Az új szerelem. Természetesen erdei szederből. Nyilván azért ilyen finom, mert annyira meg kell érte szenvedni. A szederszedéshez képest a csipkebogyószedés könnyű nyári lánybuli. A szederbokrok szoros szimbiózisban élnek az égigérő csalánnal és a keresztes pókokkal, mintha nem lenne elég védelem az a végtelen mennyiségű helyes kampós tüske. (Végül is a mély, erősen vérző sebekbe rögtön beletapad néhány tonna pókháló és egy-két kisebb pók is, ez jó rá, nem?)
Hozzávalók:
- szeder
- icipici cukor/méz/édesítő
Maga a lekvárfőzés már gyerekjáték. Előkészítem az üvegeket, pont úgy, mint bármi máshoz. A szedret alaposan megmosom, és már mehet is a befőzőlábasba. Eleinte, amíg nem ereszt levet, kevergetem. Kislángon addig forralom, amíg megpuhulnak a szemek, és sok, sűrű, mélybordó levet nem ereszt, ez indítástól maximum tíz perc. Ekkor mehet bele valami kis édesítőszer, barnacukor, méz, de akár sima fehér cukor is. Tényleg nagyon kevés, mert ha túl édes, elveszik az íze, mondjuk 1-2 evőkanálnyi egy kiló gyümölcshöz. A cukorral még vagy öt percig forralom, azalatt szépen besűrűsödik.
Megint a szokásos eljárás, a szép, tiszta kicsi üvegeket (mert a szederlekvárt nem a hétésfelesekbe töltöm:)) beleállítom egy kis tepsibe, némi forróvizet öntök alá, és egy megoperált tölcsér segítségével megtöltöm őket a tűzforró lekvárral. Erősen rácsavarom a fémtetőket, és fejre állítom az üvegeket vagy öt percre. Így a tűzforró lekvár sterilizálja a bent rekedt levegőt. Néhány éve nem használok már semmilyen tartósítószert sem, nemigen szoktak megromlani. Öt perc múlva mehetnek a szárazdunsztba (szép nagy ágyneműtartót használok erre a célra, sok gyapjúpaplannal.)). Ezt a részt akár ki is lehetne hagyni, de nem merem.
Ilyen gyönyörű:
Bea is főzött már szederlekit, ő még fantasztikus browniet is sütött mellé. Én, sajnos, soha nem fogom kipróbálni, nálunk sosem hever gazdátlanul 17 dkg extra finom 80%-os étcsoki, mindig felfalom, mielőtt süti lehetne belőle, nyaf, sőt, még meg is veregetem ilyenkor a vállamat, hogy legalább nem eszem hozzá vajat és cukrot. Pedig agyament jó lehet együtt ez a kettő, némi vaníliafagyival vagy tejszínhabbal, már csak a színhatás miatt is.
Napi cuki. Elégszer mondtam már, hogy cica szeretnék lenni? A nehéz hétköznap-délelőttöket pont így szeretném eltölteni.
A szép cicás képeket a szép cicáról Rebeka csinálta.
5 megjegyzés:
Gratulálok, nagyon szép lett! :) Ugye milyen finom? Szeretem azt is benne, hogy olyan savanykás és még a magok sem zavarnak. :)
Idén én is befőztem egy különleges szederlekvárt, majd az lesz a következő bejegyzés az egy hetes tengerparti pihenés után :)
Ja és a kalapka is nagyon csinos az üvegen! :)
egy hétig fúrhatja az oldalunkat a kíváncsiság????
és nagyon irigykedem a tengerpart miatt, tuti szép időtök lesz. jó pihenést!
Gyönyörű a leki, és az a kenyér, az is csodálatos. Saját?
A pókháló a sebekbe szerintem is tökéletes.
Több mint egy hétig, mert csak vasárnap hajnalban megyünk és szombat éjjel érkezünk vissza. 9-en megyünk barátokkal, úgyhogy akármilyen idő lesz, jól fogjuk érezni magunkat.
Azon vigyorogtam, hogy én is hasonló képet csináltam mint te (kerti fa asztalon, háttérben a természet), mert sehol máshol nem mutatott jól az üvegben lévő lekvár.
Tényleg: most nézem, milyen gyönyörű az a kenyér. A Lipóti kenyerek szoktak ilyenek lenni. Na meg a házi sütésűek.
Megjegyzés küldése