen elegem volt. Most mindenkit ezzel üldözök, és még így sem fog elfogyni sosem. Pillanatnyilag hegyekben áll a spejznak használt polcaimon.


Tettem még el 4-5 üveg sült szilvalekvárt (az idei teljes tésai termés, és jövőre még kevesebb lesz, mert gyűrűs tuskógombát vacsoráztunk az egyik szilvafánkról, ez pedig mindig a véget jelenti), meg néhány üveg rumos birslekvárt, de ezeket elfelejtettem lefényképezni:)

 A sok eső következtében viszont az idén térdig jártunk a gombában, ennyi gombát én még az életben nem láttam, valószínűleg nem is fogok, rengeteget szedtünk. A nagyját megettük vagy raguként lefagyasztottam. Jól szárítható viszont a fekete trombitagomba és a vargánya, lett néhány üvegcsényi belőlük.


A képen balra van még néhány tavalyi sárgadinnye, nagyon finom, csak mindig elfeledkezünk róla, de nem baj, hogy maradt, mert az idén nem raktam el egy üveggel sem (sem az ára, sem a minősége nem rugdosott ebbe az irányba). Mellette meg egy igazi régiség, 2006-os rumos szilva, abban az évben nagyon sok volt a szilva, és még mindig van jó pár üveg rumos és ecetes kiadás, semmi bajuk, csak őket is mindig elfelejtjük. Jobbra fent pedig külön Andinak egy nagy darab pókháló.

Ha már a maradványoknál járunk, ezért nem teszek el savanyúságot, még mindig van néhány üveg almapaprikám, néhány éve eltettem valamennyit, azóta minden évben nagy nehezen elfogy egy. Azt hiszem, ezek már kitartanak az életem végéig, mindenesetre át lettek költöztetve a pincébe, ott foglalják a helyet.



Tésán három nagy diófánk van, tavaly ebből is rekordtermés volt, az idén nem, néhány zsák persze van. Amikor megvettük a házat, Rózsika néniék azt mondták, hogy papírhéjú, kompresszorral lehet csak feltörni, és még a belső elválasztó lemezkéi is olyan jó, erős anyagból vannak, hogy beletörik a kés, és apró forgácsokban lehet csak kioperálni a dióbelet, hát, ez a tésai papírhéjú dió, és nem is csodálom, mert annyira szerették.
Most szárad a lépcső alatt. Ha egyszer megtöröm, akkor majd megy a fagyasztóba.


Szeptember elején néha szedtünk somot somlekvárnak, az nagyon-nagyon finom és különleges, de az idén nem nagyon volt som sem. 
Egy dolgot tervezek még, csipkebogyólekvárt. Nagyon szeretem, tavaly vettünk néhány kicsi üveggel. Sosem csináltam még, fogalmam sincs, hogy kell, nincs valakinek tuti receptje?

És kifejezetten Zsuzsi kedvéért, a mi betárazott alkoholkészletünk:


Igen, jól látjátok, hogy üres a polc, üres a demizson, ez itt kérem szépen, a tücsök kis kamrája:)