2018. január 22., hétfő

Csicsókás-sütőtökös serpenyős, füstölt kolbásszal


Hát ezt már több hónapja szeretném beírni, de mindig estére készült el, és sem fény, sem idő nem volt a lefényképezésére. Először véletlenül jött össze ez a három dolog egy serpenyőben, azóta meg direkt. Mert elképesztően finom, bármikor bármennyi jöhetne belőle, egyszerűen a rosszullétig tudom enni. Évek óta vergődöm a csicsókával. Ld. például itt. De most megtaláltam a tutit. Ráadásul villámgyors, jól melegíthető, egytál, annyira jó. Szerintem nincs ember, aki ezt ne enné meg nagy kedvvel, pedig  van benne ugye bőven a megosztó csicsókából és a sütőtökből, szerintem még a gyerekek is megennék.
Egyébként most, hogy belinkeltem a csicsókatócsnit (ami tényleg nagyon finom, de nincs az az isten, hogy én télen nekiálljak a házban olajban sütögetni), látom, hogy épp a konyhafelújítás első része van benne napi cukiként. Amit sosem folytattam, mint ahogy a konyha sem lett soha teljesen befejezve. Most megint konyhafelújítunk, haha. Tönkrement a tűzhelyem sütője, Gorenje nem olcsó, pár évig bírta, aztán szép sorban kipurcant minden a sütőjében, nem volt érdemes javíttatni már (két vagy három nagyjavítása volt mondjuk 10 év alatt). Sokat sütök, de azért nem éjjel-nappal, és két-három felnőttre, nem egy hadseregre. Egyébként nekem ebből az a tanulság, hogy nem érdemes drágát venni, mert úgyis tönkre fog menni záros határidőn belül. Most sokat gondolkodtunk, hogy vegyünk-e egyszerűen egy újat, és toljuk be a helyére, vagy bombázzunk szét mindent. Nyilván az első sokkal olcsóbb megoldás lett volna, mondjuk száz ezerért kaptam volna egy újat, és kalap-kabát. Naná, hogy nem ezt választottuk, és szerintem jól tettük. Tehát különválasztjuk a főzőlapot és a sütőt. A sütő maradt sokfunkciós villany, megvettem a legolcsóbb, viszont 5 év garanciás Bekot, ez 50 ezer forint volt leszállítva, bőszen használom is, egyelőre a pulton áll. Sokat gondolkodtam, hogy villany, indukciós vagy gáz legyen a főzőlap, végül a gáz mellett maradtam. Irtó szépet vettünk az Ikeában, majd mutatom, ez is 50 volt. És akkor most következik a konyha szétbombázása, ez is több részletben, sem időnk, sem pénzünk, sem energiánk.
A szép nagy, négyméteres fa konyhapultomba lesz beépítve a főzőlap, holnap jön a gázos, át kell rakni a gázcsövet, kell hozzá villanyt szerelni, csempézni, szóval mindenből egy pici, amire szinte lehetetlen mestert találni. A sütő pedig felkerül szemmagaságba, most is úgy használom (ideiglenesen a pulton áll), és isteni, nem is tudom, hogy tudtam eddig elviselni, hogy lent van a földön. Nem a lehajlásra vagyok lusta, csak egyszerűen sokkal átláthatóbb, takaríthatóbb, stb., stb. Ehhez szét kell szedni a mosogatót és környékét, itt is lesz némi víz- és villanyszerelés, és sok-sok kiadás. Majd ha lesz kedvem, akkor posztolgatok róla. Meg hát nyilván kell egy meszelés is a sok falbizergálás miatt.

Na, akkor visszatérek a csicsókára.
Hozzávalók:
2 vöröshagyma
olívaolaj vagy/és zsír vagy/és pici füstölt szalonna
1 kg csicsóka
kb. ugyanennyi nyers sütőtök
1 hosszú szál füstölt parasztkolbász
fűszerek: só, bors, kakukkfű, kömény, fokhagymapor, valami kis csípős, füstölt pirospaprika

Ha szalonnázok, akkor kipirítom a wokban. A csicsóka nem olyan, mint a krumpli, nem szívja fel a zsírt (és a tök sem), szóval nem szabad sok zsírt vagy szalonnát használni, mert undorító lesz. Ha szalonna, akkor 2-3 dkg, ha zsír, akkor egy csapott evőkanál. És olajból is ennyi, mármint olívából. A felvágott hagymát (nem kell nagyon apróra) üvegesre párolom rajta, hozzáadom a megpucolt, apró kockára vágott csicsókát. Viszonylag sűrűn keverem. Közben megpucolom a tököt, és kockára vágom. Az a cél, hogy a csicsóka kicsit túlfőjön, és krémes legyen, a tök pedig roppanós. Tehát akkor dobálom bele a tököt, amikor olyan félidős a cukkini. Közben vigyázok, hogy ne égjen le, valamikor sózom, és ha kell, kis vizet is öntök alá. Fűszerezem is a fentiekkel. Amikor már majdnem kész, akkor megy bele a felvágott, héjatlanított kolbász. Jól összerotyogtatom, és készen is van. A csicsókának van egy füstös alapíze, ami zseniális az édes tökkel, a kis csípősséggel meg a füstölt kolbásszal. Tényleg nem lehet abbahagyni. Szerintem savikápival a legjobb.

Napi cukinak meg betegeskedő Zsuzsika. Emlődaganat, egy műtéten túl vagyunk, két hónap múlva még egy. Utána meg még sok boldog, vidám év, hiszen 12 évesen még előttünk az élet. De most lábadozunk, és természetesen meglehetősen cukik vagyunk. Ámbár elég kiborítók is (sokszor juttatott a totális hisztériáig az elmúlt napokban-hetekben). Holnapután varratszedés.




1 megjegyzés:

Andi írta...

Jobbulást Zsuzsikának, jó a pokróckája!