Foszlós fonott kalács húsvétra

Hát, volt már csinosabb. De a lényegen nem változtat, sztem ez egy nagyon jó kis kalácsrecept. Nem tudom, hogy miért pont ilyen, kalácssütésre teljesen alkalmatlan napon jön rám a süthetnék. De rám jött. Pedig tudom, hogy kelt tésztákra ezek az első meleg tavaszi napok a legvacakabbak, hiába süt a nap, egyszerűen sem bent, sem kint nincs olyan meleg, amit egy kelt tészta megkívánna magának. Így aztán lassan kel, ami nem baj, mert finomabb lesz tőle, de egy ilyen fonott cuccnak nem tesz jót, mármint küllemileg. A viszonylag nagy darab meg a fonás miatt szorosabb kelt tésztát kell csinálni, hogy jobban tartsa a formáját, emiatt is lassabban kel. Aztán a többórás kelés után már nem lehet felhúzni semmivel.
De igazándiból nem nyafizni akartam, mert a recept jó, a kalács állaga meg íze isteni. Vékony, ropogós héj, és foszlós, puha belsőrész, és mint a hópihe, szóval ez az, amit két marékkal szokás betolni. És nagyon vigyázni kell, hogy egyszerre ne egye meg az ember az egyik hatalmas kalácsot. Most is éppen egy szép nagy szeletet majszolgatok. Ha holnap délutánra még maradna belőle, akkor majd lefényképezem rendes fényben is, látszódni fog, milyen szép a belseje.

Direkt nem használtam semmilyen kovászt, előtésztát, hogy senki ne rémüljön meg tőle, rém egyszerű az egész.
Hozzávalók:
- 550 gramm finomliszt
- 20 gramm friss élesztő
- 3,5 dl langyos tej
- 7 gramm só (egy teáskanál)
- 50 gramm cukor (meg egy evőkanálnyi)
- 1 csomag vaníliás cukor (Bourbon) vagy 1 teáskanál vaníliakivonat
- 10 dkg langyos vaj
- 1 tojás (ez majd a kenéshez kell)

Egy nagy tálba (én speciel a robotkép táljába, mert géppel dagasztok) beleszórjuk az élesztőt, ráöntünk 2 dl langyos tejet, beleszórunk 1 evőkanál cukrot meg 1 evőkanál lisztet, kicsit összekeverjük, aztán letakarva hagyjuk állni egy jó tíz percet, hogy felfusson. Ha már kicsit habos, megemelkedett, akkor beletesszük a többi hozzávalót (a tojás és a vaj kivételével), és szépen kidagasztjuk, ez géppel legalább húsz percet jelent. A vaníliával ne spóroljunk, mármint hogy ne vanilinaromát tegyünk bele, vagy mi a szösz az, amit azokban a sárga zacsikban árulnak, egészen más lesz az íze a rendes vaníliától. Ha már szépen alakul a tészta, azaz egyáltalán nem ragacsos, akkor a langyos olvasztott vajat is öntsük hozzá, és azzal is dagasszuk még ki. Persze lehet kézzel is, az sem egy nagy cucc, csak én nem szeretek az ilyen trutyikba belenyúlni. De van aki szeret:) Csinos labdát kell kapnunk, szóval ne terüljön el, mint a nagyalföld, mert az biztosan túl lágy, és még annyi formája sem lesz a kalácsnak, mint az enyémnek. Ha viszont túl kemény, akkor meg nem lesz finom, szóval arany középút. Nem egyformák a lisztek (én most nagymamás sütilisztet használtam), ha kell, kicsit korrigáljunk, tegyünk hozzá vagy kis folyadékot vagy kevés lisztet, az a lényeg, hogy szép, labdaszerű forma legyen a végeredmény. Gondosan letakarjuk, és hagyjuk a duplájára kelni.
Ha megkelt (az első kelés nem tart nagyon sokáig, még ebben a hűvöskés időben sem), akkor lisztezett deszkára borítjuk, és átgyúrjuk. Két cipóra osztjuk (valamivel több, mint fél kiló lesz egy-egy cipó nyersen, természetesen). Egyesével kinyújtjuk olyan  20*50 cm-es téglalappá. Hosszas merengés után eldöntjük, hogy hányas fonással akarunk alkotni, és annak megfelelő csíkra vágjuk a téglalapot. A csíkokat pedig kicsit felsodorjuk hurkává. Szerintem így lehet a leggyorsabban x számú hosszú hurkát előállítani kelt tésztából. Én most az egyiket négyesfonással, a másikat meg hatossal csináltam. És folyamatosan kattogtattam a gépet nagyon rendesen.

A négyes fonásúval kezdtem. Íme a négy kis hurkám:

És a már készre fonott négyes kalács. Jól látszik, hogy lazán fontam nagyon, majd ha átemeltem a tepsire, akkor összébb fogom tolni.

Ebből pedig a hatos fonású lesz:

Ezen a képen látszik, hogyan sodrom fel a csíkokat hurkává:

Itt meg elkezdtem már a fonást. (Tele van az internet segítséggel, de én is tudok linket ajánlani az ilyen sokosfonásokhoz).

Folytatás:

A végeit fordítva összefonom, és aláhajtom:

Átteszem sütőpapíros tepsire, és összetolom, hogy pofásabb legyen. Hátul a négyes, elől a hatos fonás.

Ez a hatos:

Ez meg a négyes:

Itt meg jól látszik a vége:

Tiszta konyharuhával letakartam, meg még egy könnyű pléddel is:

Aztán csak kelesztettem és kelesztettem. Végül is majdnem négy óra kellett neki, hogy megkeljen. Tényleg nem ilyen időben kell kalácsot sütni. Vagy legyen rendes fűtött, meleg szoba, konyha, vagy legyen nyár:)
Persze süthettem volna valami apróbb fonatokat, brióst, az tényleg tökéletes lett volna. Vagy formában a kalácsot, ugye az is csak jó tud lenni, mármint alakilag, de szeretem a kihívásokat:)
Amikor végre megkelt, akkor előmelegítettem a sütőt 270 fokra. Feltörtem végre a jó előre elővett tojásomat (hogy az is szobahőmérsékletű legyen, ne hideg), felvertem, és bekentem vele a kalácsok tetejét. Aztán mehettek a forró sütő aljára, négy perc múlva levettem a hőfokot 190 fokra, de már így is le kellett takarni a kalácsokat egy nagy alufóliával, hogy a tetejük már ne barnuljon tovább. Aztán persze elfelejtettem megnézni az órát, de összesen körülbelül 30 perc alatt sültek meg. Időnként ki kell venni, és tanulmányozni az alját, ha az is megsült, akkor készen van. Az első 15 perc után nyugodtan kivehetjük, addigra már kialakul a szerkezetük, nem piskóták, és kényelmesen vizsgáljuk meg, hogy megsült-e. Aztán rácson hagytam kihűlni, egy kicsit, és gyorsan meg is ettük ketten az egyiknek a felét, mert egyszerűen nem lehetett abbahagyni.
Ez a tészta húsvéti kalácsnak is nagyon jó, kis kerek fonatoknak, vagy nyuszikalácsnak, madárkának, briósnak, szóval lehet vele játszani. Ennyi cukorral nekünk pont jó a sonkához is, de lehet bele kevesebbet tenni, ha valaki kevésbé édesre vágyik.