2016. március 31., csütörtök

Mézes krémes 3.


Volt már párszor, Andi anyukájáé (Márti tanácsaival kiegészítve), meg Bea szüleié, mind a kettő kicsit más, mint ez. Ez a recept pedig Anditól származik, minden karácsonykor süt belőle pár adagot (lehet, hogy máskor is), szóval tuti receptre számítottam, és az is, teljesen tökéletes, úgy jó, ahogy van. Volt időm kitapasztalni, mert - ha jól emlékszem - hat adaggal sütöttem a Heti Betevőnek. Van legalább két munkatársam (lehet, hogy több is, de titkolják:)), akik minden héten sütnek nekik, és le is szállítják, hát le a kalappal, fantasztikus. Nekem ez sajnos ilyen rendszerességgel most nem fér bele az életembe. De néha azért igen, és nagyon örülök, ha Szilvi szervez egy-egy sátoros ünnepen, most például húsvétra állítottunk össze a családoknak egy-egy szép csomagot, mindenféle finomsággal, köztük egy-egy nagy tálca házisütivel. Én valami klasszikus, viszonylag sokáig elálló sütit akartam sütni, így lett a mézes krémes. Amit persze még sosem sütöttem, de szeretek nagyban kísérletezni. Mindig is azt gondoltam, hogy ezek a soklapos sütik elég egyszerűek, és ez így is van, macerásnak tűnik, de elég gyorsan össze lehet dobni, és viszonylag ritkán alakulnak át kanalas desszertté. Szerintem nulla konyhai gyakorlattal is megy, elég nehéz elrontani is. A képen szépen látszik, hogy girbe-gurbák a lapok is, a töltelék is, de szerintem ez nem ront az élvezeti értéken. Andi eredeti receptjét írom, az egy közepes tepsihez való, szerintem. Én nagy gáztepsin sütöttem, ahhoz a másfélszeres adagra volt szükség. Az elkészítésén itt-ott egyszerűsítettem (például kihagytam a gőz feletti negyedórás karamellizálást), komolyan azt gondolom, hogy nem lett rosszabb a végeredmény (ámbár az Andiét ugye személyesen nem ismerem, és ez nyilván már így is marad).

Hozzávalók a tésztához:
15 dkg kristálycukor
3 evőkanál méz
fél dl tej
10 dkg vaj
-----------------------
1 tojás
45 dkg finomliszt
1 nagyon szűk kávéskanál szódabikarbóna
1 teáskanál kakaó

A vonal feletti anyagokat (cukor, méz, vaj, tej) egy vastagtalpú lábasban addig melegítetjük, míg a cukor el nem olvad benne.  Közben egy tálba szórjuk a lisztet, a szódabikarbónát és a kakaót. A tojást villámgyors mozdulatokkal elkeverjük a cukros-mézes vajban, azonnal ráöntjük a lisztes keverékre, és rögtön fakanállal jól összekeverjük (azért kell sietni, hogy a melegtől ne legyen rántotta a tojásból). A még meleg tésztából négy egyforma, gáztepsi méretű téglalapot nyújtunk, és 200 fokra előmelegített sütőben pár perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:
1 dl búzadara
5 dl tej
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 csomag vaníliás cukor vagy 1 evőkanál vaníliakivonat

Tejbegrízt főzünk a grízből és a tejből. Teljesen hidegre hűtjük. A vajat nagyon habosra keverjük a porcukorral és a vaníliával, majd összedolgozzuk a hideg tejbegrízzel.

Hozzávalók az összeállításhoz:
1 közepes üveg sűrű lekvár
10 dkg étcsoki
0,7 dl tejszín vagy 1 csapott evőkanál kókuszzsír

Összeállítás: az alsó lapot egy nagy deszkára rakjuk, megkenjük a krém felével. Rárakjuk a másik lapot, azt megkenjük a lekvárral. Harmadik lap jön, arra a krém maradéka. Végül rányomjuk a felső lapot, és lesúlyozzuk pár órára. Utána a csokit összeolvasztjuk a tejszínnel vagy a kókuszzsírral, és bevonjuk vele a sütit. Hagyjuk állni egy éjszakán át, utána felvágjuk.

