Senki ne ájuljon be a címtől. Világéletemben imádtam enni, gyerekként is, és talán ez volt az egyetlen étel, amivel ki lehetett kergetni a világból, a rizses lecsó. Anyukám nem is csinált ilyen borzadályt. Ha jól emlékszem, ez egy téli étel volt, rokonoknál főleg, hétköznap, üveges lecsó (brrrrrrrrrrrrr), főtt vacak rizzsel. Nem találtam benne semmi ehetőt. Akkor inkább nem kellett semmi. Azóta sem lett a kedvencem. Ez a paradicsomos zöldségpöri viszont nagyon hajaz rá, legalábbis külsőleg, ebből viszont bármikor, bárhol, bármennyit.
Na, szóval az van, hogy csatlakoztunk a Pomázi Közösségi Életkerthez, heti fél kosár erejéig. Kettőnknek ennyi bőven elég. A legnagyobb kihívás az benne, hogy vajon elfogy-e minden héten, főzök-e ennyit kettőnkre. Mindig nagyon friss a zöldség, amit csütörtökön veszünk át, de azért a nagy részét jó lenne még az adott héten feldolgozni, és nem pakolgatni, míg megfonnyad. Eddig három kosarat vettünk át, és tényleg elég kreatívnak kell(ene) lennem ahhoz, hogy mindent felhasználjunk. Általában nagyon sokféle zöldség van egy-egy kosárban (utoljára például volt - ha jól emlékszem - sütőtök, patisszon, zöldbab, répa, gyökér, saláta, csíra, rengeteg petrezselyem zöldje, alma, hagyma, uborka). A sokféleség viszont azt jelenti, hogy a szokásos ételekhez nem lenne elég, szóval házasítani kell őket valahogy. Így született ez a paradicsomos zöldségragu, ami szétfőzött barna rizzsel egészen mennyei volt. Annyira, hogy ebből is rögtön készült egy második adag.
Hozzávalók:
pár vöröshagyma (6-7 kisebb)
pár gerezd fokhagyma
olívaolaj
cukkini, patisszon, sütőtök, paprika, padlizsán, ilyesmi
zöldbab, gyökérzöldségek
1 jó nagy csokor petrezselyem zöldje
kapor, ha szeretitek, mi nagyon
fél liter sűrített paradicsom
só, bors
római kömény, méz, csili, opcionális
Olívaolajon megdinsztelem a felkockázott hagymát (nem kell nagyon apróra vágni). Kicsit sütöm rajta a fokhagymát, utána rádobom a feldarabolt cukkinit, patisszont, tököt, paprikát, padlizsánt. Ilyesmit. Közben sós vízben roppanósra főzöm a szintén feldarabolt zöldbabot és gyökérzöldségeket. Ha már jók a serpenyős zöldségek (ki hogy szereti, mi inkább harapósan, mint mállósan), akkor hozzáöntöm a leszűrt, megfőtt babot és gyökérzöldségeket. Ráöntöm a paradicsomot, és ízesítem sóval, borssal, meg a többivel. Összerotyogtatom, aztán beleszórom az összevágott zöldeket, és egy-két percig még főzöm együtt. Tényleg mennyei.
Napi cukinak meg tésai ebek. Mert már rég voltak. Azért van a dió a Zsuzsi körül, hogy lássátok, hogy tényleg most csináltam a képet. Végül is mindig ugyanaz történik: fekszik a napos rézsűn. A lasztival.
Kóficka pedig inkább az árnyékos tornácon. A kis párnáján. Mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése