Pirított (sütő)tökmag - tökfaragó versennyel

Jól elkéstem ezzel a bejegyzéssel, meg a tökfaragással is, de nem baj, akkor is leírom, hogy meglegyen. Vettem egy gyönyörű kicsike tököt, és azt gondoltam, hogy a 4 napos hétvégére, amikor Csincsillával találkozunk, megfaragom neki ajándékba (csak úgy), és akkor jól időzítve meglesz a tökmagsütés is. De nem volt időm faragni, ezért szóban átadtam a tököt neki, és mondta, hogy jó, hogy nem vittem, mert nem kér semmit. Ha lehet. Aztán meséltem Tomának hosszan a Csincsillával közös kutyasétáltatós élményeimet, majd mondtam neki a tökproblémát, hogy nem sikerült elkészülnöm vele, és hogy akkor neki faragom meg. Mondta, hogy nagyon örül neki, de tarthatná-e nálam azt a tököt. Mondtam, hogy persze. De nem sikerült elkészülnöm akkorra sem, amikor Toma nálam járt. Ekkor volt még egy ötletem, hogy kiviszem majd a temetőbe, milyen jól fog mutatni a sok szokványos mécses között, de akkorra se készült el. És ezzel elment a négynapos hétvége. 

Aztán a múlt hétvégén mégis elkészült, és a magokat is megsütöttem, és minden nagyon tökéletes lett. Mutatom:

A tökmag pedig úgy készült, hogy egy fagyiskanállal kikapartam a tök belsejét, amelyik magokra nagyon rátapadt a tökhús, azt egyből dobtam is ki, nem vacakoltam vele, de könnyű volt ez a döntés, mert azok a magok nagyon picik voltak, nem kellettek a sütéshez. A nagyobb magokat megtisztítva még vízbe is dobáltam, többször átmostam, szűrőn keresztül is és álló vízben is. Aztán kiterítettem száradni egy sütőpapírra. De nem tudtam kivárni a teljes száradást, úgyhogy picit nyirkosan megsóztam, és a hideg sütőbe betoltam. 160 fokra állítottam a sütőt, és amikor elérte a 160 fokot, légkeveréssel sütöttem 15 percig. Ennyi elég is volt neki, de lehet, hogy másik sütőben több vagy kevesebb idő kell neki, vagy esetleg meg kell forgatni őket félidőben. Nagyon-nagyon finom lett, nem lehet abbahagyni. 

A fiatalok meg minden évben elutaznak valahova vidékre tököt faragni. Mindig máshova. És megállapítottuk tesómmal, hogy egyre szebb tököket faragnak, az ideiek így sikerültek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

5. Andi

Lehet szavazni!

A napi cuki pedig Amy a kiránduláson, amikor még csak azt mondják neki, hogy ott kell maradnia egy fotó kedvéért, de ő már nagyon aggódik, nehogy ott hagyják őt:

És aztán mondták neki, hogy kész a fotó, jöhet:

És már én se félek a kutyáktól, mióta voltunk sétáltatni Csincsillával, itt éppen Luckyval és Rambóval barátkozom, osztogatom a jutifalatokat:

Azt sohasem gondoltam volna, hogy én valaha egy idegen kutya szája elé teszem a kezemet, azt meg pláne nem, hogy a kezem a helyén marad ezután, de az első kutya, akit kivittünk a menhelyről egy sétára, Picur volt (persze csak a neve volt Picur, ő maga óriási volt), és Picur kikerülte Csincsilla felé nyújtott kezét, amiben a jutifalatok voltak, és leült elém. És nem lehetett mit tenni, elő kellett venni a zsebemből a jutifalatokat, és odanyújtani Picurnak. És kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. A második kutyus Nellike volt, az ember tényleg azonnal szerelembe esik vele, olyan volt, mint egy cica, ahogy bújt hozzám, és teljes testével nekem dőlt, aztán jött Elif, majd Lucky és Rambó, Ganja, Búza, és Negro. Felejthetetlen, különleges élmény volt, az tuti.