2018. január 4., csütörtök

Karácsony 2018






Az idén tök lazára vettük a karácsonyt, és ez nagyon jó volt. A nagy családban kijelentettük, hogy nem ajándékozunk. Minden évben vesszőfutottunk, hogy mit is vegyünk a szeretteinknek, akiknek szerencsére mindenük megvan, amire szükségük van. És időmilliomosok sem vagyunk, hogy saját kezűleg készítsünk ajándékokat, illetve próbálkoztunk ezzel is, de mivel nem vagyunk előrelátóak, tényleg nem hiányzott az ünnepek előtti kétségbeesett kreatívkodás. Szóval nagycsaládban csak a 18 éven aluli népesség (jelenleg egy cuki fiúgyermek) kap ajándékot, és játékot venni merő szórakozás. A nagyok semmit. Illetve mi azért kaptunk sok-sok csokit, jövőre majd mindenkit megkérünk, hogy ezt is csökkentse. A kis családban pedig azt mondtuk, hogy mindenki kétezer forintért vehet a másiknak ajándékot, tehát mindenki hatezerből megúszta az ünnepeket. Csak azért, hogy nem könnyű az átállás, és valamit bontogassunk. És ez is jó volt. Nem tudom szavakba önteni, hogy mindez mekkora könnyebbség volt.
Nagyon erősen visszafogtam a konyhát is. Egyrészt jóval kevesebb sütit sütöttem, mint szoktam, és lám, nem dőlt össze semmi, jövőre pedig még ennél is kevesebbet fogok. Mondhatni szinte semmit. Az idén volt kétféle zserbó (gluténes és gluténmentes), egy kis adag mákos bejgli, egy jó nagy tepsi flódni, meg elég kevés aprósüti. És még ezekből is mindig van a fagyasztóban, és csak pakolgatjuk, pakolgatjuk, jövőre tényleg maximum egy adag bejgli DT-nek. Ja, volt gluténmentes mézeskalács is, de az pillanatok alatt köddé vált, nem kellett pakolgatni sehová:)
Rendes ételekben is szinte normálisan viselkedtem. A 24-i menün el sem igen gondolkodtunk, négyen voltunk, és mindenki csak egy kis békességre és nyugira vágyott. És nem akartuk nagyon teleenni magunkat, mármint a rosszullétig. Szóval volt valami leves, de egyszerűen nem bírok visszaemlékezni, hogy mi volt:) Nyilván valami zöldség. Utána kakukkfüves-citromos pisztráng sült édeskrumplival és rengeteg zöld salátával. A desszertet Rebeka csinálta, isteni volt,gluténmentes sütőtökös-diós kenyér mézes ricottával (már akinek). Ez is szuper volt.
Másnap volt inkább az érdekes, nálunk volt az ajándékozás helyett bevezetett nagy családi buli, talán 11-en voltunk, ha jól számolok. Nyilván ennyi embernek jóval több kaját készít az ember, mert nem lehet kiszámolni, ki mit eszik, és az annyira gáz, ha valakinek valami nem jut. De ez is olyan jól sikerült, hogy két nappal utána már minden maradék elfogyott. Hurrá! Tehát volt kétféle leves, egy fúziós halleves volt az egyik. Rebeka hozott magával egy belga-svéd francia hallevest, aztán a karácsonyfa-vásárlásnál kaptunk egy másikat, és ezek lettek összemixelve. Rebeka főzte, én csak a nagy vonalakat tudom. Tehát készült egy jó sűrű halalaplé, többféle hal elejéből, végéből, ezt DT átpasszírozta. Utána ebben lettek mindenféle zöldségek megfőzve, egy része átturmixolva, talán, szóval egy jó sűrű, irtó finom lé volt, végül meglehetősen sok haltej és ikra ment belé, annyi, hogy halfilé már nem is fért bele. Nagyon-nagyon finom volt. Csináltam még mellé egy sütőtökkrémlevest, ha valaki nem szeretné a halat. A főfogás többféle husi és köret volt: Gyöngyi sógornőm hozott egy fantasztikusan ízes és porhanyós szarvassültet, mellé borlekvárt, isteni volt együtt. Mi sütöttünk pisztrángot (nem unjuk), gesztenyés-aszalt szilvás pulykamellet, meg előző éjszaka konfitáltunk két kiló csontozott csülköt a cserépkályhában. És persze voltak mindenféle köretek (sült cékla, édeskrumpli, százféle egyéb krumpli), saláták. Desszert pedig - a már meglévő és a kedves vendégeinek által hozott sütik mellett - kétféle torta volt, egy nutellás-mascarponés, hát ez tényleg isteni lehet, gyakorlatilag elfogyott aznap. A másik meg egy szinte kalóriamentes erdei szedres joghurttorta volt (mert valaki mindig diétázik). Természetesen mind a kettő gluténmentes volt, mondjuk tortában nem nagy fakszni, elég mindegy, hogy milyen lisztből sül a piskóta.
És nem volt töltött káposzta, mert hiába szeretjük, soha nem fér belénk, és csak rakosgatom. Majd egyszer csinálok, ha nem lesz más. Meg sok más sem volt, és nem is hiányzott. Hát, asszem ennyi.

Napi cukinak meg a két eb. Kófic és Zsuzsi hulla fáradtak voltak a sok szokatlan napirendi ponttól. Kis kosárkájukban próbáltak kipihenni minket.





2 megjegyzés:

Bea írta...

Gratulálok, nagyon tetszik ez a karácsonyi reform! Mi is kezdünk alakulni, de nagyon lassan, remélem egyre inkább afelé fogunk tendálni amit ti most megvalósítottatok. Az ebek pedig imádnivalóak még mindig!

csincsilla írta...

Bea, nekünk ez nagyon bejött. tényleg kicsit furi volt a nagy ajándékhalmok helyett az a pár darab, de hozzá lehet szokni, és az előnyöket nem lehet eléggé hangsúlyozni:)