2022. január 16., vasárnap

Áfonyás-csokis torta

 


Megnéztem, pont tíz éve írtam utoljára a blogba: 2011. december 26-án. Hát ez elég fura, egyrészt, hova lett ez a tíz év, másrészt ugyanannyira izgulok, mint a legeslegelső bejegyzésnél. [Ez a felület is teljesen megváltozott, és a régi nevemmel be se tudtam lépni, de nem baj, Toma (ismét) segített.] 

Muszáj írni, mert Mazsi folyton noszogat, úgy szerette olvasni, és nemcsak ezért, de még használja is a blogban lévő recepteket. És Viki is! Ez annyira jó érzés! Aztán még azért is muszáj írni, mert megint tele vagyok receptekkel, mindenhol recik vannak, füzetben, papíron Word doksiban lementve, ezeket le kéne írni megint. 



Ez a torta egy Ikea Karácsonyi sütisütő versenyre készült, Rékával neveztünk be rá. Az értelmi szerző, a közös sütés motorja, az anyagbeszerző, a fotós, minden Réka volt. A kiírásban az állt, hogy a receptnek tartalmaznia kell vörösáfonya-lekvárt és csokoládét. Természetesen Réka találta a receptet is. Majdnem teljesen az eredetit sütöttük azzal a különbséggel, hogy a tortát megtöltöttük a lekvárral. 

Tehát a hozzávalók a tésztához:
  • 2 bögre liszt
  • 0,25 bögre kakaópor (cukrozatlan)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 2 tojás
  • 1 bögre cukor
  • 10 dkg vaj
  • 1 bögre tej
  • 1 csomag vaníliás cukor
Ez a bögrézés nem az erősségem, én szeretek mérleggel mérni, de Réka ebben is nagyon jó, így aztán szuperül sikerült a tészta. A tojásokat robotgéppel kikevertük a cukorral, a vajjal és a vaníliás cukorral, hozzáöntöttük a tejet, végül beleforgattuk (továbbra is robotgéppel persze) a sütőporral és kakaóval összekevert lisztet. 24 cm-es tortaformában sütöttük 170 fokon 35 percig. 

Amikor kihűlt, ügyesen kettévágtuk és megkentük az áfonyalekvárral. (Tulajdonképpen ezt is Réka csinálta, de én addig drukkoltam!)

Hozzávalók a csokimázhoz:
  • 10 dkg étcsoki
  • 1 dl tejszín
A csokit felolvasztottuk a tejszínben, és ráöntöttük a tortára. Fú, nagyon finom lett! Mirelit áfonyával, hajszálvékonyra szeletelt mandarinnal, jégcukorral és mentalevelekkel díszítettük. (Az áfonyát én tettem el a mélyhűtőbe, nehogymá' mindent Réka csináljon!)

Nem jutottunk be az első 20-ba. Emiatt kellett itt megmutatnom ezt a tortát! 

Aztán hajtogattunk egy lufikutyát napi cukinak, nesztek:



Neki is ízlett a torta:



Hamarosan jön a következő recept, és szép lassan az elmúlt 10 év összefoglalója is. Van ám igazi kutyánk is, mutatom nemsokára.

10 megjegyzés:

mazsolla írta...

VÉGREEEEEEEEEEEEEE!!

Csudaszép lett a torta! A jégcukorra azt hittem először h só, amúgy eskü úgy is finom lehet, nem? (Én a sós csokit is imádom...meg a sóskaramellát is!)

A kutya iszonyat cuki, de nagyon várom, hogy megjelenjen az eredeti is! És a következő posztokat is nagyon várom, sztem megyek is összeszedni a gondolataim h milyen recepteket hiányoltam az elmúlt 10 évben! 🤭

mazsolla írta...

Ja és további motivációként: a vadast pl Szabi Németországban élő barátja innen nézi amikor meg akarja főzni kint! (Amikor meg hazajön akkor meg mindig ezt rendeli tőlem :D)

Andi írta...

Istenem, de cuki vagy! Köszi nagyon mindent! <3

Várom az ötleteket és puszi Szabi barátjának!

Tabi írta...

Szia Andiii, jupiiii, írj még ide sokat! Végre nem magunknak kell leírni a receptjeinket. Azt főzzük, amit írsz :D

csincsilla írta...

Azta!

Andi írta...

Szia Tabi, köszi nagyon! Fantasztikus!

Bea írta...

Jeeee! Én is látlak ám! :) Várom a továbbiakat, a torta pedig isteni! Puszi!

Andi írta...

Azta! Csincsilla! Bea! Gondoltam, szép csendben... De nem lehet :-)

Réka írta...

Andi, fantaszta volt veled sütni, olyan jókat röhögtünk! És mekkora mázli, hogy nem kerültünk be az első húszba, mert így megírtad ide a receptet! :)

Andi írta...

Réka! Folytatjuk!