Diós daratorta

Az egész még karácsony előtt kezdődött... Amikor is felbontottam egy kis üveg muskotályos körtelekvárt a már felbontott barack, eper és szilva mellé, hogy azokkal ragasztgassam össze a linzereket. A körtelekvárból megmaradt egy fél üvegnyi, ami a hűtőben árválkodott én pedig folyamatosan kerestem a felhasználási lehetőségeket hozzá, de mindig mindet elvetettem ami eszembe jutott. Mígnem a 4 napos hosszú hétvégén elém ugrott a megoldás a Nagyi sütije című szakácskönyv formájában, amit még a Mikulás helyezett az ablakunkba - na igen, aki jó gyerek volt, az ilyeneket kap, nem virgácsot... :)


Találtam benne egy daratorta receptet, ami ugyan nem ír lekvárt, de kicsit továbbgondoltam, alakítgattam rajta és úgy gondoltam, nem árthat meg neki. Így hát a következőképpen készítettem el.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 x 3 dl tej
- 2 x3 dl búzadara
- 2 x 18 dkg cukor
- 2 x 1 db tojás
- 1 x 1 csomag sütőpor
- 2 x 7,5 dkg darált dió

Azért írtam mindenhez, hogy kétszer, mert két piskótalapot készítettem, külön-külön megsütve.

A búzadarát a tejben elkeverve néhány órán keresztül áztattam, amíg szinte teljesen felszívta a tejet és a szemek megdagadtak (mindkét adagot külön edényben egy időben áztattam be).

Ezután elkészítettem az első lapot: hozzáadtam a búzadarához a cukrot, a tojást, a sütőport és a darált diót. Simára kevertem és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. Elég híg állagú a massza, nem kell megijedni.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem, majd tálcára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, körben levágtam a széleit (ezeket félretettem) és még forrón megkentem a muskotályos körtelekvárral. A lekvárban elég sok gyümölcsdarab is volt, de nem akartam pürésíteni, gondoltam jó lesz ez így is.

Ugyanígy készült el a másik lap is, azt is megkentem a lekvárral.


Amíg a két lap hűlt, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók:
- 20 dkg vaj/margarin
- 15 dkg porcukor
- 7,5 dkg darált dió
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 dl tej
- a levágott sütiszélek

A sütiszéleket apró darabokra törtem, meglocsoltam a tejjel és hagytam, hogy teljesen felszívja.

Amíg ázott, a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral felhabosítottam. Hozzáadtam a darált diót és a tejben áztatott sütidarabokat is és jól kikevertem.


Az első lap lekváros tetejét megkentem a krém egyharmadával, ráhelyeztem a másik lapot, lekvárral felfelé. Annak a tetejét bevontam a másik harmaddal. A harmadik harmadot a torta oldalára kentem és még a díszítéshez is jutott belőle.


Nekem nagyon ízlett, különlegesnek találtam, hogy nincs liszt a tésztában csak búzadara. A diót meg amúgy is szeretem mindenféle mennyiségben. Egy régi sütire emlékeztetett az íze, amit még gyerekkoromban ettem és ebben a benyomásomban a tesóm is és anyukám is megerősített. Anyu azt mondta, még a nagynénje készített hasonló diótortát. Lehet, hogy arra emlékeztem.
A körtelekvár nem igazán érződött benne, a gyümölcsdarabok sem voltak zavarók.


A hosszú hétvégén nemcsak édességgel tömtük magunkat, hanem egy Rákospalota-Leányfalu-Rákospalota útvonalú biciklizést követő napon még Királyrétre is elmentünk néhányan.
A "néhányan"-ba természetesen beletartozik Vilma és Frakk, akik nagyon élvezték a kirándulást.


Még pózoltak is, hátha legközelebb megint ők kerülnek fel a blogunk fejlécére. :)