Az az egy mentségem van, hogy nem most kezdtem kovászolni. Ha már unnátok. Sokat küzdök a kenyérrel, főleg azért, mert nehezen tudom, ütemezni a százórás készítést, és a koronavírus előtt mindig közbejött valami, ami miatt nem tudtam tartani az ütemtervet. Hát most játszhatom kedvemre, egész nap itthon vagyok. Meg holnap is, meg utána is, ki tudja meddig. A kenyér nekem nehéz ügy, még így is. De most már a két utóbbi egészen csinos lett. Viszont ha sikerélményre vágyom (vagy ha gyereket kell etetni), akkor jöhet bármi más, ami kovászos. Garantáltan rohadt finom lesz, minden kovászos tésztának van egy alap, kicsit joghurtos íze, és nagyon-nagyon finom. Elképesztően finom pogácsákat sütök (majd egyszer fényképezek, és akkor lesz recept is), és hát a lepények és a pizzák is frenetikusak.
Ez is egy kovászos pizza a képen. A feletetett, virgonc kis kovászt (15 dkg) összegyúrtam 45 dkg pizzaliszttel (nyilván más is jó, de ez volt itthon), sóval meg annyi vízzel, hogy összeálljon, meg egy löttyintésnyi olívaolajjal, aztán kb. 8 fokon hagytam 10-12 órát kelni. Utána két sütőpapíros tepsire adagoltam. Annyira lágy volt, hogy nem lehetett nyújtani, szóval kikentem olívaolajjal a tepsibe terített sütőpapírt, és olajos ujjheggyel kinyújtogattam-húzogattam a tésztát, ennél vékonyabbra nem lehetett. De nem volt baj. Mert mint mondtam, minden kovászos tészta valami eszméletlenül finom. Totál kommersz teteje lett, ketchup, kétféle sonka, póréhagyma, trappista - a helyi kisboltba ügettem csak ki, muszáj volt, mert sajt egyáltalán nem volt itthon, mozzarella pedig a boltban nem volt. Még meglocsolgattam olívaolajjal - ez nem volt kommersz.
Aztán 250 fokon, míg meg nem sült. Ebből a mennyiségből egy jó nagy tepsi és egy fél lett.
Napi cukinak meg ez. A keleti hálószobánk minden délelőtt foglalt.
1 megjegyzés:
Ő Új cica, vagy Károly?
Annyira örülök, hogy szólt tesóm, hogy vannak új bejegyzések a blogon, mert ha nem olvasom ezt a csodálatos kovászos pizzát, akkor elfelejtem megetetni a kovászomat!
Megjegyzés küldése