2015. május 26., kedd

Prágai cuki 1.



De nagyon. Prága a kutyák városa (is). Tele van velük a város, és szinte mindenhová beengedik őket. Vannak hatalmas parkok, ahol tábla biztatja a tulajokat, hogy engedjék szabadon a blökiket. Hatalmas füves területekkel, ahol a haverokkal jókat lehet hancúrozni. Szó nincs fél méter széles, 200 méter hosszú undorító ketrecekről, amiket kutyafuttatóknak szokás errefelé nevezni. Minden park tele van papír kutyakakigyűjtő zacsikkal, egyetlen egy kutyakakival nem találkoztam az utcákon. Hiába van teli kutyákkal. Tele van velük a piac, ott vannak a sörözőkben és az éttermekben. Meg a játszótereken. Felelős gazdikkal. Van, aki pórázon, van aki szabadon. Szájkosárral vagy anélkül. Három reggel futottunk a kutyákkal dugig tele közeli kis parkban, egyetlen atrocitás sem ért soha egyikünket sem. És a négylábúak között sem volt boksz. Még ugatás is alig. Csak vad hancúr a kicsiknek, békés séta a szépkorúaknak:) Prágában szeretnék lakni. Reggel futnánk a parkban az ebekkel, utána én pihegnék egy padon, ők játszanának a medencében meg a szökőkútban. Délután meg söröznénk, mint az állat. Nagyon sok fénykép jön. Pedig csak kb. minden századik delikvenset fényképeztem.

Hogy a legjobbakkal kezdem. Az a pici is egy kutya, bármilyen hihetetlen. Az agár is csodálkozik. A pici nem.


A mókusszerű eb eltakarja a picikét, de váratlan volt a helyzet, ennél jobb kép nem sikerült.


Rengeteg a jól fésült zsebcirkáló.


Fehérben is.


A kedvenc típusom, 2:1, német juci tacsival. Nagyon állat. És persze a felszerelése is.

Tele van velük a piac. Mégsem haltak még ki a csehek. A hentespultoknál külön mókásak. Van, aki uralkodik magán, szépen áll négy lábon, de közben rázza a remegés a remek szagoktól. Aztán van, aki nem bír magával, és ágaskodik. De ez a legneveletlenebbje:) Ez itt egy nagyobb darab.



De van kicsi is. Őt sem tiporják agyon.


Ő pedig teljesen szabadon a piacon. A világ pedig áll továbbra is.


Ez meg a szökőkútmániás versenyző. Gazdi nem bírt hazamenni. Annyira pacsált. Masszíroztatta magát, harapta, kergette, pancsolt a középső medencében. A legszívesebben mellé ugrott volna az ember, annyira élvezetesnek tűnt a tevékenység.







A többi meg majd jön. Azok sem lesznek rosszabbak.



Nincsenek megjegyzések: