2015. november 20., péntek

Mesés banánkenyér dióval, csokival, vörösáfonyával (gluténmentes, tejmentes)


Annyira jó volt. Ha karácsonykor gyümölcskenyérre vágyom, ezt kapom majd magamtól. És jól eldugom, senkinek sem adok belőle. Tényleg isteni. De nem azért mesés. Hanem a sok hármas meg háromszor hármas miatt. Mert most ehhez volt kedvem.

Hozzávalók:

90 g kókuszzsír
3 tojás
1 csipet só
1 evőkanál cukor (de még ez is kihagyható)
1 csomag rendes vaníliás cukor
fél csomag rendes sütőpor
3 túlérett banán
90 g dió
33 g aszalt vörös áfonya
bio narancshéj
1 kezeletlen citromhéja és leve
90 g vegyes liszt (nálam barna rizsliszt, hajdinaliszt és Schar gm lisztkeverék, de nyilván bármi jó, lehetőleg teljes kiőrlésű)
66 g étcsoki

Röviden:  mindent összekevertem, és megsütöttem. Kicsit hosszabban: először elektromos habverővel a folyós kókuszzsírt, a cukrot és a vaníliás cukrot, aztán fakanállal beledolgoztam az összes többit, a csokit apróra törve. Bio narancshéjam volt a hűtőben, néha veszek egy kilót, és a héját lefagyasztom, így mindig van otthon, nem kell sok egy sütibe. Papírral bélelt hosszú forma, és olyan 180-190 fokon nekem 35 perc volt. De vacak a sütőm, szóval az is lehet, hogy kicsit több idő. Vagy kevesebb.
Ha kihűlt, akkor még lehet vele szórakozni. Én eredetileg cukormázzal akartam becsíkozni, de pont jó volt az íze, szóval inkább nem rontottam el plusz cukorral. Illetve egy kis porcukor ment rá, de az jóval kevésbé viszi el az ízek arányát, mint a vaskos cukormáz. Tehát kis porcukor rá, aztán jól eldugni.



Napi cukinak meg vacak kép jön. Megint találtunk egy kiscicát az udvarunkon (írtam már, hogy rendkívül bőven termő kis földdarab, legalábbis kiscicaügyben). 3-4 hónapos kis kandúrka. A Karika nevet kapta, mert mind a két oldalán vastag karikákat hord (DT szerint kakaós csigákat). Pár napja kosztol nálunk, most már van egy pici hús is azon a kis véznácska csontvázon. A szőre eltakarta, de rémesen sovány volt. Az első egy-két napokban folyamatosan fuldokolva zabált. Most már csak simán zabál. Mindig. És nagyon sokat. Mindent tud, amit egy kiscicának tudnia kell: szobatiszta, kutyakompatibilis. Iszonyat hangerővel dorombol. És imádja, ha simogatják, főleg a hasiját. Meg a füle tövét. Gazdit keres. Nálunk létszámstop van. Hétvégén majd lesz róla profi kép is, most csak azért teszek be egy nagyon vacakot, hogy lássátok, milyen is a kis Karika.







8 megjegyzés:

Kisvakond írta...

A kaja most nem érdekes (bocs) a cica nagyon cuki és úgyis nálatok marad, de remélem, hogy belső késztetéssel érzitek, mely nevek közül illene választanotok.... :D

csincsilla írta...

ezt most nem igazán értem. legyen Gabriella?

Andi írta...

Jaj, az a cica!

Kisvakond írta...

Dehogynem érted:) vagy Attila. Ez a minimum, úgy érzem.

cicabajusz írta...

Kedves Csincsilla!Érdeklődni szeretnék,hogy van az a gyönyörű kiscica? :) Nálunk is bő a cicatermés,tudják hol van bőven kaja :D

Üdvözlettel:Éva

csincsilla írta...

Kedves Cicabajusz, képzeld, meglett a gazdi! mint egy mese. ha lesz egy kis időm, meg is írom. szóval egy hétig élvezte a vendégszeretetünket, aztán hazazsuppolták:)

cicabajusz írta...

Köszönöm szépen a választ!Nagyon örülök,hogy meglett a cica gazdija!Bárcsak mindig így lenne :))Várom majd a történetet :) (Régóta olvasom a blogot)
Boldog Új Évet kívánok nektek,a négylábúaknak is!

Éva

csincsilla írta...

kedves Éva, neked is boldog újévet. amint összekaparom magam, megírom:)