Krumpli salátával, gombával, magyarázkodással

Íme a legújabb kedvenc, már csak azért sem főzök, mert ha lehet, ezt esszük. Újkrumpli megmosva, kicsi olajban megforgatva, megsózva, aztán tepsiben, forró sütőben megsütve. A Vidék íze fotózáson tanultam, fogalmam sincs, hogy nekem ez eddig miért nem jutott eszembe. Imádjuk a sütőben sült krumplit, télen van, amikor 5 kilót is betoltam egyszerre a sütőbe (ha már megy, mármint a sütő, akkor legyen rá oka), pár nap alatt elkopik bármennyi. Az újkrumplit is imádom, bárhogy, de sütőben így még sosem sütöttem. Hát isteni. Krémesre sül, és egyszerűen nem lehet abbahagyni. Jó sós fetával meg salátával (itt hideg kapros szósszal), egyszerűen mennyei.

Vasárnap Rebeka végre elrángatott minket a Szimplába piacolni, isteni volt, elköltöttünk egy vagyont, és a sokszorosát ott tudtuk volna hagyni. Isteniek voltak a sajtok, a lekvárok, gyönyörűek a gyümölcsök, egyáltalán nagyon jó volt. Sok más mellett vettünk szuperfriss gombát és szarvasgombás olajat. Ebből lett a grillezett töltött gomba: alulra ment pár csepp szarvasgombás olaj, arra a petrezselyemmel, mentával, borssal elkevert juhtúró, aztán mindez szépen megsült a grillen. A gomba másik részét meg felszeletelve megsütöttük, miután kakukkfüves olajban megforgattuk, hát az sem lett rossz:) És ehhez is nagyon jó volt a sütőben sült újkrumpli (itt csak melegszik).

A hétvégémet pedig az én édes kicsi cicám gyógyításával töltöttem. Pénteken kivételesen emberi időben hazaértem, gondoltam, végre eljutok bevásárolni meg talán szedek egy kis epret is (ha már úgyis bent lakunk az Eper Bermuda Háromszög közepén). Aztán mindebből nem lett semmi, mert megláttam ÉÉKC-t, meg hogy a fél pofija olyan, mintha egy nagy szilvát szopogatna. Nagyon fel volt dagadva, mikor máskor, mint péntek délután. ÉÉKC teljesen kezelhetetlen idegenek számára, nem tűri, hogy hozzáérjenek, fájdalomküszöbe nem nulla, hanem mínusz, együttműködési hajlandósága még ennél is kevesebb. Totális csőd mindenféle állatorvosi kezelése, pedig valahogy mindig összeszed valami baromságot. Többfelé próbálkoztunk, általában már megvizsgálni sem lehet, nemhogy kezelni (és ugye elaltatni sem, mert ahhoz is meg kéne szúrni). Katasztrófa. Na, most is odáig sikerült eljutni, hogy írtak fel neki antibiotikumot, nem lehetett megszúrni, tehát mind a közelebbi vizsgálat, mind az injekcióban beadható antibiotikum elmaradt. Nagyon féltem, hogy majd a gyógyszert sem tudom beadni, mivel csak kajával lehet belejuttatni (a kutyák torkába bármikor könyékig lenyúlok, a ÉÉKC rég leharapná a kezemet már a gondolatra is). Bevásároltam méregdrága luxus cicapástétomokból, és ezekből hajlandó volt egy-egy mokkáskanálnyit enni reggel és este, ennyiben pont elfért a gyógyszere. A feje meg csak egyre dagadt, nagyon szarul érezte magát, és persze én is. Vasárnap reggelre végre felfakadt ez a tályog, most van egy lyukas macskánk, nem is annyira csinos, mint szokott, de mintha már javulna, még eszeget is szépen. Még azt is hagyja, hogy betadine-nal lekezeljem azt a ronda lyukat rajta. Nem tudom, mitől alakul ki egy ilyen vacak. Csináltam róla képet, de mégiscsak egy gasztroblog, nem teszem be:) Majd ha már kicsit kikupálódott:) Hát szóval ilyesmivel töltöm az időmet. És ezért nem fényképeztem le például most sem a gyümölcsös joghurthabokat meg a végre tuti finom gluténmentes kenyeremet. De talán majd egyszer oda is eljutok.