2013. november 8., péntek

Sütőtökös golyó - Blogbafőzés




Deménytől kölcsönözve a kifejezés. Szóval vendégposzt jön, megint Rebeka főzött, Rebeka írt, Rebeka fotózott, legalább ő, ha már az anyja nem teszi. Íme:


Az ősz nekem narancssárga és illatos, így a sütőtök mindig is hozzátartozott az évszakhoz kapcsolt asszociációimhoz. A viszonyunk egyetlen gyenge pontja az volt, hogy amióta az eszemet tudom, egy kanálnál többet nem tudtam legyűrni belőle (anyja lánya, a szerk, megjegyzése). Minden évben megpróbáltam, hátha most! És nem. Egészen eddig, ugyanis az elmúlt hetekben nemcsak megeszem, hanem a szervezetem úgy kiált érte, mintha az elmúlt 21 év hiányát igyekezne bepótolni.
Szóval az elmúlt hetekben volt kéksajtos-kakukkfüves sütőtök, mogyoróvajas sütőtök-krémleves, sütőtökös rizottó és jön a sütőtökös pite. És ha nem lenne elég, a héten az osztállyal is a sütőtökről tanulunk, vettünk is a piacon, megsütöttük és valamilyen édességet szerettünk volna készíteni belőle. Egyszerűt, hogy el tudják készíteni és finomat, hogy egy kis vitamint juttassunk a szervezetükbe. Így találtunk a sütőtökös golyóra, ami átment a teszten. Az is falta, aki egyébként utálja a sütőtököt (tényleg!). A nagy sikerre való tekintettel itthon is csináltam egy adagot és már csak 5 4 golyócska figyel a hűtőben. (:

Hozzávalók (kb. 15 kisebb golyóhoz):
-          1 kg sütőtök
-          40 dkg darált keksz (egészségesebb alternatíva: 40 dkg aprított zabpehely)
-          10 dkg durvára vágott dió
-          6 ek méz
-          1 ek juharszirup (opcionális, nekem most ő az aktuális szerelmem a sütőtök mellett)
-          2 kk fahéj
-          2 kk rum
-          20 dkg kókuszreszelék

A sütőtököt felszeleteljük, eltávolítjuk a magokat és puhára sütjük.
Kikanalazzuk a puha tökhúst, villával összetörjük és hozzáadjuk a darált kekszet, diót, mézet, juharszirupot, fahéjat és a rumot (esetleg a kókuszreszelék egy részét – a lakótársam kókuszimádó). Összegyúrjuk az egészet. Jól formázható masszát kell kapnunk. Ha túl nedves, mehet bele még egy kis darált keksz, ha száraznak tűnik, akkor méz.
Kis golyókat formázunk belőle, kókuszreszelékbe hempergetjük őket, majd egy jó hűvös rejtekhelyet keresünk, ahol nem talál rá más, hogy felfalja előlünk!!
 



Ez volt a gyerek, most pedig jövök megint én, egy kis napi cukival. Magas-Tátra. Voltunk kint pár napot, és még mindig annyira szép! Amikor évekig nem járok arra, el is felejtem, hogy ilyen gyönyörű. És iszonyat mákunk volt, végig ezerrel sütött a nap.
Itt laktunk, mi speciell a toronyszobában, mögöttünk a Nagyszalóki csúcs. Nem rossz, mi?


Ez meg a Vöröstorony-hágó, ahová tényleg nem kellett volna ilyen terepviszonyok között felmenni.


Ez meg a helyi fauna jeles képviselője, szuperértelmes a tekintete, nem?






2 megjegyzés:

Andi írta...

Hajrá Rebeke, gyönyörűek a golyócskák! Nekem is volt valami hasonló próbálkozásom: http://csincsilla.blogspot.hu/2009/10/sutotokos-gombocok.html, de a háztartási keksszel nem vagyok kibékülve, viszont annyi agyam sincs, mint neked, hogy zabpehellyel pótolható...

A Tátra gyönyörű, irigykedem nagyon. Pont most olvastam Szabó Magdától egy hasonló lelkendezést a Magas-Tátráról!

Permanista írta...

Nem kicsit irigykedek a bedolgozó miatt!!