2011. július 25., hétfő

Baracklekvár 3. (vagy 4., vagy ki tudja)

Mostanában, bizonyos jól ismert okból nagy ívben kerülöm a könyvesboltokat, antikváriumokat, és ezek weboldalait, nehogy véletlenül elcsábuljak. Amikor nemrég 23 éves István barátommal végigsétáltuk fél Budapestet, minden könyvesbolt és antikvárium előtt összenéztünk, hogy na ide biztosan nem megyünk be, sőt a kirakatot se nézhetjük meg, ezzel szemben a ruhaboltok előtt közömbösen sétáltunk el. Mindketten imádjuk ugyanis a könyveket, órákat tudnánk eltölteni egy antikváriumban, és biztosan nem jönnénk ki onnan üres kézzel, viszont a világból ki lehetne kergetni mindkettőnket egy ruhavásárlós programmal.

Mégis, Micike jóvoltából eljutnak hozzám a könyvújdonságok hírei az Alexandra Kiadó Könyvjelző című magazinján keresztül, és ebben találtam több érdekességet, köztük Hans Gerlach: Lekvárok és gyümölcszselék c. könyvét. A könyvből a Tökéletes sárgabarackdzsem receptjét jelentette meg az újság, és ezt most idemásolom, hogy jövő ilyenkor, amikor újból lekvárt akarok főzni, könnyen megtaláljam:

A tökéletes sárgabarckdzsem

Hozzávalók 1,1 literhez:

- 1,1 kg zamatos, de nem túl puha sárgabarack
- 10 dkg aszalt sárgabarack
- 2 citrom
- 80 dkg cukor
- 4 cl barackpálinka vagy narancslikőr (tetszés szerint)
- 10-15 levél citromverbéna (tetszés szerint)

1. A sárgabarackot megmossuk, szétnyitjuk, kimagozzuk. Tíz barackmagot diótörővel vagy kalapáccsal feltörünk. A magokat kis lábosban kevés vízben 1 percig forraljuk, szűrjük le, majd tegyük teatojásba vagy papír teafilterbe. Az aszalt sárgabarackot aprítsuk fel, és a friss sárgabarackkal együtt nagyobb edényben keverjük össze a cukorral. Az egyik citromot mossuk meg, szárítsuk le, héját reszeljük a gyümölcsökhöz. Mindkét citrom levét (8 cl-nek kell lennie) ugyancsak adjuk hozzá. Lógassuk bele a teatojást vagy a teafiltert a barackmagokkal, és lefedve legalább 12 órán át hagyjuk állni.

2. A keletkezett szirupot kellő méretű fazékba szűrjük, és 6-8 percig erős lángon felforraljuk. A szirupnak 105-106 fokosnak kell lennie. Ekkor hozzáadunk még darabolt sárgabarackot, és folytonos kevergetés mellett 5 percig főzzük. Elvégezzük a kocsonyásodási próbát. Ha a dzsem nem dermedne meg kellőképpen, még néhány percig főzzük, míg kocsonyásodni nem kezd. Már az illata alapján is észrevesszük, mikor van kész, a sárgabarack illatába némi karamelles árnyalat vegyül.

3. A lábost levesszük a tűzről, a teatojást kivesszük. A dzsemben elkeverjük a sárgabarack-pálinkát vagy a narancslikőrt. A forró vízzel kimosott üvegekbe 2-3 ciromverbéna-levélkét teszünk, teletöltjük dzsemmel, és az üvegeket azonnal lezárjuk.

Elkészítési idő: 90 perc
Pihentetési idő: 12 óra
Eltarthatóság: 12 hónap

Meg kell jegyeznem, hogy Csincsillától hallottam, hogy az eperlekvárját azzal az új módszerrel tette el idén, hogy a cukorral állni hagyott gyümölcsöt leszűrte, a levét felére beforralta, majd ezután tette bele a lekvárba a gyümölcsöt, hogy azzal már ne kelljen sokáig főzni.

Én viszont se nem így, se nem úgy, hanem nagymama módszerével tettem el idén kb. 7 kiló sárgabarackot: a gyümölcsöt leforráztam, lehúztam a héját, a magját kidobtam, majd lecukrozva éjszakára állni hagytam. (Ez az éjszakára állni hagyás volt az újdonság nálam.) Minden kiló kimagozott gyümölcshöz 30 dkg cukrot tettem. Másnap reggel a lekvárt jó sűrűre főztem, üvegekbe töltöttem és pár napra szárazdunsztba tettem. Jövőre kipróbálom ezt a barackmagos verziót, mert elképzelésem szerint nagyon finom lehet, karácsonyi ajándéknak például tökéletes.

A Vikinek félretett, de aztán a nagy melegben a lakásban pár nap alatt összeaszalódott, fonnyadt 10 szem sárgabarackból barackos-túrós lepényt sütöttem, de sajnos nem sikerült, pedig olyan jól indult! Csináltam még a héten őszibaracklevest is Tomi receptje alapján, azt meg azért nem tudom posztolni, mert fotózás előtt elfogyott az egész. Ha megismétlem, ígérem megtanítalak rá titeket is!

4 megjegyzés:

csincsilla írta...

hűha, mikbe nem botlik az ember:) nagyon cukik lettek a lekvárok!!! erről jut eszembe, hogy az én második adagom számtalan üvege még mindig az ágyneműtartóban bujkál, ott felejtettem szegényeket.
a recept meg isteni, kíváncsi vagyok, mikor lesz rá időm? de akkor feltétlenül kipróbálom:) persze, jobb lenne megkóstolni előtte:)

Andi írta...

igen, persze, én is így szeretném! :-)

Bea írta...

Barackpálinka? Narancslikőr? Nem lesz egy kicsit sok a jóból? :) Ha nem végeztem volna idénre a baracklekvár eltevéssel, biztos ezzel próbálkoznék. Felkeltette az érdeklődésemet nagyon!

Ismét gyönyörűek lettek a lekvárjaid, Andi! Akárhogyan is főzöd be, mindig ugyanolyan szépek. Anyukám egyébként mindig úgy készíti, hogy előző nap kimagozza, és héjastól lecukrozza. Másnap pedig megfőzi. Nekem jobban tetszik a te régebbi módszered: héjat lehúzni és gyorsan összefőzni. :)

Andi írta...

Bea, nekem is jobban tetszik a gyorsan-túllenni-rajta módszer! Csak most kicsit lusta voltam.

Nem sok, nem sok, hidd el! Barackpálesz és narancslikőr sosem lehet sok. Persze le lehet cserélni ezeket. Szilvapálinkára. A lekvár helyett...