Na, hát ez a recept, most jöjjön pár praktikus tanács:
- a tésztát négy nem egyforma cipóba kell osztani, hanem egyre csökkenőbe, mivel úgyis leesnek majd a szélek.
- nyújtási praktikák: kiszabunk négy tepsiméretű sütőpapírt. A legnagyobb gombócot rúddá formázzuk, olyan hosszú legyen, mint a tepsi oldala, aztán icipici liszttel kinyújtjuk az egyik papíron. A girbe-gurba széleket pizzavágóval levágjuk. Ha valamelyik oldala-sarka hiányos, be tudjuk tapasztani, mert jó ragacsos a tészta, csak vigyázni kell, hogy ne legyen lisztes, mert akkor elválik. De egyébként szépen egyben marad. A sütőpapírral együtt húzzuk át a lapos tepsire.
- a várakozó tésztagombócokat letakarjuk, hogy nehogy kiszáradjanak. Érdemes gyorsan dolgozni a még meleg tésztával, mert úgy a legkönnyebb.
- melegen még puha a tészta, utána kőkemény lesz, majd a krém fogja felpuhítani, nem kell izgulni.
- a mázat úgy szoktam csinálni minden sütire, hogy egy vastag talpú lábasban felmelegítem (kb. 50 fok) a tejszínt vagy a kókuszzsírt, leveszem a tűzről, és több adagban fakanállal elkeverem benne az összetört csokit. Azonnal ráöntöm a hideg sütire. Halál egyszerű, és a zsiradéknak hála, nagyon könnyű szeletelni, nem töredezik. Sok mindent próbáltam még, nekem a vajas/olajos változatok nem jöttek be. Ennek a sütinek eredetileg főzött máza van, ide is írom a receptjét, de én nem is kísérleteztem vele, mert ezek sem szoktak értékelhetően sikerülni (túl vékony, túl vastag, ragacsos, nem köt meg, tompa fényű, töredezett, mindenféle vackot csináltam már). De tudom, hogy sokan csípőből rohadt jót csinálnak kakaóból, vízből meg cukorból, de annak a titkát sajnos nem ismerem. Az eredeti, Andi-féle receptben 2-2 evőkanál vizet, kakaót, 10 dkg kristálycukrot kell felfőzni, aztán meg 5 dkg vajjal (Rámával, hogy hűek maradjunk) kell elkeverni.
- súlyozás: a legegyszerűbb, ha teszünk a süti tetejére egy nagy tálcát vagy deszkát, és azt kirakjuk konzervvel vagy liszttel, amit találunk a spájzban. Nem kell durvulni. Simán kibírja a pulton, nem kell a hűtőbe beügyeskedni. Persze ha már teljesen kész, akkor azért jobb neki valami jó hideg helyen, elég vajas-tejes a krémje, de azért nem romlik olyan gyorsan.
- maradékfelhasználás: ezeknek a sütiknek elég vastag szélét le kell vágni (tuti nem egyforma a négy lap), ezeket egy tálba raktam, öntöttem alá icipici vizet (szeszt nem akartam a gyerekek miatt, tejet sem, hogy ne romoljon, ízesítést meg tényleg nem igényel), 1 evőkanál holland kakaót, és fakanállal szétmorzsoltam (illetve mindezt a Bendi). Vizes kézzel golyókat formázunk, és meghempergetjük kókuszreszelékben. És ez is nagyon jó.

Napi cukinak meg az én édes kicsi tavaszi cicám, annyira jól áll neki a zöld szín. Imádom, hogy ilyen függőek.






Nincsenek megjegyzések: