2014. február 26., szerda

Gyömbéres keksz - blogbaugatás, akarom mondani blogbaírás




A nyelvújító Deményt itt olvashatjátok.  Alant meg Rebeka, merthogy ő velem ellentétben blogol.

Szeretek a konyhában forgolódni és finomakat enni, de a sütikre mostanában valahogy nem jutott idő. Szóval úgy tűnik, szép lassan kifogyhattak a szervezetem sütiraktárai, mert folyamatosan valami finom, édes kekszet ropogtatnék, ami persze sosincs itthon. Mert már megettük. A cantucci - majd jön, szerk. megjegyzése - egy időre kielégítette a sóvárgásunkat, de mára a kósza morzsái is eltűntek. Viszont lapult a hűtőben egy szép kis gyömbér és a Harry Potter regények már régen bogarat ültettek a fülembe a gyömbéres kekszeikkel, süteményeikkel, így ma neki is láttam a dolognak. Átolvastam pár receptet és az itthoni kínálathoz szabva a következőt követtem el:

Hozzávalók:
-          200 g teljes kiőrlésű liszt
-          100 g finomliszt
-          1 tk fahéj
-          ½ tk szódabikarbóna
-          1 ujjnyi friss gyömbér
-          125 g vaj
-          100 g barna cukor
-          1 ek méz
-          1 tojás

A lisztet összekeverem a fahéjjal, szódabikarbónával és belereszelem a megtisztított gyömbért. (Mindenhol szárított gyömbérről olvastam, de nekem az nem volt és jelentem, friss, reszelt formában is működik!)
A vajat lábosba teszem, a cukorral és a mézzel felolvasztom, majd a száraz hozzávalókhoz öntöm. Beleütöm a tojást az egészbe és szépen összegyúrom. A tészta eleinte aggasztóan száraznak és morzsálódósnak tűnt, de aztán jól működött.
Kis golyókat formáztam, sütőpapírozott tepsibe pakoltam őket, kicsit ellapítottam az összeset, aztán 10 percre 170 fokos sütőbe dugtam őket. Az alja ropogós, a teteje lágy lett és finoman érződik benne a gyömbér csípőssége. Egy pohár tejjel az igazi.

Kapott némi tartalmi (sárgarépa) és optikai tuningot (barnacukros pillemáz, marcipán répákkal), isteni lett, a húsvéti Vidék ízében fog szerepelni- a szerk. megjegyzése. Állítólag isteni.


Napi cukinak meg két babakori kép az egyik kedvenc sétapartnerünkről. Nyika valószínűleg valamelyik békésebb angol király volt egyik előző életében. Pont ilyen nagylábú, nagyfülű ma is, csak sokkal nagyobb felületen bársonyos.






Nincsenek megjegyzések: