Egyik nap tesóm előszedte a következő alapanyagokat:
- húsos szalonna (bacon)
- tarja
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- olaj
- só
- bors
- oregano
- petrezselyem
A hozzávalókból, főleg a fűszerekből látszik, hogy ez nem igazi lecsó, hiszen például pirospaprika nem került bele (én mindig azzal készítem a lecsót), viszont oregano és petrezselyem igen, ami egyébként nem beleillő fűszer, de egy paradicsomos tésztaszószba nagyon is el tudom képzelni.
Mennyiségeket nem írok, hiszen mindenki olyan arányban készíti, ahogy a lecsót szereti. Vagy amennyi felhasználásra váró paprikát és paradicsomot talál otthon. :)
A szalonnát és tarját és a hagymát felkockázta Mazsolino, a paradicsomot és a paprikát pedig karikára vágta.
Olajon megpárolta a hagymát, beledobta a szalonnát is és együtt kevergette rövid ideig. Ezután a tarja következett, amit kissé megpirított. Majd a paprika, amit belekevert és fedő alatt néhány percig párolt. A legvégén a paradicsomot adta hozzá, ami jó érett volt, így nem kellett sok idő hozzá, hogy levet eresszen. Az egészet jól összeforgatta, sóval és borssal ízesítette. Fedő alatt addig párolta, amíg szép sűrű leve lett és a paradicsom egészen szétesett. Ekkor hozzáadta az apróra vágott petrezselymet és a bazsalikomot is.
Spagettivel és reszelt sajttal tálalta. Nekem például a sajt is furcsán hangzott először a "lecsóhoz", de aztán meg kellett állapítanom, hogy egészen finom így együtt.
Azt biztosan nem tudja überelni, amit éppen tegnap hallottam egy barátnőmtől: ő a lecsó mellé mindig tejet iszik. Brrrr....
Mazsolinót nagyon megdicsérem, mert finom volt! Természetesen minket is meghívott ebédre, amikor ezt főzte. :)
És ha már a tesómat emlegettem a bejegyzésben, szeretném megmutatni, milyen szép üvegtakarókat készített anyunak az idén eltett két féle uborkához és a sárgabarack lekvárhoz. Tányért rajzolt körbe három különböző anyagon, kivágta és varrógéppel szépen beszegte a köröket. Határozottan csinosak így az üvegek.
5 megjegyzés:
Csodálatosak lettek a befőttek, gratulálok! Régtóa készülök én is ilyen díszítésre, de eddig még nem tudtam rászánni magam. Így elolvasva, tök egyszerűnek tűnik az elkészítése.
A kaja is jónak tűnik :-), én nem szoktam piros paprikát tenni a lecsóba, sőt lecsót se szoktam csinálni, mert abban tesóm utolérhetetlen, fölösleges nekem vacakolni vele.
Ó, hát most vettem észre a fantasztikus egyéniségem fényezését. :D Köszi a dicséretet, neked Tesókám pedig a bejegyzést! :)
azta, én is szeretnék ilyeneket!!! én csak befőzök folyamatosan, ott állok a sok ronda üveggel, pedig ezek milyen szépek. és mennyivel jobban szeretnék ilyen kis helyes kalapkákat gyártani, mint lekvárt főzni:( azért jó nagy munka lehetett ezeket egyesével körbeszegni. még kis színes csipkét tudnék elképzelni a szélére:)
lassan ideje, hogy én is lefotózzam a spájzomat, amit elárasztott a sok, rendetlen és csúnya üveg (mondjuk, a belük jó:)).
a tészta is cuki, főleg, hogy azért akad benne némi húsféle is, gondolom, nem rontotta el:)
Én inkább kalapot gyártok, mint befőzök. Azt talán nem rontom el. :)Nem volt az olyan nagy munka ám! :) Én élveztem. :)
Inkább díszmentes üvegek legyenek finom töltéssel, mint díszes üvegek romlott belsővel... :))
Én meg el sem tudom képzelni a lecsót pirospaprika nélkül :) A héten már háromszor ettem és nem tudom megunni.
Egyetértek a tesómmal: az a fontos, ami az üvegen belül van. A díszítés már csak a ráadás. Nekünk szerencsénk van, hogy van egy ilyen kreatív emberke a családban aki meg is valósítja, amit kitalált :) Nekem eszembe nem jutott volna...
Megjegyzés küldése