2018. április 3., kedd

Húsvét 2018


Ezt a húsvétot nem pont így terveztük. Kivettünk egy hét szabit, levonultunk a birtok 2.-re, és úgy terveztük, hogy ott fogunk húsvétolni. Már hét elején is elég tré volt az idő, fáztam, áztam és éhes voltam. Aztán a végén gyáván megfutamodtunk, és szombaton visszacuccoltunk kutyástul, sonkástul, tojásostul a jó meleg pomázi bázisra. Szombat este értünk haza, ezer szatyorral és csomaggal, vasárnapra jutott, hogy valami húsvéti hangulatot csiholjunk. Nagytakarítás (persze úgy-ahogy, ablakmosás ugye szóba sem jött), sütés, főzés, szerencsére vásárolni akkor sem tudtunk volna, ha akarunk. Minimál program ment, és nem dőlt össze a világ. Nagyjából délután háromkor tudtunk leülni reggelizni, addigra hulla fáradtak lettünk mindnyájan.
Jöjjön a kaja. Merthogy gasztroblog. Kalács kell. Finom lett, de némileg visszataszító külsővel. Direkt azért teszem fel, hogy senki ne keseredjen el, száz év kelttésztázás után is lehet ilyen béna az ember, és süthet ilyen vackot. Mondjuk elég szar az új sütőm, alulról alig süt. Szóval hiába takartam le a kalács tetejét, így is kicsit megégett, az alja meg épp hogy jó volt. Tehát nem én vagyok a hibás. De állítólag nagyon finom.


Recept ehhez sem lesz. Egynapos előtésztával készült (péntek este erre még volt erőm), 30% körüli teljes kiőrlésű liszttel, tejjel, vajjal, hatos fonással. Jó nagy lett, maradt belőle bőven, ma reggel le is fagyasztottam. Gluténmentes kalácsot nem sütöttem magamnak, egyszerűen nem volt hozzá erőm, saját kenyerem volt még a fagyasztóban.

Persze nem mindenki bénázta el. Rebeka kicsit szebbeket sütött.



Ehhez ettük a sonkát (mármint az égetthez), kétféle hagyományosan pácolt, füstölt cucc is volt, nekem bejöttek. Nálunk húsvétkor kötelező a kaszinótojás (évente egyszer készül a házban, pedig szeretjük), ezt a mostanit most a Bendi csinálta végig (a konyhaszolgálatot választotta a takarítás helyett:)). Szebbet láttunk már, de finomabbat még nem ettünk. Annyira, de annyira finom volt, hogy ezentúl csak ő csinálhatja. 8 tojásból csinálta, és másnap reggelre egy fél maradt. Isteni volt. Többek között azért, mert a visszatöltött sárga krém egyáltalán nem volt száraz és fujtós, hanem tökéletes ízesített krémes cucc. Jövőre kétszer ennyit csinálunk.


Szégyenszemre bolti tormát ettünk hozzá, mert egyszerűen vasárnap már nem maradt erőnk és/vagy kedvünk tormát reszelni. Teszkós volt, és nagyon finom, úgy csípett, hogy sírtunk. De azért hétfőre elkészült a saját is. Nálunk ez mindig DT reszortja, és nagyon finoman csinálja. Először is hősiesen lereszeli, aztán semmi faxni, méz, citrom és só. Szerencsére hétfő reggelre sonka még maradt (ha már kaszinótojás nem is).

Desszert. Volt répatorta. Sütöttem egy nagy gáztepsi vékony répás kevert lapot, glutén- és tejmentesen. Ehhez sem lesz recept, lereszeltem sok répát, ehhez ment két tojás, vaníliaaroma, fűszerek, jó sok durvára vágott mandula, mindenféle gluténmentes lisztek, olívaolaj és kókusztej. A kétharmadából rendes répatorta lett, mascarponehabbal, az egyharmadából pedig kókuszkrémes, azaz tejmentes. A krémet már Bendi keverte (tejszínhab és mascarpone, porcukorral és vaníliával). Ő játszott a habzsákkal is. Meg persze ő díszítette.


Fél kiló mascarpone és 4 dl tejszínből vert hab volt a krém, nyilván megmaradt a fele. Húsvét hétfőjén sütöttem 4 tojásból nagyon vékony piskótát a nagy gáztepsiben, és némi rummal, kávéval, kakaóval mascarponetorta lett a maradék krémből, ezt is kifejezetten finom volt.



A tejmentes répatorta is nagyon jó lett. A tejes krémek helyettesítésére általában sűrű kókuszkrémet szoktak használni, nekem az mindig nagyon sűrű, túl kókuszízű, hiányzik belőle a könnyedség. Most azt csináltam, hogy kevertem hozzá citromhéjat, nyomtam bele jócskán citromlevet, és ettől hihetetlenül könnyű és finom lett, nagyon etette magát. Sajnos. A tetejére pedig a karácsonyra kapott csilivili, fahéjas olívaolajamból csöpögtettem.


A répatortákhoz pedig összedobtam még egy gyors citruslekvárt. Legalább egy hónapja kallódott a hűtőben egy kiló vérnarancs meg egy grépfrút (jól bírták), kifiléztem, és egy pici cukorral felfőztem, sajnos ezt felfaltuk, mielőtt le tudtam volna fényképzeni. Egyszerűen zseniális volt a répatortához.

Hát ez volt a koszt. Nem volt tojásos kosárka, ilyen-olyan izgi saláta, többféle kalácska, 115-féle sütemény. És meleg kaja is alig, vasárnap a sonkázás után épp csak egy kis maradék, a legkevésbé sem ünnepi káposztalevest ettünk, sütivel, hétfőn pedig kaptunk egy szokásos vacsit (ebédet), kinek mit, szerintem mi mindig sült zöldséget eszünk párolt hússal, most is ez volt:) Meg savanyú káposztával. Szóval semmi faxnis étel. Maradt négy főtt tojás, egy darab kalács, kis darabka sonka, és csókolom. Üres a hűtő. Ilyen se volt még húsvét utáni kedden.

És persze hétfő délutánra megjött a tavasz is. Hurrá. Mindenki napozik.






2 megjegyzés:

fortissimo írta...

Egyszerűen jó az élet :) nagyon kreatívok vagytok, guszták a sütik!

Anikó írta...

Szia, baromira tetszik a cikk :)