2013. május 14., kedd

Házi sajt


Mielőtt belevágnék, azért elmesélem, hogy van egy nagyon kedves barátunk, akinek jó pár évvel ezelőtt olyan remek posztot sikerült erről a témáról rittyentenie az egyébként elég ritkásan vezetett gasztroblogjában, hogy a gugli sokáig első helyen adta ki, ha házi sajtkészítésről volt szó. Nekem többéves szorgalmas blogolással sem jött össze:) Ennyi ember nem tévedhet, vele kezd az olvasást:) És akkor most jöhet a mi mesénk.

Nagyon szeretjük a sajtot. De főleg a jókat, nem az 1196 Ft-os trappistát. Ámbár én még azt is szeretem. De sokkal jobban a jó drága és finom sajtokat. Most már nem is tudom, mennyibe kerülnek, mert a munkahelyem környékén bezárt az összes sajtbolt, de már régebben is úgy ötezer felett kezdődtek az árak. Ezek ugye alaphelyzetben kiesnek. Szülinapos evésekre a fiúk azt szokták mondani, hogy csak olcsón, egyszerűen, például előételnek pont elég lesz nekik egy kis  házi ciabatta egy kis ezzel-azzal, némi sajttal. A ciabatta tényleg isteni, de még a házi kenyereken belül is kicsit bonyi, mert két napig kell vele időnként egy kicsit matatni. De legalább olcsó, nem úgy, mint az a kis sajt, ami tényleg egy vagyonba tud kerülni, ha többfélére is igény van. Mostanában nagyon sok helyen lehet kapni friss tehénsajtokat, van közöttük nagyon finom és kevésbé, de ez sajnos csak otthon szokott kiderülni. És egyáltalán nem olcsóak, inkább a 3000 Ft-hoz közelítenek (és a sok víz miatt súlyosak), legalábbis azokon a helyeken, ahol mi vesszük. Szóval azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy miért szeretnénk házi sajtot (meg bort, pálinkát, kolbászt, de ezek már tényleg egy másik posztba fognak kerülni) csinálni már ezer éve. Ja, és van egy remek öreg pincénk a ház alatt, télen-nyáron masszívan 10-12 fokkal, meggyőződésem, hogy tökéletes sajtérlelő hely lenne. Persze mindig annyi kötelező feladat van, hogy ez a sajtgyártás csak tolódik, tolódik. (Most már tényleg csak 10 000 karakter jön, és hipp-hopp meglesz a recept is a képhez:))
Viszonylag sokat olvastam már a témakörben az interneten. Kaptam két jó receptet Permanistától. Aztán karácsonyra kaptunk egy sajtkészítő készletet (nem is tudom, honnan sejtették az angyalkák). Ez aztán megadta a végső lökést. A sajtkészítő készletben volt ez-az, például sajtkultúra vagy oltó vagy mi a szösz is, meg több nem túl részletes füzetke is (nem szoktam az ajándékok ára után kutakodni, de a honlapjukon kiverte a szememet, és majdnem szívszélhűdést kaptam az árától, hogy finoman és enyhén fogalmazzak, túlzónak tálaltam azért a pár cuccért). Na szóval csináltam egy adag sajtot (5 liter tejből) a leírás alapján. Irtó macerás volt, a végeredmény pedig egy nekem büdös és rosszízű sajt (DT-nak ízlett). Valahogy romlott-tej-íze volt, nekem nagyon nem jött be, meg a többnapos macera pláne. Aztán egy idő múlva ismét próbálkoztam, akkor már meg sem aludt a tej, valamit ügyködtünk vele, már nem emlékszem pontosan, hogy azért ne kelljen kidobni 5 liter tejet, de az is kudarc volt. Aztán DT elment egy szalmaházépítő tanfolyamra (köszi, Permanista!), és ott a padtársától tanult egy receptet, amit tulajdonképpen ismerünk, de nem így szoktuk alkalmazni. DT-nak nagyon tetszett, mert rém egyszerű, szóval ki is próbálta. Azóta már a harmadik gombóc is elfogyott az utolsó morzsáig, ezt már én is tudom mindenkinek ajánlani, mert tényleg nagyon egyszerű, irtó finom, ráadásul gyors is.
Tulajdonképpen a jól ismert indiai panírról van szó, szóval semmi extra, csak kap egy kis ízesítést meg gombócalakot. Itt az Andi jól le is írja a gyártását. Mi (DT) 5 liter tejből csináljuk, citrommal kezdtük, de ecettel folytattuk, szóval felforraljuk a tejet, és belekeverünk pár evőkanál ecetet, egyesével adagoljuk, és amikor összeugrott szépen a tej, akkor abbahagyjuk (királyi a többes, persze).

