2013. október 17., csütörtök

Káposztaleves


Minden erre predesztinált, egyrészt hegyekben állnak a cuki káposzták minden zöldségesnél, szóval eléggé rákattantam, másrészt épp kirándulni készülünk, és a káposztaleves többször hangzott el, mint a Tátra, azt hiszem, tulképp enni készülünk, csak sétálunk is mellé egy kicsit. Ma meg egyébként is levesre vágyom, jó melegre, mert még mindig cserépkályhaprojekt folyik, tehát no fűtés idelent, és fázom. Szerintem isteni lett a leves, és nem sok idő, nem sok pénz.

Hozzávalók:
- egy kis fej káposzta
- 2 szál sárgarépa
- némi zsiradék
- 1 nagy vöröshagyma
- 2-3 kisebb krumpli
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 zöldpaprika
- pirospaprika, őrölt kömény, bors, só, babérlevél
- húsevőknek kolbász
- 1 evőkanál liszt a habaráshoz - nálam gluténmentes

Megpárolom a hagymát a zsiradékon, aztán rádobom a felkarikázott répát is, jól átpirítom (ez több perc, időnként megkeverve). Utána rádobom a paprikát összevágva, megszórom a pirospaprikával, és már öntöm is fel nem túl sok vízzel. Mehet rá a vágott káposzta. Annyi legyen rajta a víz, hogy jól ellepje, de nem kell túl sok. Fedő alatt főzöm jó 10-15 percet, közben fűszerezem. Hozzáteszem az apróra vágott krumplit, és öt perc múlva a felkarikázott kolbászt (merthogy nem kolbászlevest akarok, nem akarom sokáig főzni). Egyébként kolbásztalanul is isteni. Ha kell, adok még hozzá egy kis vizet, felforralom. Behabarom a vízzel elkevert liszttel, elzárom alatta a gázt, és megszórom a petrezselyem zöldjével. Szerintem kaporral még jobb lenne, de nálunk kaporstop van. Tudom, hogy le kéne róla szokni, de tejföllel eszem, mert annyira jól áll neki. Ez egy meglehetősen nagy adag, de nem érdemes három szál káposztával szerencsétlenkedni, egy hétig tuti eláll.

Napi cukinak meg őszi udvaron lekapott őszi ebek. Tündérbogár Kóficka, aki így tud nézni.






A hosszú orrú Zsuzsi meg ugye mindig mozgásban.







Nincsenek megjegyzések: