2013. február 25., hétfő

Zöldborsós tojáslepény Lajos Maritól


Amikor még üde és fiatal voltam, pontosabban üdébb és fiatalabb, mint most, a konyhai újítások nem a főzős blogok böngészésével kerültek be a háztartásokba, hanem, legalábbis az én esetemben, néhány zseniálisan újszerű szakácskönyv segedelmével. Ez még azokban az időkben volt, amikor nem volt minden sarkon pizzázó, egyáltalán, nemigen ismertük az olasz konyhát, stb., stb.. Nekem két tuti forrásom volt, az egyik az F. Nagy Angéla Különleges konyhája, amit egyébként változatlanul imádok, csak már ritkán veszem elő, isteni receptek voltak benne. A másik pedig a Lajos Mariék 33-as sorozatának néhány darabja volt, irtó modernnek éreztem akkoriban. Az egyik a sajtos-tojásos ételek volt (nem tudom, mi a pontos címe), ez már csak azért is nagyon feküdt, mert sosem érdekelt a hús különösebben (annál inkább a sajt meg a tojás). Na, ebben volt ez az étel, vagy valami ilyesmi. Jónéhányszor meg is csináltam, egyszerű volt, gyors és finom. Meg mertem volna rá esküdni, hogy zöldborsós fritatta néven fut. Most, húsz év múlva, ismét ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valami ilyet süssek, fogalmam sincs, miért. És gyorsan rákerestem az eredeti receptre, a legnagyobb megdöbbenésemre valami marokkói lepény néven fut. Na, hát szóval valami ilyesmit készítettem, Lajos Mari után szabadon. Változatlanul nagyon ízlett. Feltuningoltam némi mozzarellával és kolbásszal, nem ártott neki. Olyan rakottkrumpli-fíling, csak gyorsabb és egyszerűbb. Ja, zöldborsó. Nagyon megtetszett szemre a Spar sajátmárkás kilós borsója, és csak ajánlom, mert isteni, tényleg zsenge. Annyiszor megjártam már másfélékkel, de ez nagyon jó.

Hozzávalók:
- 50 dkg fagyasztott zsenge borsó
- 1 vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- fél evőkanál libazsír
- 50 dkg krumpli
- 1 szál kolbász
- 1-2 zacskó mini mozzarella
- 4 tojás
- só, bors
- pici vaj

Megpucoltam a krumplit, lapos szeletekre vágtam, megfőztem. Amíg főtt, felkarikáztam a hagymát, a zsíron üvegesre sütöttem. Ráreszeltem a fokhagymát (nagyon kéne már egy fokhagymanyomó!), rádobtam a borsót, és némi sóval  puhára pároltam, végül is annyi idő kell csak, amíg a fagyasztott szemek felengednek. Felkarikáztam a kolbászt. Egy kisebb tálban felvertem a négy tojást, só, bors. Most már csak össze kellett rakni. Kivajaztam egy tálat, beleterítettem a krumplit, ráöntöttem a borsót, fakanállal kicsit összekevergettem. Rászórtam a kolbászkarikákat meg a sajtgombóckákat, nyakon öntöttem a tojással, picit elkevertem újra. mehetett is a sütőbe, olyan 20-30 perc alatt sült meg. Langyosan a legfinomabb, és akkor már kifejezetten szépen szeletelhető (csak már nem volt kedvem akkor fényképezni). Tényleg villámgyorsan elkészül, és van némi mosogatnivaló utána (egy krumplifőzős edény, egy zöldborsós-hagymás meg ugye a tojásos), de még a - mostanában elég alacsony - tűrésküszöböm alatt van.


És akkor jöhetnek a napi cukik. Most, hogy időnként kisüt a nap, az összes négylábú jóízűen sütteti a hasát. Nincs is annál édesebb, mint az üvegen keresztül napozni mindenféle tiltott helyen. Egy kivétel van, az édes Kóficka, akiről nincs ilyen napozós kép, mert nagyon fegyelmezetten a kosárkájában szundikál még az ilyen napsütéses napokon is.

Dagi cicánk, ízületmelegítő pózban.


Sajnos, mozog a nap, át kellett telepednie a déli ablakba.


 A nehéz sorsú Zsuzsi, némileg becsúszva pár díszpárna alá, szintén napozókúrán.
 

Ez meg az én édes kicsi cicám, itt talán látszik, hogy azért van rajta egy kis husika is.






2 megjegyzés:

Andi írta...

Ezt a sok gyönyörű pocakot jól összegyűjtötted! Köszi!

A kolbász milyen volt benne (ugye nem Spar??)?? Mert tetszik a cucc, meg is fogom csinálni, csak a kolbászokkal mostanában nem vagyok kibékülve.

csincsilla írta...

gondoltam rá, hogy magamat is le kéne kapni (nekem is szép pocakom van), de nem volt elég hosszú a kezem.
nem sparos:) hufis:)hagyd ki belőle, az eredetiben úgysincs:)