Hát szóval amikor a múltkori sós karamellás torta készült, csináltam mellé egy menteset is. Az elv ugyanaz, sőt, még olyanabb, szóval itt is készült egy nagy 26 cm-es (ezt vittük el), és egy kicsi, otthoni, játszós (17 cm átmérő). A piskótalapok ugyanolyanok voltak, mint a csokitortánál, mert ez így sokkal egyszerűbb volt, mintha kétféle tésztával szórakoztam volna, ráadásul mind a két ízhez illett. Annyi volt a két torta között a különbség, hogy a nagy magasabb volt (három piskótalap), a kicsi pedig csak kétlapos. Szerintem végül is nem lett rossz. A mentes tortáknál a legnagyobb gond a krém, mert a hagyományos krémek alapvetően tejtermékekből készülnek (illetve tojásból, de az egy más történet). Szóval nem olyan egyszerű egy krémes-habos torta tejszín, joghurt és vaj nélkül. A múltkor el kellett mennem az Auchanba, és nagyon sok gluténmentes termék le volt értékelve a közeli lejárat miatt, általában az eredeti ár 20-25%-ára, ennyit talán még meg is érnek. Pár kakaós csiga mellett (tudom, hogy nem kellett volna, de tényleg nem bírtam megállni) vettem két csomag általános krémport vagy mi a szöszt. Soha nem hallottam róla. Ő az. Az összetétele majdnem rendben lenne, kár a vanilinért meg a cukorért, de gondoltam, hogy egy próbát megér.Itt volt a remek alkalom. Hát, amikor megcsináltam, majdnem kidobtam. Pont olyan volt ízre és állagra, mintha lisztet főztem volna meg egy kis vízben, talán kicsit rosszabb. Arra jó volt a próba, hogy máskor nem veszek ilyesmit, nem is tudom, miért kéne. Köles, hajdina, manióka van otthon, vanilin helyet van rendes vaníliám, szóval egyszerűbben is meg lehet oldani. Gondoltam rá, hogy kidobom az egész cuccot, mármint a megfőzött krémet, de aztán feljavítottam ezzel-azzal, és úgy már egészen ehető volt, persze vékony rétegben, ebből nem musszt csinál az ember. Végül is szerintem jó lett a torta, mert a krém ugyan édes volt, de a szilva savanykás, és az a kis csoki, meg mandula meg egész mag mind jól szerepelt. De macerás. Szóval nem fogok minden nap ilyet csinálni, már csak azért sem, mert egy tök egyszerű szilvás lepényt legalább ennyire finomnak találok, és kb. tizedennyi idő kell hozzá.
Na, akkor a recept, vagy valami olyasmi.
Hozzávalók a mandulás piskótához:
6 tojás
6 evőkanál cukor
3 evőkanál darált mandula
1,5 evőkanál kakaó
1,5 evőkanál barna rizsliszt
1,5 evőkanál gluténmentes lisztkeverék
A szokásos elkészítés: elektromos habverővel kihabosítom az egész tojásokat a cukorral, utána fakanállal beleforgatom a többi cuccot. Sütöttem belőle három nagy (130 g/darab) és két kicsi (90 g/darab) kerek lapot.
A kókuszos-vaníliás-fahéjas krémhez:
20 dkg krémpor (vagy 20 dkg gluténmentes lisztkeverék)
3 dl víz
5 dkg tejmentes margarin
4 evőkanál sűrű kókusztej (tudjátok, a lidles, amibe beletörik a kanál)
fahéj
vaníliakivonat
cukor vagy édesítőszer, ha kell hozzá
A krémport megfőztem a vízben. Kicsit sírtam, közben kihűtöttem, majd elektromos habverővel hozzákevertem a puha margarint és a kókusztejet. Meg egy pici fahéjat.
A szilvazselés réteghez:
6-7 dl szilvaröszter
fahéj
porcukor ha kell
6 lap zselatin
A szilvarösztert (híg szilvalekvár, legalábbis nem az a kőkeményre sütött-főzött) ízesítettem fahéjjal (aki akarja, tehet hozzá cukrot), botmixerrel áttörtem. Beáztattam a zselatint hideg vízbe, aztán kicsavartam. Felmelegítettem a szilvát, és feloldottam benne a zselatint. Hagytam kicsi hűlni.
Összeállításhoz meg a tetejére:
mandulalikőr
1 nagy marék vegyes mag (mandula, kesu, mogyoró)
10 dkg csoki
1 teáskanál kókuszzsír
Az alsó lapot meglocsoltam mandulalikőrrel, megkentem a dermedni kezdő szilvazselével, rákentem egy adag krémet, megint egy lap, likőr, szilvazselé, krém, arra szórtam a magokat (a kicsinél értelemszerűen az egyetlen krémrétegbe mentek a magok). A felső piskótalapot gyengéden rányomkodtam. Megint egy kis likőr, és a tetejére ismét szilvazselé, ez most egy kicsit vastagabb réteg. Egy éjszakát hűlt a hűtőben, másnap reggel ráöntöttem a kókuszzsírral hígított olvasztott csokit.
Ilyen lett a kicsi felvágva:
Hát jó sokáig tartott leírni. És az elkészítése sem volt olyan rövid. Enni már jó volt. Nekem legalábbis bejött.
Napi cukinak meg (F. Zsuzsi kérésére) meg édes kicsi Kóficka. Mert azért néha róla is készül kép. De nem sok, mert alapvetően fekszik a párnáján: a pomázi előszobában vagy a tornácon vagy a tésai tornácon. Tudjátok, piros párna, fekete kutya. És ebből az összeállításból van eddig ezer képem, van oldalfekvő meg hason fekvő, más változat nemigen, szóval az idén már nem nagyon erőltettem. Ezek itt mind tavaszi képek. Pont ilyen cuki most is, csak kicsit szőrösebb, készülünk a télre. De ígérem, csinálok róla újakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése