2013. október 18., péntek

Mézes káposztasaláta


Káposztás napok vagynak. Imádom a jó káposztasalátát. A nagynéném istenit tud csinálni, azt a hagyományos, cukros-ecetes-köménymagos házi változatot. Nem tudom, mi a titka, az enyém sosem olyan jó. Irtó szép vékonyra fel tudja vágni a káposztareszelőjével, szerintem ez lehet a titka:) Szeretem az amerikai, majonézes-répás változatot is. Egyébként mind a kettő már valamilyen formátumban megjelent nálunk. Az Andié itt, ez a klasszikus, tőlem meg majonézes itt.
Kicsit összeházasítottam a kettőt, szuper lett, nagy adagokban kell újra és újra gyártanom.

Hozzávalók:
- 1 kis fej káposzta
- 1 sárgarépa
- kis darab póréhagyma
- 1 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál balzsamecet
- őrölt kömény
- só

Igyekszem nagyon vékony, nagyon hosszú csíkokra vágni a káposztát, vagy sikerül, vagy sem. Sajnos egyik konyhai robotgépem sem alkalmas erre, muszáj vagyok kézzel szabni. Káposztareszelőm persze nincs. De haladok a témában. A nagynéném egyébként úgy szokta csinálni, hogy káposzta felső, erre megfelelő rétegeiből lesz a saláta, és a maradék, szépen nem felszeletelhető, vastagabb eres részeit meg mindig lepirítja káposztás tésztához, ahhoz minden jó. Nálunk most káposztaleves lett a csúnyább részekből. Na, szóval egy nagy porcelán tálba beleszórom a káposztát, összekeverem a szálasra reszelt répával meg a vékonyan felkarikázott hagymával. A tetejére rakom a mézet, sót, egy evőkanálnyi finom ecetet., őrölt köményt. A teaforralóban vizet forralok olyan jó nyolcvan fokosra. Ráöntöm a káposztás-répás keverékre. Elkeverem, kóstolgatom, nem kell, hogy túl ecetes legyen. Azért jó így, mert ropogós marad a káposzta. Aztán vagy így hagyom, vagy leszűröm egy fél óra múlva, és összekeverem majonézzel, joghurttal.

Napi cukinak meg egy kis vadszőlő. Volt idő, amikor elöntötte a fél udvarunkat. Nagyon szép, de irtó agresszív, és másnak is kell a hely, szóval eléggé vissza lett kurtítva. Ilyenkor azért sajnálom, hogy csak kevés maradt már belőle.







2 megjegyzés:

Andi írta...

Azt nem tudom, hogy találtad ki, hogy pont káposztasalátát készülök csinálni holnapra! :-)

Gyönyörű a vadszőlő, meg amúgy is bele vagyok szerelmesedve, szoktam mostanában sétálni Óbudán a kisfiammal munka után és a mellékutcákban olyan gyönyörű kis házak vannak, köztük van kettő, amelyik be van futtatva vadszőlővel teljesen, és én is olyat akarok!

Permanista írta...

Már régóta akartam írni, de csak most értem rá: a káposztasaláta nálunk is nagy kedvenc, én Bulgáriában szerettem bele. Ott vájling méretű tálban adják köszönés helyett, ha valaki beül egy vendéglőbe (legalábbis 10 éve így volt, és helyi barátokkal mentünk, lehet, hogy miattuk kaprunk mi is). Aztán sokáig próbálkoztam itthon reprodukálni az élményt, összefoglalom a tanulságokat: egy rendes adag rakijával kell kezdeni (nem a káposztába), az egész estére jó hatással van. A vékonyra gyalult/szeletelt képosztát kicsit sózva pinemtetni kell 1-2 órán át, aztán fogyasztás előtt közvetlenül jöhet a lötty. A legjobb, ha a tetejére öntök egy kis tökmagolajat. Isteni lesz!