Majdnem kínai

Tulajdonképpen az Andi nálunk hőn szeretett kínaiját akartam volna megcsinálni, ha nem felejtettem volna el megnézni (otthon meg már nem volt kedvem internetet csiholni), meg ha nem felejtettem volna el bevásárolni hozzá, szóval maradt a feladat, hogy az általában úgy otthon lévő dolgokból főzzek valamit, ami olyan kínaiszerű. Mert hogy a Bendi ezt szereti. Igazából csirkemellből akartam volna csinálni, de reggel meglepődve tapasztaltam, hogy nincs a fagyasztóban belőle egy darab sem (azt hittem, tele van vele), szóval egy csomag combot bányásztam ki, hogy majd estére kiolvad. A legjobb lett volna filé, de utálok boncolni, szóval annyit tudtam tenni, hogy este nagyjából lebőröztem a combokat, és kettévágtam a felsőket is és az alsókat is, szóval viszonylag kicsi darabokhoz jutottam. Csontok maradtak. Szóval ebből meg némi maradék zöldségből, fűszerekből kifejezetten finomat sikerült alkotni, és bőven fél óra alatt maradt cakli-pakli, szóval tökéletes hétköznap estékre. Ez legalább négy nagy adag.

Hozzávalók:
-  kb.70 dkg csirkecomb
- 2 kicsi vöröshagyma (az is lehet, hogy fehér volt, meghámozva találtam a hűtőben)
- 1 nagy sárgarépa
- 1 darab zeller
- 2 gerezd fokhagyma
- libazsír
- 1 dl fehér bor
- kb. 1 dl ketchup (rendeseknél házi)
- 3-4 evőkanál sötét szójaszósz
- őrölt római kömény, kínai ötfűszerkeverék, só, bors
- 1 teáskanál keményítő
- snidling vagy újhagyma

Felforrósítottam némi zsírt a wokban, gyorsan üvegesre sütöttem benne a nem túl picire felkockázott hagymát. Rádobtam a sózott, borsozott húsokat, továbbra is erős lángon körbesütöttem, szép pirosra. Ha filém lett volna szép vékonyra felcsíkozva, akkor ennyi elég is lett volna, de mivel ezek azért nagyobb darabok voltak, kellett még egy kis párolás, szóval öntöttem rá egy decinyi bort, aztán rátetettem a fedőt, és kis lángon rotyogtattam vagy tíz percig, néha megkeverve. Ha elfogyna alóla a folyadék, akkor pici víz kell még alá. Ekkor tettem hozzá a római köményt és a kínai ötfűszert is, ízlés kérdése, hogy mennyi, fél-fél mokkáskanállal érdemes indítani, mert mind a kettő elég intenzív. Ekkor már egészen isteni a ragu íze.. Amíg puhult a hús, egy tányérba lereszeltem (lehetett volna zsülienn, ha időmilliomos vagyok) a répát és a zellert, meg a fokhagymát is persze, de azt a finom reszelőn. A kész husit még fedő nélkül nagy lángon lepirítottam, aztán kiszedtem. A helyére mentek a zöldségek, meg még egy kevés zsír, pár perc alatt épp ropogósra sülnek. Rálocsoltam a szójaszószt, a ketchupot (akár paradicsomsűrítmény is lehetett volna), ebből is pár evőkanálnyit. Meg öntöttem még alá egy deci vizet. Amíg felforrt, összekevertem a keményítőt pici hideg vízzel, ráöntöttem, és összeforraltam. Elzártam a gázt, és beleszórtam zsenge újhagymaszárakat (felkarikázva:)), merthogy tele van kiskertem cuki újhagymával, nem tudom, hogy került oda:) Ez a szép novemberi tavasz elővarázsolta őket a földből:) Barna rizst főztem hozzá, és nagyon finom (volt).

Napi cukinak meg két cuki négylábú, a jól megérdemelt délutáni szieszta után épp törlik ki az álmot a szemükből, és várják az ébresztő kávét. Van, aki mindig valahogy a falon át beszivárog a kanapéra:

És van olyan négylábú kicsi tündér, aki a saját ágyikójában szundizik:) Igen, vacak a kép, de a kanapéra szebben süt a nap mint az előszobába, és most nincs kedvem vacakolni vele.