Hozzávalók 60-70 dkg sajthoz:
- 5 liter tej
- pár evőkanál ecet
- ízesítő anyag (köménymag, hagyma)
- só

Tehát: felforraljuk a tejet. Elzárjuk alatta a gázt, belekeverünk pár kanál ecetet. Ha összekapta, akkor pár perces állás után átöntjük egy szűrőbe helyezett gézanyagon (a méregdrága sajtkészítő szettből való, de bármilyen más, laza szövésű anyag is jó).



Még forrón belegyúrjuk az összevágott hagymát vagy a köménymagot (ez a kétféle ízesítés készült nálunk eddig) meg a sót. Összecsavarjuk felette a rongyot, és felakasztjuk valahová, hogy kicsöpögjön. (DT gyerekkorában sok időt töltött egy tanyán, ahol Nyuszi néni állandóan sajtot csinált - meg pecázott -, és ott is mindig ilyen ruciban felakasztott gombócok csöpögtek, szerinte Nyuszi néni tuti nem használt tejoltót.) 6-8 óra elég neki, egy szép, kemény gombóc lesz, amit még szeletelni is lehet, még viszonylag vékonyan is. És nagyon, nagyon finom.

Két fontos műszer még: a szűrő (sajtkészítő szettből, de minden kínai műanyagosnál kapható hasonló), és közepén a drót, amivel DT fel szokta akasztani a rongya bugyolált gombócot (saját készletből).


Ja, és az ára. Az elsőt vagy nem mértük, vagy nem emlékszem rá. A második sajt, a hagymás 73 dkg volt, a harmadik, a köménymagos pedig 63 dkg. Mi 170 forintért vesszük a házi tejet, azaz 850 Ft a sajt (plusz az ízesítő anyag:)). Tehát átlagosan 1250/kg így a sajtunk, ami szerintem igazán baráti ár. Ma készül a következő adag.

Akkor jöhetnek a cukik. Nem fogok velük takarékoskodni, mert nincs semmi tartalék ételem. Remélem, mire megint főzök vagy inkább sütök valamit, lesz hozzá újabb cukiképem.

Ha valaki még nem tudná, két teljes hétig nyaraltunk, ebben a fantasztikus nyári tavaszban, isteni volt. Már pont Tésán voltunk, amikor az a hatalmas, félnapos esővel kísért felhőszakadás volt. Az egyébként irtó szelíd kis patakunk teljesen megáradt, majdnem megint elvitte a hidunkat.




Itt van egy kép arról, hogy milyen szokott lenni általában Kóficka kedvenc jakuzzija.

Aztán voltunk kirándulni is, és amikor már rohantunk hazafelé, hogy nehogy a sötétben kelljen tapogatózni, egyszer csak elözönlöttek mindent a szalamandrák. Még az életben ennyit nem láttam, figyelni kellett, nehogy rájuk tapossunk. Sajnos nem lettek jó képek róluk (legalábbis nálam, talán a gyerekeknél igen), mert már félig sötét volt, és ráadásul nagyon rohantunk, nem volt idő kísérletezni).


Az egyik erőszakosan bele akart mászni a Bence cipőjébe. Jól állt neki a cipő is.



A főcukik, a tündérbogár kirándulók.


Itt még az ÉÉKC, annyira cukin tud napozni!!!




3 megjegyzés:

Andi írta...

Fantasztikusak a cukik, és az a szalamandra a cipőn, egyszerűen hihetetlen.

Sajtbolt van még egy darab a munkahelyed közelében, ha érdekel, beavatlak a titokba.

Én is akarok szalmaházépítő tanfolyamra menni! Hogyan tud DT ilyen jó tanfolyamokat kiszúrni?

Éva írta...

Tudtam, hogy meg kell néznem ma a blogot és tényleg! Nagyon nagyon szeretnék szalamandrát látni élőben már évek óta vadászom, és tessék most megvan,hogy hol lehet látni! Köszi. A sajt se kutya! Ügyesek vagyok te is és DTK is :-))

csincsilla írta...

Kedves Éva, Kemence és környéke hemzseg a magamutogató, kíváncsi szalamandráktól, úgy kell őket odébb rugdosni az útból:) persze csak finoman.