Egyenesen Finnországból. Rebeka tanulta az egyetemen a főzőórán (nem csak macska szeretnék lenni, hanem tamperei ösztöndíjas is! mondtam már? nem is tudom, melyikre van nagyobb esélyem:)) Eredetileg lingonberryből (ez vajon ugyanaz, mint a cranberry, azaz tőzegáfonya?) készül, de valószínűleg bármelyik bogyóssal működik. Szerintem zseniális, pofonegyszerű, olcsó, gyors és isteni. Tulajdonképpen egyszerű vízbegríz, gyümölcshússal összefőzve, aztán kihabosítva. Szóval tényleg nem kell hozzá semmi extra:) Akkor jöjjön a recept. (Mi rögtön két adaggal indítottunk, lehet, hogy hárommal kellett volna szorozni:))
Hozzávalók:
- 1 liter víz
- 3 dl tört eper (vagy bármilyen más bogyós)
- csipet só
- az eperhez másfél pohár cukrot tettünk, ki-ki használjon belátása és szája íze szerint
- 2 dl búzadara
Felforraljuk a vizet, közben megtisztítjuk és összetörjük az epret (szerintem botmixerrel a legegyszerűbb). Beleöntjük a vízbe a cukorral és a sóval együtt, és tíz percig főzzük. Ekkor folyamatos keverés mellett beleszórjuk a grízt, és megfőzzük (a recept szerint 15 perc, nekünk elég volt tíz is). Utána hideg vízbe állítjuk az edényt, és kevergetve kihűtjük.
Ha már kihűlt, átöntjük a robotgépbe, és maximális fokozaton 15 percig verjük, szépen ki fog fehéredni.
Ennyi volt az egész. Eredetileg vaníliaszósszal vagy tejjel leöntve tálalják. Én az enyémet felturbóztam még némi eperrel és tejszínhabbal is, egyik sem rontott rajta:) A vaníliaszószt magam főztem, de az egyszerűség kedvéért megteszi a hígra főzött puding is.
Update: F. Zsuzsitól hallottam, hogy nincs új a nap alatt. Anyósa rendszeresen főzte ezt a gyümölcsös grízt
Süße Grütze néven. Mégpedig akkor, amikor - gondolom, egy jó nagy lábasban - lekvárt főzött, és már kimerte üvegekbe, akkor a lábas alján maradt maradékot úgy hasznosította, hogy öntött rá egy kis vizet, szórt bele némi grízt, és meg főzte a Süße Grützét. Persze minden faxni (értsd alatta a vaníliaszószt és társait) nélkül. Isteni, nem? A lábas is kitisztul (főleg, ha bőszen keveri közben), és egy morzsa sem vész kárba. Írtam már, hogy lelkem mélyén sváb vagyok?
És van, akinek nem:
7 megjegyzés:
ilyet én is csinálok holnap! megyünk megint szedni! :)
Én is akarok ilyet!!!! Nagyon finomnak tűnik és nagyon egyszerűnek! Végre hazajött Rebeka, és örülök, hogy ilyen hasznosan töltötte az idejét ott a messzi Finnországban.
Na most azonnal meg kell csinálnom! Nagyon jól néz ki, köszi!!!
Nekem vajon szabadna az ágyba beköltözni??? ;-D Naon fáradt vagyok én is és hideg is van. Ja, hogy nem? Akkor megyek grízt főzni. Ott is meleg van, azt mondod? Ez igaz, és állva is lehet aludni! :-)
remélem, mindenki megcsinálja, és mindenki el lesz tőle ragadtatva:)
kedves gionetta, szeretettel várunk a családi ágyunkba:) szerintem szorítanak neked helyet az állataink, egyébként is szeretik, ha van kihez hozzábújni:)
Hát tejjel az igazi, vagy manapság a finnek fele már kautajuoma-val eszi, nem tejjel. (zabból készült ital, sokan leszoknak a tejröl, a tehenek védelmében és a légköri gázok, felmelegedés _nem tudom a magyar kifejezéseket erre, finnül ilmastomuutos) Az iskolákban a menzán is felére csökkentették a tejet, egyetemi menzákon nincs már egyáltalán. A finnek nem olyan édesség evök, vagyis kevés cukorral eszik ezt is. A puolukka magyarul a vörös áfonya, nem édes, egyáltalán, söt, fanyar az íze. Az Ôrségben is van néhány helyen, Magyarországon.
kaurajuoma (elütöttem a t betüt)
Megjegyzés küldése