2013. március 20., szerda

Kakaós-karamellás rizspuding


Nem is recept, de azért finom. És ötperces mutatvány. Vasárnap bokros elfoglaltságaim miatt a totál minimumot akartam (és tudtam) hozni a hétvégi családi ebédre (csípős fűszeres csirke meg krumpli, ezek megsültek maguktól a sütőben, kész savanyúság meg puding), de aztán kiderült, hogy még pudingpor sincs otthon, legalábbis elég. Valamikor a héten negyedfüllel hallottam a Baracskai Angélát a Paprika tévén, és ő csinált valami rizspudingot, de nemigen tudtam odafigyelni (igen, akkor is bokros teendőim voltak). Szóval maga a kifejezés ütött szöget a fejemben, persze olvastam már róla régebben is, de sosem csináltam. Most viszont igen, mert kellett valami nagyon gyors desszert, szerintem tök jó lett, el is fogyott.
Felforraltam egy liter tejet, közben egy tálban összekevertem mondjuk három evőkanál rizslisztet meg három evőkanál rizsdarát tejjel, kakaóval, csipetnyi neszkávéval, vaníliával, barna cukorral és édesítőszerrel, pici fahéjjal. Amikor felforrt a tej, beleöntöttem ezt a keveréket, és folyamatosan kevergetve pár perc alatt készre főztem. Mivel volt még olyan 3-4 evőkanálnyi karamellkrémem, azt is belefőztem, szerintem jót tett neki, de persze ez ki is hagyható. (A múlt hétre készült valami desszerthez, irtó bonyolult, két tubus cukrozott sűrített tejet belenyomtam egy vastagtalpú kis lábasba, Bence volt olyan kedves hogy melléállt, és kis láng, folyamatos keverés. Tényleg folyamatos, mert pillanatok alatt leég. Aztán mikor már szép halványbarna, kész is van, szerintem tíz perc alatt van. Öntöttem még hozzá vagy másfél dl tejszínt, mert nagyon sűrű volt, és még azzal is kiforraltam.) A kész rizspudingot széttöltöttem ebbe-abba, és félig felolvadt fagyasztott eperrel ettük, szerintem a málna is nagyon jól állhat neki. A tejszínhabot letiltották.

Napi cukinak meg napozó foxi. Zsuzsika betegesen imád napozni. Télen-tavasszal, amikor irtó erősen süt a nap, akkor állandóan beszivárog a szobába, megy a nap után, és a leglehetetlenebb helyeken sütteti a hasát és egyéb dundi alkatrészeit. Annyira cuki. Ma délután a kézimunkakosárban kezdte:) Kicsit aggódtam, nehogy beleálljon a horgolótű:)


Aztán úgy döntött, hogy talán mégis kényelmesebb lesz a földön:


Az meg kicsit kemény volt. Az édes alvás a kanapén folytatódott (közvetlenül elalvás előtt Szabad Földet olvasott):


Ez már az esti levezetés:







3 megjegyzés:

pingvin írta...

én nem vezetek ilyen klassz konyhát, de olvaslak régóta, nagyon szeretema foxikádat. Ezeken a képeken percekig nevetgéltem!

csincsilla írta...

hát, a klassz konyhához a családnak azért lenne hozzászólása:) hol kapnak enni, hol sem:) a Zsuzsi meg tényleg nagyon mókás. hihetetlen fárasztó az együttélés egy ilyen kis foxilánnyal, egyetlen mentsége van, hogy halálosan mulatságos:)

Etelka írta...

foxim volt...tudom, mit beszélsz!